Kínai étterem
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Szomb. Jan. 21, 2017 10:09 pm
Pént. Jan. 20, 2017 4:27 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:05 pm
Pént. Jan. 20, 2017 1:03 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.

Are you ready?

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Kínai étterem



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Hétf. Jan. 16, 2017 6:36 pm ••

SZABAD JÁTÉKTÉR!
✻ hozzászólások :
474
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Szer. Szept. 07, 2016 3:36 pm ••


Nicky &Phoebe

Tulajdonképpen nem is tartom a kapcsolatot senkivel a gimiből. Miért is tenném? Nem is igazán voltak barátaim ott sem, akikkel érdemes lenne. Nem voltam egy népszerű lány, sőt éppen az ellenkezője. Sokan egyenesen kiállhatatlannak tartottak. Nicolett Smith azonban nem volt köztük. Azon kevesek egyike volt, aki még szívesen szóba is állt velem. Bár talán pont azért mert túlzottan semmilyen volt. Kedves, barátságos, de nem központi figura, boldog családi háttérrel, kevés baráttal és nulla szerelmi élettel. Nem volt félnivalója tőlem. Most azonban van valami, amit titkol, amit rejtegetni próbál. Már csak arra kell rájönnöm ennek a baráti ebédnek a keretei között, hogy mi is az. Vele nevetek én is, csak hogy oldjam a hangulatot, mielőtt témát váltanék. Itt már több titokzatosságot érzek, mikor a hobbijáról kérdezem, így úgy érzem, érdemes itt kutakodnom még. Persze csak óvatosan.
- Nahát, tényleg? És miket írsz? Verset? Prózát? Regényt? Cikket? – bár látom, hogy zavarban van, igyekszem többet megtudni erről a bizonyos hobbiról. Még akár érdekes is lehet. És betudhatja a kíváncsiságot szakmai ártalomnak, hiszen ilyesmit tanultam egyetemen és újságíróként is dolgoztam egy ideig. Hogy ne érezze azonban olyan egyoldalúnak a társalgást, hagyom, hogy ő is érdeklődjön irántam és igyekszem kielégítő válaszokkal is szolgálni, noha a kérdező szerepe sokkal inkább testhezálló számomra. De ez most nem egy interjú és ehhez kell tartanom magamat. Reakciójára azonban egy kicsit felvonom a szemöldököm.
- Tudom, hogy nagyon hasonlónak tűnik a laikusok számára, de a szabadúszó fényképészet nem feltétlenül egyenlő a lesifotózással. Bár kétségtelen, hogy olykor ez is beletartozhat. Egyébként haragosai gyakorlatilag mindenkinek vannak, nem? – az elején kicsit élesen cseng a hangom, mintha sértene a feltételezés. Végül is én nem mondtam ki, hogy lesifotós lennék. Bár nem kizárt, hogy hallott rólam ezt-azt, innen a feltételezés, így nem lenne helyes tagadni mindent. De hadd érezze úgy, hogy rosszul esett a megjegyzés. A mondandóm végére viszont már ismét megenyhülök és a haragosokról tett megjegyzésemet ismét mosolyogva, kedélyesen teszem meg. Nem célom eljátszani a sértett dívát, de ezt szükségesnek éreztem.
✻ hozzászólások :
40
✻ tartózkodási hely :
Central és Starling City
✻ foglalkozás, hobbi :
lesifotós
✻ karakter arca :
Troian Bellisario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Vas. Aug. 14, 2016 11:33 pm ••

Nicky & Phoebe

Kicsit fészkelődöm a helyemen, mert ahogy itt ülök Phoebevel visszajönnek a gimis emlékeim, amik nem minden esetben jók. Én nem tartoztam se a lúzerekhez, se a menőkhöz. Tipikus szürke kisegér voltam aki még egy klikkhez sem tartozott. Volt egy legjobb barátnőm, és vele voltam el a legjobban. Persze már vele se tartom a kapcsolatot. Rajta kívül is beszélgettem emberekkel, de szoros barátságot nem kötöttem senkivel, csak úgy voltam vele jó jóba lenni minél több emberrel a suliban. Valamiért meg is bíztak bennem az emberek, pont ezért, mert nem húzott egy klikk sem. Ennek az volt a hátránya, hogy bizonyos emberek megosztottak velem olyan dolgokat, amiket legszívesebben nem tudtam volna, és nehéz volt megállni ne kerüljek a pletyka cica élvonalába.A lényeg hogy valamiért még sem szerettem a gimit, sok volt a kétszínűség és a furkálódás, és nehéz volt mindenről tudni.
Elnevetem magam mikor ő se tudja pontosan mire gondolok.
- Ne aggódj, szerintem teljesen rosszul is írtam körül. Lehet olyan szakma nincs is. - meredek a távolba elgondolkodva, majd elmosolyodom magam. - A lényeg, hogy tudod miről beszélek, és az ritka. - nevetem ismét el magam kicsit. Phoebe volt az egyik ismerősöm, aki a barátnőm mellett még eltudtam beszélgetni. Mind a ketten tartózkodtunk, így igazi barátságot nem kötöttünk egymással. Kicsit elgondolkodom a hobbi kérdésen. Van egy hobbim, bár erről Matt-en kívül az égvilágon senki nem tud. Ezért zavartan harapok az ajkamba.
- Hát, sorozatokat, filmeket nézek, szeretek olvasni... illetve írogatok, vagyis próbálgatok írogatni. - gyorsan belekortyolok a teámba amit szintén rendeltem. Ez az írás nem éppen olyan dolog amivel dicsekedek, nem szeretném ha valaki bővebben rákérdeznie: miről írsz? kiakarod majd adatni? jól írsz? Legyen csak meglepetés, miért kell mindenről tudni. Az a baj a paranoiám néha túlnő rajtam. Csak az a baj végig most is jelez a belső csengőm, hogy vigyázzak mit mondok. De nem értem miért, Phoebe gyerek kori ismerősöm, még is miért akarna nekem rosszat... egy jó cikkért? Csak nem. De amúgy is vigyáznom kell.
A párkapcsolat témára nem nagyon lelkesülök fel, nem valami hálás téma. Úgy érzem néha, hogy egyedül fogok meghalni, de a lelkesedésén csak nevetni tudok.
- Legyen úgy. -. majd úgy gondolom, hogy itt az idő, én is rákérdezzek valamire. A munkájára kérdezek rá pontosan, mert valóban kíváncsi vagyok hogy működik a lesiftózós munka, és végre nem rajtam van a téma. Érdeklődne hallgatom végig, hát nem tűnik fix munkának.
- Egyébként biztonságos? Mármint, gondolom a lesifotós azt jelenit az én szótáramba, hogy kéretlen fotókat készítesz. Szóval nincsenek haragosaid?Akkor eléggé veszélyes munka lehet. - itt elmosolyodom magam. - Na meg persze izgalmas. - az irodában nem nagyon történnek izgalmas dolgok. Azt hogy szert tettem a képességemre, eléggé feldobta az életemet. Élvezem, és különlegesnek érzem magam tőle. Az egyetlen baj, hogy nem tudom kezelni, és ezért kicsit félek.  De remélem hamarosan ez változni fog, és nem csak félelemmel fogok gondolni az erőmre. 
 


