Central City Utcái - Page 2
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Central City Utcái



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Szer. Okt. 12, 2016 11:39 pm ••



Barry & Zara

Édes mosolygáson kívül nem különösebben reagálok az általa mondott szavakra. Nyomós oka van, hogy miért neveztem el úgy, ahogy. Meg módfelett szórakoztat, hogy még mindig fel van akadva ezen. Nem vagyok ám gonosz. Telt ajkaim csupán arra a pár szó erejéig váltak el egymástól, de ezen kívül lágy mosolyként vannak az arcomra ragadva. Egyszerűen… nem tudok nem mosolyogni. Állítólag a mosolygós nőket szebbnek látják a férfiak. Váh, mivan?! Ezt most inkább meg sem hallottam magamtól. Maradjunk csak az eredeti témánál. The Flash.  Akkor nekem is illően kellene bemutatkoznom. Noha, talán most elővehetem azt a nevet, amit még Mad Monk akasztott a nyakamba, már amíg még létezett. Igen, szándékosan nem használtam az élni szót. Az eredetit még se mondhatom meg… illetve hát élek a gyanúval, hogy megnézné, és akkor kiderülne, hogy nem is létezem.  Valamiért ódzkodom a gondolattól, hogy így tudja meg, mi vagyok. Már a szörnyetegen kívül, haha. Az is igaz, hogy halvány lila, de még hupikék gőzöm sincs arról, hogy kiről beszél. Egyre életbevágóbb feladattá lép elő a hírek követése. Vagy legalább az Ő követése. Hangját már csak távoli zajként érzékelem, hiszen talán szerencsémnek mondható, hogy kicsit később esett le neki a hiányom.  Mondjuk, így is röhögve könnyedén ér utol, de ezzel tökéletesen tisztában is voltam. Ez volt a csel. Szinte játszva hozza be a lemaradását pillanatok alatt, majd mint találkozásunk pillanatában, most is levisz a járdára. Igaz, ez az eset annyiban különbözik az előzőtől, hogy fene nagy igyekezetében elvétette a hasam pontos helyét. Helyette olyan szorosan fog a melleim alatt, hogy szinte már félig azokat fogja. Jé, megremegett a lábam.
- Hmmm... vajon mire is….
Tettetem a hülyét, miközben puha ujjaimmal végigcikázok az alkarján. Belekulcsolva őket az ő kesztyűs ujjaiba, finoman lefejtem arról, amit még férfiszem nem látott. Kezét még fogva féloldalasan állok neki, azúr tükreimet mélyen az íriszeibe fúrva, pár pillanat után fejemet eldöntve pedig most már a nyaka mellett elnézek mögé. Bizony-bizony. Talán kellően lefagyott a felismeréstől, talán zavarában elkapja a kezét a kezemből. Bárhogy is alakul, bal kezem ujjbegyeivel az álla alá nyúlok s kicsit megemelve tartom a szemkontaktust.
- Most kiderül, állod-e a szavad….
Búg fel finom hangom, hüvelykujjam élével pedig röpke pillanat alatt simítok végig az alsó ajkán. Ha eddig nem vette vissza a kezét a kezemből, most majd én engedem el s fenekem fölött összekulcsolva a fehér kis praclijaimat indulok el a pub irányába. Jó egy kicsit ringatom a csípőm… egy egészen kicsit. Hirtelen megállok s hátranézek a vállam fölött.
- Amúgy… a pockok rettenetesen édes dolgok…
Csábos félmosoly, kurta kuncogás s lépdelek tovább a túloldalra. Persze… szétnézni nem fogok. Egész egyszerűen a gyorsaságom használom arra, hogy egyben átjussak. Kíváncsi vagyok, fog-e követni engem…

* Fireflies * ||Remélem tetszik || ©REDIT

Online
✻ hozzászólások :
141
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Szer. Okt. 12, 2016 9:50 pm ••



Barry & Zara



Hirtelen nem tudtam mit reagáljak erre az egészre. Nem tudom hogy jellemezni a mi társalgásunkat, de ez nem is baj. Remekül elszórakozom vele, csak néhány megszólalása... Hát számomra a zavaró kategóriában van. Ilyen ez a Villámpocok is. Nem tudtam elnézni neki, mert sérti az önbecsülésem, na meg hát egy pocok, ami ugye pocok. Úgy vélem kár túlragozni, de ez számomra tényleg zavaró. Megpróbáltam neki visszavágni, hát több-kevesebb sikerrel. Most a kevesebb jutott ki, és hirtelen mással kérkedtem, ami nem rám jellemző. De inkább egy jó pontnak szántam Cisco-nak, hisz ő javarészt csak jó, és találó beceneveket hoz létre. - Hát... Utólag belegondolva tényleg kár volt ezt mondanom. Nem úgy értettem, csak ő ebben jeleskedik. De biztos kitalál neked valami találó becenevet. Na meg persze olyat is ami nekem is tetszik visszavágásnak mint a Villámpocok. - Közlöm némi ördögi kacajjal, de csak addig a pillanatig volt ott. Mert ez is gáz volt. Ahogy meséltem felé a részecskegyorsítóról, és annak az összképéről, látszott rajta hogy végül csak költői volt a kérdés. Nem ilyen tág választ várt, ezt most már jól tudom, de másképp nem lehet elmondani, és hát imádok róla beszélni. Még ha ő látszólag semmit nem fog fel, és nem érdekli a dolog. Addig sem vagyok ugyebár zavarban, amíg nem személyes dolgokról beszélek. Lassú mozdulattal közeledett felém miközben járt a szám, és hirtelen az újját a számra helyezte. Most mit csináljak? Ez nem igaz. Ez.. Ez... Na jó ez annyira gáz. Befagytam, dadogok. Nem jut eszembe semmilyen szó. Nem tudok megszólalni. Segítség! - Őő.. Fi. Fi... Figyelj! - Szólítom fel dadogva. - Az ital mellett döntök. - Jelentem ki ott meredten. Ehhez képest Captain Cold semmi... Pedig párszor ő is lefagyasztott. De itt ellenkezni sem tudok. Semmit sem tudok csinálni. - Másképpen! Más szemszögből néha jobb átélni a világot! Én sem gondoltam sötét világra, amíg nem volt közös kalandom a Zöld Íjásszal! - Jelentem ki büszkén, habár feltételezem úgy sem tudja ki ő. Oliver sok mindent megtanított. Köztük a társulásunk is hogy nem szabad előre eldönteni azt hogy miképp cselekszel. Az ott dől el! Ahogy az is hogy most mit fogok lépni. Mert hozzám közeledve a fülembe súgott, olyan tipikus dögös, bombázósan egy mondatot amolyan vadító hangon hogy mindjárt elájulok. - Hát még én! - Szólalok meg zavarodottan. Ezt mondjuk nem értem miért fűztem hozzá. - Mármint azt hogy ténylegesen megismerjelek téged és a történeted, és mindened. - Mondom felé, majd szemforgatva rájövök mit mondtam. - Mármint a mindenedben az azt akarta takarni hogy a képességed... Mármint kiváncsi vagyok rá! - Javítom ki magam, de kínosan megnyílvánulna. Amikor észreveszem hogy elkezdett elszaladni. - Mi ennek a baja? - Jelentem ki ott egymagamba. - Hát legyen... Ha kergetőzni akarsz... - Nevetek fel, majd elindultam utána. Már két utcányira lehagyott amikor kicsit odalépve már előtte voltam és a járdára húztam. - Ez mégis mire volt jó? De most őszintén. Tudtad hogy nem hagyhatsz itt, hisz én vagyok még mindig a gyorsabb! - Jelentem ki, majd nézem ahogy bámul mögém. Hátranézve észreveszem hogy épp egy pub van mögöttünk. - Vagy úgy... - Nevetek fel. Hát így is meglehet oldani valóban...





