Asztalok
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Asztalok



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Asztalok •• Hétf. Feb. 20, 2017 11:59 pm ••


noora & cesar
it's a dream come true

Néha tényleg nem tudom kontrollálni a szavaimat, egyszerűen csak megindulnak, mint valami lavina és a velem szemben elhelyezkedő személyt egyenest betemetik. Nem mindenki tudja mindezt elviselni, de persze nem is mindenkinek kell. Most viszont teljes mértékben zavarban voltam és úgy dőltek belőlem a szavak, amelyekhez valószínűleg a nagy adag kávénak is köze van, hogy senki nem tudott volna visszafogni. Egy hatalmas ragasztószalagot kellett volna  számra tapasztanom. Az határozottan jobb lett volna. De nem. Nekem jártatni kellett a számat, mint valami őrültnek. Nem is én lennék.
Az igazság az, hogy nem is igazán tudom hova tenni mindezt, hiszen megannyi ember által kreált ítélkezés lebeg a feje felett. Én mindig is nyitott szemmel jártam a világot és sosem ítéltem el senkit. Ok nélkül sosem aláztam meg valakit. Mondhatni olyan tiszta a lelkem, mint a fehér fal. Ezért megdolgoztam. Mert megvoltak a magam elvei, amely szerint élni akartam és most pedig itt vagyok. Meg akarom tudni az igazat, de mégsem úgy, hogy kirángatom belőle az információt. Azt hiszem mindenki kíváncsi arra, hogy mégis milyen volt számára a bent töltött időszak, vagy milyen hatással volt rá a sok vádaskodás. Mert lehet, hogy voltak bőven, akik minden ok nélkül ellene fordultak anélkül, hogy ténylegesen meggyőződtek volna, hogy igaz az, amit állítanak. Manapság a média nemes egyszerűséggel hajt át egy emberen. Ha valaki túl sikeres, akkor annak már keresni kell egy hibafoltot, amit az emberek arcába lebegtethetnek. Ez pedig már szinte beteges.
- Dehogy.. Egyáltalán. Én még korai voltam. - Legyintek, mert tényleg nem számít. Még, ha hosszú órákat késett volna is azt hiszem ugyanezzel a lelkesedéssel itt ültem volna és valószínűleg már koránt sem korgó gyomorral, mert bármennyire is vagyok kitartó, azért nem biztos, hogy a gyomromnak hosszabb távon ténylegesen tudnék parancsolni. Bár pont ezért is nem gondoltam át az egész helyzetet. Mert nem két percig fogunk itt ülni. A koffein úgy tűnik felette a maradék agysejtjeimet is.
- Köszönöm.. Tényleg.. Igazán megkönnyebbülés.. Valahogy néha még véletlenül is letegeztelek volna, mert mindig nehéz számomra ezt az egész magázást fenntartani. - Sosem voltam oda a magázásért. Valaki azért sértődik meg, mert ténylegesen lemagázod, de van, hogy valakinek pedig az a gondja, hogy tegezed. Sosem lehet jól beletalálni és nem mindig van agysejtem arra, hogy kikerüljem azokat a szavakat, amellyel egyik vagy másik irányba dőlhetne a léc.
- Öhm.. Jövőre végzek a sulival. Szabadidőmben a suli újságnak szoktam cikkeket írni különböző témákban igazából. Annyira sok mindent nem mondhatok el magamról.. Mármint semmi olyasmit, ami túlzottan kiemelkedő lenne. - Nem is lehetnék átlagosabb. Bár mondjuk nem feltétlenül túl hétköznapi, hogy a szüleimtől távol élve kell boldogulnom. Viszont nekem semmi bajom nincs ezzel.


✻ hozzászólások :
16
✻ kereslek :
willhelm timothy
✻ tartózkodási hely :
■ central city ■
✻ foglalkozás, hobbi :
■ student ■
✻ karakter arca :
■ josefine frida pettersen■
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Vas. Feb. 19, 2017 1:28 pm ••


Türelmesen várja ki a sorát. Őt nem tudja a másvilág azzal kínozni, hogy egy végtelen sorban kell állnia, és várni arra, hogy előrébb kerülhessen. Nem, nem. Elfoglalja ő magát aközben is. Persze, most nem kezd el fejben jegyzetelni, sem kalandozni, tekintete az arcocskán pihen, keze pedig a szék karfáján, amelyre támaszkodik. Nem figyel a környezetre, nem szeret feltűnést kelteni, manapság, hisz az egész előtt még néha rá is tett. Természetes, emberi viselkedés, egy picit nagyobbat lépett, de végül leszállt a földre, és rájött arra, hogy csak annyival több másoknál, amennyivel többet tesz le az asztalra. Volt ideje gondolkodni. Az, aki két kézzel dolgozik, ugyanúgy alkot, mint egy művész, hisz utóbbi csak szórakoztat, de az első az, aki olyat teremt, amely nélkül nehezen, vagy épp sehogy sem lehet élni. Akkor mi joga lenne kikövetelni, hogy kísérgessék, védjék, és többnek lássák őt annál az embernél, ami. Amikor az embert szembesítik a bezártsággal, nem mindenki képes megküzdeni vele. Eleinte neki is nehéz volt, hisz tömeghez, pörgéshez, és szabadsághoz volt szokva, ami szép lassan elkopott, és átalakul azzá, ami most jellemzi őt. Türelem, kreativitás, és elfogadás. Még a magány is elviselhetőbb, viszont kell egy kis változatosság. Muszáj. És meg kell nyílnia valakinek, akiben megbízhat. Talán ő lesz az.
- Örvendek, akkor. Remélem nem késtem sokat, manapság mindig akkora a tömeg odakint – húzza ki végül a széket, és miután megszabadul a kabáttól, amit a szék támlájára akaszt, leül. Nem paranoiás, aki a zsebében akar kutatni, értéket nem talál, azt farmerje zsebei rejtik. Nem most kelt fel.
- Első körben.. nyugodtan tegezz, de tényleg – mosolyog, és egy pillanatra fordul csak el tőle, addig, ameddig a pincér odalép, hogy felvegye a rendelését. Egy kis kávé, egy kis péksütemény, és már el is libben. Nem akart kérdezés nélkül rendelni, de ami késik.
- Valóban, az őrültek, az igazán őrültek normálisnak állítják be magukat. De mindenkiben van egy cseppnyi – nevet ő is, mintha csak valami vidám dolog lenne. – Kérlek, nyugodtan mond csak, nem tartalak vissza. Én örülök, hogy nem csak olvashatom végre valaki szavait. Kicsit.. manapság kevés az, akivel le tudok úgy ülni, hogy nem néz rám furcsán. Mindegy is. A lényeg először, hogy amint visszatér a pincér, kérlek nyugodtan rendelj bármit, nem szeretném, ha éheznél – ajánlja fel a dolgot, hisz így illik, nemde? Még nem kopott ki az illemtudománya, remélhetőleg.
- És persze, a legfontosabb. Mesélj magadról, már amennyit szabad tudnom. Sosem kötelező a csend, az ember adja magát, az a legbiztosabb.

▼ ▼ ▼
↠ to:
Noora
↠ 404 szó ; ↠ Kellemes társaság
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Szer. Feb. 15, 2017 7:12 pm ••


noora & cesar
it's a dream come true

Én mindig is úgy gondoltam, hogyha valaki egy gyilkosságot akar megejteni, akkor azt kiterveli. Ha pedig egy íróról van szó talán még ki is színezi és egy regény írása közben is rengeteg dologra kell gondolni, hiszen megannyi kérdés vetődhet fel egy olvasó fejében és arra válasszal kell szolgálni. Ha pedig nincs konkrét, megfogalmazott válasz a fejünkben, akkor elő kell állnunk valamivel, ami hihető és még a koncepcióba is beleillik. Úgyhogy ezért sem értem igazán az egész őrületet a gyilkosság körül, amit elméletben ő követett el. Mármint elítélték érte, de megannyi ártatlan ember megy börtönbe. Volt egy nő, aki megvádolt egy férfit, hogy megerőszakolta. A férfi éveket ült a börtönben, mire a nő előállt és elmondta az igazat, hogy szó sem volt erőszakról. A szegény férfi pedig éveket vesztett el az életéből. De talán nem ez a legnagyobb gondja. Hiszen az évek mit sem számítanak amellett, hogy a többség ténylegesen elhitte, hogy megtette. Ez pedig rányomja a bélyeget az életére. Mert hiába vallotta be a lány, hogy nem történt semmi.. A hitetlenek még akkor is ujjal fognak mutogatni szerencsétlenre. Ez egy olyan nyom lesz rajta, amit soha nem lesz képes lerázni, hiszen a tudatlan emberek már olyan összeesküvés elméleteket tudnak gyártani csak, hogy egy pillanatra a figyelem középpontjába kerüljenek, amelyek valamilyen szinten megállják a helyüket. Tulajdonképpen úgy gondolkodnak, mint maguk az írók. Kiszínezik a történeteket a saját szájízük szerint, pusztán pár perc hírnév érdekében.
Idegességemben dobolni kezdek az ujjaimmal az asztalon és miután megettem a csokis kekszemet a telefonom kamerájában legalább tízszer lecsekkolom, hogy biztosan nem maradt-e csokis a szám, de végül arra kell rájöjjek, hogy a rúzsomat sikerült elkennem ezért gyorsan kirohantam a mosdóba és be kell vallanom, hogy ilyen gyorsan még soha nem fordultam meg. Szinte olyan voltam, mint maga a Flash. Egyik pillanatban még itt ültem a következőben pedig ugyanitt voltam és senki észre sem vette, hogy eltűntem.
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy talán inkább a bejáratra néző széket kellene választanom, de már úgy felmelegítettem a sajátomat, hogy jobb lesz nem fészkelődni.
Mikor odalép hozzám el is felejtem, hogy ki vagyok, mi vagyok vagy egyáltalán hol vagyok csak magam elé bámulok pár, apró másodperc töredékéig, mire sikerül visszakerülnöm a földre. Legalább nem csorgattam a nyálam. Ugye? Egek.
- Ööööhm.. Igen, én vagyok az.. Igazán megtisztelő, hogy találkozhatom önnel.. Mármint nagyon örülök annak, hogy eljött és... Huu. - Nevettem el magam és egyre inkább úgy tűnhettem, mint egy megszállott rajongó. - Nem vagyok ám őrült.. Bár egy őrült is pontosan ezt mondaná azt hiszem.. Szóval.. Öhm.. Csak két kávét megittam éh gyomorra, ami egy kicsit azt hiszem túl pörgetett.. De erre talán rájöhettél, mert túl sokat beszélek, de inkább jobb is lesz, ha befogom. - Azzal összehúztam a számat egy láthatatlan cipzár segítségével. Ennél jobban, ha akartam volna se lettem volna képes arra, hogy beégessem magam.


✻ hozzászólások :
16
✻ kereslek :
willhelm timothy
✻ tartózkodási hely :
■ central city ■
✻ foglalkozás, hobbi :
■ student ■
✻ karakter arca :
■ josefine frida pettersen■
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Kedd. Jan. 31, 2017 5:52 pm ••


Nem szokott különösebben izgulni, még az első iskolai bálját is olyan nyugodtan várta, és viselte, mintha az a nagykönyvben meg lett volna írva. Pedig nem is volt ő akkoriban az erősebb jellemek közé sorolható. Mégis felnőtt, és igyekezett mindent úgy venni, ahogy azt kell, lerágott körmök nélkül. És most, ilyen vén fejjel mégis úgy érzi, mintha ki akarna ugrani a szíve. Nem volt ő sosem nagy híve a személyes közönségtalálkozóknak, a csoportos, megrendezett dedikálásokat sem kedvelte nagyon, viszont tisztelte, tiszteli és csodálja, hogy ennyi ember érdeklődik a munkája iránt, szereti, így megadta nekik azt, hogy megjelent, ezzel megköszönve mindent. Ritkán futott össze bárkivel, olyanokkal főleg nem, akik csak úgy írtak neki, és várták a csodát. A hírnévnek van árnyoldala is, hiszen mindig vannak fanatikusok, akik bármit meg akarnak tenni azért, hogy legalább öt percet kaphassanak, agresszívak, és mindenki más. Sokféle ember van, aki kifejezi a véleményét, úgy ahogy, és ő már-már hozzá is szokott. Akadt meglepő, amikor például egy viselt bugyit kapott borítékban, vagy épp kutyagumit, mert nem tetszett a kedves olvasónak valami. De mindre nevetve gondol, hisz felesleges lenne máshogy venni.
Azonban, most az első olyan találkozójára készül, amit nem a managere készített elő, amit saját maga választott, és engedett, és nem nagy emberről van szó. Nem tudná megmondani, miért engedett a lány kérésének, de érezte, hogy nem zárkózhat el többé, kellenek valamilyen szinten köré az emberek, mint akkor, minden előtt. Egyrészről mégis fél, fél a kérdésektől, és habár a válaszoktól nem tart, hisz őszinték, valahogy mégsem szeretné felidézni a dolgokat. A mai napig vannak tőle kellemetlen, kínzó álmai, hiába nem tett semmit. Csupán ott volt, és a látvány, no meg a tudat elég. Nem is gondol erre, inkább csak sóhajt. A tükör előtt állva igazgatja meg szettjét. Nem akar nagyon kiöltözni, így csak egy fehér pólót húzott fel farmerrel, félcipővel, de végül, a pulóver helyett sportzakót passzított a többihez, és mivel elégedett a látvánnyal, és haja könnyed de mégis rendszerezett kuszaságával, így útnak is indul. Nem szeret késni, így inkább időben indul útnak, nehogy holmi dugó, vagy valami istennyila keresztbe tegyen neki. Már csak az kellene, hogy az első ilyen találkájáról el is késsen. Az útviszonyok azonban kegyesek hozzá mint anno az istenek az emberekhez, így hamar eléri a célját. Kicsit hezitál, kicsit most mégis körmöt rág, de végül kiszáll, és megigazgatva ruháját, elindul a bejárat felé. Nem lesz ez vészes, elvégre nem olyannak nézett ki, nem látott olyat, amitől tartania kellene. Egyszerűen csak ő puhult el odabent. Ennyi.
Az ajtó feletti csengő kellemesen szól, amikor benyit, tekintete azonban máris az embereket vizslatja, keresi azt a fejet, amely számára most fontos. Először nem is szúrja ki, csak amikor félig-meddig az ajtó felé fordul, mintha ellenőrizni akarná, bejön-e valaha azon az ajtón. Mintha megérezte volna a hezitálást. De ennek nyoma sincs, ő máris indul, kellemes mosollyal az arcán, és végül mellette áll meg.
- Elnézést, ön Noora Saetre? – az illendőség az illendőség, ő pedig igyekszik megmutatni, hogy létezik a névmemóriája. Most pedig főleg, hogy a legtöbb ismerőse faképnél hagyta. Mindegy is. Ő kitart, és a szék támlája felé nyúl.
- Buta kérdés volt, tudom. De.. – hallgat el, majd végül felé nyújtja a kezét, nem ül le. Kicsit feszeng, de ez, a mostani helyzetében még érthető is. Kicsit.

▼ ▼ ▼
↠ to:
Noora
↠ 538 szó ; ↠ Kellemes társaság
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Szer. Jan. 18, 2017 4:06 pm ••


noora & cesar
it's a dream come true

Még mindig nem hiszem el, hogy lehetőségem van találkozni Cesar Clifron-nal. Mondhatjuk azt is, hogy az egyik kedvenc írómról van szó, hiszen olyan gyönyörű módon képes megjeleníteni az olvasói előtt a történéseket, az alakokat, hogy olyan érzése van annak, aki olvassa, mintha nem is kellene a képzeletére hagyatkoznia, hiszen minden olyan gyönyörűen körül van építve. Az pedig, hogy most szabadult talán egy vörös jelzés kellene legyen a számomra, hiszen gyilkosságért ítélték el. Lehet, hogy a bíróság elítélte, de én nem vagyok egyike azoknak, akik egyetértettek velük. Mármint elég nagy hír volt még akkoriban, hogy mégis mi történt és szerintem csak példát akartak statuálni vele. Na, meg persze a biztonság kedvéért, mert nem vagyok teljesen megszállott egy olyan helyet választottam, ahol a gyilkosság lehetősége, mint végkifejlet elég alacsony. Elég sok ember megfordul itt és azért lefogadom, hogy páran tisztában vannak azzal, hogy kicsoda, de az is lehet, hogy már teljesen homályba veszett a híre. Ez azt hiszem csak akkor fog kiderülni, hogyha felbukkan. Habár én már az izgalmamat képtelen voltam alább gyűrni ezért vagy egy órával előbb érkeztem. Úgyhogy még bőven van ideje ideérni addigra pedig már a második kávémat iszogatom, amitől csak túlpörgök. Azt hiszem ez nem volt a legjobb választás, de reményeim szerint nem fogom őt elkergetni azzal, ha egy kicsit túlságosan is aktív leszek.
Az órámat nézem és még tíz perc van a megbeszélt találkáig, de nincs még itt és egy percre arra is gondolok, hogy talán el sem fog jönni és szinte már betegesen pillantok a bejárat felé, aminek hátal ülök - milyen ostoba lépés a részemről -, hogy hátha ő bukkan-e fel az ajtóban, de idegességem a gyomrom is égni kezdett, bár lehet a két kávénak is köze van hozzá ezért rendelek magamnak egy csokis kekszet, amivel lehet, hogy összekenem magam, de valahogy most nem érdekel. Inkább legyek csokis, mint dobjam ki előtte a taccsot. Csak bukkanjon fel..

// remélem jó lesz
✻ hozzászólások :
16
✻ kereslek :
willhelm timothy
✻ tartózkodási hely :
■ central city ■
✻ foglalkozás, hobbi :
■ student ■
✻ karakter arca :
■ josefine frida pettersen■
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Hétf. Jan. 16, 2017 6:34 pm ••

SZABAD JÁTÉKTÉR!
✻ hozzászólások :
535
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Asztalok •• Csüt. Márc. 31, 2016 10:12 pm ••


