Central City Utcái - Page 3
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Central City Utcái



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Vas. Feb. 07, 2016 7:52 pm ••



Lavender & Leonard
--- We've come a long way from where we began ---

F
elém fordul, a füle mögé hajtja a haját. A találkozás váratlan és teljesen kizökkent a gondolataimból, a pillantásom mégis megtalálja ezt az apró, másnak talán jelentéktelen mozdulatot. Túlságosan jól ismerem. Kedves mozzanata az emlékeimnek, ha zavarban van, vagy ha hirtelen kibillentik a gondolatai közül, gyakran ezt csinálja. Én pedig mindig is imádtam meglepni.
Most azonban én is ugyanolyan meglepett vagyok, akárcsak ő. Nem számítottunk egymásra. Már jó ideje nem.
Mégis, váratlan örömmel tölt el, hogy látom, a tekintetem mohón és kíváncsian siklik az arcán, az ismerős-ismeretlen vonásokat tapogatva, még ha konkrétan nem is érek hozzá. Félig tudatos, félig ösztönös ez a fajta óvatosság. Fogalmam sincs, milyen érzés lenne hozzáérni. Nem mondhatnám, hogy túlságosan szépen váltunk el annak idején, de az idő szinte mindennek elradírozza az élét, csupán azt hagyja meg érintetlenül, ami szép volt. Már-már valótlanul szép.
Pontosan ezt érzem most. A mosolyom meleg, biztató és bizakodó.
- Azért jól nézz meg, nehogy összekeverj valakivel – költözik egy kis összetéveszthetetlen, huncut fény a szemeimbe, ahogy az ő kékjeit fürkészem. Végül, ha nehezen is, de néhány másodpercre leveszem róla a pillantásom, hogy a mutatott irányba forduljak, és megsasoljam a boltot.
- Virágüzlet – mondom ki hangosan, amit leolvasok a csinos, boltíves ajtóról. Már kirakatában is annyira ő, hogy kezdem is megfedni magam, hogyan sétálhattam el mellette csak így. – Szóval most Central Cityt csinosítod – jegyzem meg kedves, titokzatos mosollyal. Gondolom, ha itt van boltja, időközben ide is költözött. Szívesen megkérdezném, hogyhogy otthagyta Franciaországot, mégis mit keres éppen itt, a világnak pont azon a csücskén, ahová jelenleg én is tartozom, de egyrészt udvariatlannak tartanám az utcán kivallatni, másrészt nagyon is nehéz a helyén kezelnem a helyzetet. Fogalmam sincs, hogyan viszonyul hozzám, a múltban történtek alapján. Benne is pozitív érzéseket hív elő ez a hirtelen összefutás, vagy elutasító lesz és elzárkózó, mert még mindig haragszik rám...
- Én a szomszédban lakom. Mármint a szomszéd városban – korrigálok egy újabb mosoly kíséretében; jézusom, ezt nem is én mondtam. Úgy látszik, van, ami nem változik, még mindig képes eloszlatni az összeszedettségem. Ha direkt csinálja, ha nem.
- Sietsz valahová? – habozásra számítok, így egy-két hangsúlyos másodpercet kivárva tovább pontosítom a kérdést. – Mit szólnál egy kávéhoz? – nem sok választ el attól, hogy csibészes mosollyal hozzátegyem, egy régi ismerőssel, de az utolsó pillanatban meggondolom magam. Nem akarom azzal elrontani, hogy már az elején a viharosabb emlékekre terelem a szót. Arra vagyok kíváncsi, most milyen, mi van vele, megvalósította-e a vágyait, és... hogy boldog-e. Nélkülem.
Talán csak a nemleges választól tartok, talán csak a magabiztosságom elkóborolt darabkáit akarom visszaszerezni, de továbbra sem várom meg, hogy mondjon valamit, nyugodt hangszínnel, de tovább beszélek.
- Ha van kedved, beülhetünk oda – fordítom a tekintetem a sarkon ácsorgó kávéház felé, bizonyára már ismeri, ha ilyen közel van a bolthoz. – Nagyon hívogató az a... póni – ráncolom a homlokom, ahogy hunyorogva jobban szemügyre veszem a kávézó emblémáját. Próbálom keresni az összefüggést. – Vagy akár sétálhatunk is vele egyet. – Elvégre az idő gyönyörű, kifejezetten kedvelem, amikor havas január ellenére ilyen intenzíven süt a nap. És talán járkálni is jobban szeretnék, mint odaszegezni magam egy asztalhoz, és egy helyben ücsörögni vele szemben. De a világért sem dönteném el helyette, ha be szeretne menni, úgy fogok tenni, mintha szívem leghőbb vágya lenne egy kis megmelegedés, még ha tíz perce is jöttem ki az étteremből.
✻ hozzászólások :
219
✻ tartózkodási hely :
starling city
✻ foglalkozás, hobbi :
marketing projekttervező, céges kapcsolattartó
✻ karakter arca :
Gaspard Ulliel
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Kedd. Jan. 26, 2016 12:02 am ••

Leonard & Lavender


Mindenki azt mondta, hogy szerencsésebb lesz, ha otthon töltöm el azt az időt, amíg sikerül legalább annyira feldolgoznom a lányom elvesztését, hogy képes legyek újra teljes emberként funkcionálni és tudomást venni a körülöttem lévőkről. Az önkéntes "szobafogság" azonban alig tartott tovább két hétnél, amikor is már képtelen voltam a négy fal között, egy házban tartózkodni az emberrel, akit kezdetektől fogva okolok a lányom halála miatt. Persze nem szép dolog éppen nekem ezt tennem a férjemmel. De talán éppen ezért volt jó ötlet, hogy megpróbáljam elvégezni azokat a dolgokat, amelyeket annak előtte is muszáj voltam elvégezni. Talán ha lefoglalom magamat és arra koncentrálok, hogy minél több dolgom legyen, amelyeket muszáj elvégeznem, és oda is kell figyelnem rájuk, nos akkor és talán csak akkor képes leszek továbblépni.
Egészen mostanáig, bevallom úgy tűnt, ez a módszer működik is, mert sokszor azon kapom magamat, hogy tulajdonképpen élvezem, amit csinálok. Főleg azt, amikor a virágpiacon kódorgok, a rengeteg szín és illat között, magamban azt tervezgetve, hogy milyen virágokat használok majd fel a következő csokromhoz, vagy éppen azon törve a fejemet, hogy melyik virág illene a konyhánkba odahaza.
A rengeteg kódorgás és virágpiacon eltöltött idő mellett persze nem feledkezem meg arról sem, hogy végezzem a munkámat, ami kimerül abban, hogy néhány naponta, amikor tényleg szükség van rám, benézek a virágboltba, hogy elintézzek néhány rendelést, vagy éppen ellenőrizzem a munkát. Ma is az utóbbiért jöttem be a boltba. Meg persze azért, hogy ne kelljen otthon lennem, a négy fal között. Mikor végül úgy érzem, hogy nincs többé szükség a felügyeletemre és kezdem kissé frusztrálva is érezni magamat az adott helyzetben, úgy döntök ideje hazafelé indulnom. Alig lépek azonban ki a boltból, máris a nevemet hallom, így meglepetten fordulok hátra, a fülem mögé tűrve a hajamat, hogy jobban lássam ki is szólított a nevemen. Az arcomról eddig is könnyedén leolvasható meglepettség most valószínűleg a kétszeresére  is növekedett már, hiszen....
- Leonard? - szólalok meg csodálkozva, úgy méregetve a férfit, mintha csak egy álom lenne, egy jól öltözött látomás. Mikor végre felfogom, hogy valóban vele állok szemben, széles mosoly terül szét az arcomon és gyengéd pillantással mérem őt újra végig. Milliónyi emlék kezd kavarogni bennem, ahogyan a szemeibe nézek, miközben a mosolyom egy cseppet sem akar lankadni. Nem gondoltam volna, hogy éppen itt és most, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, most azonban az, hogy újralátom őt, kellemes érzésekkel tölt el.
- Ez itt az én boltom - mutatok az üzlethelyiségre, ahonnan alig pár perce kiléptem. - Inkább én kérdezhetném, hogy Te mit keresel itt?
✻ hozzászólások :
25
✻ tartózkodási hely :
✿ central city.
✻ karakter arca :
✿ clémence poésy.
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• Hétf. Jan. 25, 2016 2:29 pm ••



Lavender & Leonard
--- We've come a long way from where we began ---

K
öszönöm, hogy eljött. Szerdán hívom a fennmaradó részletekkel kapcsolatban, ahogy ígértem. Öröm volt személyesen is találkozni önnel – fogok kezet végül mr. Sokat-költök-a-marketingre-de-miért-is-bíznám-a-szakemberre? makulátlanul maximalista, lehengerlően ellenőrzés-mániás, és ebből a vonzó kombinációból fakadóan diszkréten kopaszodó példányával. De még mekkora öröm!
Majd kifordulok az elegáns, csinos kis étteremből, ahová a megbeszélést intéztem, és apránként a műmosoly is leolvad az arcomról.
Apró, kristályos szemekben szállingózik a hó, ahogy zsebre tett kézzel, szétnyitott kabáttal az utcákon barangolok. A hóról mindig az őrült sok ember jut eszembe, akik teperve-tiporva küzdenek az utolsó percekben beszerzett karácsonyi ajándékokért. Ki nem állhatom ezt a toporgást, de most mindennek nyoma sincs, a januárt kifejezetten szeretem. Az idő kellemesen hűvös, és a napsütés is előbukkan olykor-olykor, vakító-csillogóvá színezve a lehullott havat, és lopva egy kis rövidéletű optimizmust a szembejövő, szürke arcokra.
Szokásom, hogy figyelem az embereket az utcán, de most főleg az aznapi teendők sétálgatnak a fejemben, gyors leltárt tartva, mi van már kipipálva, és mit kell még belesűrítenem Central City-beli kiruccanásomba. Lényegében a találkozó, amiért jöttem, már letudva, de ha már erre fújt a szél, beterveztem másokat is, abban a reményben, hogy ez jó apropó lesz arra, hogy jó sok mindent elintézzek, amit eddig csak halogattam. A végére sikerült is rohanósra tábláznom a napom.
Épp azon gondolkodom, hogy betérek egy kávéra, engedve a pár házzal arrébb himbálózó tábla csábításának, mikor hirtelen elsuhan előttem egy havasszőke hajkorona, éppen a szomszédos üzletből kilépve. Tovább megyek, de automatikusan utána pillantok, és két lépés után meg is állok.
- Lavender? – ejtem ki a nevét kissé megemelve a hangom, utána szólva, enyhe homlokránccal, de a szám sarkában már formálódik is a mosoly, ezúttal a lehengerlően őszinte fajtából, ahogy egyre biztosabb vagyok benne, hogy csakugyan őt látom. El se hiszem!
Ha visszafordul, közelebb lépek hozzá, és láthatóan meglepetten, de a viszontlátás örömével fürkészem az arcát. Egy hangyányi bizonytalanság azért játszik a vonásaimon, de annyira felkészületlenül ért a találkozás, hogy hirtelen nem tudok még dönteni, hogyan is viselkedjek. Ugyan nem ölelem magamhoz, de a szemeim csillogó vidámsággal üdvözlik.
- Te itt? Hogy kerülsz ide? – kérdem egy szélesedő mosoly kíséretében.

✻ hozzászólások :
219
✻ tartózkodási hely :
starling city
✻ foglalkozás, hobbi :
marketing projekttervező, céges kapcsolattartó
✻ karakter arca :
Gaspard Ulliel
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Central City Utcái •• Csüt. Jún. 11, 2015 10:19 pm ••

****
✻ hozzászólások :
331
✻ tartózkodási hely :
• • Everywhere
✻ karakter arca :
• • sexy boots
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City Utcái •• ••

Sponsored content
live like legends

Central City Utcái

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Central Park, Manhattan
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros-