Vág a fiú esze, s ennek örültem, mert itt nem lehet olyat csinálni, hogy áll és néz maga elé bambán, ez nem az a fajta munka, itt életekre kell figyelni. A kérdése hallatán bólintok és egy pillanatra össze nézünk Dimitrij-vel, mindketten bólintunk. Bizony ő lesz az, aki ki fogja képezni, vagy személyesen, de ahogy ismerem, ő is legalább annyira maximalista mint én, ezért is ő a biztonsági főnököm. Mert mindenre figyel precízen, akár csak én. Bár teljesen más témában, de figyelünk a saját munkánkra, neki az a feladata, hogy engem és a környezetemben élőket védje. Figyelem a srácot, akaratlanul is látom kiolvasni az ódzkodást a szemeiből, noha tetszik neki az ötlet, de tart attól, hogy mi lesz vele a kiképzés alatt, nekem élve kell, Dimitrijnek is, éppen ezért nem fogjuk eltenni láb alól, nem ez a célunk, Ms Hawkins biztonsága a cél. Lassú mosolyra húzódik az ajkam a megjegyzése hallatán, de nem az a szívmelengető fajta, nem vagyok szerelmes Ms Hawkinsba, más valaki aki a lelkemben azon a helyen van, de vele közel másfél éve alig beszéltem, a minap is inkább összevesztem vele.
- Többnyire igen, bár…kérdezhet, legfeljebb nem kap rá választ,  Dimitrij lenne a közvetlen főnöke, ha elvállalja, nyilván ő jobban ért a biztonság megszervezéséhez, mint én. Nekem csak az a fontos, hogy Ms Hawkins biztonságban legyen. - nem tudtam, hogy tud-e a srác Shelley képességéről, ha nem tudott, nem akartam leleplezni őt, ha meg tud róla, akkor lehet némi sejtése arra nézve, hogy miért akarom biztonságban tudni az alkalmazottamat.
Újabb jogos kérdését elgondolkodva hallgatom meg, nem válaszolok rögtön, hiszen alapos mérlegelést követőn szoktam csak válaszolni, s ezt ne lassúságnak tudják be, pusztán előre látó gondolkodásnak, jelen esetben nyíltabb lapokkal játszottam mint eddig, de azért még volt néhány lefordított lap a tarsolyomban, mint például, az, hogy ezt az egészet inkább a feleségem miatt csinálom. Önös érdek, valóban.
[coor=goldenrod]- Ez, egyelőre meghatározhatatlan. Lévén pár hete dolgozom vele, de nem akarom, hogy szemet szúrjon a tárgyaló partnereimnek Ms Hawkins, hogy általa fogást lehet találni rajtam, a hölgy eszes, és igen jó ráérző képessége van, amely a legtöbb ügyfelemből hiányzik, éppen ezért mivel rá tapint a gyengeségeikre, ezeknek a nagy, erős, határozott embereknek a gyengeségeikre, előbb utóbb megorrolhatnak rá. Tudja, olyan lehet ez, mint a gettóban, kinek Lexusa van, több kiló arannyal a nyakában, a másiknak pedig csak egy olcsó Fordja, és ezüst ékszerei. Vagy amikor a budiban akaratlanul is elkezdi valaki vizslatni a piszoárnál a másikat. -[/color] igen, ilyen fasz hosszabbító lett volna Ms Hawkins is, de nem a klasszikus értelemben. Mert az ágyam közelét csak álmaimban járta meg, a szebbekben, a nem szebbekben, éppen elvette tőlem az összes emlékemet.  Biccentettem a következő kérdését hallva.
- Az ügyfeleimtől, és az általuk küldött ellenfelektől, zaklatók, tudja, nem igazán játszunk tiszta lapokkal ezekben a körökben, a feleségemet sem hiába őrzik az embereim, Ms Hawkins, mint a második asszisztensem, bekerült a látószögükbe. Szeretek elébe menni a dolgoknak, és megelőzni a gondokat, mielőtt még túl késő lenne. Nem az utolsó pillanatban akarok elgondolkodni azon, hogy mi lett volna, ha magát, mint a hozzá egyik legközelebb álló személyt kérem fel a védelmére. Mert akkor már késő lenne, Ms Hawkins pedig valahol egy büdös raktár épületben várná, hogy küldjem érte a váltságdíjat. Nem. Aki nekem dolgozik, azt szeretem biztonságban tudni. Ugyanakkor, ha nekem dolgozik, teljes titoktartást követelek magától, hiszen, a recepción nem kellett megfeleljen efféle fogalmaknak, de ha a közelembe fog dolgozni,  tartania kell a száját, nem árulhat el semmiféle titkot, se a családi életemről, sem pedig a cégemmel kapcsolatosan senkinek sem. - nem mondom meg Mr Campbellnek, hogy időnként tesztnek vethetik alá őket, afféle megvesztegetési teszt, hogy elárulna-e bárkinek, pénzért, vagy bármi másért.
