villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Megfigyelő
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Oliver & Ray & Felicity


- Ne. ne. ne… nem akarok kórházba menni.
Makacskodásom hevében fel is ülök, de olyan szinten a fejembe mar a fájdalom, hogy visszahanyatlom, és csak a szemeim mozognak, ahogy egyik férfiről rebbennek a másikra. Az életben nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer egy helyiségben lesznek, ráadásul így. Durva. Remélem, Oliver nem haragszik majd nagyon, hogy gyakorlatilag miattam lebukik előtte…
A kórház azért sem jöhet szóba, mert pocsékul hazudok, és bizony, hogyha bevinnének, nem tudnék értelmes indokot arra, hogy mi történt velem. Annyit tudnék csak mondani, hogy nem emlékszem, az átmeneti memóriazavar sem megoldás, főleg Lance rendőrkapitány nem hagyná annyiban a dolgot, mostanában elég zabos.
- Szia!
Rebben ábrándosan pillantásom a befutó Oliverre, de szerintem ez még simán fogható arra, hogy beütöttem a fejem, elég csúnyán, mivel vérzik, de valószínűleg csak felületi, különben aligha lennék magamnál. Mekkora szerencséjük van, hogy megszólalni is fájna, így nem tudom ledumálni őket a színről, egyébként is, lehet, hogy csak rontanék a helyzeten. Te jó ég, nem hittem volna, hogy ez ilyen fura lesz. Olyan jól esik, hogy aggódik értem, komolyan, már ezért a féltő-óvó pillantásért is megéri lesérülni, bár szándékosan sosem tennék ilyet.
- Jelmezbál...
Na jó, erre nevetnem kell, de az sem esik jól, össze is rándulok tőle. Szépet eshettem, mert úgy érzem, mindenem sajog, mindenesetre, tovább nem jutok szavak tekintetében. Tessék, a pillanat, amikor Felicity Smoak képtelen megszólalni. Mondjuk, még mindig jobb, hogy fizikai akadálya van, minthogy valaki olyat mondjon, vagy tegyen, hogy azzal fagyassza belém a mondandómat.
- A gépeim.
Ezt a robbanószer után bírom kiköhögni, mondanék többet is, de remélem, így is értik, hogy bizony azokkal babráltak valamit, egyelőre még nem tudom, hogy távvezérléssel művelték, vagy idepofátlankodott valaki, mert össze lehet annyira zavarni egy gépet, hogy zárlatos legyen, bár mindet egyszerre nem hiszem, és ez így már fura.
- Neee.
Ezt már csak suttogom, és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem fogok megint elájulni, csak abban, hogy minden erőmmel küzdök ellene. Ray is kap egy mosolyt, mikor leguggol mellém, még a kórház forszírozása ellenére is. Mondjuk, ha elájulok, akkor legalább nem kell kimagyaráznom magam, az ő dolguk lesz. Megfontolandó… Egyelőre azonban még kitartok, csak bárgyú vigyorom villan egyik férfiről a másikra. Lassan már alig értem, mit beszélnek, csak apró szavak jutnak el hozzám, de azért még jelen vagyok.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


To Felicity & Oliver



Millió kérdés fogalmazódik meg a fejemben az eseményről, miközben száguldok arra a helyre, ahonnan Felicity hívása indult. Mit keres ott? És Oliver? Vagyis van magyarázatom arra, elvégre máskor is száguldoztam már a városban és hála Felicity fejlesztésének, tökéletes képeket, felvételeket tudok készíteni. És az egyiken ismerős arcot találtam, egészen híres megjelenésben.
Mire Felicityhez érek, addigra már ez sokadlagos lesz.
- Aaaa... nem tudom, hol vagy, jelenleg a földön, de magadnál. És ez jó hír. Ne, ne mozogj. – eszembe jut, hogy a sisak még a fejemen van, lekapom, a kesztyűkkel együtt.
- Jó lenne kórházba vinni téged.
Oliver is befut, vágok is rá egy felettébb értelmes képet.
- Ó! Csúcsszuper a ruhád. Ha jól sejtem, nem jelmezbálba készültél éppen. – hogy éppen azzal állok szembe, aki miatt a város a bűnözés mocsarában fulladozik és még segítek is neki. Felállok. Valami nem stimmel. A fiúk, akiket kiütöttünk, ismert bűnözők voltak és...
- A...jja. – kapok észbe és a gépekhez lépek, majd inkább a saját kütyümre tekintek.
- Robbanószeeeeer.... – odalépek, ahol eredetileg voltak és tovább figyelek. – Nem éppen a sarki boltban kapható.  De előbb kórház. – pillantok Felicityre és máris hívom az előbb nevezett intézményt. Ahogy befejezem a hívást, Oliverre tekintek, miközben visszaveszem a kesztyűt.
- Tudnom kéne valamiről? – veszem a kezembe a sisakot és vissza leguggolok Felicity mellé, nem lenne jó, ha mozogna.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Felicity and Ray
Ahogy megszakad a vonal, irányt is változtatok. A motor felé kezdek el futni, hogy egyből indulhassak, közben Ray-t tájékoztatom. Nem igazán fordul most meg a fejemben az a gondolat, hogy nem kéne erről tudnia. Ezek után talán nem lesz baj ebből. És talán van annyira…jóban Felicity-vel, hogy megbízhassunk benne. Bár ez azért nem ennyire egyszerű. A lényeg, hogy ő repül, sokkal gyorsabban odaér, mint én, Felicity-nek pedig könnyen elképzelhető, hogy segítségre lesz szüksége, ezt pedig minél előbb meg kell kapja. Ez a segítség pedig most a jelen állás szerint nem én vagyok. A motort elérve egyből gázt is adok, villám rajtot véve.
Ennél gyorsabban talán nem is mehetnék. Ha nem az utcán, hát a járdán haladok a Verdant felé, lerövídítve az utat odáig, ahogy csak tudom. A sikátoroknál kissé feljebb kapcsolok, arra persze vigyázok, hogy ne okozzak balesetet, bár jelen pillanatban ez most a legkevésbé sem érdekelne. Ray szavai akkor érnek el hozzám, mikor talán már csak percekre lehetek a főhadiszállástól. Nem válaszolok, de megkönnyebbülten sóhajtok fel, ezt minden bizonnyal ő is hallja, már ha éppen odafigyel rám és nem Felicity-vel foglalkozik most. Jelenleg annak még jobban is örülnék. Szinte meg sem állítom a motort mikor már szállok le róla és lesietek az alagsorba, ahol meg is pillantom Felicity-t és Ray-t. – Jól vagy? – kérdezem tőle, ahogy mellé érek és leguggolok hozzá, végigmérve őt bármiféle súlyosabb sérülés után kutatva, de hálásan veszem tudomásul, hogy nem lett komolyabb baja. – Mi az isten volt ez? – pillantok fel Ray-re kérdőn. Ő a másik itt , aki ért a számítógépekhez. Akárki is tette ezt, muszáj lesz megtalálnom. Eddig nem volt személyes az ügy, de most már az lett. Amúgy is… nem hagyhatunk senkit sem futni, igaz? De első sorban az a fontos, hogy Felicity ne legyen a közvetlen tűzvonalban. A háttérbő sokkal többet tud segíteni. És sokkal nagyobb biztonságban is van.

†  Sajnálom, hogy csak most, de betegeskedtem  pale        ©️
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Oliver & Ray & Felicity


Elmosolyodom azon, ahogy Ray a légköri anomáliákról kezd el beszélni, de hála istennek ebből semmi nem jut el hozzájuk, s még csak rá sem kell szólnom, hogy most nem igazán ez az, ami számít. Igazság szerint a túszt féltem a leginkább, de hamarosan már minden rendben van, érkezik a rendőrség, nekik kettejüknek semmi bajuk, csak én szerencsétlenkedem a jelek követésével. Aztán rájövök, hogy tulajdonképpen semmi sem oké, mert itt valami egész más van a háttérben, annyira más, hogy belülről támadnak. Kissé reszketve állok fel, majd próbálok fedezékbe vonulni, rosszat sejtve, noha fogalmam sem lehet, hogy merre van a kutya elásva. Annyi szerencsém van, hogy közvetlenül mellettem nem robban fel semmi, de a lendület attól még nekicsap a korlátnak, hogy hamarosan gyalogbékaként terüljek el. Lángra nincs igazán minek kapnia a sok fém között, szóval ez a veszély nem fenyeget.
A fejem vérzik, szemlátomást más bajom nincs, de azt azért rendesen beütöttem, bár talán csak felszíni sérülés, egy ideig lesz nyoma, az biztos. Jó ideig fogalmam sincs róla, hol vagyok, még akkor sem kelek fel, amikor Ray megemel, szerencsére a Verdant még nincs nyitva, nem lézengenek odabenn vendégek, és a személyzeti pihenőben találhat is helyet, ahová lepakol.
A tudatom peremén kaparászik némi hang, de egyelőre nem tudom értelmezni, a betűk nem állnak össze szavakká, egyszerre küzdök a fájdalom ellen, és próbálok magamhoz térni, mondanom sem kell, hogy egyik sem egyszerű, hát még együtt nem. Percekbe telik, míg végre rájövök, hogy valaki olyan van mellettem, akinek itt nem kellene, el is önt a pánik, hogy mit keres Ray a főhadiszállásunkon? További hosszú másodpercek, és csak a sokadik Felicity után vagyok képes kinyitni a szemeimet. Addigra tán már Olivernek is volt módja megérkezni, nem tudom, ütközhetett-e bármilyen akadályba.
- Ray… mit? Hol? Áúúú…
Kapok a fejemhez, mert istenesen érzem a helyet, ahol eltalált valami, vagy én találtam el valamit, fogalmam sincs róla, nem nagyon emlékszem arra, mi is történt pontosan. Érzem én, hogy értelmes reakciókra egyelőre nem futja, úgyhogy egyelőre csak fekszem, próbálok nem nagyon mozogni, beszélni sem, mert egyelőre csak még inkább fáj tőle a fejem.