A hozzászólást Barry Allen összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 15, 2016 9:02 pm-kor.
✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Okt. 11, 2016 7:12 pm ••



Barry & Zara

Kaján vigyor csücsül az ajkaimon, hiszen minden jel arra utal, hogy sikerült zavarba hoznom. Nem ez volt a cél, de így talán még jobb is. A habogáson jót derülök, míg ő próbálja összeszedni sikertelenül maradék becsületét. Nevetésem végül sikerül megzabolázni, immáron nem kacarászok az orra előtt. Jelzem, hatalmas meló van ebben. Persze, amikor az én becenevem kerül szóba, PiciPocok valaki másra akarja testálni eme nemes feladatot. Fel is kúszott a szemöldököm a homlokom közepére s csettintek egyet a nyelvemmel.
- Minden mást is ő csinál helyetted?
Öltök nyelvet egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve. Szemtelen vigyorom elég otthonosan mozog az arcomon, éppen csak akkor hervad le egy kicsit, mikor elkezd nekem az ég tudja miről pampogni. Bájos azúr szemem meg nyúlik, mint a csigának. Aztán érzékeli ő is, valószínűleg kiült az arcomra, amit gondolok a dologról, pontosabban amit ne gondolok, mert nem értem. Errefel kapok egy novellát haladó fizikából. Úh yeah baby. Megforgatom a szemeimet s inkább meggyurmázom a halántékom, mielőtt felrobban az agyam. Na nem mintha megvárnám, míg végig mondja, ahhoz túl hosszú és túl nagy levegővel kezdte. Egész egyszerűen előre helyezem a súlypontomat az elöl lévő lábamra, bal kezem csípőn, jobbomnak mutatóujját pedig puhán ráfektetem azokra a be nem álló ajkakra. Meg tudnám enni.  Mikor elhallgat, jobban mondva elmakogja a javítást, hogy „csak ital”, valahogy nem tudom komolyan venni, lévén, szemmel látható a zavar az erőben. Mellesleg megjegyezném magamnak, én is legalább annyira zavarba jöttem tőle, mint ő. Kész kabaré… zavarba jöttünk, mert a másik zavarba jött attól, hogy zavarba jött? Van ennek egyáltalán értelme? Nem is tudom… maga a tudat, hogy ezek szerint valahol mélyen, tudat alatt ezt szeretné, eléggé simogatja az egómat. Meg persze a látvány mellett sem tudok elmenni szó nélkül, hiszen míg én itt mászkálok körülötte, minden alkalmat megragadok a csekkolásra, akkor is, ha látja. Nem vagyok idegbajos. Nehezemre esik bevallani magamnak, de egészen aranyos, ahogy próbálja meggyőzni magát és engem is, hogy szó sincs randiról. Bár akkor érdekelne, milyen fogalmat társít a ~ketten együtt egy itallal~ történetre.  
- Másképpen….
Rágcsálom azt a szót, amit az elmúlt percekben már nem is tudom hanyadjára mond. Lehetséges egyáltalán 100 év után máshogy látni a világot? Őszintén? Nem hiszem. Ellenben kicsit érdekel, hogy ő tudna-e változtatni ezen. Egy egészen picikét. A válasza kissé meglep, főleg a szokatlan hanghordozás miatt, de talán éppen ezért… jólesően kirázott a hideg a gerincem mentén. Ennél  a pontnál értem srégen mögé, valószínűleg a szeme sarkából figyeli mit csinálok (én is figyelném magamat), így talán nem éri meglepetésként hogy ott vagyok. Amit csinálok, az már lehet. Közel lépek hozzá, egészen közel, mellkasom nekifeszül a hátának, míg én halkan búgok bele a fülébe.
- Kíváncsian várom…
Mintha a szám hozzáérne a fülkagylójához, mintha csak halvány puszi lenne… ki tudja. Viszont én gazellákat megszégyenítő módon szökkenek odébb, s hangos kacagással avanzsálok vámpírtempóba. Úgy is utolér… de legalább a játék illúziója megvan. Sikátorokon keresztül futok, meg egy két utcát is magam mögött hagyok. Noha nem adok bele mindent a nyargalászásba, azért lassúnak sem vagyok mondható. Már az átlaghoz képest. Aztán az egyik kereszteződés előtt lassítok, ha el akar kapni és eddig még nem tette meg, nos… itt az legfőbb ideje sarokba szorítania. Már csak azért is, mert a túloldalon van egy optimális hely az italmeghíváshoz.

* Kreuzferuer * ||Remélem tetszik || ©REDIT

Online
✻ hozzászólások :
141
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Okt. 11, 2016 5:23 pm ••



Barry & Zara



Sikerült belefutnom ebbe a lányba, de én azt mondom élvezem a társaságát. Elég bohókás, és bolondos. Na meg mellékesen talán ő a legszebb lány a világon. Szerintem nem túlzok. Mondjuk ha meglátná őt Cisco, nem érdekelné hogy elvertem. Na meg azt se hogy még mindig nem érkezik a pizza. De hát vessen magára, hisz ő mondta hogy jöjjek ide. Elég szabadszellemű lány, hisz konkrétan tényleg elment megnézni a hátsó felem, amire hirtelen választ sem tudtam adni neki. - Hát öhm. Jó megfigyelő mi? Hát.. Öhm. Rendben. - Mondtam végig nagy nehezen. Na jó, ez már nagyon gáz. Hirtelen személyessé vált a beszélgetés, és már mindjárt nem tudok beszélgetni. Kell valamit kezdeni magammal, hisz én vagyok a Flash! Vagyis, szerinte Villám Pocok... Mégis ki talál ki ilyet? Ez sértő! Még hogy egy pocok. - Cisco barátom jó becenév adó... Majd ráhagyom a névválasztást! - Mondom felé duzzogva, ami belegondolva nagyon gázul hangzott. Ovisok vagyunk? Én nem tudom mi történik, de lehet a gyönyörű lányok a gyengéim a beszédben. Bárhogy is legyen, jobb ha olyanról beszélek neki amit nem ért, és én meg igen. Addig sem kavarodok bele. - A részecskegyorsítók töltött részecskéket, azaz leptonokat, hadronokat, atommagokat, ionokat, molekulákat gyorsítanak fel elektromos feszültséggel nagy energiára. - Mondom felé, majd a tekintete mindent elárult. Jól van Barry... Te ostoba! Ez neki tuti kínai volt. - Azaz részecskéket gyorsítanak közel fénysebességre, és ütköztetik őket. Az ütközésből felszabaduló energiából pedig új részecskék keletkeznek. A részecskegyorsítók segítségével fedeznek fel rengeteg új részecskét. Nos, ez túlterhelődött és felrobbant. Na és a sok részecske által az emberi környezetbe, és sejtekbe ülepedtek. Ettől lettem én gyors. Na meg a testemre is kihat a gyorsaság, azaz gyorsan gyógyulok. - Mondom elmosolyodva. Reméljük így már megérti. Ha nem, hát... Jobban én sem tudom elmagyarázni. Ahogy azt sem fogok neki kimagyarázni hogy hirtelen és véletlen randira hívtam. Miért mondtam azt ki? - Öhm. Italra. De ha már kimondtam, akkor legyen randi. Mert miért ne. Azt hiszem. - Pirulok el, és a hangom is elcsuklik kissé. Jól van Barry.. Ilyen lányt hívni randira? Mi van veled? Futhatsz haza sírva. - Hát, időm az van. Azt hiszem. A randi közben erről is beszélgethetünk ha gondolod... - Közlöm felé bátorítva. Érdekelne az élete, mert az egyszer biztos hogy sok mindent látott. - De van! Ahogy a koktéloknak is! Én is szeretem őket! - Vigyorodok el. Ha már berúgni nem tudok, akkor legyen finom ital az amit megiszok. Na meg ilyen kísérővel rossz nem lehet. Azt hiszem. - Mert látom benned azt ami bennem is volt... Fontosnak tartom hogy szárnyalj, az helyett hogy kússz. Vagyis, nem tudom hogy ez milyen megfogalmazás volt. De tényleg. Na de érted. Azt akarom hogy másképp lásd a dolgokat! - Mosolygok felé kínosan, majd elvigyorodom gonoszan. - Akkor én viszlek el! - Jelentem ki elég furcsa hangon. Na jó, ez nekem nem megy. - Vicc volt. De tényleg szeretném hogy velem tarts! - Mosolygok felé. Egyre jobban megszeretném ismerni, hisz ő más mint a többi lány. Van benne egy olyan szabadszellemiség amit keresek. Elegem van az angyalokból, ő tuti nem angyal, és ez tetszik nekem!



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Okt. 02, 2016 2:32 am ••



Barry & Zara

Valahogy éreztem, hogy némi értetlenséget fog kiváltani belőle, mikor lecsekkolom a hátsó lökhárítóját. De tudod mit? Kit izgat. Ilyen vagyok, szeretem megnézni a dolgokat. Innen és onnan is. Főleg, ha ilyen jó dolgok kerülnek elém. A vigyorgása lehet némi zavart akarna leplezni, vagy inkább csak pofátlanul élvezi, hogy egy hozzám hasonló földöntúli szépség vizslatja a popóját. Nem vicc, mások hívtak így engem. Én meg visszaélek vele, hihi. A kérdésre rókavigyorral válaszolok.
- Hogy één? Nem is. Csak… jó megfigyelő vagyok.
Emelem meg most csak egyik szemöldökömet s egy hanyag eleganciával végignyalom a felső ajkam a nyelvem hegyével. Kiszáradt. Érdeklődést mímelve figyelem a monológot és várok… és várok… és igen! Leesett neki, és a várt reakciót kapom! EZAZ! Nem is restellek csilingelő kacagással a tudtára adni, mennyire jól szórakozom a puffogásán. Esküszöm, ha felháborodásában felfújná az arcát, akkor minden bizonnyal pocok lenne. Valami rém aranyos pici pocok. Ezt elképzelve alig tudom csendesíteni a nevetésem, noha a lágy dallamossága nem igen sérti a fület… max az egót. De azt nagyon.
- Nem mintha megtiltottam volna….
Jegyzem meg enyhén ránduló ajkakkal, mert minduntalan vissza akarnak vigyorba rendeződni. Komoly fizikai feladat, hogy összeszorítsam őket, hogy legalább ne vigyorogjak, mint egy sült bolond. Beletelik fél percbe, mire helyre jön az egyensúlyom, noha ebben eléggé segít, hogy a következő megszólalásomra nem a várt választ kapom. Tág pupillámon, meg úgy az egész mimikámon látni, hogy megdöbbentem a válaszon. Őszintén szólva én heveny tiltakozást vártam. Inkább észhez térítően megrázom a fürtjeimet, és immáron arra figyelek, hogy mi az a metabigyó.
- Mi az a részecskegyorsító?
Jön a következő igen okos kérdésem, mert valljuk be, az elmúlt fél évszázadot nem ezen a környéken töltöttem. Lehet, hogy ezek után tökéletesen sík hülyének fog nézni. Nem is nagyon van időm ezen filózni, mert a jóseggű helyes fiatalember, freudi elszólásban részesít. Nagyokat pislogok, talán, mondom TALÁN esetleg egy kis enyhe pír is felköltözhetett az arcomra. Nem tudom, mert nem látom, de az is lehet, hogy a ruhám színével egyenértékű. Te jó ég… mikor is randiztam utoljára…? Hiába próbálok visszaszámolni vagy emlékezni… balladai homály fedi ködös emléktáramat. Vajon lehetséges a paradicsomnál is vörösebbnek lenni?
- H-hogy mi?
Kérdezek vissza döbbenetből ocsúdva s némi krákogás után összeszedem maradék lélekjelenlétemet. Mit is mondott… mit is? Emlékezz Zara, emlékezz! Hmmm… áh, képben vagyok.
- Hát az rémesen hosszú lenne… ha lenne olyan kütyü, ami kivetítené az emlékeimet, még úgy is órákba telne.
Már csak azért is, mert több mint 100 évről beszélünk. Újfent köhintek. Muszáj mozognom, mert úgy érzem, ha nem kezdek el köröket írni le körülötte, akkor főtt csirke leszek. Tűzpiros főtt csirke. Szóval…  Hapsi-mustra! Mert az megnyugtat.
- Nem hinném, hogy van jó oldala… bár a koktélokat szeretem…
Itt valahogy nem tudok ránézni s mintha tökéletesen mellékesen jegyeztem volna meg egy tincsemet csavargatva az úttesten haladó autókat nézem. Tök átlátszó. Zseniális.
- Miért akarsz segíteni? És ha én nem akarom?
Kérdezek vissza, mert azért az is érdekelne, hogy mit tenne, ha hátat fordítanék neki és elmennék. Merthogy elkapna, az tuti. Bááár… lehet nem tiltakoznák túlzottan. Jesszus… nincs is tavasz! Zara, kapj már az agyadhoz, nem kell ez neked… nem kell.

* Make Me Wanna Die * ||Remélem tetszik || ©REDIT

Online
✻ hozzászólások :
141
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Okt. 02, 2016 12:30 am ••



Barry & Zara



Siettem oda ahova Cisco irányított hisz nem hiányzik egy tomboló metahumán, főleg ha gyors is. Elég volt Zoom, és Reverse Flash... Amikor megláttam hogy egy piros ruhás lány az, félig megnyugodtam. Bevallom, féltem hogy ismét valami olyan gyorshajtó jelenik meg aki gyorsabb nálam. Leálltam vele hát beszélgetni, amit be kell valljam félig meddig mulatságos. - Öhm... - Adom válaszul kérdésére, majd tényleg megtekinti a hátsom hogy jobb-e az övénél. Természetesen nem jobb, hisz az övé mindent visz, de azért ki nézi meg a másiknak a hátsóját ilyen szempontból? - Nem vagy te egy kicsit perverz? - Teszem fel a kérdést elvigyorodva. Mondjuk legalább nem egy unalmas emberrel találkoztam, és talán jobb társaság is mint jelenleg Cisco. Legalább ő nem haragszik meg ha legyőzöm. - Ez valóban így van. De kötelességem nekem lenni a leggyorsabbnak. Mostanság elszaporodtak a gyorshajtók, és könnyen meglehet hogy nem lennél már itt ha a másik győz... - Jelentem ki, utalva Zoom-ra. - Várjunk csak... VILLÁMPOCOK? EZ KOMOLY? - Kérdezem meghökkenve. Miféle becenév ez? Miért pont egy pocok? A pocok olyan pici pocokszerű pocok, és egy POCOK... - Én se becézlek téged! Na és nem egy pici állat jelképeként... - Jelentettem ki felháborodott hangon. Felhoztam neki hogy segítem az erejét kihasználni, hisz már van benne részem hogy metáknak segítek. Ott van például Bells. - Ha az kell hozzá, meghívhatlak... - Mosolyodok el. Inkább belemegyek a játékába, hisz a végén belekötne abba hogy miért nem. Az meg szép beszélgetés lenne... - Metahumán! Részecskegyorsító által tett szert olyasféle képességre ami úgymond hozzá illik. - Tűztem felé magyarázatként. Tényleg nagyon le van maradva.. De van egy olyan érzésem hogy ő nem metahumán. Ő valami más, de még nem tudom mi. Az biztos hogy nem a Krypton-ról származik, mert azt Kara említette volna. Superman-ről már tudok, de ő biztos hogy nem a fajukhoz tartozik. - De ha elmegyünk egy randira, vagyis egy italra! Baszki! Akkor el kell mondanod hogy pontosabban milyen erőkkel rendelkezel... - Teszem fel a lehetőséget. Így még úgy sem derítettem ki különleges képességgel rendelkező embert. Na meg ő pont ebben az irányban mozog. - Azért szeretném megtudni hogy te min mentél keresztül. Talán tudok benne segíteni! - Mosolyodok el. Én felhoztam neki a lehetőséget. Az már másik kérdés hogy ő él-e vele. - Nem egy hibát követtem el. Az emberek előtt már elbuktam... De mégis mellettem állnak most már. De ez sokáig nem volt így... - Közlöm felé. Jól tudom milyen amikor már nem kapsz támogatást, csak gyűlöletet. Átmentem ezen. - Akik szörnyet látnak, azok a saját árnyékuktól is félnek. Ártalmatlanok... Akik meg kővel dobálnak. Hát azt kikerülöm! - Mosolyodok el felé. - Úgy látszik csak a rossz oldalát ismered ennek az egésznek! Meg akarom mutatni neked a jó oldalát... Kérlek! Hadd segítsek! - Szólok felé kérlelően. Látom benne azt a tüzet amit imádok. Ha nemet mond, én magam viszem magammal.



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Pént. Szept. 30, 2016 12:37 am ••



Barry & Zara

Nem győzök ámulatba esni, megrökönyödni és rácsodálkozni egyszerre erre a manusra. Míg én alig tudok nyögni valamit, belőle ömlik a szó. Vajon van rajta valahol valami gomb? Tudnék neki örülni, az egyszer biztos. Mikor kiugrottam a karjából a leseggelésemet semmi nem gátolta meg, így első két percben a földön csücsülve pillogok rá kiscica szemekkel. Aztán észbe kapok, s némi hümmögéssel vegyítve felkelek és leporolom a hátsómat. Igen, azt a formás, kerek fajtát. Persze, már az első pontban csorba esik a büszkeségemen. Még hogy én… nem elég szexi… hozzá képest? Na álljon meg a gyászmenet. Vékony szemöldököm csak úgy kúszik felfelé a homlokom közepére.
- Igen? Azt mondod?
Pislogok rá nagy szemekkel, aztán oldalra lépek egyet majd előre hajolva a villámpocok mögé lesek. Egen. Úgy is mondhatjuk, hogy csekkolom a fenekét. Merthogy, őszintén szólva, ezt csinálom éppen. Az én olvasatomban egy férfi szexisége egy feszes hátsóban mérendő első látásra. A többiről meg ne nyilatkozzunk.
- Hm.
Közlöm szűkszavúan a megfigyelésem eredményét, aztán ő meg döntse el, mire gondolok. Muhaha. Persze, a szöveg még mindig dézsából ömlik így visszaegyenesedve már őnagyságára figyelek. Vagy legalábbis… megpróbálok.
- A-a, nem én vagyok lassú. Te vagy túl gyors, Villámpocok.
Húzom fel az orromat és csípőre teszem a kezeimet. Na nézd már, még neki áll feljebb. Közben ő repeszt itt fénycsóvákat megszégyenítő sebességgel. Ami azt illeti, hozzá képest csokis piskóta vagyok. Mert azt szeretem. Persze, azt a kis fricskát, hogy elneveztem valami random állatkáról, lehet nem fogja annyira díjazni. Pedig én nagyon édesen mosolygok… meg talán egy kicsit gúnyosan is. De főleg édesen! Asszem… óh, normálisan akar társalogni? Rókavigyorba rendeződik az arcom.
- Már is? És hol marad az italmeghívás?
Játszom itt a macska-egér harcot, pedig ez az egér nitróval a fenekében született. Nem baj, szeretünk a tűzzel játszani. Mondjuk, inkább csak élcelődök, úgysem veszi komolyan. Legalábbis, gondolom.
- Metami?
Oké. Itt most leragad az agyam egy kicsit. Valahol, valami rémlik, hogy már valaki egyszer mondta ezt a szót… akár többen is… mondjuk, azóta se néztem meg, hogy mi az istent is jelent ez. Bár az őszinte értetlen arcom szerintem megadja neki a választ a kérdésére, még ha én csípőből visszakérdéssel passzoltam neki a labdát. Hiába figyelem a vonásait, nem jövök rá mit gondol valójában. Lehet nem is gondolkodik? Nem, ez nem valószínű. Igaz, a mezei férfiak ilyenkor már nyálukat folyatják, de nem igazán tehetnek róla. Vagyis de, mert ennyire gyengeelméjűek. Na de részletkérdés. Megállapításom szerint ezt a manust nem különösebben bűvöli el a homokóra alak, a kerek formák, vagy az alabástrom bőr, de még az azúr szemek sem. Áh! Megvan. Lehet, hogy mááás. Így minden értelmet nyerne. A kérdésemre választ kaptam... noha ezzel nem elégtette ki a kíváncsiságom.
- Azt azért kétlem, hogy ugyanazon mentünk volna át…
Jegyzem meg halkan, mert akárhogy nézem, ő nem vámpír. Tehát eleve nem halott is, meg nem is. Ez én vagyok. Kicsit azért felsóhajtok és megmasszírozom a halántékom. Kicsit… nem vagyunk egy csoportban. Úgy értem, mellőlem szó szerint kidöglik mindenki. Instant és kérlelhetetlenül. Mondjuk, a vörös csuhás talán még mondható valakinek, aki ott volt, de annyit játszott a tűzzel, hogy valaki eltette láb alól. Örökre. Azóta meg? No comment.
- Képesség? Emberek? Együttérzés? Csak egyszer kövess el hibát előttük… csak egyszer.
Morranok fel, és megdörzsölöm a vállam. Már rég begyógyult, már rég nem fáj, de az emléke még okoz rosszabb pillanatokat.
- Azt mondod, azokért, akik hősként látnak. És mi a válaszod azokra, akik szörnyet látnak? Mi a válaszod azokra, akik kövekkel dobálnak?
Hangom ugyan csak egy kicsit lesz morgósabb, a bársonyosság megmarad a hangszínben csak a tekintetem merül el unott nosztalgiában. Azok a régi… francokat. Miért is álltam én le vele erről vitatkozni?! Ja megvan… mert bárhol utolérne… ’csába.


* Music Razz * ||Remélem tetszik || ©REDIT

Online
✻ hozzászólások :
141
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Csüt. Szept. 29, 2016 7:23 pm ••



Barry & Zara



Cisco-nak adtam egy kis gyakorlási időt, amíg elugrottam pizzáért. Muszáj volt neki, mert ha mindig ilyen eredményeket fogok produkálni, előbb-utóbb meg fog engem utálni. Az meg nem lenne jó. Persze, ez csak egy játék. De Diablo III-ban is ez volt. Akkor két hétig hozzám se szólt, mert jobbak voltak a cuccaim. Jók ezek a bandázások, de számára ez verseny. Nekem kikapcsolódás. Bármilyen egoistán is hangzik, ez nem az. Ahogy futottam a pizzáért, Cisco értesítése hallatán nagyot néztem. Beszámolások szerint egy gyors alak fut a városban. Egyből elindultam az utolsó észlelt helyszínre, és nem messze tőle rá is találtam a csajra, aki tényleg gyorsan szökkent. Hasánál fogva félre húztam és elé álltam. - Köszi! A tied sem rossz. Habár már azt mondanám hogy túl sexy az enyémhez képest... Na jó csak viccelek. Az enyém határozottan sexybb! - Közlöm nevetve. - Hát. Nem gáz. Te sem figyelhetsz oda mindenre. Habár, a kocsikra végképp nem figyelsz, azt észrevettem. - Jegyeztem meg felé. Annyira nem jó móka kocsikon futni. Próbáltam párszor, és még az én sebességemmel is eléggé zökkenő. - Persze. A futáshoz levegő vétel kell. A lassúságod itélve te nem szoktál, de ha gondolod adok egy-két leckét! - Nevetek fel. - Na jó... Mi lenne ha az helyett hogy egymást kóstolgatnánk, inkább normálisan társalognánk? - Kérdeztem kedvesen. - Akkor nem metahumán vagy. Konkrétabban milyen képességekkel rendelkezel?  A gyors futás megvan... - Mosolygok felé. Nem tudom még milyen képességeket rejt, de mindenképp kiváncsi vagyok rá. Elég motiváló lenne az embereknek ha ő kiállna és hősködne. Már azért is, mert elképesztően gyönyörű. - Ez egy nagyon jó kérdés! Mindenki megérdemli a segítséget, de ebből van olyan aki nem él vele. A végsőkig kiállok az emberek mellett, de nekem is van egy határom, amit ha valaki átlép, nem tűrök... A hőslét nem csak arról szól hogy megmentesz pár embert... Hanem hogy hogy viszonyulsz, azokhoz akikért hősnek kell lenned... - Jelentettem ki. Természetesen nem egy oldalon állunk. De nem is külön oldalon, ezt már most látom. Nem tudom miért, de úgy látom hogy csak nem találja a helyét. Nem biztos a dolgában. Megpróbálok segíteni neki. - Amit csinálsz azt én is átéltem. Ha nekem sincs ott senki hogy kezeljem a képességem, akkor valószínű nem találkozunk most. De mivel mind a ketten itt vagyunk, úgy hiszem... Nem hiába történik most ez. - Jelentettem ki elmosolyodva. Bármi is legyen rá a reakciója, azért megpróbálom a nézőpontját megváltoztatni.



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Szept. 18, 2016 8:00 pm ••



Barry & Zara

Zen nyugalommal övezve vágtatok keresztül az utcán, vérszín csíkot festve ezzel az éjszakába. Őszintén? Szeretek rohangászni… Soha senki sem lát meg, én viszont mindent látok. Mesés összeállítás ez, ahogyan a menetszél ébenfekete hajamba kap, ahogy ide-oda dobálja… olyan, mint a szabadság. Márpedig nekem most erre van szükségem. Az után a falu után… csak nőtt a gyűlöletem. Eddig sem szívleltem egykori fajomat, eztán meg már pláne nem. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Mad Monknak megtetszett a harciasságom és a pártfogásába vett… még ha ennek az is volt az ára, hogy megölt. Persze, rólam van szó, szóval ez a szórakozásom sem mehet simán. Nagy nyargalászás közben elkap valami a derekamnál, nekem pedig arra van időm, hogy ezt a tartó erőt elkapva gombócba húzzam össze magam egy felkiáltás kíséretében.
  - Váááh!
Pár pillanatig fel sem fogom mi történik, csak csöngök egy gombócként az idegen karján. Persze azért valamivel könnyebb vagyok, mint az átlagos nők, de egy kézzel tartani így sem túl fáradtságmentes. Úgyhogy szép lassan kinyitom először csak az egyik szemem, aztán a másikat, majd a megszólaló hangra megugorva arrébb helyezem magam úgy egy méter távolságra. És ott gyönyörű ívben leseggelek a földre lábremegés kíséretében, ha nem kap el. Mi a jó kénköves pokol volt ez? Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki elkap, hát még ha gyorsabb nálam. Döbbenten figyelem az előttem álló piros manust, aki hozzám beszél. Átváltozásmentes, azúr szemekkel figyelem azt a mennyiségű szöveget, ami dől az emberből… vagy mi ez itt. Nem, ember nem lehet, de nem is vámpír. Gyorsan kell mérlegelnem… nyilván nem vagyok annyira gyors, mint ez a villámpocok, szóval… azt hiszem, hazudni fogok. Már az életem kedvéért. Előle tuti nem tudnék meglógni, egyedül biztos nem, szóval… éljen az életösztön! Nem kéne, hogy haragudjon rám, mert kettőt pislantanék és már jönne felém a szikével az őrült tudós. Arra meg nem vágyom. Nagyon nem.
- Az baj, ha ebből nem tudom ki vagy? Amúgy, tetszik a szerkód. Jó a színe.
Bukik ki a számon a kérdés, azon a bársonyos hangon, amit eleve használok. Viszont fel kell írnom a láthatatlan határidőnaplómba, hogy most már el kéne kezdenem követni a híreket… biztos akad róla valami infó.
- Mondd csak… szoktál levegőt venni?
Kérdezem kicsit félredöntött fejjel. Nekem úgy tűnik, hogy nem. Legalábbis nem jövök rá, hogy mikor teszi, ha teszi. Egyelőre úgy döntök… hogy válaszolok is meg nem is.
- Akad egy pár…
Mármint képesség, de nyilván nem kötöm az orrára. Aztán… kiderül, hogy önjelölt hős. Szuper, ilyen az én szerencsém… ebből a pasiból se lesz önkéntes véradó a hárememben. Szomorkás vagyok… Kicsit felvonom a szemöldökömet és megtekergetek egy tincset fekete loboncomból.
- Te akkor azoknak is segítesz, akik bántottak téged?
Ez csak egy… ártatlan kérdés. Az az igazság, hogy sosem értettem meg ezt a hősi felfogást. Pedig marhára érdekel, mi vezeti az ilyeneket. Merthogy az hót ziher, hogy az emberbe bele van kódolva az ismeretlen elpusztítása. Ugyanúgy, ahogy a gyengébbé, ahogy a mássággal küzdőké. Éljen a kirekesztés? Ugye drágáim? Emberi toalettek…

* Vampire * ||Remélem tetszik || ©REDIT

Online
✻ hozzászólások :
141
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Szept. 11, 2016 1:19 am ••



Barry & Zara



Cisco már régóta nyaggat, ezért megígértem neki hogy munka után elmegyek a S.T.A.R. laborba játszani vele. Nemrégiben összedobtunk pénzt egy Playstation 4-re, és szerzett hozzá pár játékot, amivel természetesen ketten lehet játszani. Caitlin nem az a játszós fajta, így természetesen csak én maradtam neki. Nincs ellenemre, hisz nasi, pizza, és üditő mellett ez egy nagyon jó kikapcsolódás. Főleg hogy általában én nyerek, bármiről is van szó. De természetesen az élmény számít, nem a győzelem. Sok mindenre nem mondhatjuk ugyanezt el, főleg a Flash létemben. Viszont mindegyik dolognak megvan a maga szabályai. A Flash létben az a legjobb szabály, hogy ha pizzát akarok, akkor nincs szabály. - Elugrok pizzáért, mindjárt jövök! - Szólok Cisco-nak miután lejátszottunk egy meccset a focis játékból. Szerintem örül hogy eltünök pár másodpercre, hisz a végeredmény 5:1 lett a javamra. Elindulva pizzáért, már Cisco szólal meg a jeladón. Bejelzett a rendszer hogy néhány kocsi egymásnak csapódott, és minden lámpa megfelelően működik, így közlekedési rendszer nem tehet róla. Na és most jött a hír Cisco-tól hogy  néhányan észleltek egy gyors alakot. Cisco megadta a címet, ami hét utcányival volt odébb, ezért az utat az épületre felfutva rövidítettem le. Odaérve fentről látom az újabb csapódást. s lefutva kirajzolódik egy női alak piros ruhában. Mielőtt átfutna még egy kocsin mögé kerülve hasánál átkarolva elviszem odébb. - Bocsi a tapizásért, de szerintem nem jó móka a másiknak kárt okozni. - Szóltam felé. - Persze te tuti nem így gondolod, de könnyen megölhetsz valakit, és akkor nem odébb viszlek, hanem börtönbe. - Tűztem felé fenyegetően. Nem mondom, gyönyörű lány, és elég vadnak is tűnik... De van egy olyan érzésem hogy ő nem Metahumán, hanem valami más. - A Flash vagyok! - Mutatkozok be. - Menő a képességed, támogatom a gyorsaságot. De gondolom ezt észrevetted. - Nevetem el magam. - Van még más képességed is? - Kérdezem meg, majd közelebb lépek hozzá. - Ha segítségedre van szükséged, én itt vagyok! A képességed nem erre kéne használnod. Rengeteg ember van bajban, és úgy gondolom te neked is jobban esne ha az ártatlanokon tudnál segíteni. - Közöltem felé motiválóan. Nem tudom mennyire figyel rám, de azért megpróbálom helyes irányba terelni.



✻ hozzászólások :
81
✻ kereslek :
Joe West
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Törvényszéki helyszínelő.
✻ karakter arca :
Grant Gustin
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Szept. 06, 2016 2:28 am ••



Barry & Zara

Elég sok minden történt már, mióta rászántam magam az utazásra. Őszintén szólva, kíváncsi vagyok feltűnt-e már valakinek az a kihalt falu. Jobban fogalmazva, az a falu, amit én irtottam ki. Igaz az isten háta mögött volt… pont ezért baromira szerencsés voltam, meg persze átkozottul éhes. Ezért is halt meg mindenki. Mondjuk, innen már piszok messze van, nem hinném, hogy valaha is bekerülne az itteni hírekbe. Ehh… nem is érdekel. Szó mi szó, unatkozom. Itt egy pezsgő nagyváros, a fertő legalja, noha egyesek szerint a teteje, de én úgy vagyok vele, amihez embernek köze van, az csak alul lehet. Mondjuk békák nemesebb fele alatt. Inkább még lejjebb. Sárga föld? Lényegtelen, kedvem sincs ilyeneken rágódni. Az jobban zavar, hogy egy csomó potenciális kaja járkál fel s alá, de mindegyik mintha ragadna a többihez… egyik sincs magányosan. Enni pedig nem lehet árgus szemek kereszttüzében. No nem azért, mert olyan marhára meg tudnának akadályozni… hanem mert rohadtul zavaró. Ha valaki megkérdezné, mit látok, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy szemetet. Miközben nézem „az evolúció csúcsát”, az embert. Érdekes fogalmaik vannak a csúcsról. Én inkább egy rakat megalomán férget látok, több rakat agymosott rongybabát, meg néhány millió hulladékot. Úgy összesen. Kár, hogy belőlük kell táplálkoznom… néha kifejezetten nehezemre esik ilyesmire vetemedni. Természetesen, sajnálatról szó sincs. Nem lehet sajnálni egy olyan fajt, ami önmagát pusztítja. Igazából mókás nézni, ahogy vívják a kicsinyes kis háborúikat. Bár, egy bizonyos ismétlésszám után ez is rettentően unalmas lesz. Mindig ugyanaz újra… és újra… és újra. Komolyan, ezek semmiből sem tanulnak. No de elég volt itt a magasban való filozofálásról. Ha már enni nincs alkalmam, akkor kiijesztem a szart is belőlük. Persze, azt a rongyot amit félig beépítettem abba a vakarékba, már időleges volt levetnem magamról. Nem is okozott gondot felkeresni és magamévá tenni pár új göncöt. Hogy fizettem-e? Ugggyan kééérem… ez még viccnek is túlzás volt.
  - Ideje mozgolódni egy kicsit.
Erősítem meg magamnak a saját döntésem s mielőtt feltápászkodnék ültőmből, meghúzgálom térdig érő vérvörös csizmáim szárát, hogy szép feszesen simuljanak a vádlimhoz. Ahogy kell. Magas sarka kellően jó alakot kölcsönöz a lábamnak és a tartásomon is sokat lendít a szexi kategória felé. Persze ezt is csak erősíti a testhez simuló fényes fekete nadrágom, meg a vér színében fürdő fűzőm is. Szív alakú dekoltázsa kellően kellemes látványt okoz, fekete csipke berakásokkal és szatén szalaggal összefogatva szorosan követi karcsúságomat. Vékony anyagú vörös kesztyűt húzok fel alabástrom színű kezeimre, majd megigazgatva éjszínű fürtjeimet, a vörös kis mellényt applikálom magamra úgy, hogy a csatokba ne akadjon bele a hajam. A mellényke a vállaimat félig fedi, két kapoccsal rögzíthető, egyik a nyakamnál, másik a melleim fölött. Egyiket sem rögzítem, hagyom a pántokat lógni. Persze, ha már rosszalkodni fogok, nem kéne, hogy felismerjenek, így van az, hogy egy jelmez boltba is benéztem. elhoztam egy csomó mindent, de végül egy vörös szemmaszkot hoztam el. A szemeknek való nyílások ívesen, macskaformájúan vannak kialakítva, finom anyagból simul rá az arcomra s ami külön tetszik benne, hogy a szemem alatt mindkét oldalt egy kis háromszög nyúlik le a maszkról. Olyan, mintha ennek is lennének helyes kis szemfogai. Instant szerelem volt első látásra. Nyújtózkodom egyet s leszökkenek a túzlépcső tetejéről egészen az utca szintig. Ott bravúrosan beugrok egy autó elé s mielőtt még dudálva-fékezve elütne, egész egyszerűen felszökkenek és átfutok rajta. Bent hallhatják is a cipőm kopogását. Meg persze kuncogó nevetésem, aztán vámpírtempóba avanzsálom testem s figyelem, ahogy a város fényei csíkká változnak mellettem. Persze a kocsiknak fenntartott úton közlekedem… okozva is némi anyázást meg fennakadást, hiszen az emberek elmosódott rémet látnak állandóan… illetve miattam nekimennek egymásnak… az oszlopnak… a tűzcsapnak… és ilyesmi. Állatira vicces! Az, amit tutira hallanak, az a gyöngyöző kacajom, mikor elfutok mellettük. Már csak kéne találnom valami célt… merre fussak?
- Hoooppp éééés baaalra eeeel!
Kiáltom, mert annnyira rendes vagyok, hogy indexeltem. Mármint szóban, bár így se tudnak rám elég gyorsan felkészülni. Kicsit szomorú… hogy egy ilyen haszontalan faj van a világon többségben. Szürkületben indultam el, lassan tök sötét lesz, és a lámpák gyér fénye bizony sokszor ijesztőbbnek láttat az emberi szemekben, mint amilyen vagyok. Persze, azért nem fogok megállni, hogy pózoljak. Nem érdemlik meg, hogy lássanak, sem azt, hogy sajnáljam őket.

* Comics* ||Remélem tetszik || ©REDIT

Online
✻ hozzászólások :
141
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Aug. 14, 2016 10:40 am ••

Szabad játéktér!
✻ hozzászólások :
535
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Júl. 05, 2016 12:01 am ••

Leonard & Lavender

Akarva akaratlanul is felmerül bennem a kérdés; mi lett volna, ha... Nincs ami gátat szabjon a képzeletemnek, amikor arra gondolok milyen lett volna, ha Leonard és én akkor, évekkel ezelőtt nem válunk el egymástól. Vajon ugyanolyan vége lett volna a kapcsolatunknak? Vagy rosszabb? Azzal, hogy vége lett, tulajdonképpen csak megelőztük a nagyobb bajt, vagy butaság volt mindent felrúgni és nem próbálkozni inkább? Persze lehet, hogy csak idő kérdése volt, én ugyanúgy Central Cityben kötöttem volna ki, egy tragédiától terhes mondhatni friss házasságban, amelyben a férjemmel együtt úgy vergődünk, mint a levegő után kapkodó partra vetett hal, az életéért küzdve. Miért is nem tartottuk a kapcsolatot? Tudom, butaság ezen rágódni, hiszen azóta mindkettőnknek megvan a saját élete, és valószínűleg Leonnal is legalább annyi minden történt, hogy órákig tudna mesélni, ha hagynám neki - valószínűleg fogom is. Mindig is élveztem a társaságát és nem most fogom elutasítani azt.
Kérdésére nemes egyszerűséggel inkább nem felelek, magam sem tudom pontosan mi hagyná el a számat, ha kinyitnám, ezért talán jobban is teszem, ha nem szólalok meg. Helyette sokatmondó pillantást vetek rá, egy kedves mosollyal együtt, amely többet elárulhat, mintha szavakba önteném mi is Ő a számomra ma. Hiszen valószínűleg nagyon jól tudja mit is jelentett nekem akkor régen, hogy bárhogyan is váltunk el, mindig jól fogok emlékezni arra, milyen boldog voltam mellette. Rövid ideig félelem tölt el, hogy vajon amikor megkérdezi mi mindent történt velem és milyen életem van itt Central Cityben, vajon őszinte leszek-e, amikor azt mondom neki; boldog vagyok?
- Talán - nyugtázom mosolyogva, a szállingózó havat figyelve néhány pillanatig. Szinte érzem, ahogyan a nemrég még versenyautóként gyorsulni akaró gondolataim most újra alacsonyabb sebességbe kapcsolnak és megpihennek egy kicsit, nem akarják elviselhetetlen fejfájásig róni a köröket a fejemben. Ha eddig volt is bennem bármilyen feszültség a helyzetből adódóan, most olyan könnyedén engedem el magamat, mintha legalábbis semmi gondom nem lenne az életben. Hiszen Leo és én ismerjük egymást, jobban, mintha csak két ismerős lennénk  - és bár ez a tény talán kicsit zavarba ejtő -, mégis éppen ezért nincs okom feszengeni a társaságában. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az úriember fog még meglepetéseket okozni ma és azon kapom magamat, hogy kellemesen izgatott vagyok ezeknek a meglepetéseknek a megismerését illetően.
- Nem is tudod mi mindent hagytál ki eddig. - Rosszallásom kifejezése végett finoman megrázom a fejem. - Nagyon remélem, hogy legalább nyomós indokkal tudsz szolgálni csekély helyismeretedért - nehezen bár, de sikerül elfojtanom a kitörni készülő nevetést, hiszen az Istenért sem akarnám komolyan felelősségre vonni. Hiszen ha fordított helyzetben találkoztunk volna és én lennék most Starling Cityben, ugyanolyan tanácstalan lennék a város értékeivel, a legjobb kávézójukkal, vagy az eldugott, de legjobb kis éttermükkel, vagy bármi mással kapcsolatban. Minden bizonnyal még a bankot is képtelen lennék megtalálni.
- Öt éve - felelem a kérdésre halvány mosollyal az arcomon. Újra eszembe jut Matt és az, hogy volt már, aki kevesebbért elvált, mint amit én csinálok most. De megfogadtam, hogy nem fogok azon pörögni mit szólna most a férjem, vagy mi lenne, ha... Egyszerűen csak élvezni akarom egy rég nem látott kedves ismerős társaságát a hóesésben. Nem olyan nagy kérés ez - ugye? - Bár valószínűleg egy kicsit több, mint öt éve, ha pontos akarok lenni. De gondolom ez nem érdekel téged - zavart kis nevetés tör ki belőlem és lesütöm a szememet, újra a fülem mögé akarom tűrni a már egyébként is oda simított hajamat, amely a zavaromat igazolja.
Még szerencse, hogy a kávézóhoz értünk, így amíg alig két lépéssel bár, de Leon előtt a pulthoz sétálok van egy kis időm összeszedni magamat annyira, hogy ne akarjak dadogni, amikor felnézek a társaságom jóképű arcára. - Igen, köszönöm. - Kellemes meglepetésként ér a tény, hogy Leonard még mindig emlékszik rá milyen kávét iszom. Tulajdonképpen jó érzéssel tölt el, hiszen ez azt jelenti, hogy ennyi idő távlatában sem felejtett el egy ilyen apróságot.
- Nos, mindenképpen megtiszteltetésnek érzem az ajánlatot, de nagyon remélem azzal is tisztában vagy, hogy minden szolgáltatást teljes körűen ki szeretnék használni.  - Érzem, ahogyan az arcom minden egyes szeglete felderül a vidámságtól, amely valójában egészen indokolatlannak tűnhet külső szemlélő számára, de nekem, aki tudja, hogy Leon nem olyan ember, aki szívesen átengedi az irányítást másoknak, az öröm igenis jogosnak bizonyul.
- Mellesleg remélem nem jelent gondot, ha az idegenvezetést ma nem a város történelmi múltjára vezetem vissza. Sokkal jobban szeretném tudni, hogy mi történt veled, mióta nem láttalak. - magyarázom jókedvűen, miközben azon tűnődöm merre is induljunk. Kis dilemmázás után úgy döntök, elviszem őt a második kedvenc helyemre - természetesen csak a virágbolt után. A mellékutca felé mutatok, amely legalább olyan barátságos, mint a bolt és a kávézó környéke, a különbség talán csak az, hogy valamivel csendesebb. - Gyere.
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Ápr. 24, 2016 10:21 am ••