- Hogy, mire kell felkészülnie? Mindenféle váratlanra, sajnos a rossz akaróim nem jelentik be előre, hogy támadás éri ezen és ezen a napon, ezt… vagy azt a személyt, vagy engem. - igen, párszor már próbáltak engem is leszerelni, de Dimitrijtől én is kaptam némi kiképzést, így meg tudom magamat védeni, de ezt nem szoktam hangoztatni. Időnként használjuk az egyik magán termemet, igen, itt sokkal könnyebb edzeni a testőreimnek is, bár a kilátás jó, de nem igen tudják, hogy azon az emeleten mi folyik, abban a házban. Türelmesen vártam még a kérdésekre, vagy bármi másra Mr Campbell felől, tudtam, hogy lesznek még, s igen komoly témáról beszélgetünk, éppen ezért szánok rá időt, mert fontos feladattal bíznám meg a fiút. Talpra esett, és okos, jó választás Ms Hawkinsnak, jó ízlése van. Ráadásul, hűséges, amit magamról nem mondhatok el, de annak a lánynak erre a fiúra van szüksége. Csodálom és tisztelem, amiért ellen tudott állni az ostromomnak, de épp a félreérthető ajándékaimmal akartam összezavarni a többieket. Egyik sem fogná fel sosem, hogy alkalmazottal kavarni az vissza élés volna a magasabb pozíciómmal, én pedig... nem tehettem meg ezt sem, mert ki kellett volna rúgnom Ms Hawkinst, még előtte, hogy szórakozhassak vele, de csak a képessége miatt nem tettem meg, ezért nem rúgtam ki csak. Azt már jó jelnek véltem hogy Mr Campbell nem zárkózik el attól az öltettől, hogy a testőre legyen, így talán kevesebbet kell győzködnöm.
-Természetesen ha elvállalja, először az erőnlétét fogja felhúzni Dimitrij, közben talán még a harcot is elkezdi oktatni magának. - a személyes kedvencem egyébként a krav maga volt, gyors hatékony, és nem engedi, hogy elveszítsem a fejemet, noha ez a legtöbb harc stílusról igaz volt.Belekortyoltam a poharamba, majd hátra dőltem, és az árnyékolónak hála nem kellett hunyorognunk a délhez közelítő napon, itt az erkélyemen. Hallottam, hogy odabent megkezdték a tálalást az ebédhez,

† Music: This Summer's.... † Note: Lesz ez jobb is     † Words

Szemöldök ráncolva figyelem, hogy vajon az épp kortyolt víz, kint marad-e vagy sem. Végül, Dimitrij az, aki egy szalvétával is menti a helyzetet, míg megtörténik a tisztálkodási manőver, addig oldalra pillantok, ki a kert irányába és türelmesen várakozom, mikor pedig meghallottam Adam hangját, rá emeltem a vesébe látó kék tekintetemet és figyeltem. Apró mosolyra rándult az ajkam, miközben megráztam a fejemet, nem… nekem itt volt a tíz fős kiképzett seregem, leszerelt katonákból és zsoldosokból. Dimitrij volt a csapat irányítója, és a biztonsági főnököm is, mind a hotelben mind pedig a magán házaimat tekintve, jobban ismerte a biztonsági rendszereimet mint én magam. De megbíztam a szaktudásában.
- Félre ért, nekem meg vannak a szükséges embereim, akik engem védenek, maga… magának kell Ms Hawkins mellett lennie, ha maga van mellette, nem feltűnő, hogy kíséri őt egy öltönyös fazon, noha, egy jól kiképzett testőr ezt is meg tudja oldani, de ki számítana arra, hogy a hölgy közeli ismerőse is képes arra, hogy megvédje őt? - szándékosan nem közelebbi barátságot mondtam, noha látom mi folyik itt, talán… még maguk sem tudnak arról, ami elég nyilvánvaló, hogy mi folyik, folyhatna a párocska között. Kevés mosolyom közül azt mondanám, hogy épp a vérfagyasztóan nyugodt és számító mosolyomat sikerült az arcomra varázsolnom, miközben hátra dőltem, és a bokámat rátettem a térdemre, az egyik kezemet pedig kinyújtottam magam mellett a kanapé támlájára.
Figyeltem, hogy mit reagál Mr Campbell a szavaimra, s rövid gondolkodás után folytattam.
- Maga is tisztában van azzal, hogy Ms Hawkinst bizonyos okokból biztonságban kell tartani, mivel az elkövetkezendő tárgyalásaim mindegyikén jelen lesz s mint ilyen személy, megpróbálnak általa fogódzkodót találni rajtam. Ha Dimitrij, kiképezte, akkor minden tárgyalás után a magán autójában várhat rá, de azt elvárom,hogy öltönyben és nyakkendőben jelenjen meg, minden egyes alkalommal. - pillantottam Dimitrij irányába, aki kifogástalanul viselte az öltözékét, két fegyver volt a hóna alatt, és még kettő a bokájára szíjazva, erről tudtam, meg arról, hogy időnként a legváratlanabb helyzetekben is sikerül elővarázsolnia ezt, azt a legkülönfélébb helyekről. Épp ezért, a Floor takarítását nem bízta másra, ebből a szempontból azt hiszem igazán maximalista volt, mivel nem üveglapos volt az asztal, így könnyedén az alá is odaragaszthatott egy pisztolyt, az én térfelemre, tudta mindig is, hogy a kanapét részesítem előnyben, és ha bármi van, akkor erre mindig számíthatok, hogy ott mindig vár valami apróság.
- Szóval, ha úgy érzi ,hogy a szükséges szakmai tudás a problémája könnyen megoldhatom. Egy darabig még csúsztatott műszakokkal fognak együtt dolgozni Ms Hawkinssal, délelőttönként, délután maga megy a kiképzésére, a hölgy pedig jön velem a tárgyalásaimra. - persze, a tényekre szorítkoztam, nem mondtam meg, hogy Ms Hawkins képessége miatt van ez az egész felhajtás, bár könnyedén kitalálhatta,hiszen ez az egész testőr téma erre ment ki, hogy Shelley-t biztonságban tudhassam, még akkor is ha épp barátilag megy el szórakozni valahova. Tényleg nem tehettem meg, hogy a testőreim egyikét alkalmazom eme feladatra.
- Mint ahogy azt pedig korábban már említettem, ezzel a pozícióval, magasabb fizetés is járna, nem egy egyszerű recepciósi fizetés, hanem annál sokkalta magasabb. - az én fizetésemet biztos nem érné el, és… ha azt vesszük, én nem is fizetésből, hanem a haszonból és a kamatokból éltem már jó ideje, ámbátor nem is ez volt a lényeg, Miss Hawkins akarata és lelki egyensúlya függött ettől a lépésemtől, mert fontos volt számomra Shelley kedve, még ha önös érdekeim is vezettek emiatt. Csak… rendbe akartam valamit hozni, ami már rég elromlott egy számomra fontos személy és köztem, hogy miért külsős beavatkozást kértem, miért ehhez folyamodtam? Mert már csak ennek a megoldásnak a lehetőségét láttam csak.  Hűvös nyugalommal szemléltem a fiút, zavarban volt, nem vitás, már az első pillanattól kezdve, amikor megszólították a pultnál, és a zavara kitartott, sajnos mivel rajtam múlik, így nem is igen fogom megkönnyíteni a helyzetét, de majd… elválik. Nem ettem reggelire embereket, mint ahogy azt a személyzet egyes tagjai szerették volna hinni, és nem is fürödtem vérben, bár… na jó, sarkítok, minden egyes tárgyalás nyugodt sétálgatásnak indult, ám a megfelelő pillanatban úgy alakítottam a lépéseket, hogy mindenki a saját vérében ússzon, még ha csak képletesen is, és vért izzadjanak, mert nem adtam könnyen magam, ha a céljaim eléréséről volt szó. Kellett nekem ez a fiú. Ám, mivel gyakorlott tárgyaló voltam, nem érződött a hangomból, se a kétségbeesés, mert nem voltam kétségbe esve, az rég rossz, ha úgy ülök le valakivel tárgyalni, hogy szinte látszik a vállaim állásából, az állam mozdulásából, hogy épp mennyire vagyok képes meghunyászkodni adott helyzetben. Jelen esetben is legfeljebb annyi jelenhetett meg a külső szemlélődő számára, hogy én uralom a helyet, a társalgás menetét, és szerettem mindig is ilyen magabiztosnak mutatkozni.
