villains have a vision for the world.

Vendég dc universe heroes vs villains

Elyria&Koto ©

- Nem volt más választásom. – mosoly, a megszokott, évtizedek alatt melegséget is tudtam belecsempészni. Nem léphettem ki, mert nem feltétlenül velem végeztek volna, hanem a vér szerinti családommal, engem meghagytak volna szégyenfoltnak egy ideig, mielőtt én is sorra kerülök. Az világ így működik és valahol megkönnyebbülés, hogy bár továbbra is az alvilág tagja vagyok, már nem nehezedik rám akkora súly és nehezék.
- Egy hónapnál nem régibb, akkor elfogadom. – bólintok.
Újból felkészülök, újabb gumikesztyű felé nyúlok.
- A próbát most teszem meg, a sérülésnél is egy nagyon rövid részen, hogy miként reagál a bőr. Ha mégsem bírja a bőre, pár hét alatt eltűnik a próba nyoma, mintha meg sem történt volna. Azon a széken helyet tud foglalni, és a lapocka válla között fogom a próbát megtenni, ehhez viszont le kéne feküdnie, hasra. Érzéstelenítést kér?
Mégpedig azért, mert a hagyományos tetoválás nem géppel készül, nem is azzal fogok tetoválni, ahhoz pedig szükséges, hogy a felület vízszintes legyen előttem, vagy legalábbis lefelé mozgathassam az eszközt. Ha kér érzéstelenítést, akkor sprayt fújok a felületre és nekiállok és közben figyelem a bőrét, mennyire érzékeny, miként fogok tudni rajta dolgozni. A sebnél pedig úgy haladok, hogy el sem éri azt, a körvonalától távolabb teszem meg a próbát.
- Kész. Leragasztom, minden kötés cserénél figyelje a bőrt. Mennyire volt érzékeny a seb környékén? – bár figyeltem a test jelzéseit is, szeretném összehasonlítani a kimutatottal is.

Vendég dc universe heroes vs villains

Érdeklődve hallgatom végig a kis történetét. Igen érdekesnek hangzik. Nem is tudtam, hogy ez így működik. Mondjuk igaz minden szakmát el kell kezdeni valahol. De hogy ilyen fiatalon… Ez azért nem semmi.
-Szép dolog, hogy így kitartott mellette, nem semmi, hogy már hat éves kora óta… Én bezzeg jó sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék majd csinálni.-Aztán Alex beállt a hadseregbe és azt hiszem ez volt a döntő pont nálam. De már nem is emlékszem rá. Mindenesetre nem bánom, lehet, hogy sok szörnyűségen kellett átmennem, de szeretem a munkám.
A harminckét órán nem kicsit lepődöm meg. Nem hittem volna, hogy ilyen sok időbe fog telni, no de nem baj. Annál jobban fogom szeretni. A vérvételen viszont annyira nem is lepődöm meg. Végül is logikus, mégis csak idegen anyagot juttatnak az ember szervezetébe. Bárki allergiás lehet rá.
-Értem! Vérvételen voltam nem is olyan rég, így ha azok a papírok megfelelnek elhozhatom a következő alkalommal, de újat is csináltathatok.-Már nagyon jól ismernek a kórházban, így nem okoz gondot ilyen apróságokért bemenni.
Azért bevallom őszintén nem hittem volna, hogy ilyen körülményes lesz, de igazából ez csak jó jel. Precíz. Inkább tegyen meg minden óvintézkedést, mint hogy a végén valami baj történjen. Szimpatikus nekem ez a hozzáállás, bár nem is várható el más egy olyan személytől, aki már hat éves kora óta ezt tanulja.
-És akkor most mivel kezdünk?-Ha jól értettem most amolyan próbakör lesz és csak utána vágunk bele a dologba igazán.