Lavender & Leonard
--- We've come a long way from where we began ---

A
lig változott valamit; bár nőknek szóló bókok esetén amúgy is ezt szokás mondani, ez alkalommal tökéletesen igaz. Nem is tudom, hová tűntek az évek.
- Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy fenyegetés – az arcomra telepedett mosoly kiszélesedik, végül röviden elnevetem magam. – Annyira jó, vagy annyira rossz emlék vagyok? – hunyorítok rá egy pillanatra, majd a következőben kissé meg is bánom, de már kimondtam, nincs mit tenni, úgyis tisztában van vele, hogy ilyen vagyok, meglepetéseket nem ezen a téren fogok okozni neki.
Mert azért fogok, ebben egészen biztos vagyok. Sok idő telt el, mióta különváltunk, és ahogy erre gondolok, érzem, hogy felbizsereg bennem a kíváncsiság: vajon milyen lehet most. A szemeim hiába vizslatják, erre nem fogok rájönni egy kis beszélgetés nélkül.
- Talán most jött el az ideje – felelem könnyedén, mosollyal, meg sem próbálva mélyebb réteget tulajdonítani sem a kérdésnek, sem a válasznak. Az övére viszont nagyon is figyelek: szóval már egy ideje itt lakik. Jó messze Franciaországtól, akárcsak én. Érdekes, hogy megint ennyire közel sodort minket egymáshoz az élet, de mégsem egyazon városba, mintha nekünk mindig épp, hogy csak egy kicsi hiányozna.
Minél tovább legeltetem rajta a pillantásom, és hallgatom ismerősen csilingelő hangját, nevetését, annál biztosabb leszek benne, hogy nem akarom hagyni csak úgy elillanni. A kávézástól jobb ötletem aligha születhetett volna. Ismerem a viszonyukat: Bárhol. Bármikor. Minden mennyiségben.
Elégedett mosolyt villantok rá, amikor igent mond, és ezzel együtt furcsa zavarom is enged valamelyest. Nem bújt ki a meghívás alól. Ez azt jelenti, hogy pokolra azért nem kíván. Ami igazán jó hír.
- Akkor sétálunk – bólintok, és már fordulok is az említett kávézó felé, mielőtt még meggondolná magát. – Furcsa, egy ideje itt élek, de még sosem volt olyan, hogy egyszerre adódott volna időm és hangulatom is a város felderítéséhez. Szégyenkezve, de be kell vallanom, a főutcán és a sarki éttermen kívül még sehol sem jártam, pláne nem gyalog – teszem hozzá olyan hangon és mimikával, mintha főbenjáró titokba avatnám be. – Te mióta laksz itt?
Közben a kávézóhoz is elérkezünk, hagyom, hogy előttem lépjen be, majd egyenesen a pulthoz sétálva, belekezdek a rendelésbe.
- A szokásos? – pillantok Lavenderre, azzal a cinkos mosollyal, ami elárulja, még mindig jól emlékszem rá, mi volt a kedvence. Persze, ez is változhatott. Ahogy minden. Mégis jól esik néha olyasmire bukkanni, ami állandó marad. Például az a szikra, ami kettőnket összeköt; nem szenvedély már, de úgy látszik, hiába szúrtuk el rendesen annak idején, és hiába rendeződött mostanra merőben máshogy az életünk, ez a kötelék mégsem változott. Legalábbis bennem nem. Pont ugyanazt a finoman zsongó érdeklődést és halvány zavart érzem a közelében, mint a legelső alkalommal. A szépsége most is lehengerlő.
Mikor kézhez kapjuk a két nagy alakú, dekoratív dobozt, fizetek, majd Lavender felé fordulok.
- Innentől ön a főnök, mademoiselle. Iszom minden szavát és követem a lépteit. Az alku a következő: hajlandó vagyok testőrszolgáltatást nyújtani, ha cserébe idegenvezetőt kapok. Egy kis felárért talán szórakoztatást is vállalok – sandítok rá somolyogva, és mivel ténylegesen nem ismerem a várost, rábízom a döntést, hogy merre induljunk. Azt hiszem, ismer már annyira, hogy tudja: nem szívesen engedem ki az irányítást a kezeim közül, és bízom másra magam, most mégis megteszem. Ez a gesztus pedig csakis neki és a mostani pillanatnak szól.

✻ hozzászólások :
219
✻ tartózkodási hely :
starling city
✻ foglalkozás, hobbi :
marketing projekttervező, céges kapcsolattartó
✻ karakter arca :
Gaspard Ulliel
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Feb. 14, 2016 12:18 am ••

Leonard & Lavender

Hosszú ideje azt veszem észre magamon, hogy képtelen vagyok hosszú ideig egy dologra koncentrálni. Mindenre odafigyelek, sokszor mégsem fogom fel teljesen, mi is történik körülöttem. Ezer felé járnak a gondolataim és képtelen vagyok őket összeszedni, hogy rendezett sorokban, segítőkészen sorakozzanak fel nekem. Csapongok egyiktől a másikig, miközben ezernyi érzés játszadozik velem. Hol úgy érzem minden rendben lesz az életemmel, hol éppen menekülni akarok ebből a városból és mindattól, amit most az életemnek nevezhetek. A boltomban uralkodó csend és milliónyi, kavargó illat azonban mégis megnyugtat. Egy időre. A gondolataim lassítanak picit, mintha szeretnének körülnézni, megnyugodni, mielőtt újra azon kapnám magamat, hogy például fogalmam sincs hogyan jutottam el egyik helyiségből a másikba.
Most mégis, rögtön ahogyan megpillantom Leont, belecsöppenek az emlékeim tengerébe, amelyek arról az időszakról maradtak meg nekem, amikor Vele voltam. Vele, aki éppen velem szemben, karnyújtásnyira álldogál, mégis olyan, mintha csak egy látomás lenne a múltból, holott annyit változott... Mesterien formált vonásai, melyek vonzó élt biztosítanak arcának a régiek, mégis úgy érzem, mintha teljesen más emberrel állnék szemben, mint akitől a legutóbbi találkozásunkkor elváltam. Meglehet, hogy tévedek, mégis derűsen érdeklődő pillantással cikázik végig a pillantásom rajta, mindenek előtt azt nyugtázva, hogy nem képzelődöm.
- Téged soha nem kevernélek össze senkivel. - Rákontrázok az Ő játékosságára, ugyanakkor ha már külön meg is kért rá, még egyszer végigmérem őt, nem tudván betelni a látvánnyal. Ettől rögtön belém költözik a bűntudat apró manója, ami minden hessegetés ellenére óriási táblát kezd lengetni a szemem előtt, a férjemmel rajta. Próbálom elhajtani az érzést, hiszen nincs miért bűntudatosnak lennem, mégis érzem, hogy finom pír jelenik meg arcomon és rögtön kicsivel melegebbnek érzem az időt, mint amilyen valójában.
- Igen, már egy ideje - felelem mosollyal az arcomon, miközben le sem veszem a szememet Leonról, ezúttal kihasználva az alkalmat, hogy addig figyeljem őt, amíg Ő éppen nem rám koncentrál. Vetek egy pillantást a boltom kirakatára is és mint mindig, most is halvány mosoly költözik a szám sarkába a büszkeségtől, amit az jelent, hogy van egy saját virágboltom.
- Hogy lehet, hogy még soha nem futottunk össze? - Teszem fel az olyan egyértelmű kérdést. Szokták mondani, hogy a világ nem is olyan nagy, mint amilyennek gondoljuk és hogy menjen bárhová az ember, mindig találkozik néhány ismerős arccal. Igen ám, de mi van akkor, ha ez az ismerős arc nagyon is ismerős, és végig a szomszéd városban bujkált? A kérdésem tehát valószínűleg teljesen jogosan bukott ki belőlem. Az a belső izgatottság azonban, amely a választ várva önt el, már-már zavarba ejtő. Bár ahogyan Leont elnézem Ő is osztozik velem ebben az érzésben, holott emlékeim szerint ez nem jellemző rá. Ez a tudat pedig megmosolyogtat, mert úgy érzem a zavara valamilyen szinten nekem tudható be. Ez pedig tényleg örömmel tölt el.
- Nos... - Néhány pillanatig még számomra is úgy tűnik a bűntudat fog győzedelmeskedni bennem és végül nemet mondok bármiféle ajánlatra, amivel éppen előállni készül, végül eszembe jut miért is nem szeretek otthon lenni. - Nem, nem sietek - rázom meg a fejemet könnyedén. - Boldogan mondanék rá igent. - Halk, de jókedvű nevetés tör elő belőlem, ahogyan a kávé szóba kerül. Legyen szó bármiről, engem bizony kávéval bármikor meg lehet venni, nem tagadom.
- Szóval a póni... - újra nevetés tör ki belőlem, ezúttal egy fokkal hangosabban, mint korábban. - Inkább sétálnék - felelem végül, félve attól, hogy összefuthatok bármelyik ismerősömmel, éppen most - nem mintha a séta ezen sokkal többet segítene. De mégis, egy kedves jóbarátomról van itt szó, nem pedig másról...
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• ••

Sponsored content
live like legends

Central City Utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Central Park, Manhattan
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-