Ráadásul nem siettem sehova, szabadnapom volt, bármeddig kínozhatom a srácot, ha a kedvem tartja.
- Természetesen, a nagy fizetés mellett előnyök is járhatnának, exkluzív welness pihenések, orvosi ellátás, az egyik magán klinikán. Ha pedig bármi kérdése van, kérem tegye fel Mr Campbell, ezért vagyunk most itt, hogy az új, leendő beosztásáról tárgyalhassunk.- próbáltam minél kedvezőbben felfesteni az ajánlatomat, hiszen tudtam, hogy amellett, hogy ember életet kell védeni, a szolgáltatási körök is bővülnek, az alkalmazottam felé, a munka súlyával egyenesen arányosan. Letettem a földre a lábamat, s kényelmesen helyezkedtem el a kanapén, nem tróger módon, még így is volt bennem valamiféle hanyag elegancia, hiszen golf ruhában ücsörögtem itt, próbáltam minél hétköznapibbnak tűnni, elérhetőbbnek, mint máskor, hiszen fontos dolgokról tárgyalunk, és vigyáznom kellett, nehogy az üzleti ragadozó énem kerekedjen felül, jelen esetben.

† Music: This Summer's.... † Note: Remélem jó lesz    † Words

Túl voltam a beszélgetésen Miss Hawkinssal, hálám jeléül még tortát is küldtem neki, sajttortát, két személyre, talán némi bosszantási célzat is volt ennek hátterében a fiú felé. Nekem viszont kellett a srác, jó fizikum, jó felépítés, és Dimitrijvel is tárgyaltam a dologról, ki tudná képezni a srácot, és erre is megvoltak az eszközeim. Csak a megfelelő ajtón kellett kopogtatni. Az utóbbi két napban nem igen mentem haza, nem volt miért, nem tudtam miről beszélgetni a feleségemmel, és ő sem szólt hozzám. Így a tetőtéri lakosztályomban laktam, külön lift vitt fel, beléptetővel. James csak a villában volt velem, az itteni lakosztályomban nem alkalmaztam. Jó volt, ha ő ott van a feleségem közelébe,nem megfigyelte, de szemmel tartotta, ha nem is beszéltünk, én és a feleségem, James azért beszámolt a napjairól, hogy miért akartam hallani, hogy mi van vele? Így legalább lefekvéskor eljátszottam a gondolattal, hogy mit tettem volna,amikor az ablakban ücsörög az olvasó helyén,vagy amikor napozott a medence partján, vagy… amikor lovagolni indult Arabellával. Hogy miért nem tartottam vele? Azt a saját árulásom okozta ténynek köszönhettem, ahogy kizárt az életéből úgy én is őt, illetve, én próbálkoztam, rengetegszer hívtam őt, de sosem vette fel, dörömböltem az ajtaján is, semmi nem volt hatásos, ezért kellett Miss Hawkins képességéhez folyamodnom, és látnom kellett nekem is élesben, hogy hogyan működik, mert különben nem bízom ebben az egészben, azt tudtam, hogy tud olvasni bennem, de sosem akartam látni többé a szemeiben a felém irányuló sajnálatát, nem kértem belőle, viszont a képességéből igen, és ezt a csekélyke árat képes vagyok elviselni, azért cserébe, hogy a feleségem érzéseit, emlékeit törölje az emlékei közül. Hogy jól fogunk-e járni? Volt két álmatlan éjszakám, de semmi sem tántoríthatott el a tervemtől, mostanra végre rendesen megterveztem Adammel kapcsolatosan is mindent, csak meg kell győzzem a megfelelő eszközökkel. A reggelimet az erkélyen ettem meg, ahogy a beszélgetést is oda fogom intézni, az árnyékoló alá. A reggeli után még megpróbáltam felhívni a feleségemet, hogy miért? Hallani akartam a hangját, tudni, hogy hogy van, végül mikor nem vette fel, James-t hívtam. Állítólag még aludt, de tegnap este kint volt lovagolni, és megnézte Firefly-t is, az én lovamat. Lepucolta őt is? Régen megtette, állítom,hogy az az állat több törődést kapott tőle, vagy tőlem, mint amit mi adtunk egymásnak, az elmúlt másfél évben. Fogat mostam a fürdés után, készülődtem, de egyedül. Nem volt a feleségem tüsténkedése, hogy mosolyt csaljon az arcomra, egy-egy érintésével, vagy sóhajával. Nem volt semmim csak önnönmagam. Megálltam az egész alakos tükör előtt, a golf ruhám viseltem. Időnként láthattak efféle szerelésben is az alkalmazottaim, ami azt jelentette, hogy egész napos kikapcsolódásra megyek, az egyik városon kívüli sport centerbe, nem kellett tudniuk, hogy hova, pontosan. De elég drága és fényűző hely, hogy a masszőz ne csak masszírozni tudjon, és minden a falak közt maradjon. Leemeltem az egyik polcról a kedvenc szemüvegemet, még nem vettem fel a kabátomat, magam mellé hajtottam a kerti fotelbe, Dimitrij, odaadta a tabletemet, és elkezdtem böngészni a helyi híreket, egy biztos. Adam Campbellnek, nem fog zökkenőmentesen indulni a reggele, mert a recepciós manager felküldi ide az egyik testőrömmel a legfelső emeletre, a golfpályára pedig helikopterrel megyek majd.  Talán még a fiút is meghívom magammal, ki tudja, nagyon nagylelkűnek éreztem magamat, de minden Miss Hawkins lelki állapota miatt kellett, nem akart úgy dolgozni, hogy ne lenne a közelében.  Akkor, majd adok én nekik, olyan munkát, nem kell félteni, megoldom. Negyed órája olvastam a híreket, amikor befutott anyám hívása, mostanában az egyetlen nő , akivel el tudok beszélgetni, és meg is hallgat, nem csapja rám a telefont.
Jól volt, de hiányoztam neki… és a feleségemre is kíváncsi volt, már… másfél éve nem jártunk nála, csak hivatalos alkalmakkor, karácsony, húsvét… Ideje volna meglátogatni őt, közösen. De, hogy fogom rávenni erre Mishellet? A szemöldökömet ráncoltam, majd felszusszantottam, nem ígértem semmit az anyámnak, csak azt, hogy találok megoldást arra nézve, hogy találkozhassunk, minél hamarabb. Ami azt jelentette,hogy amint lesz időm, megyünk, akár még váratlanul is, de olyankor James mindig előre megy, és segít anyám komornyikjának is a takarításban.
- Mr Whittson, megérkezett a fiú,  Mason felkíséri a lifttel, addig hozom a frissítőket.  - ami vizet és gyümölcslevet jelentett, mindkettő hűvöset, hiszen elég meleg volt, és én nem akartam alkohollal kínálni az alkalmazottamat, főleg akkor ha komoly beszélgetést akartam kezdeményezni vele.
- Mr Cambpell, kövessen kérem, az Igazgató Úr, az erkélyen várja. - ami egy kisebb kert, de gond egy szál se, medence is volt, de azt eltakarta a mozgatható paraván. Kortyoltam a narancslevemből, miközben megigazítottam az orrnyergemen a napszemüveget, az árnyékoló alatt kellemes langyos szél fújt, a golf kesztyűm az asztalon pihent, a tablet és néhány újságom, valamint a telefonom mellett.
- Adam. - biccentettem, és intettem, hogy üljön le a velem szemben levő fotelbe, én a nagy négy személyes közepén ültem, levettem a napszemüvegemet és a srácra pillantottam. - Kér valamit inni? - ha megkaptam a választ, intettem Dimitrij-nek, hogy töltse ki a megfelelő italt.
- Nem köntörfalazok, egy felelősebb beosztást ajánlok önnek, közelebb Miss Hawkinshoz, mert szükségem van a hölgy tudására, neki pedig magára,így viszont az ön feladat köre bővülne és nehezedne. Sokkal több felelősséggel jár egy ember életét felügyelni, mint papírokat és beléptetéseket intézni, a recepción. - kezdtem elővezetni az elképzelésemet, az ajánlatomat, és vártam ,hogy leülepedjenek a szavaim, figyeltem hogy milyen hatást váltok ki azokkal a fiúban.