//Bocsánat fiúk, nem nagyon volt ihletem és kedvem szegény Felicityhez, de remélem, most már másként lesz. //

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


To Felicity & Oliver


Már kinyitnám a számat egy újra vitáért, ám meggondolom magam.
- Rendben.
Bizarr az egész, de tenni kell valamit és haladni. Előre. Felicity aggódására előtör belőlem a feltaláló.
- Á, semmi, ha csak nem az, hogy a fúvókák néha egészen érdekesen tudnak viselkedni. Biztosan légköri anomália vagy ... – hadonászok a semminek a kezemmel közben, ahogy szoktam, végül leejtem a karjaim.
- Jó, oké, értem, erre nincs idő. – megadom magam, elvégre most cselekedni kell.
A küzdelem zajai mellett eltompulnak Felicity felől érkező zajok, csak az elektromos szinuszgörbe ellaposodása jelzi, hogy a vonal túloldalán eléggé gáz van. A vigyor egyből komollyá torzul az arcomon.
- Felicity? – figyelek a semmilyen zajra, ami érkezik.
Azonnal teljes gázra, akarom mondani, fúvókára kapcsolok és már útközben jövök rá, hogy merre is? Oliver hangja csendül fel az enyémben, amire irányt változtatok és teljes sebességgel a Verdant felé igyekszem.
- Úton vagyok. – megnéztem Oliver minden vonatkozó üzleti dolgait a vásárlás előtt, így tudom, merre van a Verdant. Más a buliból tudná, nekem üzleti érdekből volt fontos.
Akár van biztonsági rész, akár nincs nem fogok vele törődni, hanem az alagsorba tartok, még mindig repülve, úgy gyorsabb, legfeljebb üvöltve kiáltok rá a kényelmesen bóklászókra, hogy tűnjenek el az útból.
- Felicity! – azonnal talpra engedem magam, a hibás fúvóka nem igazán segített az első percekben, lévén a tolóerőt igyekszek korrigálni vele főleg és az a része krepált be.
A látvány borzalmas, újból előttem van az az éjjel. A torkomban dobog a szívem, de nem a múlt miatt, hanem mert nem akarom látni, amit már egyszer láttam.
- Felicity... – guggolok le mellé, és gyorsan végigpásztáztatom a faja találmányomat, nehogy éppen azzal tegyek rosszat, hogy felemelem, vagy megmozdítom. Ha nem látok erre utaló jeleket, akkor a karjaimba veszem és megfelelő helyet keresek az alagsoron kívül, hogy nyugodt helyre tudjam fektetni.
Ahogy leteszem, dühödten és kapkodva veszem le a sisakom és a kesztyűim, hogy megnézhessem. Előtte még szólok Olivernek, ha még nem ért oda.
- Felicity rendben, komolyabb nem lett... baja... – de már nyúlok az egyik közeli laptop után, hogy a biztonsági rendszert vizsgáljam át, de most aggódom.
- Minden rendben? – nem merek igazából hozzáérni, végül megsimítom az arcát, majd kitapintom a pulzusát. Még mindig a torkomban a szívem, végül a kezét a számhoz veszem. A múlt nem ismételheti meg önmagát!


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Felicity and Ray
Nem tehetem meg, hogy várok. Nem tűnnek túlzottan képzetnek, olcsó utcai fegyverük van, ezek amatőrök, egyedül…vagyis hát végül Ray-jal kiegészülve, de eltudom őket intézni. Az ilyenek amúgy is türelmetlenek, túl sokat idegeskednek, és nem szeretném, ha ezt a bent lévő túsz tapasztalná meg először egy tarkójába lőtt golyó képében. Diggle most a családjával van, nem szeretném őt kiugrasztani a családi fészkéből. Roy idő mire ideér, a közlekedési lámpák kialudtak, bedugult a város, motorral is idő mire elér ide. Laurel-t pedig nem hívnám semmiképpen sem. Még mindig nem akarom, hogy ennek az egésznek a része legyen. Így tehát maradok én. Na meg Ray, az egyetlen akit a közlekedési zűrzavar nem hátráltat.
Kissé furcsa hallani ezt az egészet. Általában nem hallok ennyi mindent Felicity helyzetjelentésén vagy esetleges aggódásán kívül, most még is folyamatosan ott van a fülemben Ray hangja. Nem mondom, hogy zavar…talán egy kicsit csak, de nem mondok semmit sem, teszem továbbra is a dolgomat, lefegyverzem a túszejtőt, majd a másik két ajtónál álló fickót is kiütöm, míg Ray odalent elintézi a többit. Mire lenézek már egyik sincsen talpon. Kissé szkeptikus vagyok a páncélt illetően, de most végül is több, mint jó hasznát vettem. Mindenben meglehet találni a hasznot, ha nagyon keresi az ember.
- Felicity? – szólalok meg egyből miután megszakad a kapcsolat, de miután nem kapok visszaigazolást indulok is el visszafelé. – Ray, induljon el Felicityért! A Verdant alagsorában megtalálja. – gyorsabban odaér, mint én, márpedig most sietnie kell. Felicity csak úgy nem veszti el soha sem a kapcsolatot. Valami történt. Ráadásul úgy hallottam, mintha valami robbanás lett volna ott, ez pedig még inkább sürgetőbbé teszi az egész helyzetet. Egyből a motor felé megyek, majd indulok is. Ugyan bedugult a város, de a járdákon nem autók állnak. A járókelők pedig félretudnak állni, ha nagyon muszáj, sietős a dolgom most. A dolguk, inkább.


†   :       ©️
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Oliver & Ray & Felicity


Idő, idő, nem is tudom, mit reméltem. Hogy majd vár? Persze, hogy nem. Sóhajtva veszem le pár pillanatra a szemüvegemet, és dörzsölöm meg a halántékom. Beharapott ajkakkal szurkolok azért, hogy ne legyen semmi baj, de amikor Ray nevét meghallom pluszba, az holt biztos, hogy elgurul a gyógyszerem. Én meg vagyok áldva ezekkel a férfiakkal, de komolyan. Emellett úgy érzem, le vagyok maradva egy körrel, mert hogy… Ők ismerik egymást? Ezek szerint Oliver tudatában van annak, hogy Raynek van egy páncélja. Elkotyogtam volna, csak nem emlékszem rá? Nálam sosem lehet tudni, de azért erre csak emlékeznék.
- Biztosan nem hallott félre semmit.
Kötöm az ebet a karóhoz, és továbbra sem vagyok hajlandó tegezni, noha ezen a körön már egyszer túlléptünk. Egyszerűen csak haragszom, és féltem őket. Igyekszem azzal lenyugtatni magam, hogy megpróbálom megkeresni a jelet, a helyet, ahonnan elterelték a páncélautót, bonyolult, ennyire nehéz nem szokott lenni, de haladok, főleg, mert a harag is egyre erőteljesebb próbálkozásokra sarkall. Igyekszem kizárni a fejemből a csatazajt, és nem minden élesebb hang után azt feltételezni, hogy valami bajuk esett. Oliver épp olyan magabiztos, amilyen lenni szokott, de Ray Ó, jaj megnyilvánulása nem kifejezetten segít a helyzeten.
- Ray? Megvagy?
Vajon meg fogom én ezt valaha szokni? Sóhajtok egyet, aztán pötyögök tovább, hamarosan ráncok jelennek meg a homlokomon, ahogy egyre nagyobb az értetlenségem. Pillanatokon belül már süket vagyok arra, bármit is mondjanak, csak a szűkülő jelet figyelem, és tökéletesen elsápadok, mikor rájövök, hogy ez bizony pontosan az a pont, ahol én ülök.
Azzal a lendülettel pattanok fel a székemről, mert egyszer már történt hasonló, és annak is csúnya vége lett. Egyelőre nem értem, ez hogyan lehetséges, mindenesetre a terem másik vége felé kezdek rohanni, a képernyőn már meg is jelenik a rendkívül szellemes „Hasta la vista!” felirat, amit én ugyan már nem látok, de a következő pillanatban annak rendje és módja szerint felrobban a gépem, amit az összes többi monitorom és berendezésem követ. A robbanás lendülete ahhoz elég, hogy elsodorjon, és elvágódván beüssem a halántékomat a korlátba, majd aléltan terüljek el a padlón. Tűz nincs, kevés éghető anyag akad idelenn, de füst azért van, pár percig alig látni valamit, bár jelenleg nincs is senki más idelenn, hogy gondot okozzon számára eme körülmény.
Némi vér ugyan szivárog a homlokomból, de nem tűnik olyan vészesnek a dolog, már ha képesek valaki túllépni azon, hogy addigra biztosan nem térek még magamhoz, mire a többiek megérkeznek, és semmiféle jelet, vagy reakciót nem kapnak tőlem, csak a robbanás első hangja volt az, ami még eljuthatott a fülükbe, nekem rohanás közben nem volt időm elmagyarázni, hogy gáz van.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