✻ hozzászólások :
48
✻ kereslek :
Eric my soulmate
Matt my friend
✻ tartózkodási hely :
➳ Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
➳ Könyvkiadó, grafikus, írogat
✻ karakter arca :
➳ Karen Gillan
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Csüt. Aug. 04, 2016 2:54 pm ••


Nicky &Phoebe

A munkám sikeressége miatt elég sok emberrel vagyok kénytelen kommunikálni és elég jól is tudok bánni a szavakkal, jól olvasok az emberekben. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, barátaim azonban igazából nincsenek. Egy sem. Inkább csak alkalmi szövetségeseim, akikkel esetleg részben vagy egészben közös a célunk és ezért kölcsönösen segítjük egymást. De ez természetesen távolról sem az, amit az emberek általában barátságnak neveznek. Én sem úgy tekintek rá. Ami Nickyt illeti, vele sosem voltak közös célok, ennek ellenére akkoriban, ha barátok nem is, de jó ismerősök voltunk. Ez az én esetemben ritka, talán ezért is emlékszem rá ennyire. Sokan nem szerettek és nem szeretnek most sem. Még a saját szüleim sem. Ez ilyen, tudni kell ezzel együtt élni. Nem mondom, hogy nem hiányzik néha egy társ, de az egyedüllétnek is megvannak a maga előnyei.
- Hirtelen nekem sem jut eszembe, valami kacifántos neve volt, de tudom, miről beszélsz   – látom rajta, hogy a munkáról való beszéd fellelkesíti, így kihasználva a jó hangulatot, igyekszem tovább puhatolózni. Mert ha nem a munkájában és nem is a szerelmi életében, akkor valahol máshol van az a bizonyos rejtegetnivalója, amit sejtek. Nem egyszerű, de rá fogok jönni, ha addig élek is. Már az is elég, ha csak valami kutatási irányt megad, akár öntudatlanul is. Akkor már rá tudok állni és kinyomozni a pontos adatokat. Már ha olyasmi, ami megéri az erőfeszítést, ami figyelemre érdemes.
- Szomorú, hogy feladtad ezeket a hobbikat. De van esetleg valami új helyette? Ami kikapcsol, ami érdekel? Mi az, amivel szívesen foglalkozol szabadidődben? Mert gondolom, azért csak akad valamennyi   – újabb kérdések, amik ártalmatlannak tetszenek, de talán vezetnek valahová. A végére az utolsó mondatot pedig azért biggyesztem, nehogy azzal kezdje, a munkája miatt nincs neki olyan, hogy szabadidő. Mert ezt biztosan nem hiszem el, ha egyszer se kutyája, se macskája. Nincs párkapcsolat, ami elvenné a szabadidejét, ez hamar világossá is válik.
- Biztos vagyok benne, hogy van. Csak ki kell várni   – biztosítom szintén mosolyogva, egy sablonos szöveggel. Bár én valamelyest hiszek benne. Ott van a nővérem vőlegénye. Nekem ő az, akire vártam. Tudom. És meg is fogom őt szerezni. Ha törik, ha szakad. Ezt már eldöntöttem.
- Akad, nem panaszkodhatok. Szabadúszó vagyok, ami azt jelenti, hogy elsősorban házalok, akár konkrét anyaggal, akár ha kell valahol határozott időre beugró, akkor ott. Illetve ritkán felkérésére is dolgozom   – magyarázom az igazságnak megfelelően. Tény, hogy elsősorban én szoktam megkeresni a lapokat, ha van egy jó anyagom, amit szeretnék, hogy napvilágot lásson, de volt már példa az utóbbi verziókra is. Régen sokkal több házalásba került ez számomra. Ma már a legtöbb bulvárlapnál nagyra értékelnek és bíznak az anyagaim hitelességében. Olykor még versengenek is értem. Mondjuk nekem vajmi keveset számít a pénz. Hogy nagy nyilvánossághoz eljusson a közlendőm, az már annál inkább fontos. Többnyire ez alapján is szoktam dönteni, hol, melyik lapnak adom el a képeimet. A célközönséghez elérjen, kiváltsa az általam kívánt hatást. Ez a fontos. A következő kérdésre adott válasza is hasznos, bár ő ezt talán észre sem veszi. Jó kapcsolata van a szüleivel. Tehát a családban valószínűleg nincsen sötét, titkolnivaló konfliktus. Nem ez az, ami nyomasztja, amit rejteget. Legalább annyival közelebb kerültem a dologhoz, hogy egyet kihúzhatok a listáról a lehetséges területek közül. Kifelé persze ő ebből a gondolatmenetből semmit nem vehet észre, csak mosolyogva bólogatok, jelezve, hogy értem, amit mond, miközben a villámra szúrok egy falatot a nemrég kihozott ételből és enni kezdek.
✻ hozzászólások :
40
✻ tartózkodási hely :
Central és Starling City
✻ foglalkozás, hobbi :
lesifotós
✻ karakter arca :
Troian Bellisario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Kedd. Júl. 19, 2016 12:02 pm ••

Nicky & Phoebe

Egyszerűen manapság a munka társaimon kívül nem nagyon élek szociális életet. Különben is Matt a kollégám és már mondhatnám lassan, hogy a legjobb barátom, vele bőven eltudok mindent intézni amire szükségem van. Mindenhova eljön velem, és hát benne még egyszer sem csalódtam. A női barátaimmal meg szinte mindenkiben. Próbálok már nem is nagyon kötődni senkihez, bár ez a legnehezebb dolog, főleg ha az ember vágyik a kötődésre. Így eléggé elszoktam attól, hogy más emberekkel beszélgessek, még ha Phoebevel régen jóba is voltunk, és nem idegenről van szó. Még is ezen felül is érzek valamit, ami nekem nem tetszik. Vagy már csak ennyire paranoiás vagyok az erőm miatt, nem tudom. Csak egyet tudok biztosan, hogy vigyáznom kell mikor mit mondok, még csak morzsát se hagyjak magam után. Ráadásul mint kiderül lesifotós lett Phoebe, szólva a szenzáció lett az élete.
- Igen, igen nagyon szép képeket csináltál, akkor kaptam én is hozzá kedvet. De, mint mondtam nagyon drága volt már akkor is egy ilyen komolyabb készülék. És nem hittem volna, hogy ebből majd megtudnék élni, így feleslegesnek éreztem hogy kidobjak ennyi pénzt egy hobbira. - húzom el a számat, hisz nagyon sokat gondolkodtunk ezen otthon. Bár már megengedhetném magamnak, de nem hiszem , hogy már időt pazarolnék rá. Bár kitudja Az újságírásnál kicsit elnevetem magam. - Igen ez is szintén ismerős, jelentkeztem, bár én az.... a , aj segíts ki nem tudom pontosan hogy hívják azokat az újságírókat, akik utazgatnak. Régi legendák után kutakodni , és ezeket megírni amit találtam, és a tapasztalataimat. Annál izgalmasabb szakmát nem is tudnék. Csak betelt a hely, aztán el is felejtődött. - kissé belelkesültem, és átszellemültem. Remekül kiéltem most a vágyaimat, bár fura mert ezekről rég nem beszéltem senkinek, bár nem is nagyon kérdezték. De tényleg le kéne lassítanom, mert a végén túlvisz a lelkesedésem és kikotyogok valamit amit nem kéne. Majd jön a személyesebb kérdések, a magánéletem hát baromi unalmas konkrétan nem történik semmi, mármint azon kívül, hogy földöntúli előre tettem szert. Se barátaim , se szerelem, se semmisenem. Így ezért lankad le a lelkesedésem, mikor szóba kerül, úgy vélem baromi unalmas, és ciki , hogy nem tudok arról mesélni hogy hogyan ismerkedtem meg a nagy Ő-vel, amivel a korombeli nők igen lelkesen pletyiznek. Majd meghallom, hogy Phoebe-nek se volt eddig szerencséje, megnyugszom kicsit. Nem örülök neki nem arról van szó, csak nem fog még kínosabb lenni a beszélgetés.
- Majd csak eljön a mi időnk is. Állítólag, mindenkinek van valahol valaki. Na most ki mennyire hiszik benne. - mosolyodom el magam, mert én már nem tudok mit higgyek. Ördögi körforgás ez.
- Értem, akkor eléggé mozgalmas az életed. És sok a munka? Vagy ez hogy megy, te keresed a munkát ?- érdeklődöm őszintén, sosem értettem hogy is megy a lesifotósok munkája pontosan. Max hogy mindig náluk van a fényképezője és várják a közelgő katasztrófát.
- Anyámékkal, még feleslegesnek érzem elköltözni, csak vettünk egy két szintes lakást, így tulajdonképpen külön de közben együtt lakunk. Fura, tudom. De így a pénzzel is tudok gazdálkodni.  
 


✻ hozzászólások :
48
✻ kereslek :
Eric my soulmate
Matt my friend
✻ tartózkodási hely :
➳ Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
➳ Könyvkiadó, grafikus, írogat
✻ karakter arca :
➳ Karen Gillan
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Pént. Júl. 15, 2016 11:57 am ••


Nicky &Phoebe

Látom Nickyn, hogy feszeng, hiszen elég jól tudok olvasni az emberek metakommunikációs jelzéseiből is, de nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget. Már az fura, hogy ő anno kedvelt valamelyest. Nem is tudom igazából, miért. Talán a természetéből fakadt, ő senkivel sem volt ellenséges. De zárkózott és távolságtartó annál inkább. Ezt még most is érzem rajta, bár nyilván nem olyan szembetűnő ez, mint a gimiben volt. Felnőttkorára azért megtanulja „moderálni” magát az ember úgymond és jó képet vágni, kicsit megerőltetni magát a nemszeretem társalgások alkalmával is. De azért én látom, amit látok. Ezért is teszek föl bemelegítésnek csak felszínesnek tetsző kérdéseket. Jobb, ha nem riasztom el az elején. Főleg, hogy jobbára sötétben tapogatózom egyelőre, nem valami konkrét dologról van szó. Még.
- Értem, miről beszélsz. Hobbi szinten sokan fényképeznek. Én is csak ezen a szinten voltam a gimi alatt, talán emlékszel rá, pár képemet olykor meg is mutattam. De én is csak később kezdtem ezzel komolyan foglalkozni. Előtte újságíró is voltam egy rövid ideig. Kommunikáció szakon végeztem. De a fényképezés jobban érdekelt  – mesélek egy kicsit magamról, csak hogy oldjam a hangulatot. Nem jó, ha úgy érzi, vallatáson van. Elvégre hivatalosan két régi iskolás „barátnő” találkájáról van itt szó, ez most nem egy interjú, ahol elég, ha kérdezek. Erre nem árt odafigyelnem. A magánéletét firtató kérdések így is láthatóan kellemetlenül érintik Nicolettet. Vagy takargatnivalója van vagy szimplán csak túl intimnek, esetleg szégyellnivalónak tart benne valamit. Ahogy beszél, leginkább arra tudok gondolni, hogy egyszerűen csak szégyelli, hogy szingli és nem is érzi jól magát így. Kétlem, hogy valami kétes szerelmi viszonyt akarna leplezni. Valahogy nem vallana rá. Bár ez csak megérzés. De mint mondtam, az én megérzéseim soha nem csalnak. Máshol lesz az a kutya elásva, amit keresek. A „munkámnak élek” szöveget természetesen nem veszem be. De helyeslően bólogatok, ahogy azt kell.
- Nem, sajnos még az én hercegem sem érkezett meg  – nevetek fel a kérdésére. Jó lett volna, ha már máshogy válaszolhatok, de Zane Cromwell állítólagos halála igencsak keresztülhúzta a számításaimat. Bár ő csak kirakatnak kellett volna. Akit igazán szeretnék, az a nővérem vőlegénye. De egyelőre még ott sem értem el eredményeket. De lassú víz partot mos, hiszek benne, hogy sikerülni fog. Ezt azonban még korai lenne bárki elé tárni.
- Sokat ingázok, elsősorban Starling és Central City között. Szabadúszóként muszáj a munka után mennem  – válaszolom készségesen. Ez igazából megfelel a valóságnak. Többé-kevésbé. Elsősorban a nyomozások miatt kell ingáznom. A kész anyagok leadása már a legkevesebb. De ezt nem kell tudnia. Bérelek egy lakást Starlingban és Central Cityben is. Így a legegyszerűbb, az apámtól rendszeresen kizsarolt összegekkel pedig nem is túl megterhelő.
- És te? Hol élsz? Még a szüleiddel? Vagy egyedül? Esetleg barátokkal, lakótársakkal?  – puhatolózok tovább. Ez így most talán nem is lesz olyan kínos számára. Végtére is csak visszafordítottam a kérdést. Mivel még továbbra sem tudom, mit szeretnék pontosan megtudni, úgyis kénytelen vagyok általánosságban kíváncsiskodni.
✻ hozzászólások :
40
✻ tartózkodási hely :
Central és Starling City
✻ foglalkozás, hobbi :
lesifotós
✻ karakter arca :
Troian Bellisario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Csüt. Jún. 16, 2016 11:37 am ••


Nicky & Phoebe

Furán érzem magam, és nem csak az miatt, hogy a régi emlékeim tőrnek elő, amit a régi iskola társam hozott elő. Olyasmi érzésem van, hogy ez a találkozó nem csupán volt iskolatársak összefutásáról van szó. Belül az suttogja valami, hogy óvatosan beszéljek, kétszer gondoljam át mit mondok ki hangosan. Felöltöm ugyan úgy a barátságos mosolyomat, majd kérdezősködöm hogyléte felől. Szóval fényképész lett, azaz majdhogynem lesifotós. Lehet nem hiába van a vészjelzésem.
- Oh a fényképezés engem is érdekelt egy darabig. Amíg rá nem jöttem hogy kész vagyok egy profi tükörreflexes fényképező, a tartozékaikról nem is beszélve. - húzom el a szám csalódottan, mert az iskola után valóban terveztem fotós tanfolyamot, de nem lett volna pénzem ilyen drága kütyüre. Így maradt a mobilom, ami hűűűha képes, a HD felvételre is. Jobb mint a semmi. A következő sorozat kérdéseire zavaromba nem tudom merre nézzek, és kicsit kezdek ficánkolni. Na igen, ahogy láttam 1-2 volt osztálytársunkat facebook-on eléggé pörög az életük, és a nagyjuknak már családja van. Aztán itt vagyok én ... akinek senkije. Gondolhattam volna, hogy előfog bukkanni a magánéleti kérdések, de még sem készültem fel rá rájuk eléggé. Kis mocorgás a székemen, utána végre rátérek.
- A munkámnak élek, grafikus és szerkesztő vagyok egy könyvkiadónál. Minden percemet lefoglalja - persze, délután 3-4 -ig - Szóval család egyenlőre szóba se jöhet, ismerkedni se nagyon van időm. - főleg ha eljárnék szórakozó helyekre... Azt hiszem ezzel röviden és tömören ki is merítettem a történetemet. És remélem elég hihető amit az egyedül létemet illeti.
- És te ? Fogadjunk melletted áll egy jóképű magas szőke lovag - vigyorodom el , majd a már kihozott ételembe bele is kóstolok gyorsan. - Egyébként mindig itt laksz, vagy csak haza látogatták? Nem akadtunk még össze azért kérdezem. - 1-2 embert még szoktam látni az iskolánkból de sokan el is költöztek, főleg akik összeházasodtak valakivel, és nyugodtabb , vidékibb helyett kerestek maguknak.
✻ hozzászólások :
48
✻ kereslek :
Eric my soulmate
Matt my friend
✻ tartózkodási hely :
➳ Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
➳ Könyvkiadó, grafikus, írogat
✻ karakter arca :
➳ Karen Gillan
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Csüt. Jún. 09, 2016 5:48 pm ••


Nicky &Phoebe

Nem szokásom csakúgy szórakozásból, mindenféle hátsó szándék nélkül régi, felszínes ismertségeket előrángatni a kalapból. Természetesen most sem "csakúgy" hívtam el ebédelni Nicky-t, régi középiskolai ismerősömet. Tulajdonképpen nincsenek, soha nem is nagyon voltak kimondott barátaim. Gyakran megkaptam, hogy kiállhatatlan természetem van, hogy megbízhatatlan és gátlástalan vagyok. Én azonban sosem láttam magamat ennyire gonosznak. Minden ember a saját érdekeit, céljait helyezi előtérbe, a világon semmi kivetnivalót sem találok ebben a magam részéről. Az emberek kétszínűek. Imádnak csámcsogni mások legféltettebb titkain, mégis megvetik azt, aki dolgozik azon, hogy előássa ezeket. Ezért nem szeretnek engem sokan. Nicky azonban valamelyest mindig szimpatizált velem az ellenséges közhangulat ellenére is és ezt a magam módján azért becsültem. Nem mintha sokat számított volna bármelyikünk helyzetében is. Arra mindenesetre elég volt, hogy eljöjjön találkozni velem. Egyelőre csak a merő kíváncsiság motivál. Az ösztöneim azt súgják, most végre valamilyen módon hasznomra lehet Nicolett Smith és azok sosem szoktak félrevezetni. De mivel egyelőre pontosan nem tudom, mit takargathat, felszínes köszöntésére csak hasonlóan felszínesnek tetsző mondatokkal reagálok, a reakcióit azonban árgus szemekkel lesem. Azt is egyből észreveszem, hogy zavarba jön, hirtelen nem tudja, hogyan is reagáljon, de hamar magára talál. Nem kellene persze, hogy ez bármilyen szinten gyanús legyen, nekem azonban az. Nemcsak a magabiztosabb fellépés változott itt meg. Valami másnak, többnek kell itt lenni. És én azért jöttem, hogy kiderítsem, mi az. De mindent csak a maga idejében, nem szabad kapkodni! Az a legnagyobb hiba, amit információszerzés közben el lehet követni.
- Jelenleg szabadúszó fényképész vagyok. Különféle magazinoknak, napilapoknak fényképezek, ahonnan éppen érkezik megkeresés - ez végül is megfelel az igazságnak. Lesifotós vagyok, de ez egy elég negatív felhanggal rendelkező kifejezés, a legtöbben ferde szemmel néznek rám, ha használom, ezért, ha tényleg nem tud rólam semmit (amit visszaemlékezve régi valójára hajlandó is vagyok elhinni), jobbnak látom, ha így fejezem ki magam. Nem lenne szerencsés, ha egyből elítélne. Nem mintha szégyellném a munkámat, csak nem árt figyelni a helyes szóhasználatra, ha jobb színben akarok feltűnni.
- És veled mi a helyzet? Mit dolgozol? Merre sodort az élet? Van esetleg párkapcsolatod, férjed, vőlegényed, netalán gyerekeid? - sablonos kérdések, amik kicsit talán tolakodónak is tűnhetnének, ha nem ilyen lenne a helyzet, miközben a rendelt ételünk is megérkezik. De hát ezeket mindenki megkérdezi hasonló helyzetben, nem igaz? Kiindulásnak pedig pont tökéletesek, hogy eljuthassak oda, ami igazán érdekel. Ami jelenleg nem konkrét dolog, ezért igyekszem képet alkotni róla. Mert engem az igazán piszkos kis titok érdekeltek mindig is, amit az emberek nem szívesen adnak ki magukról. De aki tud a "sorok között olvasni" úgymond, az rájöhet. És én ráfogok, kerül, amibe kerül.

✻ hozzászólások :
40
✻ tartózkodási hely :
Central és Starling City
✻ foglalkozás, hobbi :
lesifotós
✻ karakter arca :
Troian Bellisario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Hétf. Máj. 30, 2016 7:00 pm ••


Nicky & Phoebe

Nem is értem tulajdonképpen miért mentem bele a találkozóba. A gimis volt osztálytársaim hidegen hagynak, ha mondhatom ilyen szépen. Tartós barátságokat nem kötöttem, mindig különc voltam, de én inkább őket tartottam furának. Főleg ez okozott meglepetést, hogy egyik találkozni akart velem, akivel különösebben nem is voltunk jóban. Viszont a kíváncsiságom felülkerekedett rajtam, és belemenvén a találkába gondoltam, hogy legalább információkat tudhatok meg a régiekről, hisz azért érdekel kiből mi lett. Facebook-on se nagyon követem őszintén szólva az eseményeket. Tudom ettől csak még furább vagyok. Majd mikor leül elém Phoebe rögtön nosztalgikus érzés emelkedik felül rajtam. Csak mosolyogni bírok, és kicsit görcsbe rándul a gyomrom. Nem értem miért.
- Hogy én ? Miben változtam ?  - kérdezem kicsit zavartan, főleg mert ugyan olyannak találom magam. Na jó lehet kicsit nőiesebben öltözködöm, és nem a rocker cuccaimban járok, meg talán kicsit nőtt az önbizalmam, nem hordom az arcomba a hajam. Na jó így összegezve valóban változtam. - Igen lehet mégis  kicsit. - húzom el a számat, majd kíváncsian fürkészem volt osztálytársamat. - És veled mi újság? Mit dolgozol pontosan? Nem nagyon szoktam őszintén szólva kémkedni senki után, az osztályból majdhogynem senkiről nem tudok semmit. Annyit tudok, hogy Michelle nem meglepő módon, de már 2 gyereke van. - mondom folyamatosan miközben a rendelt ételemet is megkapom, ami szezámmagos csirke falatok tojásos rizzsel, észre se vettem eddig mennyire éhes vagyok. Valamiért folyamatosan ideges vagyok , és nem értem miért. Mintha nem is egy régi ismerőssel találkoznék. Lehet benne van, hogy minden percben figyelnem kell, hogy az erőmet ne használjam. De most még is miért használnám? Azon kívül, hogy saját magamat idegesítem semmi olyan tényező nem tud most befolyásolni. Mély levegőt veszek, miközben megkóstolom a kaját, és várom, hogy Phoebe beszéljen.
✻ hozzászólások :
48
✻ kereslek :
Eric my soulmate
Matt my friend
✻ tartózkodási hely :
➳ Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
➳ Könyvkiadó, grafikus, írogat
✻ karakter arca :
➳ Karen Gillan
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Pént. Máj. 20, 2016 11:32 pm ••


Nicky & Phoebe


Hogy honnan jött a gondolat, hogy találkozzak Nicolett Smith-el, egy régi gimis osztálytársammal, akit majd egy évtizede nem is láttam? A jellegtelen, boldog, példás családból származó, szürke kis Nicolettel? Természetesen nemcsak egy nosztalgiahullám vett rajtam erőt, az nem én lennék. Alkalmasint, hulladékidőmben szívesen nézek utána csakúgy felszínesen régi ismerőseimnek, de ha valami figyelemreméltót találok, abba szívesen beleásom magam mélyebben is. És Nicky esetében ez történt. Bár nincs semmi konkrét információm, amit én sosem tudtam elviselni, ez az elsődleges mozgatórugója a találkozásunknak most.
Nem mondom, hogy kebelbarátnők lettünk volna, sulin kívül ritkán töltöttük együtt az időnket, de olykor előfordult, szünetekben meg azért elég sokat beszélgettünk. Visszafogott, szerény, de kedves lány volt, nem volt nehéz vele jóban lenni. Velem ellentétben, ő ennek ellenére valamiféle szimpátiával fordult felém és ezt én mindig értékeltem valamelyest.
Ami viszont most felkeltette az érdeklődésemet, hogy a böngészője adatai szerint (amit egyszerű kémprogramokkal nem nehéz csekkolni), igen sokat olvas a Star Labor felrobbanásáról és annak hatásairól. Illetve könyvtárból is gyakran kölcsönöz különleges képességű emberekről szóló műveket, noha ebből nem sok akad. Ez persze önmagában nem lenne érdekes, hiszen alapvetően szuperhős rajongó (ezt is könnyű kitalálni a facebookos megosztásaiból, kedveléseiből és egyebekből), nekem valami mégis bűzlik ezzel kapcsolatban. És mivel a néhai Zane Cromwell is rendelkezett valamiféle különleges képességgel, mutációval, vagy nevezzük bárhogyan, hiszen kettős személyisége volt (csak erre nem maradt időm a halála miatt bizonyítékot találni), úgy érzem, hasznos lehet, hogy kicsit felújítom a barátságot Nicky-vel. Egyébként is hobbim a titkok kiderítése, ez sem maradhat előlem rejtve. Mert Nicolett Smith-el valami bűzlik. Érzem, az ösztöneim sosem csalnak.
Ezért is hívtam ma ide egy közös ebédre, amit szerencsére el is fogadott. Amint belépek az étterembe, mosolyogva integet felém, én pedig hasonló gesztussal viszonozom azt és egyenesen odasétálok hozzá és leülök vele szembe, miután üdvözlöm.
- Szia! Nos igen, rég láttalak, de nem lettem más ember azóta. Te viszont nem vagy teljesen ugyanaz, ahogy látom. Jót tettek neked az elmúlt évek. Mintha kicseréltek volna - mosolygok rá és dicsérő hangszínt ütök meg. Tényleg változott, bár annyira nyilván nem számottevően. De tudom, hogy valami más lett benne az elmúlt időszakban és ki szeretném deríteni mi az. Kezdetnek kíváncsi vagyok rá, ezekre az egyébként teljesen felszínes, hétköznapi, ártatlannak tetsző frázisokra hogyan reagál. Én biztos, hogy minden kis gesztusát, arcrezdülését árgus szemekkel figyelni fogom. Előlem senki nem titkolhat el semmit!


© ZENE: Read all about it | MEGJEGYZÉS: Bocsánat, hogy eddig tartott, elfelejtettem, hogy nem válaszoltam  
✻ hozzászólások :
40
✻ tartózkodási hely :
Central és Starling City
✻ foglalkozás, hobbi :
lesifotós
✻ karakter arca :
Troian Bellisario
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Csüt. Márc. 24, 2016 11:52 am ••


Nicky & Phoebe

Facebook-on össze akadtam egy régi gimis osztálytárs nőmmel, nem igen beszélgettünk az érettségi óta, én pedig nem vagyok híres arról, hogy bárkinél is kezdeményezzek, ráakadjak. Ha valaki nem akar tőlem semmit, akkor nem is erőltetem ez van. Ezért is lehet nincs sok barátom, egyszerűen nem tartogatom magam mellett feleslegesen az olyan embereket, akikkel nem jövök ki. És sajnos sok olyan ember van, akivel nem tudom megértetni magam, se ő velem. Sokáig azt hittem, hogy az emberek furák, de kezdek rájönni, hogy lehet én lehetek, ha mindenki kitud jönni mindenkivel csak én nem. Phoebe? Beszélgettünk, eljárkáltunk néha sulin kívül is, de nem igazán mondhatnám, hogy legjobb barátnők voltunk. Nem is tudom vissza gondolva, nekem volt e olyanom. Létezik egyáltalán olyan? Mindig csak kihasználtak, aztán lecseréltek, én ennyit tudok a barátnőségről. Egy szó mint száz, meglepődtem, mikor Phoebe rám írt, és felvetette,ha már egy városban vagyunk, akkor akár találkozhatnánk is. Én pedig belementem. Ki tudja, rég volt már a gimi és sokat változhattunk azóta. Mivel rég megkívántam már a kínai kaját, így a kedvenc éttermemben beszéltem meg a találkozót. Kissé idegesen várom, nem tudom mire számítsak, és tulajdonképpen hogy-hogy eszébe jutottam. Eléggé paranoiás vagyok, mióta előjött ez a képesség dolog nálam is. Próbálom eltitkolni, próbálok vigyázni, de ez nehéz. Mindig félek, hogy ki figyelhet meg, egyáltalán valaki már tud e róla...
Mikor Phoebe betoppan lelkesen integetek neki, hogy észre vegyen a nagy forgalomba.
- Szia! Rég láttalak, és nem változtál semmit. - végig mérem, persze csak kedvesen, de valóban szinte ugyan úgy néz ki, csak a haja áll máshogy.
✻ hozzászólások :
48
✻ kereslek :
Eric my soulmate
Matt my friend
✻ tartózkodási hely :
➳ Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
➳ Könyvkiadó, grafikus, írogat
✻ karakter arca :
➳ Karen Gillan
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Szomb. Dec. 05, 2015 11:16 am ••


Szabad játéktér
✻ hozzászólások :
474
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Szer. Júl. 29, 2015 11:12 pm ••



Maya & Savanne
- || Megjegyzés: || ©


Csendesen hallgatom őt, miközben minden egyes szavától szinte a nem létező szőrszálaim is égnek állnak. Pontosan tudom, hogy igaza van. Minden okkal történik, de vajon mi volt az ok arra, hogy az egész eddigi életemet el kellett veszítenem? Talán menekültem valami elől, gyilkos voltam vagy olyat láttam, amit nem kellett volna és így védett meg az élet attól, ami rám várt volna? Őszintén szólva fogalmam nincs, de abban is biztos vagyok, hogy a régi énemet már biztosan halottnak nyilvánították. Esélyem nem lesz visszakapni, vagy ha mégis, akkor megéri majd azt a sok szenvedést és fájdalmat, amit a "feltámadásommal" okoznék a családomnak, esetleg a szeretetteimnek és a barátaimnak? De az se kizárt, hogy árva voltam... Annyi kérdés, de egyik se tudok választ kapni. Egy régi bejegyzést se találok, egy régi fényképet se, ami képes lenne mesélni. Egyszerűen semmim se maradt. Olyan az egész, mintha soha nem is léteztem volna, egy egyszerű szellem lettem volna az elmúlt években.
Elmosolyodom a lelkesedésén. Ezért is szeretek vele találkozni és örülök annak, hogy barátok lettünk, mert tiszta energia bomba az egész lány és képes mindig jobb kedvre deríteni, vagy lebeszélni az önmarcangolásról, ami egy orvos esetében nem éppen a legjobb dolog. Mindig látnunk kell a fényt, a reményt és elrejteni az érzéseinket, de ha egyedül maradok, akkor képes vagyok tényleg a lehető legrosszabbat csinálni, amit egy amnéziás csinálhat. Rágódok a múlton és próbálom kicsikarni az emlékeket.
Rendben, akkor majd megpróbálom, de már az is kész csoda lesz, ha ennyi minden belém fér. Bár az is igaz, hogy napok óta szinte nem is ettem. - szólalok meg egy kisebb kuncogás keretében. Szeretek enni, de szerencsére nem kell aggódnom se amiatt, hogy úszógumim lesz. Egy részt jó géneket örököltem, más részről mert sokat sportolok a munka mellett. Muszáj karban tartanom magamat, hiszen egy-egy műtét akár több órás is lehet.
Majd pedig olyan történik, amire nem számítottam. Nem akarom elhinni azt, amit hallok. Hallom ahogyan a kanál leesik az asztalra és hangosan koppan, majd tovább borul a földre és még ott is hangot ad annak, hogy megérkezett és tovább nem tud már eleget tenni a gravitációnak. Érzem, amint a könnyek marják már a torkomat és pár pillanattal később egy-két könnycsepp végig siklik az arcomon, de még mindig nem bírok megszólalni.
Savie, te ezt végig tudtad igaz? - szólalok meg kicsit talán ingerülten, de részben úgy érzem, hogy elárultak engem. Volt valaki, aki tudta azt, hogy ki vagyok és honnét jöttem, de hónapokon keresztül nem mondta el. Látta azt, hogy szenvedek és keresem a múltam darabkáit, de még se árulta el a titkát. Újra rápillantok, miközben a kezemet egy pillanatra az arcom elé rakom, majd másodpercek erejéig lehunyom a szemeimet.
Miért hazudtál nekem? - szólalok meg újra, majd próbálok megnyugodni, de nem emlékszem rá. Egyszerűen nem megy. Idegesen túrok a hajamba és újra rá pillantok a fátyol alól, ami a szememre telepedett a sírás miatt.
Nem emlékszem semmire se. Rád se... - vallom be neki, de érzem, ahogyan az elmém harcol és küzd. Emlékezni akarok, de nem megy.- Ki vagyok?! - csattanok fel újra kicsit hevesebben. Tudnom kell, de valóban számítani fog, ha elmondja? Nem hiszem...

Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem.




✻ hozzászólások :
330
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Vas. Jún. 21, 2015 9:25 pm ••





To: Maya ©


- Szegények még annyira ártatlanok, nem érdemlik meg azt a sok fájdalmat, amit esetenként el kell szenvedniük. – értek egyet Mayával. - Engem is a gyerek páciensek viselnek meg a legjobban, bár tény, hogy előlük kell a legjobban elrejtened a saját érzéseidet, szóval tőlük tudsz a legjobban tanulni. Önfegyelmet. És ők a legnagyobb kritikusok is. – jut eszembe egy megmosolyogtató emlék a sok szörnyűség között. Az egyik kis ápolt, akihez járok felolvasni és szórakoztatni őt, mindig megjegyzéseket tesz a frizurámra. Szerinte ódivatú és nem áll jól nekem. Persze azt nem tudta még soha megmondani, hogy mégis mi állna jól akkor, de hogy nem ez, abban biztos. Én meg elhiszem neki, hiszen szerintem sem nyerű, de soha nem volt kifejezetten jó az ízlésem, ha hajakról volt szó, így hát csak hordom, ahogy nő. Frufru, természetes hullámok, passz.
- Ezt nem tudhatod, de kár is kínozd magad vele. Általában sajnos nem így működnek a dolgok, s bár csodák léteznek mindig, ám mégis inkább abban hiszek, hogy így kellett lennie. Nélküle kell megtaláld az emlékeidet, s így legalább senki nem lesz olyan se, aki a fájdalmas múltadat idézi esetleg, vagy a régi, már újra meg nem kapható dolgokat. – mondom úgy, mintha csak tippelnék, mintha nem a saját történetünkről mesélnék neki. Ha most lenne előttem egy tükör, s bele kellene néznem, szerintem szembe köpne engem a tükörképem, vagy én a tükörképemet.
Megmosolyogtat a választása, ugyanis éppen ezt szerettem volna rendelni. Ha olvasnék a gondolataiban, akkor szintén mosolyra kellene fakadjak még a tengernyi lelkiismeretfurdalás mellett is, mert van, ami mégsem változik sosem, függetlenül attól, hogy Maya emlékszik-e rá, vagy sem.
- A legfinomabb dolog, amit valaha ettem. – szólok, miután én is megrendeltem a magam levesét, majd hozzácsapok a rendeléshez még valamit, ami hirtelen eszembe jut.
- Két adag sütőtöksütit is kérnénk. – Mayához fordulok - Meg kell kóstold! Egyszerűen fantasztikus és semmi sütőtök-íze nincsen, nem kell megijedj tőle.
Amennyiben megkapjuk a sütiket, úgy megláthatja, hogy lapos, narancsszín bundában megsült korongokról van szó, s ha beleharap egybe, mert lesz bizodalma benne, akkor nutella-ízű töltelékkel találkozhat. Valójában az nem nutella és nem is csokoládékrém, de amíg nem kérdezi, hogy mi az, én inkább nem mondom el. A sütőtök mellett az is bizarrul hangzana.
- Jó étvágyat! – temetkezem mélységes szégyenbe és evésbe, s csak a kérdései zökkentenek ki. Lassan teszem le a kanalat, hogy a tányér fölött ránézzek Mayára, s csendesen bólintsak neki.
- Az unokatestvéred vagyok.
Ennyi, nem több. Egyszerűen nem tudok mást mondani. A süket csendben szinte üvölt a sajnálom, ami nem bír kiszökni fogaim kerítésén. Érzem, hogy elöntik szemeimet a könnyek, s tudom, hogy kéne még valamit mondani, de ugyan mivel tehetném jóvá a titkokat?




Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Hétf. Jún. 01, 2015 8:01 pm ••



Maya & Savanne
- || Megjegyzés: || ©


Elmosolyodom a zavarán, hiszen nem állt szándékomban zavarba hozni őt vagy esetleg kínos helyzetbe hozni. Egyszerűen csak azt mondtam, amit valójában gondolok. Savie, csodálatos ember és remek barát is. Azt hiszem nála jobb barátot nem is kívánhattam volna, pedig eleinte vele se voltam túl kedves, vagyis nem nagyon bíztam benne. De ez szerintem nem annyira meglepő. Számomra pár éve minden túl új volt. – Szerintem ez csak részben igaz, viszont velük még izgalmasabb az élet. – mondom egy kisebb kuncogás keretében, hiszen ezt se gondoltam volna, hogy pont én fogom ezt mondani. Se barátom, se férjem, de még szeretőm sincs. Csak a kórházban vagy az otthonomban tartózkodom, illetve most már talán táncolni is fogok járni, de mind a jövő zenéje.
Ebben igazad van, akkor elég nagy káosz van mindig, de legfőképpen olyankor gyerekeket hoznak be. Annyira tudom őket sajnálni. – mondom egy kisebb sóhaj keretében, hiszen nem éppen kedves látványt szoktak nyújtani az akkor szerzett sérülések. Sok esetben tényleg csak a véletlennek köszönhetőek, de sokszor annak, hogy felelőtlenek az emberek. – De szerintem a nyári időszak se lesz unalmas. Olyankor is mindig sikerül az embereknek alkotniuk. Főleg, egy-egy nyaralás alkalmával. – teszem hozzá egy kisebb szomorú mosoly keretében. Szeretem a munkámat, de azt nem szeretem benne, hogy az emberek szenvednek. Szeretem boldognak látni az embereket.
De mi van akkor, ha arra a személyre hasonlított volna, akitől megfogant ésennek köszönhetően eszembe jutott volna egy-két dolog? – nézek Anne-ra kíváncsian, hiszen már azzal is előrébb lettem volna. Talán segített volna emlékezni, eszembe jutatni olyan dolgokat, olyan személyeket, akik fontosak számomra. Párom, férjem, vőlegényem volt? Nem tudom, de az se kizárt, hogy csak egy éjszakáról volt szó, de ezt valahogy nehéz elhinnem.
Felkapom a táskámat és elindulok mellette, hiszen szemmel láthatóan ismer valami remek helyet, ahol a hasunkat megtudjuk „tömni”. Csendesen hallgatom azt, amit mond, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat. Ő tud segíteni, valami miatt kételkedem ebben az egészben, majd amikor a lányról kezd elbeszélni, akkor óvatosan pillantok fel rá.
Sajnálom, reménykedtem abban, hogy jobban lesz. – mondom neki őszintén, majd amikor belépünk a kínai étterembe, akkor kérek egy csípős levet, hiszen az egyik kedvenc levesem. Fura az álaga, ahogyan talán az íze is, de szeretem azt a csípős ízt. Illetve kérek egy kis tésztát hússal, majd az egyik üres asztalhoz sétálva vele szemben ülök le.
Jó étvágyat! – mondom neki barátságosan és neki is látok az evésnek. Már éppen megszólalnék, amikor ő megelőz, és alig akarom elhinni azt, amit mond. A kanál szép lassan kicsúszik a kezeim közül és úgy meredek rá, mint aki lefagyott.  Egyszerűen nehezen tudom elhinni ezt az egészet első pillanatra, első hallásra.
Miről beszélsz Savie? Rokonok? Barátok? Te ismersz engem? – szólalok meg úgy, mint valami idióta és úgy nézem őt, mintha semmi más nem létezne, semmi mást nem tudnék nézni, mint ő. Nem tudok haragudni, de ugyanakkor valami fura rossz érzés is a hatalmába kerít. Talán csalódtam. Igen, azt hiszem erről van szó. Megbíztam benne, ő meg eltitkolta ezt előlem, de talán okkal tette.  Igen, biztosan oka volt arra, hogy eddig várjon. – Ki vagyok én? – szegezem neki a lehető legfontosabb kérdést. Tudnom kell, hogy honnét jöttem és miket tettem. Mindent, egyszerűen muszáj tudnom, de ugyanakkor rettegek is azoktól a dolgoktól.




✻ hozzászólások :
330
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kínai étterem •• Today at 7:37 am ••

Sponsored content
live like legends

Kínai étterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-