Lois and Iris
Elég sokat gondolkodtam azon, hogy eljöjjek végül az unalom és az ihlet hiány döntött. Eléggé befásultam az utóbbi időben, mivel Clark folyton.. úton van, így sok időt töltök egyedül, és ezt az űrt próbálom a munkával kitölteni. De mi van akkor, ha nem megy az írás? Elég ritkán fordul elő velem ilyesmi, de most nagyon aktívan működik. Elküldtem egy mailt Perry-nek, hogy eszem ágában sincs pelenkázni, egy kezdő rajongó fruskát, majd rájöttem, hogy miért is ne találkozzak vele. Aztán kitudja, lehet én facsarok ki belőle valami jó kis pletykát, információt. Eléggé meggyűlik a bajom, az antiszuperhős csoportokkal, akiket a fenébe se fogok megérteni. Megmentik a seggüket, a szeretteiket, közben arról prédikálnak, hogy mágián égetnék el őket. Ami a vicc, hogy legfőképpen vallásos fanatikusok állnak a tiltakozók élén..., hogy csak istennek lehet ember feletti hatalma... Ennek ellenére, én mint egyszerű ember, aki kiáll a hősök mellett is, rengeteg fenyegető üzenetet kapok. Nehéz, de igyekszem Clarktól ezeket az üzeneteket távol tartani. Ma reggel is érkezett egy, de töröltem is a mailt. Fogalmam sincs, hogy mit képzelnek az emberek magukról, már kezd több, mint felháborító lenni. Szóval rájöttem, tényleg jót fog tenni, hogy kimozdulok, és beszélgetek valakivel. Mikor megérkezek, és helyre igazítanak, meglátom a fiatal lányt, és köszöntöm. Majd rögtön rátérek a lényegre. Az üdvözletén csak elmosolyodom.
- Oh kérlek, a végén még elpirulok. Egyébként köszönöm, jól esik némi dicséret is az utóbbi időben. - vigyorodom el, majd leülök és kérek egy jó erős kávét. Végig hallgatom még is miért kellett ide eljönnöm, mit szeretne tudni. Hamar értésemre adja, hogy a rajongóm, ami jól esik, és kicsit egyben furcsállom is, főleg mert mostanában a fenyegető leveleken kívül mást nem kaptam.
- Nem zavartál meg, épp egy cikket próbáltam megírni, de eléggé sikertelenül. - jegyzem meg, miközben a tekintetem végig pásztázza a helyiséget. Ezzel is felmérem a terepet, biztos ami biztos.
- Hogy ki rejlik a cikkek mögött? Én... nem tudom megmagyarázni, nekem az újságírás az igazságban rejlik. Nem szeretem ha az ember előtt eltitkolják a dolgokat, főleg amit jogukban áll tudni. Azt pedig végig nem szeretem, mikor olyan embereket küldenének ketrecekbe, akik nap mint nap az életüket áldozzák értük, és megmentik őket vagy a szeretteiket. Nem szeretem az igazságtalanságot. De az tény, hogy ha ezt az utat választod, nem lesz veszélytelen. - fejezem be a kezdő mondandómat, ami hirtelen eszembe jut, majd megállok, hisz most jön el a kérdések ideje ha van neki. Ezt félig riportnak, félig beszélgetésnek tekintem, kedves lánynak tűnik, és nincs éppen sok rajongóm, így próbálok a kedvébe tenni.
✻ hozzászólások :
42
✻ kereslek :
× Chloe ¤ Lucy ×

✻ tartózkodási hely :
× Amerre a munka visz ×
✻ foglalkozás, hobbi :
× Újságíró ×
✻ karakter arca :
× Amy Adams ×
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Kedd. Márc. 29, 2016 5:30 pm ••



Lois & Iris


Többek között azért is foglaltam helyet, egy a bejárathoz közel eső asztalnál, mert volt egy sanda gyanúm azzal kapcsolatban, hogy ő nem tudja, majd kit is kell keresnie. Én csak nem olyan rég óta tevékenykedek a szakmában, vele ellentétben, úgyhogy nem csoda, ha nem hallott még rólam. Remélem, nem lesz nagyon ellenséges velem, tekintve, hogy elsőre nem is volt hajlandó találkozni velem. Mindegy, a lényeg, hogy legyen hajlandó szóba állni velem. Nem feltétlenül akarok cikket írni a városba érkezéséről, csak abban az esetben, ha elegendő információt sikerülne összegyűjtenem vele kapcsolatosan. Illetve, tiszteletben is tartanám az akaratát, például, ha nem akarná, hogy megjelenítsek valamit. Nem vagyok én vérszomjas.. csak kitartó és elszánt.
Addig is, amíg Lois-ra vártam rendeltem egy pohár narancslevet. A kávé most nem tűnt jó ötletnek, tekintve, hogy rögtön felpörögnék tőle és valószínüleg a frászt is hoznám rá abban az esetben. Úgyhogy inkább maradtam a gyümölcslénél.
Hamarosan Lois is megjelent az épületben. Amint kiszúrtam a bárpult felölről hozzám közeledni, fel is pattantam, hogy megfelelően üdvözölhessem őt.
- Szia! - Nyújtom ki felé, kézfogásra a kezemet.
- Örülök, hogy eljöttél. Én Iris lennék. Igen, hiszen lássuk be, nem mindennap érkezik Metropolisból egy hozzád hasonló, sikeres riporter Central City-be. - Villantok egy barátságos mosolyt rá, közben helyet is foglalva az asztalná, ha ő is hasonlóan tett. Kicsit izgatott lettem, ami nem rám vallott.
- Nos, egy ideje rendszeres olvasója vagyok a cikkeidnek. Na jó, nem fogok éljenezni és átkapcsolni egy mindenre elszánt rajongóba, mindenesetre kíváncsi voltam rád, hogy ki is állhat az írások mögött.  - Döntök inkább emelett a kezdés mellett, nem rázúdítva rögtön a forró kását, majd ezt követően a pincérsrác is felbukkant az asztalunknál, hogy felvegye Lois rendelését. Türelmesen kivártam, míg elmondja, mit szeretne rendelni és csak utána folytattam a mondanivalómat.
- Remélem nem zavartalak meg semmiben sem. - Teszem hozzá kissé aggodalmasan, visszavéve a tempóból és esélyt adva neki is a beszédre.
✻ hozzászólások :
57
✻ kereslek :
Eddie Thawne, Joe West, Wally West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
working at CCPN, investigating after the flash
✻ karakter arca :
Candice Patton
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Szomb. Márc. 26, 2016 11:44 am ••


Lois and Iris
Épp a szálloda szobámban ültem, és a laptopom felett görnyedtem, mikor kaptam egy furcsa üzenetet. Még soha nem akart egy újságíró se találkozni velem, aki a " rajongóm " lenne. Természetesen az üzenet olvasása közbe fülig ért a szám, de egyszerűen nekem nincs időm erre. Ajakamba harapva vissza tértem a cikkem írásához, amire csak két sor került. Bruce Waynebeli találkozásom eléggé furára sikerült, és nem tudom mit kéne beleírnom és mit nem. Ez nem szokott problémát okozni, de mióta Star City és Central City között ingázom, elég sok furcsa dolog történik erre felé, hogy elvonja a figyelmemet az írástól. Közbe egy gyors mailt vissza írtam Perry-nek, hogy nem vagyok dajka nem akarok kezdő újságíró  tanoncokkal foglalkozni. Aztán ismét vissza térek a cikkhez, és ismét sikerül két sort írnom. Hogy a jó francba nem akar haladni ?? Majd ismét kapok egy emailt magától Iris Westtől. Ez a kislány tényleg elszánt. Hátra dőlök az ágyon, és kezdek rájönni, hogy ebből a cikkből semmi nem lesz az égadta világon... Kezembe veszem a mobilomat, és aggódó tekintettel nézem a Superman jeles háttérképemet. Semmi hívás, se üzenet. Utálom, mikor nem jelentkezik, és már eltelt egy nap. Oké a híradóban láttam, hogy ismét megmentett egy egész kisvárost, és hogy osztozkodnom kell rajta a világon, de azért akkor is bennem van az aggódás, és hogy kereshetne. Hisz mennyi neki írnia egy smst? 1 mp ? Ennyi idő alatt még regényt is írhatna. Sóhajtva teszem le magam mellé a telefont, és az ajkamba harapok. Végül felülök, vissza térek a mail fiókomhoz, és vissza írok a kis újságíró lánynak, hogy hol és mikor találkozzunk. Nem tudok mit kezdeni magammal, az írás nem megy, és rájöttem hogy hátha tud valamit ez a lány, mi is történik a városában, ami a segítségemre is lehet akár. A találka előtt össze szedem magam, a mobilomat nem halkítom le, még mindig várom bármily fajta jelzést Clarktól. Majd kicsit késve is, de megérkezem a megadott címre. Őszintén szólva időm se volt rákeresni a lányra így fogalmam sincs kit kell keresnem. Oda megyek a pulthoz, és érdeklődök Iris West felől, majd meg is mutatják nekem a fiatal lány, akihez oda megyek, és a kezet nyújtok.
- Üdv. Lois Lane. Ha jól vettem ki az emailjeidből, nagyon szeretnél velem beszélgetni. - mosolyodom el magam barátságosan. Amennyire nem volt kedvem ehhez, most annál kíváncsibb lettem. Főleg, hogy pontosan mit szeretne tőlem, és hogy én mit tudok majd tőle kihúzni. Elég sok hős van erre felé, és alig lehet róluk tudni valamit, és nehéz bármit is kideríteni. Hátha egy itteni, fiatal és lelkes újságíró segíteni is tud nekem ebben.


A hozzászólást Lois Lane összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 31, 2016 9:54 pm-kor.
✻ hozzászólások :
42
✻ kereslek :
× Chloe ¤ Lucy ×

✻ tartózkodási hely :
× Amerre a munka visz ×
✻ foglalkozás, hobbi :
× Újságíró ×
✻ karakter arca :
× Amy Adams ×
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• Pént. Márc. 25, 2016 6:30 pm ••



Lois & Iris


Nemrég kaptam egy fülest, miszerint Metropolis legkitartott és tehetségesebb újságírója a közelben tartózkodik. Nem titok, hogy ezalatt Lois Lane-re gondolok, aki a Maszat egyik legnagyobb rajongója is egyben. Egy ideje rendszeresen olvasom is a cikkeit. Van valami egyedi az írásaiban, egy plusz, egy szikra, amit csak nagyon kevesen tudnak belevinni a munkájukba. Nem csoda hát, ha a hír hallatán, miszerint a napokban Central City-be látogatott valami miatt, rögtön kaptam is az alkalmon, hogy találkozót beszéljek meg vele. Szinte égek a kíváncsiságtól, már ami az okot illeti, amiért átléphette a városunk küszöbét. Ismerhet valakit innen? Netalán a munkája vezényelte volna ide? Nem beszélve a Maszatról.. vajon ismerheti Metropolis hősének a köpenyen túli személyét is? Mert Neki is biztos van magánélete. Minden hősnek kell legyen. Ahogyan a Flash-nek is, amire rá is fogok jönni, csak idő kérdése. Annyi kérdés tevődik fel bennem, melyekre még egy jó darabig biztos nem kaphatok választ. No, de sebaj, az embernek néha türelmesnek kell lennie, nem lehetünk telhetetlenek. Bármennyire is nehéz visszafogni magunkat. Ahogyan én sem rohanhatom le az interjúalanyaimat a kérdéseimmel. Bár, Lois más.. vele úgymondd egy cipőben is járok, legalábbis a munkánkból kifolyólag biztosan. Ő is hasonlóképp érezhet, mint én most, azokban a percekben mikor valamit nagyon tudni szeretne. Szeretek informálódni a világban, mindenről időben értesülni és a paparazzókat megelőzve kideríteni, hogy az érkezett fülesek igaznak-e bizonyulnak és amennyiben igen, papírra is vetni őket, egy cikken belül. Ez szerintem közös lehet bennünk. Kíváncsi vagyok, mennyire leszünk majd egy hullámhosszon, ha végre személyesen is találkozunk.
Lois-al email-en keresztül úgy beszéltük meg, hogy a Jitters-ben fogunk találkozni. A biztonság kedvéért le is írtam neki a pontos címét, megspórolva neki ezzel egy utánajárást.
Igyekeztem pontosan érkezni, így a Picture News-ból rögtön indultam is a régi munkahelyem fele. Kerek két perccel hamarabb értem a kávézóhoz, majd helyet is foglaltam egy a bejárathoz egész közel levő asztalnál, hogy szem előtt lehessek, ha betoppanna.
Remélem elmegy kezdőnek  
✻ hozzászólások :
57
✻ kereslek :
Eddie Thawne, Joe West, Wally West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
working at CCPN, investigating after the flash
✻ karakter arca :
Candice Patton
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Asztalok •• Csüt. Máj. 21, 2015 10:16 pm ••

*********
✻ hozzászólások :
493
✻ kereslek :
my family ♥ love interest
✻ tartózkodási hely :
⊂ star city ⊃
✻ foglalkozás, hobbi :
⊂ confectioner ⊃
✻ karakter arca :
⊂ lily mywife collins ⊃
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Asztalok •• ••

Sponsored content
live like legends

Asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros :: CC Jitters-