To Felicity & Oliver

Már a rendőrséget hívom, amikor egy beérkező hívás ér el. Hallom a jelzést, de előbb a rendőrség. Ahogy leteszem, bemondva a helyet, felveszem a másik vonalat. Felicity, a hívószám azonosító kiíródik a sisakra.
Hopp. Megköszörülöm a torkom és válaszolok a hívásra, közben felfelé haladok, hogy ne vegyen észre senki.
- Igen, Fe... – kis híján nekimegyek az egyik kéménynek a válaszától.
- Hogy mondta? Biztos valamit félrehallottam, megismételné? Jól van, menjek Ön elé?
De közben már veszem az irányt a megfelelő helyre, később ráérek felkenődni egy falra.
- Na, most működj, mert kéne, hogy működj. Én terveztelek, csakis jó lehet.
Szinte egyszerre törünk be, csak más oldalról. Kettőt leszedek, mire észbe kapna, mégis csak működik a találmányom, és Felicity csodája, csak jól van ez így.
- Ez az! Ó, jaj... – már megint az egyik fúvóka szórakozik, de azért még kettőt leviszek.
A páncél működik, véd rendesen a sorozattól, ettől függetlenül nekivágódok a falnak. Majd visszapattanok.
- Egész jó arány. – állok meg elégedett, és kissé önelégült mosollyal, mint amikor a matchbox a tervezett útvonalon a célba ér úgy, ahogy tervezem.
- Na, szóval... – nincs na, szóval, mert akik maradtak, ismét tüzet nyitnak rám. Veszek egy nagy levegőt.
- Felőlem, legalább tényleg megmozgatom A.T.O.M.-ot. – az utolsónak már csak az öklöm marad, pedig nem vagyok egy verekedős típus.
- Hopp. Már én is értesítettem őket. – felelem Felicity értesítésére.
- Nekünk meg nem kéne itt lennünk..... és hol a túsz?
A szirénákat már hallom a távolból, ők pedig úgysem fognak magukhoz térni egyhamar. Arról nem is beszélve, hogy az egész helyzetet nem értem.

//Abszolút királyul jött ki   Cool //


[/color]
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Felicity and Ray
- Idő míg ideér, a város bedugult. – láttam, arra jöttem el, valami történt, mert teljesen megkergültek a közlekedési lámpák, az áramszünet jó eséllyel ennek köszönhetően pedig a közlekedés is megbénult egy időre, Roy ha motorral jön is, idő míg ideér. Azonban én most itt vagyok. Illetve…van még valaki, aki gyorsan ide érhet.
- Gyorsan idetud érni, ráadásul ő az egyetlen, aki golyóálló közülünk. – legalábbis remélem, hogy az, nem ismerem annyira a páncélját, nem vagyok olyan agytröszt, mint Felicity és Ő. Tehát remélem, hogy golyóálló, és hogy még véletlenül sincsenek utcai fegyvereknél erősebb gépkarabélyok a kezükben, bár a gondolat is irreális már.
- Intézzük el a dolgot, mire ide érnek. – mondom, ahogy a falra ugorva, majd onnan elrugaszkodva kapaszkodom feljebb és feljebb, hogy biztos pozícióm legyen. Szerencsére a felsőbb szinteken mindössze három embert látok, kettő azt az irodát védi ahol az egyik a túszt tartja fogva. Az ablakkal szemben lévő rakodógép tetejére mászom fel, onnét pont egy ugrás az iroda ablaka. Várok addig, míg meg nem hallom, hogy a lentieknek Ray beköszön, mert akármilyen képzett is vagyok, nem szeretnék tizenöt embert magamra haragítani egyszerre. Ahogy megpillantom Ray-t, már egy ugrással az irodában is vagyok, az üveg hangos csörömpöléssel törik össze, de egyből célzok is a túszejtő kezére, úgyhogy a kilőtt nyíl a falnak szegezi őt, a pisztoly pedig messze esett el tőle. Ő ott el lesz egy darabig, nem hinném, hogy csak úgy kihúzza a nyilat a falból, a kezén át lőttem, hogy esélye se legyen. A másik kettőt már könnyen szerelem le, az egyik beront az ajtón, a kezét elkapva rántom félre, hogy a másiknak a térkalácsához hozzáférjek, és egy hatalmasat vágok rá az íjammal, majd ahogy térdre hanyatlik kiütöm. A másik időközben visszanyerte az egyensúlyát, de túl nagy darab, hogy gyorsan üssön, elhajolok a csapása előbb és a karját átkulcsolva dobok egyet rajta. Hangos puffanással esik a földre és terül el. – A rendőrség hamarosan kiérkezik, ne aggódjon. – címzem a szavaimat a túszul tartott férfinak, majd kimegyek az irodából, hogy kissé átlássam a közben kialakult helyzetet.
- Meg van a belső emberük? – nem tudom, hogy itt van-e, vagy valahonnét máshonnan egyengette az akciójukat, de ő az utolsó láncszeme ennek az egésznek. Akiket elintéztünk jó darabig nem kelnek fel, a rendőrségnek már nem lesz velük baja.


† Bocsánat a késésért, és a tévesztésért is, Roy-Ray a betűk varázsa Very Happy        ©️
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Oliver & Ray & Felicity


- Nem lep meg.
Belülről könnyebb megváltoztatni a gps jelét, talán pont az egyik sofőr az, már össze is szorul a szívem, ebben az esetben egy halottunk jó eséllyel biztosan lesz. Remélem, tévedek. Míg nem hallok semmit, sikerül belőnöm a jelet, ahová a gps visz, és nem vagyok boldog a ténytől, határozottan nem. Hát még akkor sikerül majdhogynem heveny szívinfarktust kapnom, mikor Oliver közli, hogy tízen vannak, nem késlekedhet.
- Roy pár percre van, megvárhatnád...
Olyan halkan szűröm a fogaim közt, hogy szerintem az sem hallaná, aki közvetlenül előttem áll. Amikor azonban meghallom Ray nevét, felkapom a fejem. Amennyiben nem kezdte el az őt ért sérülés következtében keverni a betűket, én bizony Rayt hallottam. Mi a búbánatot keres ő ott? Azonnal remegni kezd a kezem az idegességtől. Megőrülök. A sírba visznek, mindketten, külön-külön is, de együtt aztán pláne.
- Ugye nem jól hallottam, hogy Rayt mondtál?
Kérdezek vissza felettébb naivan, de igencsak jól ismerem a főnököm páncélját, ráadásul én adtam hozzá a kvantumprocesszort is, le tudom követni. Határozottan elgurul a gyógyszerem, amikor megtalálom. Két kézzel túrok bele vadul a szőke tincseimbe, és kiszalad a számon egy indulatos „az istenit” is, de utána már azon vagyok, hogy a másik önjelölt hőssel is felvegyem a kapcsolatot.
- Megállította a pénzszállítót. Szólok neki, hogy akad még dolog, és értesítem a rendőrséget is.
Teszem fel legalábbis, hogy ez történt, az utcai kamerákra most nem tudok felcsatlakozni az áramszünet miatt, de előbb-utóbb csak megtalálom ennek a hibának a forrását is.
- Igencsak sok mindent tudnék most a fejéhez vágni, Mr. Palmer, de lesz szíves megcélozni a mintegy háromszáz méternyire fekvő raktárépület bejáratát, előzetes felmérések szerint 15 jómadár rontja ott a levegőt, és némi segítségre lenne szükség. Egy túsz is van.
Ha eddig nem is, hát most már halál biztosan le fogok bukni előtte, mint az Íjász egyik segítője, de a bűnüldözésért mindent, ugyebár. Egyébiránt, csupán azért magázom jelen pillanatban, mert borzasztóan dühös vagyok, bíztam benne, hogy nem fű alatt fogja kipróbálni a páncélját, nehogy magára maradjon, ha valami rosszul sül el, de a jelek szerint jól tettem, hogy a kommunikáció érdekében beleszereltem ezt-azt a kis sisakjába. A férfiak fognak a sírba vinni.
Amint ezzel megvagyok, hívom Lance kapitányt, hogy dolguk akadt, és megkapja a pénzszállító koordinátáját, csak utána szólalok meg ismét Oliverhez címezve a mondandómat, bár elméletileg már hallania kell Raynek is.
- A rendőrség úton van.
Sokan vérszemet kapnak még mindig Olivertől, viszont nem fogok egy őrizetlen pénzszállító autót ott hagyni az út közepén, hogy valaki meglovasítsa esetleg, elvégre, a jó szándékú emberek ilyesmit nem művelnek. Aztán jobbára csak a körömrágás marad, immár még valaki akad, aki miatt aggódhatok…

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains


To Felicity & Oliver

A kerekeknek elég volt a találat egyszer, megvárom, míg megáll a kocsi, felesleges addig eléjük vagy melléjük repkednem, még a végén mikromilli vékonyságú leszek. De csak nem akarnak kiszállni, sőt, rádión értekeznek, viszont nem a központ felé. Tehát ezek már a jómadarak és mindez valóban előre megtervezett volt. Hoppon maradnak.
Újabb löketet adok a kocsi ajtajának, majd rövid várakozás után inkább kirántom a már amúgy sem működő ajtót.
- Kiszállhatok a saját lábatokon, de repülve is lehet. – a fenyegető hangnem nálam most nem működik, ismét bekapcsolt az okostojás fejem.
- Szóval nem. Ó, és ezek szerint a páncél tökéletes. – jó pár golyó lepattan a páncélról, sértetlenül hagyva el engem. Szuper, az eredményességet szeretem a fejlesztésekben!
Lőnék én egyet, de bekrepál.
- Hopp, ezek szerint nem minden tökéletes még most sem. – majd mosoly jelenik meg az arcomon.
- Sebaj, másképp is meg lehet oldani. – ütök a közelebb ülőre, hogy ráboruljon a másikra.
Összekötözöm a kezüket a kormányra, amilyen gyorsan csak lehet, majd kitépem a rádiót és elveszem a kocsikulcsot. Már csak a rendőröknek kell beszólnom, és nem sokára itt is lesznek.


Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Felicity and Ray
- Vettem, indulok. – és már fel is emelem a lábaimat, kigyorsítok és elindulok a pénzszállító után. Nem meglepő dolog, hogy történik valami, a rablások minden naposak a világon, de Starling City az utóbbi időben ebből a szempontból csendes volt. Ha jobban belegondolok, akkor meglepően és baljóslóan csendes. A vihar úgy látszik kitört.
- Valaki segíti őket. Talán belsős. – nem ez lenne az első eset, hogy valaki úgy dönt inkább a munkáltatója kárán gazdagszik meg. Pénz mindig kell, és a gazdagoknak rossz szokása fukarkodni a pénzzel, a gyorsan jött nagy összegek pedig túl hívogatóak az ember számára. Sajnos ilyen az emberi természet. – A nyomukban vagyok, látom már őket. – de megközelíteni már sokkal nehezebb a pénzszállítót, ilyenkor éjszaka a város utcái néha megtelnek, és pechemre ez most szintén egy ilyen nap. De ezért vagyok motorral, azzal még mindig sokkal könnyebb átvágni egy forgalmi dugón, mint egy autóval. Arról nem is beszélve, hogy a motor gyorsabb.
Nem válaszolok egyből Felicity-nek, és a motort is leparkolom az egyik szűkebb sikátorban, ami arra a raktárra nyílik, ahová a pénzszállító fog érkezni. Már várják. Tíz ember, és plusz még azok akik beljebb vannak a raktárban. – Tízen vannak, akiket látok azok fegyveresek. Utcai fegyverek, biztos valamilyen banda tagjai. – pár pillanatra elhallgatok, ahogy mérlegelek, de aztán csak felsóhajtok. – Nem késlekedhetek. Hátulról megyek, szólj Ray-nek, hogy rendezze le azokat ott elől. – vagy legalább foglalja le őket, elvégre jobban bírja a golyókat, mint én. Legalábbis gondolom, hogy az a páncél nem csak nevében páncél. Közben elindulok a raktár hátulja felé, két ember őrzi, de az egyiket elég torkán vágnom, a másiknak pedig az állkapcsát találom el az íjammal. – Bent vagyok. – mondom, ahogy nyitom az ajtót és besurranok rajta. – Bent öten vannak, és egy túszt látok. Kiszabadítom. – gondolom valami alkalmazott, akitől akartak valamit. Nem az a fontos, hogy miért van itt, hanem az, hogy fegyvert nyomnak a fejéhez.

† Remélem jó lesz       ©️
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Oliver & Ray & Felicity


Mióta visszajött, mindig kicsit nehezebbnek érzem azokat a pillanatokat, mikor el kell engednem, hogy kockáztassa az életét. Tudom, semmi jogom ahhoz, hogy megpróbáljam megakadályozni, de aggódnom még szabad, nemde? Épp emiatt nem akartam azt sem, hogy Ray elkészüljön a jelmezével, bár végül úgy döntöttem, segítek neki, mielőtt magára robbantaná az egész épületet. Ettől még azt a pillanatot sem vártam, hogy kipróbálja majd.
- Mindjárt, lekövetem a gps jelet, amit kap.
Szólalok meg, és kissé lefagyok, amikor látom, hogy hová tart, mert akármennyire is próbálom megerőltetni az agyamat, ez bizony nem az a helyszín, ahová érkezni kellene.
- Két háztömbre van tőled, a következő kanyartól jobbra. Távolodik.
Adom ki az ukázt, mert legalább akkor okosabbak leszünk, ha a nyomába ér. Nekem egyelőre ötletem sincsen, hogy mi a fene történik, de jó nem lehet, különben nem sötétségbe burkolózva tennék.
- Oliver, a végcél egy raktárépület, valaki módosította az útirányát. Megpróbálok a nyomára bukkanni.
Kell, hogy legyen valami digitális kéznyoma annak, aki belenyúlt a rendszerbe. Nem mondom, egész könnyű módja egy csinos rablásnak, de nem feltétlenül lekövethetetlen. Legalábbis számomra. Az ujjaim csak úgy füstöltek a billentyűzeten, miközben fél füllel azt figyeltem, mi zajlik Oliverrel. A többieknek kiküldtem a raktárépület koordinátáit, remélhetőleg odaér még valaki majd időben. Egy páncélautó kipakolása kicsit komolyabb művelet, mint amivel egy személy elbír.
Valamiféle megmagyarázhatatlan rossz érzés bizsergeti a tarkómat, de egyelőre képtelen vagyok rájönni, hogy mi lehet az, és még Olivertől sem hallottam semmi szokatlant. Remélem, hogy csak szokás szerint túlaggódom a helyzetet, és minden rendben lesz. Ha már az Árnyak Ligájának vezérével való találkozást túlélte, mit neki egy páncélautó, nemde?
- Roy most jelzett vissza, otthonról indul, de leggyorsabban tíz perc múlva ér oda. Ha húzósnak tűnik a helyzet, megtennéd, hogy megvárod?
Nem parancsolok én neki, távol álljon tőlem, a lehető legszebben kérem, mert borzasztóan kiakadnék, ha megint valami baja esne. Szörnyű, hogy ennyire képes vagyok aggódni, és akkor még csak nem is tudom, hogy van még valaki a helyszínen, aki miatt hamarosan tépkedhetem a hajamat.

//Bocsánat a késésért fiúk, most már nem lesz ilyen, vagyok rendesen.    //

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




Felicity, Oliver & Ray






Jó pár órája már csak a monitorra meredek és semerre sem tudok figyelni, ilyenkor heveny csőlátásban szenvedek. Felicity is elment, nem hallom a kopogós cipőit és nem hallom a mindenfelé azonnal figyelő hangját sem.
Az öltözéken van még mit ügyködnöm, mindig is lesz, sosem fogom az ügyködést abbahagyni rajta, az újonnan beszerelt cuccok is megfelelően működnek.
A mellettem lévő másik monitor bejelez, nem is kicsit. Odalépek, de fejben még közben dolgozom a tervrajzon, miközben az ujjaim már a jelzés után kutatnak. Csak annyira lépek be a rendszerbe, hogy mindenhol kikényszerítsem a vész esetén működésbe lépő áramforrásokat, és magamra veszem A.T.O.M.-ot. A fúvókák tökéletesek, nagyszerűen lehet koordinálni is. A kijelzőn kapott jelzéseket követem, egy mozgó jármű, egyértelműen pénzszállító autó.
Nincs más teendőm, csak besuhanni az utcára és a megfelelő időben egy kis löketet adni. A kerekekre célzok, majd az ajtóra, hogy meg is álljanak és legyen kedvük kiszállni a járműből.
Mondhatnám, hogy rutinmunka, párszor már megtettem, jó ideje ügyködök ilyen helyzetekben, most csak annyi a különbség, hogy sokkal teljesebb az öltözetem.
Ha megáll a kocsi, ha megáll, akkor elé ereszkedem le, ha ne állnak meg, akkor még egy próbát teszek.



Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains




to Felicity and Ray

A pityegésre állítom meg az öklömet, és nézek a számítógép irányába. Már jó ideje edzek, de általában szabadidőmben ezt csinálom, úgyhogy ez nem újdonság. Most már nem vagyok sem üzletember, sem bártulajdonos, csak … pont olyan, mint mindenki más. Azzal a különbséggel, hogy az éjszakáim mozgalmasabbak, mint az átlag embernek, de ezt vállaltam, így hát nem is adhatom fel. És nem is fogom. Mindaz, amit teszek, a részemmé vált már. Az Íjász, Felicity, Roy, nem hinném, hogy csak úgy eltudnék szakadni ettől az egésztől. Már nincs kiszállás, a városnak pedig szüksége van azokra, akik meghozzák azt az áldozatot, ami szükséges, hogy megvédjék az itt élőket.
Először a számítógépek felé indulok meg, de aztán rájövök, hogy jó eséllyel semmit sem értenék abból, ami ott van, így inkább a vitrinhez lépek, és beöltözöm. Roy nincs itt, de még nem rozsdásodtam be azért annyira, hogy ne tudjak valamit egyedül is elintézni. Felicity pont akkor fut be,  mikor az íjat felkapom, majd a szavaira csak bólintok egyet, és már indulok is. Mostanában az ő és én kissé… más, mint volt. Mindenesetre ettől még ő az, aki navigál engem, rátámaszkodunk a terepen mindannyian. A csapat kevesebb lenne nélküle. De ez mindenkire igaz, kivétel nélkül. Összeszoktunk már.
- Értettem. – mondom, ahogy megdöntöm a motort, hogy egy élesebb kanyart vehessek be. Gyorsabb így, az emberek pedig… talán egyszer majd hozzáfognak ehhez is szokni. Starling City sok mindent vészelt át az elmúlt időben, nem hagyhatjuk, hogy ez szétessen. Amennyire csak tudjuk, egyben kell tartani a várost, erre vállalkoztunk. – Itt vagyok, de nem látok senkit, Felicity. Hol van most a pénzszállító? – az ilyen rablások elég gyakoriak, bár talán az utóbbi időben kevesebb volt, reménykedni pedig felesleges, ezt megtanultam azalatt az idő alatt míg távol voltam. Azonban időről időre én is elkövetem ezt a hibát. Sajnos én is csak ember vagyok.


† Remélem jó lesz        ©️
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: arrow cave-
Ugrás: