Central City Utcái - Page 3
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Yesterday at 11:40 pm
Hétf. Jún. 26, 2017 7:58 pm
Pént. Jún. 23, 2017 6:51 pm
Csüt. Jún. 22, 2017 11:22 pm
Szer. Jún. 21, 2017 5:55 pm
Szer. Jún. 21, 2017 5:46 pm
Szer. Jún. 21, 2017 5:27 pm
Vas. Jún. 18, 2017 4:18 pm

legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
oldal statisztika
ennyien vagyunk

CSOPORT FÉRFI
ALIEN 1 1
ANTI-HERO 2 1
BORROWED 0 2
CITIZEN 4 0
CRIMINAL 5 4
DOCTOR 2 0
ELIT 1 1
GOVERNMENT 0 1
HERO 3 3
METAHUMAN 5 2
POLICE 2 2
VIGILANTE 0 3
VILLAIN 3 8
Összesen 28 28
a tavasz oscarai
legjobbjaink

• A tavasz női canon karaktere •
poison ivy
pamela isley

• A tavasz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• A tavasz női saját karakterei •
abigail vicious
the redhead
bonnie palmer
the pyromaniac
zara tepes
the vamp

• A tavasz férfi saját karaktere •
sean weston
the experimenter

• A tavasz előtörténete •
oswald cobblepot
the penguin

• A tél keresett karaktere •
lucille kingsland
miss badass

• A tél párjai •
caitlin snow
savitar
harley quinn
poison ivy


Share| .

Central City Utcái



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Szept. 11, 2016 1:19 am ••



Barry & Zara



Cisco már régóta nyaggat, ezért megígértem neki hogy munka után elmegyek a S.T.A.R. laborba játszani vele. Nemrégiben összedobtunk pénzt egy Playstation 4-re, és szerzett hozzá pár játékot, amivel természetesen ketten lehet játszani. Caitlin nem az a játszós fajta, így természetesen csak én maradtam neki. Nincs ellenemre, hisz nasi, pizza, és üditő mellett ez egy nagyon jó kikapcsolódás. Főleg hogy általában én nyerek, bármiről is van szó. De természetesen az élmény számít, nem a győzelem. Sok mindenre nem mondhatjuk ugyanezt el, főleg a Flash létemben. Viszont mindegyik dolognak megvan a maga szabályai. A Flash létben az a legjobb szabály, hogy ha pizzát akarok, akkor nincs szabály. - Elugrok pizzáért, mindjárt jövök! - Szólok Cisco-nak miután lejátszottunk egy meccset a focis játékból. Szerintem örül hogy eltünök pár másodpercre, hisz a végeredmény 5:1 lett a javamra. Elindulva pizzáért, már Cisco szólal meg a jeladón. Bejelzett a rendszer hogy néhány kocsi egymásnak csapódott, és minden lámpa megfelelően működik, így közlekedési rendszer nem tehet róla. Na és most jött a hír Cisco-tól hogy  néhányan észleltek egy gyors alakot. Cisco megadta a címet, ami hét utcányival volt odébb, ezért az utat az épületre felfutva rövidítettem le. Odaérve fentről látom az újabb csapódást. s lefutva kirajzolódik egy női alak piros ruhában. Mielőtt átfutna még egy kocsin mögé kerülve hasánál átkarolva elviszem odébb. - Bocsi a tapizásért, de szerintem nem jó móka a másiknak kárt okozni. - Szóltam felé. - Persze te tuti nem így gondolod, de könnyen megölhetsz valakit, és akkor nem odébb viszlek, hanem börtönbe. - Tűztem felé fenyegetően. Nem mondom, gyönyörű lány, és elég vadnak is tűnik... De van egy olyan érzésem hogy ő nem Metahumán, hanem valami más. - A Flash vagyok! - Mutatkozok be. - Menő a képességed, támogatom a gyorsaságot. De gondolom ezt észrevetted. - Nevetem el magam. - Van még más képességed is? - Kérdezem meg, majd közelebb lépek hozzá. - Ha segítségedre van szükséged, én itt vagyok! A képességed nem erre kéne használnod. Rengeteg ember van bajban, és úgy gondolom te neked is jobban esne ha az ártatlanokon tudnál segíteni. - Közöltem felé motiválóan. Nem tudom mennyire figyel rám, de azért megpróbálom helyes irányba terelni.



avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Szept. 06, 2016 2:28 am ••



Barry & Zara

Elég sok minden történt már, mióta rászántam magam az utazásra. Őszintén szólva, kíváncsi vagyok feltűnt-e már valakinek az a kihalt falu. Jobban fogalmazva, az a falu, amit én irtottam ki. Igaz az isten háta mögött volt… pont ezért baromira szerencsés voltam, meg persze átkozottul éhes. Ezért is halt meg mindenki. Mondjuk, innen már piszok messze van, nem hinném, hogy valaha is bekerülne az itteni hírekbe. Ehh… nem is érdekel. Szó mi szó, unatkozom. Itt egy pezsgő nagyváros, a fertő legalja, noha egyesek szerint a teteje, de én úgy vagyok vele, amihez embernek köze van, az csak alul lehet. Mondjuk békák nemesebb fele alatt. Inkább még lejjebb. Sárga föld? Lényegtelen, kedvem sincs ilyeneken rágódni. Az jobban zavar, hogy egy csomó potenciális kaja járkál fel s alá, de mindegyik mintha ragadna a többihez… egyik sincs magányosan. Enni pedig nem lehet árgus szemek kereszttüzében. No nem azért, mert olyan marhára meg tudnának akadályozni… hanem mert rohadtul zavaró. Ha valaki megkérdezné, mit látok, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy szemetet. Miközben nézem „az evolúció csúcsát”, az embert. Érdekes fogalmaik vannak a csúcsról. Én inkább egy rakat megalomán férget látok, több rakat agymosott rongybabát, meg néhány millió hulladékot. Úgy összesen. Kár, hogy belőlük kell táplálkoznom… néha kifejezetten nehezemre esik ilyesmire vetemedni. Természetesen, sajnálatról szó sincs. Nem lehet sajnálni egy olyan fajt, ami önmagát pusztítja. Igazából mókás nézni, ahogy vívják a kicsinyes kis háborúikat. Bár, egy bizonyos ismétlésszám után ez is rettentően unalmas lesz. Mindig ugyanaz újra… és újra… és újra. Komolyan, ezek semmiből sem tanulnak. No de elég volt itt a magasban való filozofálásról. Ha már enni nincs alkalmam, akkor kiijesztem a szart is belőlük. Persze, azt a rongyot amit félig beépítettem abba a vakarékba, már időleges volt levetnem magamról. Nem is okozott gondot felkeresni és magamévá tenni pár új göncöt. Hogy fizettem-e? Ugggyan kééérem… ez még viccnek is túlzás volt.
  - Ideje mozgolódni egy kicsit.
Erősítem meg magamnak a saját döntésem s mielőtt feltápászkodnék ültőmből, meghúzgálom térdig érő vérvörös csizmáim szárát, hogy szép feszesen simuljanak a vádlimhoz. Ahogy kell. Magas sarka kellően jó alakot kölcsönöz a lábamnak és a tartásomon is sokat lendít a szexi kategória felé. Persze ezt is csak erősíti a testhez simuló fényes fekete nadrágom, meg a vér színében fürdő fűzőm is. Szív alakú dekoltázsa kellően kellemes látványt okoz, fekete csipke berakásokkal és szatén szalaggal összefogatva szorosan követi karcsúságomat. Vékony anyagú vörös kesztyűt húzok fel alabástrom színű kezeimre, majd megigazgatva éjszínű fürtjeimet, a vörös kis mellényt applikálom magamra úgy, hogy a csatokba ne akadjon bele a hajam. A mellényke a vállaimat félig fedi, két kapoccsal rögzíthető, egyik a nyakamnál, másik a melleim fölött. Egyiket sem rögzítem, hagyom a pántokat lógni. Persze, ha már rosszalkodni fogok, nem kéne, hogy felismerjenek, így van az, hogy egy jelmez boltba is benéztem. elhoztam egy csomó mindent, de végül egy vörös szemmaszkot hoztam el. A szemeknek való nyílások ívesen, macskaformájúan vannak kialakítva, finom anyagból simul rá az arcomra s ami külön tetszik benne, hogy a szemem alatt mindkét oldalt egy kis háromszög nyúlik le a maszkról. Olyan, mintha ennek is lennének helyes kis szemfogai. Instant szerelem volt első látásra. Nyújtózkodom egyet s leszökkenek a túzlépcső tetejéről egészen az utca szintig. Ott bravúrosan beugrok egy autó elé s mielőtt még dudálva-fékezve elütne, egész egyszerűen felszökkenek és átfutok rajta. Bent hallhatják is a cipőm kopogását. Meg persze kuncogó nevetésem, aztán vámpírtempóba avanzsálom testem s figyelem, ahogy a város fényei csíkká változnak mellettem. Persze a kocsiknak fenntartott úton közlekedem… okozva is némi anyázást meg fennakadást, hiszen az emberek elmosódott rémet látnak állandóan… illetve miattam nekimennek egymásnak… az oszlopnak… a tűzcsapnak… és ilyesmi. Állatira vicces! Az, amit tutira hallanak, az a gyöngyöző kacajom, mikor elfutok mellettük. Már csak kéne találnom valami célt… merre fussak?
- Hoooppp éééés baaalra eeeel!
Kiáltom, mert annnyira rendes vagyok, hogy indexeltem. Mármint szóban, bár így se tudnak rám elég gyorsan felkészülni. Kicsit szomorú… hogy egy ilyen haszontalan faj van a világon többségben. Szürkületben indultam el, lassan tök sötét lesz, és a lámpák gyér fénye bizony sokszor ijesztőbbnek láttat az emberi szemekben, mint amilyen vagyok. Persze, azért nem fogok megállni, hogy pózoljak. Nem érdemlik meg, hogy lássanak, sem azt, hogy sajnáljam őket.

* Comics* ||Remélem tetszik || ©REDIT

avatar
✻ tartózkodási hely :
mögötted...
✻ foglalkozás, hobbi :
népirtás
✻ karakter arca :
Megan Fox
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Aug. 14, 2016 10:40 am ••

Szabad játéktér!
avatar
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Júl. 05, 2016 12:01 am ••

Leonard & Lavender

Akarva akaratlanul is felmerül bennem a kérdés; mi lett volna, ha... Nincs ami gátat szabjon a képzeletemnek, amikor arra gondolok milyen lett volna, ha Leonard és én akkor, évekkel ezelőtt nem válunk el egymástól. Vajon ugyanolyan vége lett volna a kapcsolatunknak? Vagy rosszabb? Azzal, hogy vége lett, tulajdonképpen csak megelőztük a nagyobb bajt, vagy butaság volt mindent felrúgni és nem próbálkozni inkább? Persze lehet, hogy csak idő kérdése volt, én ugyanúgy Central Cityben kötöttem volna ki, egy tragédiától terhes mondhatni friss házasságban, amelyben a férjemmel együtt úgy vergődünk, mint a levegő után kapkodó partra vetett hal, az életéért küzdve. Miért is nem tartottuk a kapcsolatot? Tudom, butaság ezen rágódni, hiszen azóta mindkettőnknek megvan a saját élete, és valószínűleg Leonnal is legalább annyi minden történt, hogy órákig tudna mesélni, ha hagynám neki - valószínűleg fogom is. Mindig is élveztem a társaságát és nem most fogom elutasítani azt.
Kérdésére nemes egyszerűséggel inkább nem felelek, magam sem tudom pontosan mi hagyná el a számat, ha kinyitnám, ezért talán jobban is teszem, ha nem szólalok meg. Helyette sokatmondó pillantást vetek rá, egy kedves mosollyal együtt, amely többet elárulhat, mintha szavakba önteném mi is Ő a számomra ma. Hiszen valószínűleg nagyon jól tudja mit is jelentett nekem akkor régen, hogy bárhogyan is váltunk el, mindig jól fogok emlékezni arra, milyen boldog voltam mellette. Rövid ideig félelem tölt el, hogy vajon amikor megkérdezi mi mindent történt velem és milyen életem van itt Central Cityben, vajon őszinte leszek-e, amikor azt mondom neki; boldog vagyok?
- Talán - nyugtázom mosolyogva, a szállingózó havat figyelve néhány pillanatig. Szinte érzem, ahogyan a nemrég még versenyautóként gyorsulni akaró gondolataim most újra alacsonyabb sebességbe kapcsolnak és megpihennek egy kicsit, nem akarják elviselhetetlen fejfájásig róni a köröket a fejemben. Ha eddig volt is bennem bármilyen feszültség a helyzetből adódóan, most olyan könnyedén engedem el magamat, mintha legalábbis semmi gondom nem lenne az életben. Hiszen Leo és én ismerjük egymást, jobban, mintha csak két ismerős lennénk  - és bár ez a tény talán kicsit zavarba ejtő -, mégis éppen ezért nincs okom feszengeni a társaságában. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az úriember fog még meglepetéseket okozni ma és azon kapom magamat, hogy kellemesen izgatott vagyok ezeknek a meglepetéseknek a megismerését illetően.
- Nem is tudod mi mindent hagytál ki eddig. - Rosszallásom kifejezése végett finoman megrázom a fejem. - Nagyon remélem, hogy legalább nyomós indokkal tudsz szolgálni csekély helyismeretedért - nehezen bár, de sikerül elfojtanom a kitörni készülő nevetést, hiszen az Istenért sem akarnám komolyan felelősségre vonni. Hiszen ha fordított helyzetben találkoztunk volna és én lennék most Starling Cityben, ugyanolyan tanácstalan lennék a város értékeivel, a legjobb kávézójukkal, vagy az eldugott, de legjobb kis éttermükkel, vagy bármi mással kapcsolatban. Minden bizonnyal még a bankot is képtelen lennék megtalálni.
- Öt éve - felelem a kérdésre halvány mosollyal az arcomon. Újra eszembe jut Matt és az, hogy volt már, aki kevesebbért elvált, mint amit én csinálok most. De megfogadtam, hogy nem fogok azon pörögni mit szólna most a férjem, vagy mi lenne, ha... Egyszerűen csak élvezni akarom egy rég nem látott kedves ismerős társaságát a hóesésben. Nem olyan nagy kérés ez - ugye? - Bár valószínűleg egy kicsit több, mint öt éve, ha pontos akarok lenni. De gondolom ez nem érdekel téged - zavart kis nevetés tör ki belőlem és lesütöm a szememet, újra a fülem mögé akarom tűrni a már egyébként is oda simított hajamat, amely a zavaromat igazolja.
Még szerencse, hogy a kávézóhoz értünk, így amíg alig két lépéssel bár, de Leon előtt a pulthoz sétálok van egy kis időm összeszedni magamat annyira, hogy ne akarjak dadogni, amikor felnézek a társaságom jóképű arcára. - Igen, köszönöm. - Kellemes meglepetésként ér a tény, hogy Leonard még mindig emlékszik rá milyen kávét iszom. Tulajdonképpen jó érzéssel tölt el, hiszen ez azt jelenti, hogy ennyi idő távlatában sem felejtett el egy ilyen apróságot.
- Nos, mindenképpen megtiszteltetésnek érzem az ajánlatot, de nagyon remélem azzal is tisztában vagy, hogy minden szolgáltatást teljes körűen ki szeretnék használni.  - Érzem, ahogyan az arcom minden egyes szeglete felderül a vidámságtól, amely valójában egészen indokolatlannak tűnhet külső szemlélő számára, de nekem, aki tudja, hogy Leon nem olyan ember, aki szívesen átengedi az irányítást másoknak, az öröm igenis jogosnak bizonyul.
- Mellesleg remélem nem jelent gondot, ha az idegenvezetést ma nem a város történelmi múltjára vezetem vissza. Sokkal jobban szeretném tudni, hogy mi történt veled, mióta nem láttalak. - magyarázom jókedvűen, miközben azon tűnődöm merre is induljunk. Kis dilemmázás után úgy döntök, elviszem őt a második kedvenc helyemre - természetesen csak a virágbolt után. A mellékutca felé mutatok, amely legalább olyan barátságos, mint a bolt és a kávézó környéke, a különbség talán csak az, hogy valamivel csendesebb. - Gyere.
avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Ápr. 24, 2016 10:21 am ••



Lavender & Leonard
--- We've come a long way from where we began ---

A
lig változott valamit; bár nőknek szóló bókok esetén amúgy is ezt szokás mondani, ez alkalommal tökéletesen igaz. Nem is tudom, hová tűntek az évek.
- Ez már majdnem úgy hangzik, mint egy fenyegetés – az arcomra telepedett mosoly kiszélesedik, végül röviden elnevetem magam. – Annyira jó, vagy annyira rossz emlék vagyok? – hunyorítok rá egy pillanatra, majd a következőben kissé meg is bánom, de már kimondtam, nincs mit tenni, úgyis tisztában van vele, hogy ilyen vagyok, meglepetéseket nem ezen a téren fogok okozni neki.
Mert azért fogok, ebben egészen biztos vagyok. Sok idő telt el, mióta különváltunk, és ahogy erre gondolok, érzem, hogy felbizsereg bennem a kíváncsiság: vajon milyen lehet most. A szemeim hiába vizslatják, erre nem fogok rájönni egy kis beszélgetés nélkül.
- Talán most jött el az ideje – felelem könnyedén, mosollyal, meg sem próbálva mélyebb réteget tulajdonítani sem a kérdésnek, sem a válasznak. Az övére viszont nagyon is figyelek: szóval már egy ideje itt lakik. Jó messze Franciaországtól, akárcsak én. Érdekes, hogy megint ennyire közel sodort minket egymáshoz az élet, de mégsem egyazon városba, mintha nekünk mindig épp, hogy csak egy kicsi hiányozna.
Minél tovább legeltetem rajta a pillantásom, és hallgatom ismerősen csilingelő hangját, nevetését, annál biztosabb leszek benne, hogy nem akarom hagyni csak úgy elillanni. A kávézástól jobb ötletem aligha születhetett volna. Ismerem a viszonyukat: Bárhol. Bármikor. Minden mennyiségben.
Elégedett mosolyt villantok rá, amikor igent mond, és ezzel együtt furcsa zavarom is enged valamelyest. Nem bújt ki a meghívás alól. Ez azt jelenti, hogy pokolra azért nem kíván. Ami igazán jó hír.
- Akkor sétálunk – bólintok, és már fordulok is az említett kávézó felé, mielőtt még meggondolná magát. – Furcsa, egy ideje itt élek, de még sosem volt olyan, hogy egyszerre adódott volna időm és hangulatom is a város felderítéséhez. Szégyenkezve, de be kell vallanom, a főutcán és a sarki éttermen kívül még sehol sem jártam, pláne nem gyalog – teszem hozzá olyan hangon és mimikával, mintha főbenjáró titokba avatnám be. – Te mióta laksz itt?
Közben a kávézóhoz is elérkezünk, hagyom, hogy előttem lépjen be, majd egyenesen a pulthoz sétálva, belekezdek a rendelésbe.
- A szokásos? – pillantok Lavenderre, azzal a cinkos mosollyal, ami elárulja, még mindig jól emlékszem rá, mi volt a kedvence. Persze, ez is változhatott. Ahogy minden. Mégis jól esik néha olyasmire bukkanni, ami állandó marad. Például az a szikra, ami kettőnket összeköt; nem szenvedély már, de úgy látszik, hiába szúrtuk el rendesen annak idején, és hiába rendeződött mostanra merőben máshogy az életünk, ez a kötelék mégsem változott. Legalábbis bennem nem. Pont ugyanazt a finoman zsongó érdeklődést és halvány zavart érzem a közelében, mint a legelső alkalommal. A szépsége most is lehengerlő.
Mikor kézhez kapjuk a két nagy alakú, dekoratív dobozt, fizetek, majd Lavender felé fordulok.
- Innentől ön a főnök, mademoiselle. Iszom minden szavát és követem a lépteit. Az alku a következő: hajlandó vagyok testőrszolgáltatást nyújtani, ha cserébe idegenvezetőt kapok. Egy kis felárért talán szórakoztatást is vállalok – sandítok rá somolyogva, és mivel ténylegesen nem ismerem a várost, rábízom a döntést, hogy merre induljunk. Azt hiszem, ismer már annyira, hogy tudja: nem szívesen engedem ki az irányítást a kezeim közül, és bízom másra magam, most mégis megteszem. Ez a gesztus pedig csakis neki és a mostani pillanatnak szól.

avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Feb. 14, 2016 12:18 am ••

Leonard & Lavender

Hosszú ideje azt veszem észre magamon, hogy képtelen vagyok hosszú ideig egy dologra koncentrálni. Mindenre odafigyelek, sokszor mégsem fogom fel teljesen, mi is történik körülöttem. Ezer felé járnak a gondolataim és képtelen vagyok őket összeszedni, hogy rendezett sorokban, segítőkészen sorakozzanak fel nekem. Csapongok egyiktől a másikig, miközben ezernyi érzés játszadozik velem. Hol úgy érzem minden rendben lesz az életemmel, hol éppen menekülni akarok ebből a városból és mindattól, amit most az életemnek nevezhetek. A boltomban uralkodó csend és milliónyi, kavargó illat azonban mégis megnyugtat. Egy időre. A gondolataim lassítanak picit, mintha szeretnének körülnézni, megnyugodni, mielőtt újra azon kapnám magamat, hogy például fogalmam sincs hogyan jutottam el egyik helyiségből a másikba.
Most mégis, rögtön ahogyan megpillantom Leont, belecsöppenek az emlékeim tengerébe, amelyek arról az időszakról maradtak meg nekem, amikor Vele voltam. Vele, aki éppen velem szemben, karnyújtásnyira álldogál, mégis olyan, mintha csak egy látomás lenne a múltból, holott annyit változott... Mesterien formált vonásai, melyek vonzó élt biztosítanak arcának a régiek, mégis úgy érzem, mintha teljesen más emberrel állnék szemben, mint akitől a legutóbbi találkozásunkkor elváltam. Meglehet, hogy tévedek, mégis derűsen érdeklődő pillantással cikázik végig a pillantásom rajta, mindenek előtt azt nyugtázva, hogy nem képzelődöm.
- Téged soha nem kevernélek össze senkivel. - Rákontrázok az Ő játékosságára, ugyanakkor ha már külön meg is kért rá, még egyszer végigmérem őt, nem tudván betelni a látvánnyal. Ettől rögtön belém költözik a bűntudat apró manója, ami minden hessegetés ellenére óriási táblát kezd lengetni a szemem előtt, a férjemmel rajta. Próbálom elhajtani az érzést, hiszen nincs miért bűntudatosnak lennem, mégis érzem, hogy finom pír jelenik meg arcomon és rögtön kicsivel melegebbnek érzem az időt, mint amilyen valójában.
- Igen, már egy ideje - felelem mosollyal az arcomon, miközben le sem veszem a szememet Leonról, ezúttal kihasználva az alkalmat, hogy addig figyeljem őt, amíg Ő éppen nem rám koncentrál. Vetek egy pillantást a boltom kirakatára is és mint mindig, most is halvány mosoly költözik a szám sarkába a büszkeségtől, amit az jelent, hogy van egy saját virágboltom.
- Hogy lehet, hogy még soha nem futottunk össze? - Teszem fel az olyan egyértelmű kérdést. Szokták mondani, hogy a világ nem is olyan nagy, mint amilyennek gondoljuk és hogy menjen bárhová az ember, mindig találkozik néhány ismerős arccal. Igen ám, de mi van akkor, ha ez az ismerős arc nagyon is ismerős, és végig a szomszéd városban bujkált? A kérdésem tehát valószínűleg teljesen jogosan bukott ki belőlem. Az a belső izgatottság azonban, amely a választ várva önt el, már-már zavarba ejtő. Bár ahogyan Leont elnézem Ő is osztozik velem ebben az érzésben, holott emlékeim szerint ez nem jellemző rá. Ez a tudat pedig megmosolyogtat, mert úgy érzem a zavara valamilyen szinten nekem tudható be. Ez pedig tényleg örömmel tölt el.
- Nos... - Néhány pillanatig még számomra is úgy tűnik a bűntudat fog győzedelmeskedni bennem és végül nemet mondok bármiféle ajánlatra, amivel éppen előállni készül, végül eszembe jut miért is nem szeretek otthon lenni. - Nem, nem sietek - rázom meg a fejemet könnyedén. - Boldogan mondanék rá igent. - Halk, de jókedvű nevetés tör elő belőlem, ahogyan a kávé szóba kerül. Legyen szó bármiről, engem bizony kávéval bármikor meg lehet venni, nem tagadom.
- Szóval a póni... - újra nevetés tör ki belőlem, ezúttal egy fokkal hangosabban, mint korábban. - Inkább sétálnék - felelem végül, félve attól, hogy összefuthatok bármelyik ismerősömmel, éppen most - nem mintha a séta ezen sokkal többet segítene. De mégis, egy kedves jóbarátomról van itt szó, nem pedig másról...
avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Feb. 07, 2016 7:52 pm ••



Lavender & Leonard
--- We've come a long way from where we began ---

F
elém fordul, a füle mögé hajtja a haját. A találkozás váratlan és teljesen kizökkent a gondolataimból, a pillantásom mégis megtalálja ezt az apró, másnak talán jelentéktelen mozdulatot. Túlságosan jól ismerem. Kedves mozzanata az emlékeimnek, ha zavarban van, vagy ha hirtelen kibillentik a gondolatai közül, gyakran ezt csinálja. Én pedig mindig is imádtam meglepni.
Most azonban én is ugyanolyan meglepett vagyok, akárcsak ő. Nem számítottunk egymásra. Már jó ideje nem.
Mégis, váratlan örömmel tölt el, hogy látom, a tekintetem mohón és kíváncsian siklik az arcán, az ismerős-ismeretlen vonásokat tapogatva, még ha konkrétan nem is érek hozzá. Félig tudatos, félig ösztönös ez a fajta óvatosság. Fogalmam sincs, milyen érzés lenne hozzáérni. Nem mondhatnám, hogy túlságosan szépen váltunk el annak idején, de az idő szinte mindennek elradírozza az élét, csupán azt hagyja meg érintetlenül, ami szép volt. Már-már valótlanul szép.
Pontosan ezt érzem most. A mosolyom meleg, biztató és bizakodó.
- Azért jól nézz meg, nehogy összekeverj valakivel – költözik egy kis összetéveszthetetlen, huncut fény a szemeimbe, ahogy az ő kékjeit fürkészem. Végül, ha nehezen is, de néhány másodpercre leveszem róla a pillantásom, hogy a mutatott irányba forduljak, és megsasoljam a boltot.
- Virágüzlet – mondom ki hangosan, amit leolvasok a csinos, boltíves ajtóról. Már kirakatában is annyira ő, hogy kezdem is megfedni magam, hogyan sétálhattam el mellette csak így. – Szóval most Central Cityt csinosítod – jegyzem meg kedves, titokzatos mosollyal. Gondolom, ha itt van boltja, időközben ide is költözött. Szívesen megkérdezném, hogyhogy otthagyta Franciaországot, mégis mit keres éppen itt, a világnak pont azon a csücskén, ahová jelenleg én is tartozom, de egyrészt udvariatlannak tartanám az utcán kivallatni, másrészt nagyon is nehéz a helyén kezelnem a helyzetet. Fogalmam sincs, hogyan viszonyul hozzám, a múltban történtek alapján. Benne is pozitív érzéseket hív elő ez a hirtelen összefutás, vagy elutasító lesz és elzárkózó, mert még mindig haragszik rám...
- Én a szomszédban lakom. Mármint a szomszéd városban – korrigálok egy újabb mosoly kíséretében; jézusom, ezt nem is én mondtam. Úgy látszik, van, ami nem változik, még mindig képes eloszlatni az összeszedettségem. Ha direkt csinálja, ha nem.
- Sietsz valahová? – habozásra számítok, így egy-két hangsúlyos másodpercet kivárva tovább pontosítom a kérdést. – Mit szólnál egy kávéhoz? – nem sok választ el attól, hogy csibészes mosollyal hozzátegyem, egy régi ismerőssel, de az utolsó pillanatban meggondolom magam. Nem akarom azzal elrontani, hogy már az elején a viharosabb emlékekre terelem a szót. Arra vagyok kíváncsi, most milyen, mi van vele, megvalósította-e a vágyait, és... hogy boldog-e. Nélkülem.
Talán csak a nemleges választól tartok, talán csak a magabiztosságom elkóborolt darabkáit akarom visszaszerezni, de továbbra sem várom meg, hogy mondjon valamit, nyugodt hangszínnel, de tovább beszélek.
- Ha van kedved, beülhetünk oda – fordítom a tekintetem a sarkon ácsorgó kávéház felé, bizonyára már ismeri, ha ilyen közel van a bolthoz. – Nagyon hívogató az a... póni – ráncolom a homlokom, ahogy hunyorogva jobban szemügyre veszem a kávézó emblémáját. Próbálom keresni az összefüggést. – Vagy akár sétálhatunk is vele egyet. – Elvégre az idő gyönyörű, kifejezetten kedvelem, amikor havas január ellenére ilyen intenzíven süt a nap. És talán járkálni is jobban szeretnék, mint odaszegezni magam egy asztalhoz, és egy helyben ücsörögni vele szemben. De a világért sem dönteném el helyette, ha be szeretne menni, úgy fogok tenni, mintha szívem leghőbb vágya lenne egy kis megmelegedés, még ha tíz perce is jöttem ki az étteremből.
avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Jan. 26, 2016 12:02 am ••

Leonard & Lavender


Mindenki azt mondta, hogy szerencsésebb lesz, ha otthon töltöm el azt az időt, amíg sikerül legalább annyira feldolgoznom a lányom elvesztését, hogy képes legyek újra teljes emberként funkcionálni és tudomást venni a körülöttem lévőkről. Az önkéntes "szobafogság" azonban alig tartott tovább két hétnél, amikor is már képtelen voltam a négy fal között, egy házban tartózkodni az emberrel, akit kezdetektől fogva okolok a lányom halála miatt. Persze nem szép dolog éppen nekem ezt tennem a férjemmel. De talán éppen ezért volt jó ötlet, hogy megpróbáljam elvégezni azokat a dolgokat, amelyeket annak előtte is muszáj voltam elvégezni. Talán ha lefoglalom magamat és arra koncentrálok, hogy minél több dolgom legyen, amelyeket muszáj elvégeznem, és oda is kell figyelnem rájuk, nos akkor és talán csak akkor képes leszek továbblépni.
Egészen mostanáig, bevallom úgy tűnt, ez a módszer működik is, mert sokszor azon kapom magamat, hogy tulajdonképpen élvezem, amit csinálok. Főleg azt, amikor a virágpiacon kódorgok, a rengeteg szín és illat között, magamban azt tervezgetve, hogy milyen virágokat használok majd fel a következő csokromhoz, vagy éppen azon törve a fejemet, hogy melyik virág illene a konyhánkba odahaza.
A rengeteg kódorgás és virágpiacon eltöltött idő mellett persze nem feledkezem meg arról sem, hogy végezzem a munkámat, ami kimerül abban, hogy néhány naponta, amikor tényleg szükség van rám, benézek a virágboltba, hogy elintézzek néhány rendelést, vagy éppen ellenőrizzem a munkát. Ma is az utóbbiért jöttem be a boltba. Meg persze azért, hogy ne kelljen otthon lennem, a négy fal között. Mikor végül úgy érzem, hogy nincs többé szükség a felügyeletemre és kezdem kissé frusztrálva is érezni magamat az adott helyzetben, úgy döntök ideje hazafelé indulnom. Alig lépek azonban ki a boltból, máris a nevemet hallom, így meglepetten fordulok hátra, a fülem mögé tűrve a hajamat, hogy jobban lássam ki is szólított a nevemen. Az arcomról eddig is könnyedén leolvasható meglepettség most valószínűleg a kétszeresére  is növekedett már, hiszen....
- Leonard? - szólalok meg csodálkozva, úgy méregetve a férfit, mintha csak egy álom lenne, egy jól öltözött látomás. Mikor végre felfogom, hogy valóban vele állok szemben, széles mosoly terül szét az arcomon és gyengéd pillantással mérem őt újra végig. Milliónyi emlék kezd kavarogni bennem, ahogyan a szemeibe nézek, miközben a mosolyom egy cseppet sem akar lankadni. Nem gondoltam volna, hogy éppen itt és most, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, most azonban az, hogy újralátom őt, kellemes érzésekkel tölt el.
- Ez itt az én boltom - mutatok az üzlethelyiségre, ahonnan alig pár perce kiléptem. - Inkább én kérdezhetném, hogy Te mit keresel itt?
avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Hétf. Jan. 25, 2016 2:29 pm ••



Lavender & Leonard
--- We've come a long way from where we began ---

K
öszönöm, hogy eljött. Szerdán hívom a fennmaradó részletekkel kapcsolatban, ahogy ígértem. Öröm volt személyesen is találkozni önnel – fogok kezet végül mr. Sokat-költök-a-marketingre-de-miért-is-bíznám-a-szakemberre? makulátlanul maximalista, lehengerlően ellenőrzés-mániás, és ebből a vonzó kombinációból fakadóan diszkréten kopaszodó példányával. De még mekkora öröm!
Majd kifordulok az elegáns, csinos kis étteremből, ahová a megbeszélést intéztem, és apránként a műmosoly is leolvad az arcomról.
Apró, kristályos szemekben szállingózik a hó, ahogy zsebre tett kézzel, szétnyitott kabáttal az utcákon barangolok. A hóról mindig az őrült sok ember jut eszembe, akik teperve-tiporva küzdenek az utolsó percekben beszerzett karácsonyi ajándékokért. Ki nem állhatom ezt a toporgást, de most mindennek nyoma sincs, a januárt kifejezetten szeretem. Az idő kellemesen hűvös, és a napsütés is előbukkan olykor-olykor, vakító-csillogóvá színezve a lehullott havat, és lopva egy kis rövidéletű optimizmust a szembejövő, szürke arcokra.
Szokásom, hogy figyelem az embereket az utcán, de most főleg az aznapi teendők sétálgatnak a fejemben, gyors leltárt tartva, mi van már kipipálva, és mit kell még belesűrítenem Central City-beli kiruccanásomba. Lényegében a találkozó, amiért jöttem, már letudva, de ha már erre fújt a szél, beterveztem másokat is, abban a reményben, hogy ez jó apropó lesz arra, hogy jó sok mindent elintézzek, amit eddig csak halogattam. A végére sikerült is rohanósra tábláznom a napom.
Épp azon gondolkodom, hogy betérek egy kávéra, engedve a pár házzal arrébb himbálózó tábla csábításának, mikor hirtelen elsuhan előttem egy havasszőke hajkorona, éppen a szomszédos üzletből kilépve. Tovább megyek, de automatikusan utána pillantok, és két lépés után meg is állok.
- Lavender? – ejtem ki a nevét kissé megemelve a hangom, utána szólva, enyhe homlokránccal, de a szám sarkában már formálódik is a mosoly, ezúttal a lehengerlően őszinte fajtából, ahogy egyre biztosabb vagyok benne, hogy csakugyan őt látom. El se hiszem!
Ha visszafordul, közelebb lépek hozzá, és láthatóan meglepetten, de a viszontlátás örömével fürkészem az arcát. Egy hangyányi bizonytalanság azért játszik a vonásaimon, de annyira felkészületlenül ért a találkozás, hogy hirtelen nem tudok még dönteni, hogyan is viselkedjek. Ugyan nem ölelem magamhoz, de a szemeim csillogó vidámsággal üdvözlik.
- Te itt? Hogy kerülsz ide? – kérdem egy szélesedő mosoly kíséretében.

avatar
Vendég
live like legends


Poszt témája: Central City Utcái •• Csüt. Jún. 11, 2015 10:19 pm ••

****
avatar
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• ••

Sponsored content
live like legends

Central City Utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Central City Utcái
» Utcák és terek
» Central Park, Manhattan
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-