Vendég dc universe heroes vs villains

Elyria&Koto ©

- Köszönjük. Élveztük is, nagyon, még jobban összehozta a csapatot.
Nem kaptam megbízást, hogy valami baj lenne Elyriával, és amúgy sem lenne a tisztem az, hogy bármit tegyek vele. Az pedig, hogy rámozdulnék, kizárt. Főleg egy külsőssel nem tenném, nem fogok senkit sem berántani a világunkba.
- Az olyan munkáknak, mint ezek, bele kell jönni a folyamatába. Segéd, kisinas, mesterinas, tanonc, és a mestervizsga után már saját üzletet nyithat. Hat évesen még csak az anyagok pótlása, a takarítás volt. Nagyobb koromban a vendégek fogadása és kiszolgálása. Közben lestem a mesterek munkáját, néha órákon keresztül szájtátva. Fokozatai vannak a munkának, hatévesen még egy tűt sem vehettem a kezembe úgy, hogy doglozni akarok vele. És nem zavar vele. Szeretem, amit csinálok. Ez az életem. – és a halálom is, innen nem léphetek ki, ha megteszem, hamar alulról szagolom az ibolyát.
- Majd kiderül, megfelelő lesz-e. – komolyan bólintok, enyhe mosollyal. Nem fogom erőltetni, ha nem tetszik neki, elvégre a bőrén fog díszelegni élete végéig.
Elégedetten döntöm meg magam felé kicsit, amikor kijelenti, elfogadja a kiegészítést.
- Örülök, hogy tetszik, igyekeztem a legmegfelelőbbet megtalálni.
Nem ülök le, csak tetoválásnál szoktam, ezért állva mondom el, ami szükséges az első alkalommal.
- A varrás nagyjából harminckét órát fog igénybe venni. Önhöz igazítjuk a munkaidőt, illetve a bőr gyógyulási idejéhez. Először azt javaslom, hogy a msotani teszt alapján az első alkalommal eljön, és utána egy hét múlva, megnézem, hogyan gyógyul. Ha bármi van, felhív és megnézem. A következő alkalomra szeretnék kérni egy vérvizsgálati eredményt. Volt mostanában vérvizsgálaton? Szükséges, hogy egyes esetekben megtehessük a szükséges előkészületeket. Ha nem volt, akkor kérem, tegye meg. – bíztatóan mosolygok rá.
Megvárom a reakciót, és hogy eméssze. Nem mindenki örül ennek, és vannak, akiknél ekkor derül ki, hogy beteg. Pedig a szükséges előkészületekkel meg lehet oldani mindezt és előttem szégyellni bármit is... a csoportban is a legalján vagyok és a legsenkibb.

Vendég dc universe heroes vs villains

-Tényleg? Ötletes és nagyol jóra sikeredett. -Nem mondtam volna meg, hogy több kéz festette fel a műalkotást. Gondolom aki jobban ért ehhez látja a különbséget, de én vak vagyok az ilyenekhez.
Csöppet sem jövök zavarba, amiért le kell vennem a felsőm. Voltam rosszabb helyzetben is, akkor sem panaszkodtam. Persze, ha valami olyasmit tenne, ami nem éppen a munkájával kapcsolatos nem hezitálok erővel kifejezni nem tetszésemet, de nem hiszem, hogy bármi ilyenért aggódnom kellene. Különben nem ajánlották volna nekem. A válaszára szinte tátva marad a szám. El sem tudom hinni a hallottakat.
-Hat éves korában? Ez most komoly? Bocsánat a kérdezősködésért, csak ezen igazán meglepődtem. Mégis hogy?-Egy hatévesnek még nehezebben megy a rajzolás még egy sima ceruzával is, nem hogy a tetoválás.
-Köszönöm!-Azzal vissza is bújok a felsőmbe, majd érdeklődve hallgatom őt.
-Ez jól hangzik! Tetszik az ötlete, hogy belefoglalná!-Már csak az a kérdés, hogy hogyan. Hamarosan meg is kapom a választ. Mikor megpillantom a kiegészítést elmosolyodom, de még megváratom kicsit a válaszommal.
-Ez nagyon jól néz ki így. Teljesen beleillik a képbe és nem veszik el tőle az én képem. Benne vagyok! Tudom nem lesz könnyű menet, de belevágok!-Most ezzel próbálok lelket önteni magamban. Kezdhettem volna egy kisebb tetoválással is, de nem... én belevágok a dolgok közepébe. Különben is ezen kívül nem hiszen, hogy akarnék majd mást is.

Vendég dc universe heroes vs villains

Elyria&Koto ©

A rajzra tekintek, amelyik közelebb van.
- Csoportosan, mindenki festett, amit úgy gondoltak, megfelelő lesz. – csapatépítésnek megfelelő volt és kiváló móka is.
Mindenkivel kedvesen és gyengéden bánok, ameddig nem mutat tiszteletlenséget, ez Elyriára is igaz, így pusztán csak jelzem, hogy foglalhat helyet.
- A sebtől vagy sérüléstől függően, igen. Amennyiben megnézem, és lehetséges, még mindig dönthet, akár az ábráról is.
A nem kérésre csak biccentek, mindenesetre készítek innivalót.
A sérülést finoman érintem meg, gyorsak a mozdulatok, a teherbírást figyelem a bőrnek és hogy lehetséges-e a tetoválás rá. Megszoktam a sebek, sérülések látványát, és más a feladatom a szörnyülködés helyet.
- Hat éves koromban kezdtem a szakmának. – hátra húzódom.
- Megnéztem, köszönöm, ha szeretné, felveheti a felsőt.
Leveszem a kesztyűt, a megfelelő kukába dobom.
- Az ép bőre javaslom a tetoválást, azzal a megoldással, hogy belefoglalom a sebet. – alkalmas papírt veszek elő és a megfelelő rajzeszközt. Pár gyors mozdulattal skiccet rajzolok fel, ráhelyezve Ely rajzára a papirost, amin átlátni a hozott rajzot.
- Természetesen, ez csak javaslat. Az Ön által hozott rajzot varrom fel, ha az mellett dönt. Nem szükséges most azonnal döntenie.
Arrébb állok, hogy lássa, s el tudja gondolni.

Vendég dc universe heroes vs villains

Ahogy elindul a folyosó felé követni kezdem őt. Séta közben alaposan körbenézek. Meg kell hagyni gyönyörűen ki lett festve a falra.
-Ezeket Ön festette a falra? Nagyon szépek!-Sosem szerettem a csöndet, így még ezt a rövidke időt is kihasználom. Bár igaz nem pont így képzeltem el egy tetováló szalont, de nagyon otthoniasra sikerült berendezni. Tetszik, hogy meghagyta a hagyományos japán stílust. Mindig is tetszett, annyira megnyugtató, tiszta, egyszerű.
Besétálva a szobába ott is alaposan körbenézek, majd lelök a megadott helyre. Figyelmesen hallgatom végig őt. Sejtettem, hogy nem lesz olyan könnyű menet ez a tetoválás, de semmi sem tud eltántorítani a célomtól. Szeretném, nagyon. Ahogy hallgatom őt rájövök, hogy nem voltam elég egyértelmű. Én igazából nem a hegre szeretném, hanem az ép felületre, de most így, hogy megemlítette kissé elbizonytalanodtam.
-Bevallom őszintén én igazából a hátam másik felére szerettem volna, de most elbizonytalanított. Nem is gondoltam volna arra, hogy lehetséges a sérült bőrfelületre is.- Természetesen ennek ellenére is megmutatom neki a hátam. Hátat fordítva leveszem felsőmet, ha kéri a melltartómat is kikapcsolom, de amíg nem zavarja őt nem teszem meg.
-Köszönöm, de nem kérek semmit.-Ez igazán figyelmes tőle, de most kissé ideges vagyok, így még egy korty vizet sem hiszem, hogy le tudnék nyelni. Félek a dologtól és szeretnék minél hamarabb túl lenni a dolgon, bár tudom hosszú munka lesz.
Arra, hogy megérintheti e csak bólintok egyet, majd meg is fordulok. Amióta hazajöttem Alexen kívül csak két pasas látta, akik meg is undorodtak tőlem. Azóta nem igen szeretem mutogatni, még kivágott hátú ruhát sem merek felvenni. Pedig tudom, hogy nem kellene szégyellnem, de nem akarom látni az emberek tekintetén az undort, vagy a sajnálkozást.
-Mióta tetovál?-Kezdek el érdeklődni felőle. Zavar ez a túl nagy csend és legalább a beszéd kissé eltereli a figyelmem.

Vendég dc universe heroes vs villains

Elyria & Koto

Átveszem a képet és alaposan megnézem. Érdekes színhasználat, nem ázsiai kezek vésték fel. Szakértően mérem fel a színt, az árnyalatokat.
- Értem. – tekintek fel rá, majd ellököm magam a pulttól és befelé indulás előtt Elyria felé fordulok. – A tetováló szobában meg tudjuk ezt beszélni.
A boltíven átlépve a folyosó sajátos formájú és díszítésű, nem csak a tág tér miatt, hanem a rajzok miatt, ugyanis helyi graffitis bandát kértem fel, hogy egy teljes panorámás festést készítsenek. A tetoválások felrajzolása szentségtörés lenne, mert azok bőrre valók, és egyénre szabott jelentésűek.
- Megoldható, hogy a kért helyre kerüljön fel a tetoválás. – a helységbe érve szintén nem a megszokott kép fogadja a belépőt. Barátságos, de japán hely, teljes egészében olyan, mintha otthon lennék, pedig ma már kevesen élnek ilyen házban, költséges és drága.
Érzékelem, hogy kényesebb vizekre evezünk, leteszem a rajzot az asztalra, és a mellette lévő félig fekvő alkalmatosságra mutatok, ahová a tetoválást kérő személy helyezkedik el, miközben dolgozom rajta. Állva maradok. A hír nem rémiszt meg. Sokkal életveszélyesebb helyen éltem és még élek most is, hogy ezen megrendüljek. Sokkal keményebb is. Talán. Ettől még nem becsülöm le, hanem nagyon is megértem Elyria szavait.
- Sokan fordulnak hozzám hasonló kérésekkel. A válaszom előtt azonban szeretném megnézni a hátát. Nem minden sérülésre lehet varrni, felelőtlen kijelentést pedig nem szeretek tenni. A bőr jóval kényesebb vászon, mint akármelyik festőé. Adhatok valamit inni? – ha kér, akkor frissen leforrázott kukicha teát nyújtok át neki.
Remélem, megteszi, e nélkül nem tudok választ adni. Ha megteszi, hogy láthatóvá teszi, kesztyűt veszek fel. Nem szeretem, de előírás, így viszont még érzékenyebb lett a tapintásom, amibe a képességem még inkább belesegített.
- Szükséges végigtapintanom a heget, hogy érezzem. Szabad hozzáérnem? – ha megengedi, akkor alig hozzáérve tapintom végig a heget. Érezni akarom az érdességét, érzékenységét, rugalmasságát.

Vendég dc universe heroes vs villains

Amint belépek az ajtón egy apróság rohan belém. Egy kedves mosoly kúszik arcomra, ahogy egy pillanatra megfogom a gyerek kezét, hogy nehogy hátraessen a nagy lendületben. Egy pillanatig a fiatalokat nézem, majd amint eltűnnek visszapillantok a férfira, aki vélhetően a hely tulajdonosa lehet. Miután köszönök neki azonnal letámad a kérdésekkel, amikre elvileg felkészültem, de mégis kissé egyszerre sok.
-Öhm… Nos nem még nincs tetoválásom. Ez lesz az első, de azt hiszem elsőnek viszont igen ütős!-Szélesedik ki mosolyom, majd a táskámból előveszek egy képet. Egyik ismerősöm rajzolta, elsőre beleszerettem. Nem volt kérdéses, hogy pontosan ezt akarjam felvarratni a hátamra.
-Őt szeretném!-Nyújtom át a papírt a fickónak, majd egy pillanatig csak a reakcióját figyelem. Miután volt ideje szemügyre vennie folytatom a válaszadást.
-A hátamra szeretném, vagyis a felére, de egész hosszában, ha lehet természetesen és ugyan ilyen színárnyalatokban… Nem tudom mennyire lehetséges, de annak is örülnék, ha ez a ceruzahatás megmaradna. Ez lehetséges, vagy valami nagy ostobaság?-Nézek rá kicsit félve. Fogalmam sincs, hogy mire képesek a mai tetoválok, így inkább rákérdezek még ha nagy hülyeség is.
-Viszont nem lesz túl egyszerű a helyzet. Előbb igazából azt szeretném megtudni, hogy hajlandó e megvarrni nekem… Öhm… Az a helyzet, hogy nem hiába egy főnixet választottam… Pár éve…-Érezhetően nehezebbé válik a beszéd, akadoznak a szavaim. Mindig is nehéz volt erről beszélnem, de túl akarok lenni minél hamarabb ezen, mert így legalább már az elején kiderül, hogy undorodni fog vagy sem.
-Irakban szolgáltam és megtámadtak minket… Egy Molotov koktélt dobtak rám, a fél hátam megégett…-És többet nem is mondok. A lényeget megtudta és ez pont elég ahhoz, hogy eldöntse hogyan tovább.

Vendég dc universe heroes vs villains

Elyria & Koto

Egy kislány puszi cuppan az arcomon.
- Dejóóó! Menjünk! – Makoto már rohan is a bejárat felé, hogy ott toporzékoljon kint előtte, ha Nao nem lenne kész időben.
Csak mosollyal csóválom a fejem, hogy aztán figyeljem, miként rohan Makoto neki a belépőnek.
- Bocsánat… csókolom! – a közben odaérkező Nao kezét fogja meg, és húzza kifelé az ajtón. Nao egy rövid főhajtással üdvözli Elyriát, majd visszanéz rám.
- Hagyd csak, menjetek. Jó szórakozást! – intek feléjük, angolra váltva, s el is tűnnek a bejárat mögött, kint.
Felállok és a pult felé lépek, elővéve a naplót.
- Jó napot! A megfelelő időben érkezett. – aki tagadja, hogy tetoválóként nem kezd el azon járni az agya, milyen tetoválást képzeljen el az éppen belépőnek, azt valahol nem ide való. De nagyon.
- Milyen tetoválásra gondolt? Hova szeretné? – csak ezen válaszok után tudom beljebb engedni. – Van már tetoválása?
A zavar érzékelhető, elfogódottságnak veszem, és izgulásnak. Éppen ezért természetesen viselkedem, s az arcomról sem tud lelohadni a mosoly.

Vendég dc universe heroes vs villains

Kotori & Elyria

Már évek óta szeretnék csináltatni magamnak egy fél hátas tetoválást, de sosem voltam olyan bátor… Igen talán ez a megfelelő szó rá, hogy nekifogjak. Már az elejétől kezdve tudtam, hogy mit szeretnék, még a rajz is megvan hozzá, de mindig is ott lapult bennem a félelem. Tudom elég viccesen hangozhat. Bombák mellett dolgoztam, dolgozom, amit imádok, de egy tetoválástól meg félek… Nos ennek a félelemnek több oka is van, de leginkább az, hogy meglátom az undort az ember arcán, ahogy megpillantja a félig leégett hátamat.
Viszont tegnap reggel úgy ébredtem fel, hogy eljött az idő, hogy elég erőt gyűjtöttem már ahhoz, hogy megcsináltassam. Csak az volt a kérdés, hogy mégis hol lenne érdemes, hiszen ez egy életre szóló dolog… Persze a mai modern kütyükkel eltűntethető, de hatalmas fájdalmak árán. Szóval egyáltalán nem mindegy, hogy kihez megy az ember. Miután interneten utánanéztem és pár ismerőstől is kaptam néhány tippet megtaláltam a tökéletes jelöltet. Nem hívtam fel, mert előbb tudni akarom bevállalná e egyáltalán.
Izgatottan sétálok el a megadott címhez. Ahogy meglátom az ajtót egy pillanatra megállok előtte, majd kopogás nélkül lépek be. Úgy vélem egy nagyobb szalon lehet, de mikor megpillantom, a kisebb helyiséget, kissé meglepődöm. Egy kis késéssel igaz, de végül a férfira pillantva egy halvány mosolyt csalok az arcomra és végre köszönök is nekik.
-Jó napot, sziasztok! Egy tetoválást szeretnék… Bár gondolom ez egyértelmű… Öhm esetleg rosszkor jöttem?-Nagyon érződik rajtam, hogy kissé zavarban vagyok. Még nem igen jártam ilyen helyen, így a szokásokat sem ismerem olyan nagyon.

Vendég dc universe heroes vs villains

Elyria & Koto

- De az nem oda való.
- De!
- De nem!
- De!
- Akkor tedd oda.
Csendben várok, míg a hatéves Makoto a helyére próbálja a kirakós játék darabját, hogy aztán elhúzza a száját és duzzogva a halomra dobja a darabot.
- Nem oda való.
Nao keresztlánya ül az ölemben, s hajol az asztal fölé, könyökölve. Ma nem tudták kire hagyni. Nem vagyok oda azért, hogy ilyen helyre gyerek jöjjön, de tudom, hogy nem lesz baja. Nekem meg éppen van időm, így leültem vele játszani.
Az elmaradhatatlan délutáni tea az asztalon foglal helyet, megszokás, ami sosem a legjobb, de számtalan lehetőség van arra, hogy kinyírják az embert, ha akarják. Rajtam pedig amúgy sem fognának ki ilyen téren, messziről kiszagolnám, hogy valami nem stimmel.
- Akkor.. ez lesz a jó. Látod? – dacosan teszi a helyére a valóban jó részt.
- Igen, az úgy már jó. Nagyon ügyes vagy. Most már látod mi lesz ott?
- Aha. Felhő! Nao, mikor indulunk mááár?
Felnézek az órára, majd Naora.
- Mondjuk most. – rakom le az ölemből. – El fogjátok érni még a filmet, bőven.
A köszönömre biccentek. Ha nem lett volna megbeszélve, akkor is elengedtem volna Naot előbb.

Vendég dc universe heroes vs villains

dc universe heroes vs villains