villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Tárgyaló rész
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Felicity & Ray





- Abban én nem lennék olyan biztos. – de a kuncogásra, bele is csapok a kezembe, mint aki munkához lát, ami igaz is. Csak éppen nem abba, amibe bárki sejtené ezek után.
Arra, hogy eljön a vacsorára, elégedett mosolyt vágok. Jól tudtam én, hogy a ruha megfelelő belépő lesz az elhívásra. Mondhattam volna, hogy aligazgatóként kötelessége lenne, ám az cseppet sem annyira kreatív és zseniális ötlet, mint a megfelelő ruházat.
A meglepettségét nem veszem észre, vagy legalábbis úgy teszek, ami nem igaz. Izgatott vagyok, mit fog vajon szólni az öltözethez, a tervhez. Tisztában vagyok azzal, hogy zseni vagyok, és hogy gazdag. És hogy rengetegen utálnak, irigyelnek és kanál ecetben megfojtatnának. De amit nem tudnak, azt tervezem most felfedni Felicity előtt.
A kérdésre teljes természetességgel válaszolok.
- Megmenteni a várost. – elégedetten fonom karba a kezem. – És remélem azt, hogy ebben segítesz.  – hiszen ezért is adtam oda a chipet.
- Ezzel az öltözettel rengeteg sok mindent meg lehet tenni! – lelkendezek, de nem úgy, mint egy félőrült. Hanem mint egy lelkes, unatkozó és nagy terveket szövögető, ám a kulcsot erre a kezében tartó zsenié.
- terveztem, már jó pár éve teszem, és ha már a kezemben van a hadiipar és technológia jelentős része, miért ne dolgoznának nekem abban, s ne használnám ki ezt a lehetőséget erre? – nemes egyszerűségű a válasz. Mások számára talán inkább önhitt és bicskanyitogató, ámde nem biztos, hogy annyira józanak és naivan szerények lennének, mint én. Azt már csak mellékesen fűzöm magamnak is hozzá, hogy a tervezés megszállottjaként sokkal inkább érdekel az, amit fejleszteni lehet.
- Régebben egy egész szoba kellett a kompjutereknek. Ma már elfér a tenyerünkben. Ugyanez érvényes számos technikai cuccra. Beletettem és továbbfejlesztettem.
Elégedetten nézem a holografikát. Rengeteg tennivaló van még vele, de már működik nagyrészt. És van mit tenni vele.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Ray & Felicity


- Nem vagyok benne biztos, hogy az én ötletem volt, de örülök.
Kuncogom el magam, komolyan, hihetetlen ez az ember, egyszerűen el sem tudom hinni olykor, hogy milyen apró, elejtett megjegyzésektől tud beindulni a tudományos fantáziája. Azt hiszem, egy kicsit irigylem ezért, briliáns elmének tartom, ez kétségtelen. A saját területemen én is nagyon odateszem magam, de ez más.
- Ha nem kérdés, akkor ott leszek.
A munkámat tekintve nem szokásom elmismásolni a dolgokat, noha egy ilyen ruha alapján nehéz megmondani, hogy valóban munkavacsoráról van-e szó, de talán Ray csak azt akarja, hogy valóban megfelelően öltözzek. Meg is sértődhetnék, hogy nem bízik ilyen téren a választásomban, de már elolvadtam a ruha miatt, úgyhogy eszemben sincs megtenni. Meglepően felszínes tudok lenni, ha egy ilyen csoda van a kezemben. Vajon ezt valahonnan megtudta rólam? Őszintén, nem lennék meglepve…
Már majdnem kelletlen sóhajjal adom tudtára, hogy mennyire, de nem vagyok oda a titkokért, amikor megakaszt a lendületemben a két hozzáfűzött szó, a meglepettségtől be is csukom gyorsan a számat. Ez új. Valaki, aki nem akar feltétlenül titkolózni előttem. Fel is vonom a szemöldököm, ez egészen kellemes a maga módján, olyannyira, hogy pár pillanatig szóhoz sem jutok tőle, aztán végül ismét csak mosoly szökken szárba ajkaimon, és lelkesen szólalok meg.
- Alig várom.
Amint meglátom a holografikus képet, szájtátva lépek közelebb, és nem is igazán bírom türtőztetni magamat.
- Wow. Mi ez?
Persze már magyarázza is, szeretem, mikor nem kell türelmetlenül tobzódnom a kíváncsiságomban. Aztán valamiért azonnal elkezd felkúszni a hideg veríték a hátamon, amint megfogalmazódik bennem egy kellemetlen gondolat, ám nem hagyom, hogy csak az maradjon, muszáj feltennem a kérdésemet, bár már előre félek a választól, ám azért halovány reményem akad, hogy ez inkább csak egy milliárdos őrült hobbija, s nem az, aminek gondolom.
- És… mire fogod használni?

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Felicity & Ray





Magabiztosan somolygok, a ruha ötlet nagy csáberő tud lenni. Főleg ez. Felicity arcára van írva, hogy máris rajong a ruháért.
- Ezt nem is kétlem. – felismerte a márkát és hogy a márkák márkája. Vagy valami olyasmi.
A nevetésére szélesen és egyben kíváncsian elmosolyodom. Kedvelem, ha valaki veszi a vicceimet, de csakis akkor, ha őszintén.
- Ó. – komolyodok el hirtelen. – Biztosan ki lehet dolgozni olyat, ami a test méreteihez igazítja a ruhát. – rajongva elmosolyodom. – Nagyszerű ötlet! – újból beindulnak az agytekervények, máris tudom, kit fogok felkeresni az ötlettel.
Az érdekes kérdésre felvonom a szemöldököm, majd magától értetődően válaszolom.
- Ez nem is kérdés. – és részemről ez le is tárgyalva, bár már kíváncsian várom, miként fog festeni a ruhában, a találmányom lefoglal egy jó ideje, így egyből rá is térek.
A kérdésére egy nagyon rövid időre hallgatok.
- Azt nem tudom megmondani. – várok még egy keveset. Előbb-utóbb szükséges bevezetnem, mert tudom, elkerülhetetlen lesz. – De megmutathatom. – a billentyűzet fölé emelkedik kezem, s a kódok beírása után holografikus kép jelenik meg arról, amivel foglalkozom.
- Saját fejlesztésű öltözet, a lehető legkorszerűbb technológia alkalmazásával. – felállok és a holográfia mellé lépek.
- A neve is jelzi: Alkalmazott Technológiájú Operációs Mechanizmus: A.T.O.M.
A műalkotásom, amire büszke vagyok és már csak egy nagyon kevés választja el a tökéletességtől. Mint mindig és fogja is. Tökéletesíteni akarom. Az pedig folyamatos munka. És ezt élvezem!




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Ray & Felicity


- Totálisan biztos. Bár, ha jobban belegondolok, talán nem árt egy kis erősítés.
Forgatom magam előtt a ruhát a vállfán, mert hát valljuk be, gyönyörű darab, és szeretném viselni, szóval határozottan megragadnám eme lehetőséget, mert félő, máskülönben másnak adja. Kár lenne érte, mondjuk, az én méretem, de nyilvánvalóan más nőket is ismer ilyen kvalitásokkal.
- Tudom, nekem nem kell bemutatnod a neves márkák készítési eljárását.
Nem mondom, hogy olyan nagy ász vagyok, ami a férfiakat illeti, de az biztos, hogy meglehetősen nőies nőt faragtak belőlem az évek, szeretem és ismerem a szépet, a divatot. A szavaira felkacagok, szívből, őszintén, totálisan bolond ez a figura, édesen az, de attól még az, azt hiszem, ezért is jövünk ki olyan jól.
- Egyébként, megnézném, mármint, csak a vicc kedvéért.
Valljuk be, ez teljesen azért nem igaz, mert hát meglehetősen kellemes ember ez a Ray Palmer, ami azt illeti, és jó elnézegetni, ha épp nem figyel.
- Szóval vehetem amolyan kötelességnek is, ugye?
Nem baj, akkor pláne megyek, nincs is kérdés, legyek bármily felszínes ezért, számomra a ruha eldöntötte a kérdést.
- Éppenséggel, ránézhetek.
Lépek oda, hogy kicsit közelebbről megszemléljem azt a kesztyűt, majd a felém nyújtott csipet forgatom az ujjaim között. Hümm, vajon hol lehet ez a kutya elásva?
- Egyébként, minek neked ez a kesztyű?
Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném tudni a választ, de az határozottan érdekel, hogy tudományosan mi zajlik a háza táján, amit jótékony homály fed. Talán most sem fog elárulni semmit, de én azért rákérdezek, hátha.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Felicity & Ray





Arra, hogy átjött, diadalittas mosolyt engedek. A humorom kevesek számára érthető, és Felicity mindig megérti.
- Biztos? – széles mosollyal nézek rá. - Biztos. Elvégre akkor nem lennék cégtulajdonos és milliárdos. Az már jelent valamit. – kezeimet összecsapom. - Sok munkát! – amit kifejezetten élvezek, ezt látni is rajtam. És a végtelen szerénységemet.
Látom a szemén a rajongást a ruhát meglátva. A nők egyik kedvence. Az ékszer mellett.
- Valóban az. Egyéni szövési technikával és színezési módszerrel…. nem érdekes. – legyintek. Az egyik kísérleti szövés technológia, amit az öltözethez alakíttattam ki, és továbbfjelsztésre került.
- Komolyan a tiéd. Az ergonómiai felépítésem alapján erős szappant kénez használnom fürdéskor, hogy beleférjek. Így van. A meggyőző erő nagyon fontos, egy tapasztalatokkal rendelkező személyében. – aztán egyértelmű képet vágok. - És mert… te vagy az alelnök.
A kérdésre ismét felemelem az ujjam egy rövid időre, majd kihúzom az egyik fiókot, kiveszek egy kesztyűs, alkarvédős ketyerét. A chipért nyúlok, belehelyezem, ahová való, a kesztyűben, majd megnyomom a gombot. Rövid zaj után egy pukkanás, csend. Megint megnyomom, ezúttal már kisebb füstöt is ereszt a zajjal mellékelt állapotban.
- Szenzoros egység, de még csak annyit sem hajlandó megtenni, hogy engedje mozgatni az ujjakat. – kiveszem a chipet és Felicity felé nyújtom.
- Szeretem, ha elfér a kezemben, azt már kevésbé, ha közben a viselővel együtt felrobbanna.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Ray & Felicity


Könnyedén felnevetek a szavaira, mi tagadás, ez a fajta poén nekem kifejezetten tetszik, bár ez esetemben nem túlzottan meglepő az én esetemben, elég fura bogár vagyok magam is.
- Ne aggódj! Átjött!
A kért munkával szerencsére sikerült végeznem, szerencsére kevés olyan dolog van, amire nem vagyok képes a gépek esetében. A lelkesedésének örülök, néha olyan érzésem van vele, mintha egy nagy gyerek lenne a játékaival. Ez persze nem zavar, bizonyos értelemben a számítógépek az én játékaim.
- Köszönöm!
Mosolyodom el, de egy pillanatra lefagyok a közel hajolására. Na ez most vajon mi akart lenni?
- Ohh, szerintem ilyen téren nálad meggyőzőbb senki sem lehet.
Le sem esik, hogy mire céloz, szerintem egyszerűen olyan karizmatikus fellépése van, hogy lehetetlenség ellenkezni vele. Nekem legalábbis nem ment, lám azt is sikerült elérnie, hogy vele dolgozzak.
Mivel még jön valami a feltartott mutatóujjból következőleg, hát nem csacsogok tovább lényegtelen dolgokról.
- Hú, de gyönyörű ruha.
Az fel sem merül bennem, hogy az enyém lenne, de csillognak a szemeim az ámulattól, nem tehetek róla, imádom a ruhákat, ez pedig egy csinos designer darab. Akkor lesz teljes a döbbenetem, amikor átnyújtja nekem. Nekem? Ez komoly? Közben magam elé tartom a ruhát, anyagának érintésétől csak nem elalélok. Alig hallom meg, mit mond, valószínűleg a ruha előtt kellett volna a lényeggel bombázni.
- Ez most komolyan az enyém? Ezek szerint azt szeretnéd, ha én kísérnélek el arra a vacsorára, mint meggyőző erő?
Totálisan le vagyok döbbenve, és fogalmam sincs, honnan jött neki ez az ötlet, de ha a vacsihoz ez a ruha jár, úgy ezer örömmel megyek, az teljesen biztos.
- Miért, mi is ez pontosan?
Veszem végül ujjaim közé a chipet, és kezdem el forgatni, magamban tippelgetve, mi is lehet az.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Felicity & Ray






Megállok a lendületben egy pillanatra, félmosoly, teljes szórakozottság.
- Miért? Megállt?. – aztán legyintek. –- Tudom, ócska vicc. – a monitorhoz lépve azonban már teljesen beszippant a látvány. Ami a monitoron van. Lapozok az oldalak között, de erre felnézek. A jó híreket szeretem a legjobban, a nem jókat meg megjavítjuk és máris jó hír lesz! Mint ahogy most is ez történt.
- Nagyszerű! – csapok a kezembe és máris az információhoz megyek az adatbázisban, szinte odatapadva a monitorra.
- Fűha! Ez igen! Felicity nagyszerű vagy! – közel hajolok hozzá, hogy megköszönjem, de aztán megállok és kiegyenesedek.
- Ó. Azt tudod, hogy egy üzleti vacsorát nem a legjobb egyedül végrehajtani? Egy meggyőző erőre is szükség van ilyen helyzetben. – figyelemfelhívóan felemelem a mutatóujjam, majd a szekrényt kinyitom és kiveszek egy ruhát.
Lehetne mondani, hogy nem értek a divathoz. Ahhoz nem is. A stylistok és tervezők, ők értenek ehhez. A színt és az anyagot azonban én választottam. Átnyújtom neki.
- Mechatronikai vállalkozása van Blakenek. És éppen azzal foglalkozik, amire nagyon-nagyon szükségem van a fejlesztésben. Ééésss, nem mellesleg, kiválóan kiegészítené a kallibráló rendszert is. – szokás szerint megint túláradtam az ötletekkel.
A kérdésre leengedem a kezem.
- A nagy ötlet… az lenne, ha ez működne. – tolom elé a chipet. - Mindig bekrepál. És tudom, hogy csak egy kicsi kéne még hozzá.
– reménykedő szemekkel nézek rá. Csak benne tudok bízni, másnak nem csak a titok miatt nem adnám oda.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Ray & Felicity


Épp akkor száguldok be szokásos hevületemmel Ray irodájába, amikor még bőven beszélget valakivel, így hamar elhalnak a lépteim, és megvárom az ajtóban, hogy befejezze, és igyekszem nem fülelni, elvégre ki tudja, tartozik-e rám egyáltalán. Nem tudom nem megmosolyogni, hogyan tukmálja rá magát a maga ellenállhatatlan módján erre a Blakere. Hát lehet neki nemet mondani? A tablettel a kezemben asszisztálom végig azt is, hogy foglal egy asztalt, különösképpen nem figyelek fel a dologra, úgy hiszem, ehhez bizonyosan nincs közöm.
- Látom elindult a vezérhangyád.
Szólalok meg végül mosolyogva, amikor felpattan, és az asztalhoz siet, kinézem belőle, hogy eddig észre sem vett. Mindenesetre ez aligha zavarhat, én is hajlamos vagyok ilyen elvarázsolt üzemmódban létezni. A mosolyát hasonlómód melegen viszonzom.
- Az összeset, már elérhető számodra is.
Intek fejemmel a gépére, a hozzáféréseit természetesen azonnal biztosítottam. Megmosolygom a kávés jelenetét, komolyan, néha nem vagyok képes felfogni, hogy van egy darabban még ez az ember. Közben odaléptem az asztalhoz, ahol épp feltúrta a terveit, ezúttal is csillapíthatatlannak bizonyult a kíváncsiságom, és érdekelt, mitől pörgött fel hirtelen ennyire, mindig az ilyen pillanatok a legérdekesebbek.
- Üzleti vacsora? Ki ez a Blake? Még nem hallottam, hogy említetted volna.
Kérdezek közbe, hisz aligha bírnám ki, hogy ne tegyem, bár nem ismerjük egymást oly régóta, de ezt már biztosan megszokta velem kapcsolatban, vagy ha még nem, majd előbb-utóbb megteszi, kénytelen lesz, kevésbé kotnyeles sosem leszek.
- Mi a nagy ötlet?
Érdeklődöm figyelve minden rezzenését, tudom jól, hogy ennél fontosabb nincs jelenleg számára, bár nagyon aggódom érte az őrült ötlet okán, de tudom, hogy abszolút nincs jogom visszatartani. Mostanra egészen megbékéltem a ténnyel, hogy csak olyan férfiakhoz vonzódom, akik imádják kockáztatni az életüket.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Felicity & Ray




~De ha ez nem adja át a feszültséget, akkor nem fog működni egészen… nem, ez sem jó… ~ az asztalon dobolok, miközben lázasan jár az agyam. Már teljesen kinéztem a szemem a nagyítón keresztül. Felkapom a kagylót a csörgésre, egy nyomás és a képernyő vált, és még egy nyomás, fogadom a hívást.
- Igen…. ó, Blake, rég hallottam felőled! … Szuper! Tehát akkor mégis bevált a technológia, ennek kifejezetten örülök! Egy vacsora mellett nagyon kíváncsian várom a fejleményeket… persze, ha ráérsz… szuper! Ma este, nyolckor? Ó, nem jó az időpont? Akkor legyen hat. A hat megfelel, ugye? Viszlát! – akkurátusan teszem a kagylót a helyére, megfordulok a székkel, majd ugyanazon telefonkészüléken megnyomom a nullát.
- Egy négyfős asztalt kérek … igen, oda, a szokásos… hogy nincs? Várjon egy percet… – magam elé húzom a tabletet. - Most már biztosan lesz. – egy sokat sejtető mosollyal szakítom meg a közvetlen vonalat, majd hátradőlök a széken, ujjaimat összeütögetve.
Az ihlet újra megszáll, mindent feledve felpattanok a másik asztalhoz és a tervekhez lapozok.
- Ne is mondd, hosszú történet. – felnézek, majd Felicity felé fordulok, meleg mosollyal. Néha rendszeresen eltűnik, vagy egyszerűen kiviharzik egy-egy megbeszélésünk alatt. Kezdem megszokni, talán éppen pont azért, mert olyannyira megszállott és elhivatott, mint én.
- Mennyi adatot sikerült leszedni?
A bögrém után nyúlna a kezem, a levegőbe, lévén az asztalon maradt. Egy szusszantás kíséretében odalépek és a kezembe veszem, miután a negyedét felhúztam. Kávé. Az éltető energiám.



Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


.....
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: palmer technologies-
Ugrás: