villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs
üdv itt
kedves vándor lélek
Ebben a pillanatban egy olyan szerepjátékos felületre léptél, mely kimondottan a DC univerzummal és annak karaktereivel foglalkozik.  Az elmúlt évek folyamán nem csak, hogy a képregények szerelmeseivel ismertették és szerettették meg az újabbnál újabb szuperhősöket, avagy azok gonosztevőit, hanem egyenest elhozták mindannyiunkhoz az otthonunkba azzal, hogy a képernyőre vetítették az adaptációikat. oldalunk alapjául veszi a flash, arrow, supergirl és a legends of tomorrow sorozatokat, amelyek mondhatni egymásból virágoztak ki, hiszen a kezdetekkor még számunkra is csak az első kettő jelentette az alapforrást. emellett a filmes világot is igyekszünk a sorozattal összeolvasztani még akkor is, ha jelen álláspont szerint két különböző univerzumban helyezkednek el. akkor se félj, ha a képregény vonalát követnéd szívesebben, hiszen mindenre megadatik a lehetőség, ha egyszer csatlakozol a családias kis csapatunkhoz. multiuniverzumunk rengeteg dolog megvalósítására kínál számodra lehetőséget, akár más sorozatokból merített ötletmorzsa is megvalósítható ezáltal. ám, ha átlagos emberi életbe bújnál ki nagy rajongással és odaadással követi a városok szuperhőseit vagy akár gonoszait, akkor bizony itt a helyed! csatlakozz hozzánk egy képregénybeli szereplővel, valakinek a hőn áhítatot keresettjével, vagy esetleg egy teljesen saját karakterrel. egy biztos, mi várunk rád!
OLDAL ALAPÍTÁSA:
2015. MÁRCIUS 01.
jelentkezz be
a karatkered már hiányol
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
❖ Elfelejtettem a jelszavam!
üzenj bátran
ígérjük nem falunk fel
erre járunk
ki van itt?
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég

Blythe C. Fox, Jason Todd, Leonard Snart, Mindy Macready, Reece Malgus

A legtöbb felhasználó (72 fő) Vas. Ápr. 30, 2017 9:05 pm-kor volt itt.
új üzenetek
irományaink gyűjteménye
Városi park
Negan Sebastian Bates
pötyögte
Yesterday at 9:30 pm
Magánszoba
Astrid Faye Rhodes
pötyögte
Yesterday at 7:18 pm
Zinnia szobája
Sean Weston
pötyögte
Yesterday at 4:16 pm
Sara Lance
Sara Lance
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 9:55 pm
Dr. Pamela Lilian Isley - Poison Ivy
Pamela L. Isley
pötyögte
Kedd Szept. 19, 2017 6:18 pm
az oldal stat
ennyien vagyunk itt
CSOPORT
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 3 2
BORROWED 0 1
CITIZEN 6 0
CRIMINAL 4 3
DOCTOR 1 1
GOVERNMENT 1 3
HERO 1 1
METAHUMAN 5 3
VIGILANTE 0 1
VILLAIN 0 4
Összesen 22 20

Share|
Patra & Ras - Viszontlátás
eme téma címe
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Egy valamit soha nem kedveltem igazán Ras jellemében. Azt a tényt, hogy azonnal kiszúrta, mi a legnagyobb félelemed és nem félt ennek hangot is adni, még nagyközönség előtt sem. nem mintha az enyém nem lenne nyilvánvaló abból, milyen szinten védem a lányomat, de a kettes számú sem piskóta. Mert Megami a maga módján olyan, mint én miniben, és félek, hogy ez még egyszer vissza fog ütni. Ugyanazok a dolgok érdeklik, ugyanolyan irányba keres, a gondolatmenetei pedig időnként még az enyémeknél is éleslátóbbak és logikusabbak. Ez előny, mert így képes felfogni a maga gyermeki módján, miért vannak szabályok a védelme érdekében és mit kell tenni, hogy ezeket a szabályokat be lehessen tartani, de más módon pedig megrémít. Mert ha egyszer megért, akkor hiszem, hogy csalódni fog bennem, hiába tudja, hogy ő a legfontosabb az életemben. Benne is meglesz talán az a becsvágy, ami engem arra késztetett, hogy gyermeket szüljek fiatalon és ez kétségbe vonhatja majd a saját létezésének okait is. Igen, Ras bele talált, mi az, amit mindenképp el akarok kerülni, ha egy mód van rá, és az arcom megrendülése ezt el is árulja számára. De akkor sem fogom megadni neki az örömöt, hogy nyilvánosan beismerem a vereséget, szó nélkül hagyom az észrevételét, és témát váltok. Minél előbb, annál jobb...
- Mióta Megami az utolsó élő rokonom, a példa mutatás nem feltétel, hanem létszükséglet számomra. Jelenleg olyan szinten vagyok, ahol már nem akarják, hogy bizonyítsam a kegyetlenségemet, de ez sem marad így örökre. Ebben pedig nem vagyok olyan büszke, hogy elfogadjam a segítségedet... - tekintve, hogy egy szado-mazo klubbot vezetek, tudom, hogyan kell a férfiakat bántani úgy, hogy kellemes legyen és hogyan kell annyira megsebezni, hogy már fájjon. Nem félek megtörni senkit, gond nélkül hajtok végre véres kínzásokat, de nekem akkor sincs annyi tapasztalatom, mint annak a személynek, aki az Árnyak ligáját vezeti. Bármilyen jó és profi is vagyok, ennyi év előnyt nem tudok pár nap alatt behozni, ezt pedig tudatosítottam már elég régen. Szóval igen, ha azon múlik, tőle merek segítséget kérni és meg is fogadom a tanácsait, mert Rasban megbízok. Tudom, hogy tanítvány vagyok csak a számára, de annak elég értékes ahhoz, hogy amíg nem hibázom, ne akarjon megölni senki kedvéért. Ez pedig a maga módján megnyugtató. Bár, ki nem érezné jól magát, ha tudná, hogy a világ legképzettebb orgyilkosai nem akarnak az életére törni?
- További kellemes estét, mester! - búcsúzom el, anélkül, hogy megpróbálnék többet megtudni a szándékairól az elejtett félmondatból, amit felkínált számomra. Mivel az ügyben én nem vagyok érintett, pontosan tudom, hogy mikor kell visszavonulnom, ez a pont pedig eljött. Ideje mennem és hagyni, hogy az események megtörténjenek. Igazából még bánni sem fogom nagyon, ha a Bratva-t kicsit leszelektálják, amíg Sergei nincs az érintettek között. Meghajolok egy aprót, majd megfordulok, és a kocsihoz megyek, ahol a két személyes testőröm vár rezzenéstelen arccal. Ha fel is ismerték ezt a férfit, vagy rájöttek, mennyire veszélyes, nem adnak hangot neki. Otthon fogják elmondani majd a többieknek, hogy van olyan ismerősöm, aki mindenre képes, ezzel még inkább biztosítva, hogy semelyik emberem ne akarjon hatalom átvételen gondolkodni. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne a számukra. De nekem ideje mennem, vár a lányom és az apja is...

// én is köszönöm a játékot, és majd kereslek a folytatás miatt Very Happy
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra & Ra's



- Nehéz dolog anyának lenni, a világ egyik legnagyobb terhe nyomja minden anya vállát. Mégis, sok gyermek elfelejti, hogy mit köszönhet a szülőnek mikor felnő. Mégis, a legjobban az fáj, ha magunkat látjuk bennük, nemde? – melyik szülő akarná saját magát a gyermekében látni? Tudjuk, hogy milyen hibáink vannak, ismerjük magunkat, mint a rossz pénzt, és látni ezt a gyermekünkben, látni, hogy arra tart, ahol mi hibáztunk, vétkeztünk és összetörtünk… az egy kínkeserves dolog. Mindenkinek a saját útját kell járja, és az a szülő, aki rákényszeríti a gyermekére az akaratát, ezt is fogja visszakapni majd. Ki mint vet, úgy arat, nemde bár?
- Mindig a vesztedre akarnak majd törni. Mindig lesz, aki többre vágyik, ez ellen nem tehetsz semmit sem. De példát statuálhatsz velük. – én is ezt teszem, újra és újra, a következő kor gyermeke pedig megtanulja, hogy nem végezhet egyetlen kardcsapással azzal, aki már évszázadok óta használja az övét. Voltak kihívóim az évek során, a legutolsó több évtizeddel ezelőtt, és ő is elbukott. Kardom gyorsan, különösebb akadály nélkül sújtott le rá és nyitotta meg a másvilág kapuit ősei felé. Most elhunyt szeretteivel és isteneivel ülhet egy asztalnál. Az ellenfeleinket és halottainkat tisztelnünk kell, ez különbözteti meg a harcost a mészárostól.
- Arról, amelyik szükséges. A Bratva úgy tűnik, hogy elfelejtette mire is képes a Liga. Ezt most felelevenítjük. Tőlük függ, hogy megélik-e a reggelt. – nem szeretem az árulást, legfőképp akkor nem, ha még be is mocskolják a nevem, vagy épp a Ligáét. A Bratva nem teheti meg, hogy kilép a szövetségünkből. – Várlak Nanda Parbat-ban, a lányodat is, ha úgy döntesz magaddal hozod. - az embereit persze nem ajánlatos magával hoznia, hacsak nem akar hullazsákokkal hazatérnie majd. Nanda Parbat-ban nem fog baja esni. – Örültem a találkozásnak, gyermekem. – mondom búcsúzóul, ahogy hátat fordítok és elindulok az enyéim felé, percek múltán pedig eltűnök az éjszaka sötétjében. Árnyak vagyunk. A sötétség minket szolgál.

//Köszönöm a játékot, remélem folytatás következik Smile//
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Ras ugyan régen nem látott már, de kétségem sincs afelől, hogy ismer. Valami soha nem változik, függetlenül attól, hogy Ayame vagy Patra van jelen, ez pedig a védelmező ösztönöm. Bármit megtennék azokért, akik kedvesek nekem és ezzel tisztában van. Ebből már nem nehéz kikövetkeztetni, hogy Megamit még a szokásosnál is jobban óvom és csak azért nem tartom magam mellett, mert hiszek benne, hogy abban az autóban is teljes biztonságban van. Ami azt jelenti, ha a testőreinek nem is, de neki magának megvan az ereje, hogy sértetlen tudjon maradni. Igazából persze az egyik testőr sem átlagos, csak éppen a testalkata mellett jó szem kell, hogy kiszúrják, nem azért tartom, mert egy izomagy, hanem mert képessége van. Azon kívül ott van Sergei, aki nyilván valóan az utolsó lélegzetével is a lányát fogja menteni és Megami, aki megkapta az engedélyt, hogy a képessége mögé rejtőzzön. Árnyak ligája ide vagy oda, kétségen sincs afelől, hogy a lányom nem fog egyhamar bajba kerülni az úton, vissza a szállodába. És ezt nem félek egykori mesteremnek kimutatni, tekintve, hogy van olyan jó elméje, a nagy részét a dolgoknak magától kikövetkeztesse. Mert ez egy ilyen világ, hiába edzi valaki a testet, ha az elme gyenge, veszíteni fog, mindenképp. Az elme csiszolásával ellenben olyan helyzetbe kerülhet, ahonnan nem fogják tudni ledönteni könnyedén. De ez már kicsit túl sok filozofikusság, nem ezért vagyok itt és nyilván ő sem.
- Maradjunk annyiban, egy támadással csak az anyját hívnák ki maguk ellen a próbálkozók - válaszolok, miközben a tekintetem a parázs maradványokra esik, amelyeket nem is olyan régen hátrahagytam a fatörzsön. Ez egy jó száz éves szibériai fenyő, túlélt már jó néhány dolgot, a gömb mégis majd tíz centi mélyen megsebezte. Na, el lehet képzelni, ugyanez a gömb mit tudna kezdeni egy emberi testtel, ami fele ilyen masszív nincs és nem tud ellenállni az erőnek. Nem egy és nem két módszerem van kínzásra, életfogytig tartó fájdalmat tudok okozni az ellenfeleimnek, így mindenki számára praktikusabb, ha azzal számol, nem válik ilyenné számomra.
- Nekem nem politikai értelemben vett hatalom kell, abból elég, ami most van. Erőt akarok, erőt, hogy meg tudjam védeni a lányomat és ne akarjanak ellenem jönni. És bármilyen feltételedet elfogadom, ha ezt megadod nekem - válaszolok, miközben érzem, ahogy a szél feltámad körülöttünk. Már jó ideje beköszöntött a tavasz, de ez Szibériában nem igazán ismert fogalom. A ruhám szerencsére elég vastag, hogy megvédjen a metsző hidegtől, de így sem tudom megállni, hogy kissé végig ne simítsak a szőrme díszítésen. Nem csak meleget ad, de ez az a hely, ahova a pengéket rejtettem, még akkor is, ha eszem ágában sincs használni azokat. Magabiztosságot ad nekem a tudat, hogy nem szúrták ki eddig, pedig ki tudja, hány biztonsági ember volt az estélyen.
- Nem messze innen ünnepel a Bratva vezetőségének jó része. Holnap fogok hírt kapni az eltűnésükről vagy halálukról? - teszem fel a kérdést, kissé a kastély felé pillantva. Nem akarom megakadályozni az egészet, nem is számítok politikai előnyre a válaszból, csak egyszerűen érdekel, hogy Sergei élete éppen miattam menekült-e meg, vagy egyébként sem akarták bántani őket, egyszerűen csak figyelmeztetésnek vannak itt.
//beszédszín utólag javítva
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra & Ra's



-Természetes látom a szemében a sértettséget, de nem érdekel. Lehet akármilyen jó hiszemmel az embereiről, attól még azoknak saját gondolataik vannak, megfordulhat a fejükben, hogy Nanda Parbat-ba utaznak, ebben az esetben pedig kevesebb embere lesz Patra-nak. Árultak már el életem során olyanok, akik teljes bizalmam élvezték, úgyhogy számomra a bizalom egy olyan dologgá alakult az évszázadok során, amit nem osztogatok, egyetlen emberben bízom meg, ez az illető pedig én magam vagyok. Aki annyit él, mint én, márpedig ilyen ember rajtam kívül kevés van, az jól tudja, hogy milyen az ember, hogy milyen a világ, és megtanulja magát megvédeni attól, amit a másik még csak  nem is sejt.
Szótlanul figyelem, ahogy az emberei elrendeződnek. Érdekes, hogy képes a lánya biztonságát és ezáltal akár az életét is ezekre az emberekre bízni. Én soha nem tettem ilyet, egyetlen emberre bíztam az életét, az pedig ő maga. Megtanítottam harcolni, életben maradni, árnyak közt mozogni a sötétben, emberek fejébe és félelmébe férkőzni. A Liga kihasználja az ember gyengeségeit, tükröt tart az ellenség elé, aki nem magát látja majd abban, hanem tulajdon félelmét, rettegni fog tőle, emberfelettinek lát és ez megbénítja, elgyengül, lankad a figyelme, és megkapja a végső szúrást. A megtévesztés a harc egyik alappillére .
Pár pillanatig csak figyelem, ahogy a keze tűzbe borul mielőtt válaszolnék neki. – Hallottam egy robbanásról, innen messze,mely sok ember életét megváltoztatta. Ezek szerint te is ott voltál. A lányod mit tud? – persze, nem tudom biztosra hogy a lánya is ilyen, de mivel az eddig látottak alapján azt feltételezem, hogy soha nem távolodik el tőle messzire, úgy gondolom, hogy mindenképp az a logikus elgondolás, hogy együtt voltak a robbanáskor.  
- Megtanítottalak, hogyan válj az elméd és a tested urává, most azonban még többnek az ura… úrnője akarsz lenni. A hatalom veszélyes dolog, nem mindenkinek való, mint erre már magad is rájöhettél. A hatalom megrontja a legjobb embert, és vonzza a legrosszabbat. Azonban a hatalom fel is emészthet. Úgy érzed készen állsz? – pillantok rá kérdőn. Ha azt hiszi, hogy készen áll az kevés. – Eme hatalom forrása nem a tested, de még csak nem is a lelked. Megtaníthatlak kordában tartani, irányítani, azonban csakis Nanda Parbat-ban. – máshol nem, a Ligának nem véletlen ott van az otthona. Egy átlag ember számára az csak egy szép építmény az egész, de a beavatottak tudják, hogy ott gyökeredzik a hatalom.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Ha tekintettel ölni lehetne... nos, Ras most egészen biztosan eléggé komolya bajban lenne, tekintve, hogy nem tudok szépen reagálni a mondataira. Már maga a feltételezés is sértő számomra, hogy szerinte én képes lennék olyan szinten lealacsonyítani a ligát, hogy másnak is elárulom, tudok a jelenlétéről. A ligát a titkok tartják fenn és ezzel már akkor is tisztában voltam, mikor gyermekként először szembesültem a létezése tényével, tehát több mint elég időm volt felfogni, mennyire nem tanácsos az avatatlan szemeknek bemutatni a működését. Eddig azt hittem, Ras is tisztában van vele, ha ilyen hosszú időn át teljesen ignoráltam a tényt, hogy kérdeztek róla engem is, akkor nem most fogok olyanokat oda vinni, akik érdemtelenek. Igen, szükségem lesz egy repülőre, hogy Namda Parbat közelébe kerüljek, de ha kell, gondoskodom róla, hogy a pilótája ne élje túl az utat. Én tudok a ligáról, és ez olyan kegy, amit csak a lányom érdemel meg rajtam kívül, tehát ennek megfelelően fogok viselkedni. És igen, miközben kimutatom, hogy még a gondolata is felháborít a ténynek, hogy ennyire elővigyázatlannak gondolnak. Harchoz a ligánál jobb hely nincs, nagy oktalanság lenne tőlem, ha olyasvalakit is oda vinnék, aki később ellenem fordulhat. Igen, a lányom is megtehetné ezt, de ha valóban megtörténik, akkor az ő kezei által örömmel halok meg, ellentétben egy egyszerű kiskatonával, akinek csak azért lehet ellenem esélye, mert én megadtam neki. Ezt a fajta kockázatot nem fogadom el! És remélem, hogy a mesterem is kiolvassa a szememből, mennyire nem tetszik a javaslata, mert jelenleg éppen még az is alatta van a büszkeségi szintemnek, hogy reagáljak erre a vádra. A királynő kiváltsága csak az övé, más nem érdemli meg!
- A második autóhoz, Megami. Engedély megadva! Kagami, Kai, ti maradtok, mindenki más mehet! - szólítom fel őket, hátra pillantva, amint Ras is leszelektálja a nézősereget. A két megbízható testőröm elég nekem, hogy haza jussak, mindenki más meg mehet a lányom mellé. Megami teljesen biztonságban lesz, az apja ott van és most már a képességét is használhatja. Igen, nem én vagyok az egyetlen, aki kapott, de az övé rajtam kívül mindenki számára ismeretlen. Még Sergei sem tud róla, pedig engem már látott olyankor, mikor kimutatom a fogam fehérjét. Tisztáznom kellett előtte, hogy mennyire nem jó ötlet egy gyermekelhelyezési vita, még mielőtt ki talált volna törni.
Megvárom, míg mindenki más bezsúfolódik az autóba, négy testőr meg egy gyermek nem éppen a legjobb felállás, szerencse, hogy nagy belső terű luxus kocsikat biztosítottak számomra az oroszok. Hiába, rongyrázásból elég jók, és ha már valaki hajlandó volt magángéppel az országba hozni, a többiek sem akartak lemaradni mögötte, így a lakosztály, az autók és néhány testőr a csomag részét képezi. Nem mintha én magam ne tudtam volna megszerezni, amire szükség van, de így kényelmesebb, az biztos. Az autó kivilágosodik, a sofőr a gázra lép és alig egy percen belül egy kanyar mögött el is tűnik. A lányom miatt nem aggódom, neki nem lesz baja, a többiekkel ha történik valami, azt túlélem. Bár hiszek benne, hogy a liga célpontja nem mi vagyunk és nem is leszünk a járulékos kár részei.
- Nem véletlenül a földi pokollal fenyegettem én korábban. Van a birtokomban valami, amiről kevesen tudnak és még kevesebben látták valaha is. Az oka annak, hogy tanulni akarok és ehhez olyan segítségre van szükségem, amilyet halandó nem tud nekem megadni - válaszolok, miközben lassan tenyérrel felfelé a jobb kezem kinyújtom, hogy jól látható legyen a holdfényben, majd egyetlen pislantás elég, hogy az egész tenyerem tűzbe boruljon. Central robbanása jó néhány emberre hatással volt, képességekkel ruházta fel őket, és a lányommal együtt mi is az érintettek közé tartozunk. Igen, róla ezt nem tudja senki, és Ras is csak a jövőben fogja, ha nem találja most ki. Az enyém nem ekkora titok, használtam már szorult helyzetben, a testőreim egyben yakuza tagok is, látták már tőlem ezt a mutatványt.
A tűz, amely megjelenik a kezemben, melegséget áraszt, bárki mást megégetne, de nekem nem árt, a bőrömről visszaverődik. Fél percig tarom, hogy minden oldalról látható legyen, ez nem illúzió, hanem igazi, élő, eleven tűz, majd egyet hátra lépek és elhajítom. Tűzlabdaként suhan át a sötétségen, míg neki nem ütközik pontosan az egyik fatörzs közepének az út mentén és szét nem robban hatalmas parázsnyomot hagyva hátra. Nem aggódom miatta, ez itt Szibéria, mindenhol hó és jég van, semmit nem fog tudni felgyújtani. de demonstrációnak ez is elég, bemutatja, mennyire nem viccelek.
- Ez az erő már bőven meghaladja egy halandó képességeit, de én még mindig úgy érzem, csak a felszínét kapargatom a lehetőségeknek, amelyeket magában hordoz. - válaszolok lassan, miközben a következő, immáron alig három centi átmérőjű tűzgömb jelenik meg az ujjam hegyén, emelkedik a levegőbe, majd süllyed vissza és alszik ki alig egy perc alatt. Igen, a méretet és az erősséget tudom változtatni, teremtem és eltüntetem a saját tüzemet, ha kell, felégetek vele bármit, de ez még mindig nem az igazi. Segítség kell, hogy olyan mentális állapotba kerüljek, ahol már egy máglya közepén is állhatnék sértetlenül. Az erőm elég jó hozzá, de én magam nem vagyok felkészült. Márpedig ezt nem lenne rossz hamar megtanulni. Sosem tudhatja az ember, mikor akarják felrobbantani...
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra & Ra's



- Ez csak természetes, senki nem mond le önként a koronáról, csak ha erővel veszik azt el tőle. – a történelem ezt már igazolta, én magam is számtalan királyt láttam felemelkedni és elbukni, megtanultam már, hogy miről is szól az uralkodás, az ember mindig is csak eszköz volt, a hatalmasok bábja. – A Liga természetesen elfogadja az efféle jutalmazást szolgálataiért. – bólintok a szavaira, miszerint a segítség segítségért alapon való megegyezés igenis működhet. Ebben a világban mindent összekötnek a kapcsolatok, egyedül a világ ellen senki sem éhet túl, próbáltam, sokáig sikerült is, de végül a kudarcom lett a Liga első állomása, és erre emlékezni fogok mindig is. – Ugyanakkor szeretném már most tisztázni, hogy egyetlen emberedet sem kívánom Nanda Parbat közelében látni. – megesett már, hogy azt hitték a velem való szövetség szabad átjárást is eredményez, oktalanságukra pedig a fejükkel fizettek. Nanda Parbat-ba azt teszi be a lábát, aki arra méltó, aki a Liga ösvényére lép, más ember tartsa távol magát tőle.
A lánya irányába biccentek egyet mosolyogva, majd Patra-ra emelem a tekintetem. – Igazán jól nevelt gyermek. – kevés az ilyen, most már a többség azt hiszi, hogy a tisztelet olyan, mint egy poros könyv, ami feledésbe merült. A tisztelet az alapja mindennek, erre kell építeni. A szavai hallatán csak bólintok egyet, és kezemet felemelve intek egyet. Ez a jele annak, hogy az embereim tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy teljesíthessem Patra kérését. Az embereim fegyelmezettek és lojálisak, bízok bennük és pontosan tudom, hogy nem  is mernének ellenkezni. Egyikük sem bolond, tudnák mivel járna az, látták épp elégszer. – Tehát… mi lenne az, amit mutatni kívánsz nekem? – pillantok rá kíváncsian, magam mögött kulcsolva össze a kezeimet. Kíváncsi vagyok, hogy mégis minek a birtokában van, amit csak velem kíván megosztani. Az embereiben érthető, ha nem bízik ennyire és az enyémekben sem, de… attól még igazán kíváncsivá tett engem.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Csak nehezen tudom elnyomni a diadalmas mosolyomat, miközben Ras arcát tanulmányozom. Bár tisztában vagyok vele, ki és mi ő, attól még bíztam benne, hogy az érzelmei erősebbek lesznek a józan logikánál. Egyébként sem én voltam eddig a célpontja, de most, hogy kiderült, a lányom is velem van, már fellélegezhetek. Megami már nem olyan fiatal, hogy állandóan szüksége legyen rám, de jelenleg a tény, hogy itt van, háttérbe szorítja a korát. Mert ő az én lányom, a kincsem, amit megvédek mindentől és mindenkitől, aki csak veszélyt jelenthet rá. Engem nevezhetnek, aminek csak akarnak, szúrhatnak hátba és intézhetnek el, de túl fogom élni, és a lányom iránti szeretetem elég erős lesz ahhoz, hogy felkeljek és megöljem azt, aki veszélyezteti. Fiatalon az én legnagyobb hibám mindig az volt, hogy nem volt jó okom, elég motivációm ahhoz, hogy igazán harcolni akarjak, de ez a születésével megváltozott. Most már tudom, mit veszítek, ha legyőznek és azzal is tisztában vagyok, hogy ez a veszteség egy életre nyomot fog rajtam hagyni, ezt pedig nem engedhetem meg. A lányom a maga módján ártatlan, az tény, de az is, hogy nem fogom neki sokáig hagyni ezt a tudatot. Igen, megérdemli a gondtalan gyermekkort, de a szememben ez pontosan a tizedik szülinapja után meg fog szűnni, mert akkor válik elég időssé ahhoz, hogy megérthesse, ami körülötte, körülöttem folyik. Sajnos idő előtt fel kell majd nőnie, de addig még van hátra több mint egy év, amit szándékomban áll teljesen kihasználni arra, hogy egy boldog fiatalság lehessen az, amire emlékezni fog később. És ennek a megvédéséért bármire képes vagyok. Ras ismeri ezt az érzést, neki is van gyermeke, ennek megfelelően pedig sem engem, sem a figyelmeztetéseimet nem fogja lebecsülni. Nem engedhetem meg magamnak, hogy blöfföljek és ez nyilvánvaló...
- Tisztában vagyok a liga szabályaival és azzal is, mennyire nem illek bele a normáiba. Ajánlhatok segítséget a segítségért. Nem tűnök el, de a nyilvánosság is páncél lehet, ezt pedig magamra öltöttem már régen. Yakuza, Triád, Bratva, Cosa Nostra, Sinaloa kartell, és rengeteg állami tisztviselő dolgozik vagy tartozik nekem. Fejlődnünk kell, és erre jobb hely nincs, de nem áldozom fel érte a jelenlegi helyzetemet - foglalom össze, mi az, ami engem érdekel. Lehet, hogy az Árnyak ligája a legjobb, de egyszerűen esélytelen a csatlakozásom. A szüleim álma, a családom reménysége és természetesen a lányom jóléte is azon múlik, milyen hosszú ideig maradhatok meg a szinten, ahol eddig helyezkedtem el. Mert Patra az alvilág királynője és egy királynő a koronáját nem adja fel, soha. Ha elég, hogy cserébe szinte mindent el tudok tüntetni, amire a ligának nincs szüksége, rendben, ha nem, akkor lemondok róla. Kölcsönös segítség nyújtásról lehet szó, szívesen megteszem, sőt, mivel újabban hihetetlenül jól gyűjtöm magam köré a metahuman lakosságot, szinte észrevétlenül tudok jelentős erőt összpontosítani a saját térfelemre, de minden más relatív.
- Megami, menj vissza az autóhoz, kérlek, még a végén megfázol - fordulok a lányom felé biztató mosollyal, mire halványan meghajol és önként fordul meg. Ideje, hogy ő kikerüljön a képből, sőt, ha rajtam múlik, akkor mehet a kísérő autó hátsó ülésére és az apja most azonnal biztonságba viszi, mivel nem akarom, hogy a többi üzletkötésnek tanúja legyen. Jobb, ha valamit ő sem tud. - Van még valami, amit szeretnék mutatni, mielőtt döntesz, de csak kevesebb tanú előtt vagyok hajlandó rá - teszem hozzá, látványosan utalva a tényre, hogy én két autóval és 8 emberrel, ő pedig ki tudja hány gyilkossal a környéken van itt, márpedig néhány nem éppen publikus titok jobb, ha titok is marad. Nyilván való, hogy nem támadni akarok és ölni nem is nagyon tudnék, de az ütőkártyámat nem fogom világgá kürtölni, szóval előtte nem ártana kicsit leszelektálni a figyelőket.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra & Ra's



Mosolyogva figyelem, ahogy a lány kiszáll az autóból is felénk sétál. Emlékszem még, mikor az én lányom is ilyen idős volt. Tény, hogy nem ma volt, de az ember ilyet nem felejt el. Egy szülő akarva-akaratlanul, de foglalkozik a gyerekével, és bármennyire is tagadja, de fontos neki a jóléte. Mégiscsak a véréről van szó. – A gyermeki ártatlanság… hát nem elbűvölő? Mi más nagyobb ajándék az életben, mint egy gyermek? Mintha a szívünk a testünkön kívül dobogna. – mosolygok rá először a lányra, majd Patra-ra. Nincs nekem semmiféle hátsószándékom. Őszintén remélem, hogy ez a kegyetlen világ nem tiporja el a lánya ártatlanságát. – Ráadásul milyen jól nevelt lány vagy… az édesanyád minden bizonnyal nagyon büszke rád. – de az örökkévalóságig ő sem védheti. Az embernek meg kell tanulnia megvédeni magát, mert talán még gyerek, de évek múltán majd felnőtté fog válni, és csak akkor élhet érdemben a világon, ha nem csak érti azt, de meg is tudja magát tőled védeni.
- Áh, a Bratva. A bátor bolondok gyülekezete. – mindig is így gondoltam rájuk. Bátrak és erősek, ez tény, de ugyanakkor túl makacsak és önfejűek, hogy ne vonják saját magukra a pusztulásukat. Az Árnyak Ligáját nem célszerű sértegetni és nem valami okos ötlet egy már régóta tartó, gyümölcsöző kapcsolatot csak úgy megszakítani vele. Azért vagyok itt, hogy emlékeztessem a Bratva-t, hogy az Árnyak Ligája nem csupán két szó és egy eszme.
- Valóban nem. A világ sajnos nem olyan jó, hogy mi is azok legyünk. Az emberiség eltiporja a jót, és még csak nem is tudja, hogy éppen min gyalogol át. – a gyereknek pedig nem kritikusokra van szüksége, hanem egy példaképre, akinek a szülőnek kell, hogy legyen. A saját gyermekünknek mi legyünk a hősei, nemde? – Tehát, mit kívánsz tőlem, gyermekem? – pillantok kíváncsian Patra-ra. – Magad, vagy a lányod akarod fejleszteni? Esetleg mindkettőtöket? – a Liga nem úgy működik, mint egy iskola. Aki itt tanul, soha nem hagyhatja azt el igazán, ezzel nyilván Patra is tökéletesen tisztában van.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Sejtem előre, mennyire örülnek neki a fizetett testőreim, hogy egyszerűen fittyet hányva a veszélyre kilépek az autóból és egyenesen becélzom az idegem férfit az úton. Nyilván most kezdik el számolni, hány ujjukat fogják ezért levágni, ha egyszer visszamennek a Bratvához. Mert hogy nem mindet hoztam Amerikából, a vezetők nagy kegyesen a rendelkezésemre bocsátottak párat kiegészítésnek, és ők még nincsenek tisztában vele, hogy bármilyen ártatlan babának is nézek ki, igenis képes vagyok magamat megvédeni. Ez az egyik nagy bajom az orosz férfiakkal, náluk nem létezik a női egyenlőség fogalma és nagyon kevesek képesek elfogadni, hogy egy vaginával született lény is képes elég okos és kegyetlen lenni. Engem valamennyire már kezdenek megérteni, hiszen volt pár olyan tettem, amik a maguk módján jókora tiszteletet váltottak ki az alvilág köreiben a vezetőkből az irányomba, de akkor sem kell tudnom olvasni a gondolatokban, hogy felfogjam, ők azt hiszik, sült bolond vagyok. Annál nagyobb lesz a meglepetésük, ha egyszer rájönnek, hogy az én szememben Ra´s-nál kevés veszélytelenebb lény van a világon. Lehet, hogy ő vezeti az Árnyak ligáját, de én a mestert láttam mindig is benne, a férfit, aki megtanította nekem, hogyan éljem túl egyedül és hogyan védjem meg magamat bárkivel szemben. Fiatal voltam az első találkozásunkkor, anyám vitt el hozzá, hogy oktasson. Akkor még nem tudtam, hogy rákos és ez egyfajta utolsó kívánság a részéről. A többiekhez képest kevés időt töltöttem ott, de amit kellett, azt megtanultam, és többször is visszatértem, amikor úgy éreztem, a képességeim kezdenek rozsdásodni. Ra's al Ghul nem Patrát, a kegyetlen vezért ismeri, ismerte, hanem Ayame-t, a japán lányt, akinek egyetlen esélye az életben maradásra és a szabadságra az volt, ha elég erős ahhoz, hogy kiharcolja magának. Az erőm szép részét köszönhetem neki és ezt soha nem fogom elfelejteni. Sőt, Megamit is hozzá akartam küldeni, ha betölti a tizedik évét. Addig nem, addig hadd legyen ő is egy gyerek a maga gondtalanságával, de utána már szüksége lesz a tudásra, hogy megvédje magát. Nem szándékozom magamat megöletni, de tudni akarom, hogy ő biztonságban van akkor is, ha velem netalán történne valami. De ami azt illeti, igazán nem lehet baj, ha kicsit előbb találkoznak.
- Megami, gyere ide és mutatkozz be! - ezúttal japánul szólalok meg, azon a nyelven, amelyet apámtól tanultam, ugyanakkor anyanyelvemnek tekintek, és a lányom is ezt ismerte meg először. Alig pár pillanattal később kinyílik az autó ajtaja újra, és a testőr mellett kilép belőle az én immáron 8 éves lányom is. Igen, már 8 éves, mikor utoljára láttam Ra's-t, már akkor élt, de abban az időben nem vallottam be a létezését. Nem azért, mert féltem a kioktatástól, csak egyszerűen biztosabbnak gondoltam a védelmét, amíg nem tudtak róla. Ezt tette tönkre két éve a tény, hogy Amerikába kellett jönnöm, és képtelen voltam Japánban hagyni. Azóta nem titok a létezése, és folyamatosan szemmel tartják testőrök. Megami a maga módján bájos, halvány, királylányos sárga ruhában, mosolyogva jön elő, az ő gyermeki fejében meg sem fordul, hogy veszélyben lenne. És az enyémben is csak az anyai aggodalom miatt, egyébként teljesen tisztában vagyok vele, hogy itt nincs senki, aki bántani merné parancs nélkül. Könnyedén jön oda mellém és utánozza a mozdulataimat, miközben elárulja a nevét. Megami Moon. Igen, az övé is angolosítva lett, mikor felvettem a Patrát.
- A Bratvában kissé lecserélték a vezérkart és a héten ünneplik. Meghívtak jó néhány estélyre - válaszolok halvány mosollyal, mert igaz beletelik pár pillanatba, de megértem, hogy a célpontok az estély résztvevői. Pontosan nem tudom, kik közülük, de nem is érdekel. Az egyetlen, aki miatt aggódhatnék, az Sergej, de ő éppen a másik autóban ül álcázva, így nem lesz ott. Nyilván az árnyak ligája sem akar mindenkit megölni, akit csak lát, bőven elég lesz nekik, ha figyelmeztetésként végeznek pár emberrel, ezért pedig nem tudok annyira aggódni, hogy megpróbáljam lebeszélni róla őket. Ha szerintük ez a célszerű, övék a terep, én hamarosan távozom és vissza sem nézek jó pár évig megint.
- Hamarosan téged is meg akartalak látogatni. A képességeim elképzelhetetlen mértékben fejlődnek, de nem vagyok képes teljes mértékben kihasználni őket. A lányom sem maradhat örökké ártatlan - a szavai vidámak, csevegőek, de gondosan úgy fogalmazom, hogy megértse belőle a beszélgető partnerem, én eddig nem láttam szükségét, hogy Megamit megismertessem az élet sötét oldalával. Vagyis a gyilkosság szót nem ártana virág nyelven kiejteni, főleg, mert hiába gyermek még, a nyelvtanulást fontosnak tartottam, így meg is érti a beszélgetést függetlenül attól, hogy melyik általam ismert nyelven folytatjuk le.
// Megami
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra & Ra's



Nyugodtan állok az út közepén, pontosan tudom, hogy megfognak állni, miért is ne tennék? Sokkal rosszabbul járnának, ha úgy döntenek, hogy az életemre törnek. Az évszázadok alatt már sokan próbálták ezt, és mindegyikük elbukott, majd végül a saját vérében halt meg, a kardom által. Az élet a harcról szól, aki ezt felismeri, az előnyben is van az ellenségéhez képest. Egyesek az élet mértékét másokban mérik, az úgynevezett szeretetben. Ennek létezésében nem kételkedem, volt nő, akit szerettem, de meghalt, és rájöttem arra az egyszerű igazságra, hogy a bosszú az egyetlen, ami megállíthatja a fájdalmat, mielőtt még az felemésztené az embert.
Értem, amit mond, tudok oroszul, bár kétségtelen, hogy nem olyan jól, mint ő, de tudok, az évszádok alatt folyamatosan tanul az ember, és én ezt meg is engedhetem magamnak. Nem ember az, aki nem tanul, mert így fegyvert ad az ellenség kezébe, hogy az végezhessen vele. Ostobaság alábecsülni az ellenséget.
Egy biccentéssel viszonzom az üdvözlését. – Nem, valóban nem rád vártam, gyermekem. – nem rá, de még az is ideérhet, akire vártam. Vagy ha úgy döntenek, hogy mégsem jönnek el, akkor szembe nézhetnek  a Liga azon erejével, amiben nem hisznek. Nem véletlen létezik már több száz éve a Liga. Aki nem fél tőle, az bolond.
- Hogy hívják a lányodat? – kérdezem kíváncsian, és akármilyen nehéz is elhinni, most tényleg pusztán csak a kíváncsiságomat akarom kielégíteni. Nem számítottam arra, hogy itt fogom őt viszontlátni, sem arra, hogy egy gyermekkel van, ráadásul az a gyermek még az övé is. A mai világban alábecsülik a gyermeket.
- Mi hozott ide? – Oroszország nem éppen az a barátságos hely, és ahogy elnézem, vitte valamire, hiszen saját emberei is vannak már, akiknek nem ajánlom, hogy lőjenek. Félhetnek, de tétlenül tegyék azt. Nem kívánok ma vért ontani, de ha rákényszerítenek, akkor vérfürdőt kell rendezzek. Az élet ilyen, így működik.
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
Starling city
foglalkozás, hobbi :
Klub tulajdonos
heroes vs villains
Felhasználó profiljának megtekintése


Miben nagyon jók az oroszok? Nyilván valóan a vodka literszámra ledöntésén kívül, mert azzal általában a skandinávok is gond nélkül elbánnak. De az oroszok egyetlen igazi nagy tehetsége, hogy összehozzák a világ szemében leginkább ízléstelennek és pénzszórónak tűnő partijaikat. Igen, partikat, mert egyetlen egy kedvéért engem Amerikából még Sergej maga sem tudott volna kicibálni. Csakhogy az elmúlt időszakban, pontosabban pár hétben éppen elég nagy felfordulás volt a Bratva berkein belül is, igazából inkább egy tisztogatásnak felelt meg a dolog és győztesként az én szövetségeseim kerültek ki belőle, amelyet szemmel láthatóan meg kellett ünnepelniük. És ha már Sergej vette a fáradtságot, hogy egy magángépet küldjön értem, megjegyzem, kicsit sem sok hátsó szándéka volt vele nyilván, akkor az is világos, hogy én eljövök és illedelmesen részt veszek minden partin, amit megrendeznek. Vagyis maradok nagyjából egy hétig, ami alatt majdnem minden este más dolgom lesz és minden éjjelt eltölthetek azzal a férfival, akit a világon talán legjobban szeretek a neméből. Neméből, mert mindenkinek egyértelmű, akinek van egy csepp esze, hogy az én szívemben jelen lévő egyébként sem túl sok szeretet nagy részét vita nélkül a lányom kapja. Megami, aki majd kiugrott a bőréből örömében, hogy közöltem vele, jöhet ő is, részt vehet ő is két partin és minden más estét az apjával tölthet. Látszólag ugyan van egy dada és egy kis orosz barátnője, akik vele lesznek, de igazából természetesen ez is csak álca. Nyilván való, hogy nem ők a fő célpontok, csak éppen az illem kedvéért és a látszat miatt a tömegben rejtőznek. Mert egyébként nem is én vagyok az egyetlen japán vendég, számos jakuza tagot meghívtak, a triád néhány képviselőjét is, szóval igazi alvilági bulik ezek a maguk módján. Ennek megfelelően én is látszólag egy igencsak veszélyes testőr és bérgyilkos kíséretében játszom a szerepemet, de az illetőben megbízom valamennyire, így ő tartja a száját arról, hogy mégis merre van a lakóhelyem. Elvileg az egyik hotelban a város leglátványosabbjai közül, gyakorlatilag a mellette lévő ház egyik felső emeleti lakosztályában, ami nyilván valóan Sergej tulajdonában áll. Tudom, kicsit fura így ez az egész, de amíg nem biztos minden, addig jobb, ha nem tudnak sokat az emberek. Mondjuk Megamiról, mert őt csak a névtelenség védi. Ami az apja velem való kapcsolatát illeti, időnként van pletyka róla, hogy szeretők vagyunk, hiszen látszólag három éve időnként össze futunk a másikkal, de ez még mindig elnézhető. Főleg amellett, hogy mindkettőnknek megvannak a maga saját használatú partnerei is, ami a szexet illeti. Igazából a hozzánk hasonló viszonyok között a hűség eléggé képlékeny fogalom és mi nagyvonalúan el is nézünk felette. Legalábbis egy pontig.
A mai fogadás igazából az itt tartózkodásom megnyitó pillanata volt, ennek megfeleően pedig én is felvettem a régi jó orosz szokást, hogy a lehető legszokatlanabb és legfeltűnőbb ruhát válasszam. Csak mivel én jobban szeretem a meleg időt, a saját variációmmal alkottam meg a dolgot. Japánban a kimonók sokrétűségét mindig a minta és az anyag határozza meg, de sokszor a vastagsága is mérvadó lehet. Az enyém selyem ugyan, de a megengedhető négy réteg bélésből három belekerült, így még a számomra hideg idő ellenére is megfelelő meleget nyújtott. Mintáját tekintve egyszerű fekete, a jobb oldalán barna, a kar részén arany hímzéssel, a szoknyán pedig végig vonuló büszke aranybarna oroszlánnal. Az öv hozzá illő, barna, bronzvörös díszítéssel és egy szőrme sávval, amely a bal vállnál is visszaköszön. Ez sem csak a mai divat miatt van, a szőrmében meg sem próbálnak rejtett pengét keresni a biztonságiak. A hajtűimet nyilván megnézték, de viszonylag ártalmatlannak ítélték, ugyanakkor azok sem egyszerűen. Lehet, hogy nekem nem ártanak, de bizony méreggel illatosítottam őket, akárcsak a pengéket. Pisztolyt nem viseltem, azt nem volt hova rejteni egy ilyen ruhában, de a késeknek gazdag lelőhelyévé vált. Ráadásul a testőrömnél kettő is volt, amivel nagyjából ugyanolyan jól bánok, mint ő, ennek megfelelően probléma esetén az egyiket könnyedén elkérhettem volna tőle is.
Semmi ilyesmire nem volt szükségem, az est alatt végig mindenki illedelmesen viselkedett, mondjuk nem elhanyagolható a tény sem közben, hogy gond nélkül elvágom bárki torkát, aki a lányom előtt kellemetlen helyzetbe hoz. Igazából egy idő után nem bántam, hogy ő is itt van, mert erősen kezdett az egy fő által fogyasztott alkohol mennyisége nőni úgy tíz óra felé, és én nem akartam megvárni, amíg úgy döntenek, éppen elég idő telt el ahhoz, hogy orgiává alakulhasson az este. Megami fáradtsága elég indok volt a visszavonulásra, attól a ténytől pedig nem volt nehéz elvonatkoztatni, hogy a kísérőül szolgáló testőr egyenruhás alakok egyike igenis hasonlít a vendéglátóra. Mosolyogva, az autó hátsó ülésén a kislányom meséjét hallgatva haladtunk a kihalt utakon, mikor hirtelen a fékezés érzete hatalmasodott el rajtam. Az öv megtartott, és így lehetőségem volt kipillantani a szélvédőn, hogy lássam, mi miatt álltunk meg. Nem mondom, igencsak elkerekedtek a szemeim, mikor ismerős alak derengett fel a lámpák fényében. Azonnal a testőrre néztem, hogy vegye át a helyemet a lányom mellett és minden jobbik felszólítás ellenére kinyitottam az ajtót és kiléptem az útra.
- Mindenki vissza! - a hangom határozott volt, annak ellenére, hogy nyilván való akcentus keveredett bele. Igen, tudok oroszul, méghozzá nagyon is jól, de nem lehet akcentus nélkül ezt a nyelvet használni, az nyilvánvaló. Főleg nem olyannak, akinek ennél sokkal dallamosabb, magánhangzókkal tűzdelt nyelv az alap. Könnyedén igazítottam meg a szoknyámat, hogy jól álljon, majd becsuktam magam után az ajtót és kettőt előre léptem. Most már biztos, hogy ő az. - A lányom az autóban van, ha valamelyik reszkető kezű tag rálő, 20 évig fog a földi pokolban szenvedni, csak hogy tisztázzuk előre - a hangom halk, hideg, jelezvén, nem viccelek. Egyetlen gyerekem van és hiába a korom miatt lehetne még több is, nem tervezek. És tudom, életem végéig gyászolnám, ha valami történne vele. De ez nem akadályozna meg benne, hogy élete végéig kínozzam azt, aki megölte. Nem, nem a halált kapná, hanem olyan fájdalmat, amitől évekig csak ordítani fog tudni, amíg el nem megy a hangja. Vakon, süketen, lenyúzott bőréből készült takaróba burkolózva fogja élni élete minden napját, ha baja esik. Ezt jobb előre leszögezni. Közben pedig lépek előre, amíg alig két méterre előttem válik igazzá a sejtésem. Ez a liga és maga a vezetője állított meg minket. Azt hiszem, az a buli az orgiáig mégsem fog eljutni. Lassan emelem fel a kezeimet tenyérrel egymás felé fordítva, ujjaimmal az állam felé mutatva rakom össze és kissé meghajtom a fejemet is. A régi japán üdvözlés térdelés nélküli változata. - Üdvözöllek, Mester! Régen nem láttalak! Ha jól sejtem, nem rám vártál - teszem hozzá, miközben felnézek, hiszen minden hatalmam ellenére fizikailag soha nem nőttem nagyra és ahhoz, hogy lássam az arcát bizony fel kell emelnem a fejemet. Nem félek tőle, sok minden van, ami elmondható rólam és Ras-ról is, de biztos, hogy a mi érdekeink nem ütköztek még soha.
Kinézet és távolról
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Patra & Ra's



Sokan vonták már kétségbe a Liga létezésének alapját. Nem én vagyok az első vezetője a Ligának, és nem is az utolsó. Előttem is volt Ra’s al Ghul, és utánam is lesz. Ára van annak, ha valaki a Démonok fejévé válik, de ezt az árat bőven megéri megfizetni, ugyanis olyan hatalom kerül az ember kezébe, ami ritka ezen a Földön. A Liga pont ezért van. Az egyensúly fenntartása érdekében, mert az ember képtelen élni a saját hatalmával. Háborúkat indít egy-két területért, nők miatt háborúzik, elfelejtette már az ember azt, hogy mit jelent a hatalom. A hatalmat nem abban mérik, hogy hányan félnek tőled.
A Liga felismerte már régen azt, hogy az ember menthetetlen, hogy vissza kell valahogy vezetnie a helyes útra az emberiséget mielőtt az  még mélyebbre ásná el magát. Ezt a célt szolgálja a Liga. Nem a hatalomról, nem a gyilkolásról szól. Aki idejön az megkapja a második esély lehetőségét. Új nevet kap, új életet, új feladatot. Újjászülethet a Liga szolgálatában. Nem véletlen jönnek ide messzi földekről is az emberek. Célt akarnak adni a bennük lappangó gyűlöletnek és fájdalomnak. A gyengeségből erőt akarnak kovácsolni, és itt lehetőségük nyílik erre. A Liga az ember gyengéjét ragadja meg és teszi általa erősebbé.
Egyesek pedig még most is kételkednek a Ligában és abban, amit szolgál. Így bennem is. Ezt pedig nem tűrhetem. Elég messzire eljöttem, de ez az ára annak, hogy megmutassam: a Liga nem lett kevésbé erősebb, sőt! A Bratva pedig most a saját szemével láthatja ezt. Nem egyedül jöttem, de ha valaki rám pillant ezt hinné. Egyedül is képes vagyok itt rendet tenni, de… sokkal jobban szeretem azt, ha látják mire képes az, aki a Liga szolgálatába áll. Ezért jött el velem ide néhány emberem.
Kocsik hangja üti meg a fülemet, és nyugodt léptekkel sétálok az út közepére, hogy útjukat álljam. Amúgy is itt lenne a találkozó. Ez egy elhagyatott hely, kevés ember él itt, és még kevesebb jár ki. Oroszországnak ez itt a zordabb arca.

Sponsored content
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: lezárt játékok-
Ugrás: