villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Irodák és folyosók
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
it's where my demons hide

avatar
Admin
dc universe
kereslek :
⊱ everybody
tartózkodási hely :
⊱ everywhere
foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
karakter arca :
⊱ faceless
heroes vs villains


Szabad játéktér!
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy& Felicity


- Ez az első mondata a mai nap folyamán, amivel maradéktalanul egyetértek.
Talán mégsem olyan, mint amilyennek a mostani produkciója alapján tűnik, ám nem áll szándékomban közelebbről megismerni, nem azért, mert nem érdekelne, mint személyiség, hanem mert veszélyes terepen lépked, ahonnan el kell kergetni. Ezen nem segítene, ha én megpróbálnám kideríteni, hogy miért ilyen érdes és cinikus a leányzó, mert egyébként ez viszont kíváncsivá tett.
- Azt kell mondjam, nem túl tájékozott ilyen téren. Már az előző vezérigazgató sem Mr. Queen volt, Mr. Palmer pedig nem tett egyebet, minthogy az illető távozásával megragadta az alkalmat, és lenyűgözte a befektetőket.
De még hogy, igencsak nehéz nemet mondani neki, én már csak tudom, hisz előzetes ellenérzéseim és tiltakozásom ellenére mégiscsak neki dolgozom. Azt pedig mindenki tudja üzleti körökben, hogy Oliver nem sokat foglalkozott a cég ügyeivel, jó hogy nem, ennél sokkal fontosabb dolgai voltak, de ugyebár erről nem beszélünk, így a világ szemében ő sajnálatos módon egy link alak, nincs ezen mit ragozni. Aki valóban ismeri, az tudja, hogy ez már réges-régen nem igaz róla.
Ám hamarjában elfelejtődik ez az egész, mert más kerül előtérbe, nem győzök pislogni azon, amit mond. Vajon anya erről tudott valamit? Azonnal fel kell hívnom, bár meglepne, ha bármit is tudott volna az apámról, mert akkor már biztos megkereste volna, hogy jól pofán vágja, amiért otthagyott minket. Sőt, mér én is vágyom megtenni ezt, de sajnos attól tartok, sosem lesz rá lehetőségem.
- Milyen ismerős történet.
Csak ennyit bírom kinyögni egész halkan, letörten, álmomban nem gondoltam volna, hogy ez a beszélgetés ilyen irányt fog venni. Nem érzem túlságosan jól magam, mint nagyjából sosem, ha apám és a gyermekkorom szóba kerül. Hiába, nem volt éppenséggel ideális, s ahogy hallom, ezé a Daisyé sem. Leguggolok, hogy segítsek felszedni a földről a cuccait, addig sem kell néznem, vagy mondanom bármit, úgy érzem, most lehetetlenség lenne, hogy értelmes szavak bukjanak elő belőlem.
Utána hosszú pillanatokig csak nézem azokat a fotókat, amiket a kezembe nyomott, és a papírokat is átfutom. Komolyan fogalmam sincs róla, hogy ezzel az egésszel mit kellene kezdenem. Hihetetlen, és ijesztő, egyelőre a jó oldalát még nem látom, elvégre, pont a húgom piszkálgatja a darázsfészket. Ez nyugtalanító, és nem is biztos, hogy nem kellene most rögtön elvágnom a szálakat, és elutasító módon viselkednem. Mondjuk, a személyiségéből adódóan azzal csak olajat öntenék a tűzre, és persze az is igaz, hogy nem hagyna utána nyugodni ez az egész.
Elcsípem az ajtó felé rebbenő pillantását, de bízom benne, hogy egy ilyen bejelentés után nem akar rögtön meglépni. Ez az, amit biztos, hogy a jelenlegi helyzetben nem tolerálnék.
- Semmi gond, de tudod, ha közölted volna, hogy velem akarsz beszélni, kicsit hamarabb kilyukadhattunk volna erre a pontra. Ha valamit szeretnénk, egyszerűbb az őszinte és egyenes út, minthogy fenyegetőzzünk.
Világosítom fel, bár szerintem tudja, csak nem kifejezetten kedveli ezt a módszert, az eddigiekből legalábbis számomra ez derült ki. Visszaadom neki a képeket és papírokat. Közben jelez a lift, megérkezett a kért biztonsági őr, ami kissé felülírja az eddigi elképzeléseimet. Átnyújtok Daisynek egy névjegykártyát, rajta van a telefonszámom.
- Megtennéd, hogy most elhagyod az épületet az úr kíséretében? Ott a számom, hívj fel, és találkozzunk valami kevésbé hivatalos helyen. Erről beszélnünk kell, legalábbis én szeretnék, és biztosan te is, ha meg akartál keresni.
Ezt már jóval enyhébben mondom, még egy mosolyt is kap mellé, viszont azon tény mellett nem mehetek el, hogy attól még, hogy a húgom, illetéktelen behatolónak számít. A rendőröket ugyan végül nem hívtam ki, de az épületet el kell hagynia. Aztán bízom benne, hogy hamarosan felhív, és beszélhetünk, de ha nem teszi, majd keresem én, pillanatok alatt ki fogom deríteni a számát, meg úgy mindent róla, amint géphez kerültem.

// Nekem is. *.* S ez most a végére egy záró lett, de részemről kezdhetünk is rögtön újat, ha benne vagy! <3 //

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





Egyik ember se ugyanolyan, s a legtöbb embert még az se érdekli, hogy mi történik körülötte. Ha érdekelné őket, akkor most nem itt tartana a világ, ahol most tart. – szólalok meg nemesi egyszerűséggel, hiszen alig akarom elhinni, hogy ez a szőke hajzuhatagot viselő nő választ el attól, hogy kiderítsem azt, hogy a testvérem tényleg itt dolgozik vagy nem. De azt se értem, hogy ez miért is érdekel engem ennyire, hiszen régóta egyedül járom az utakat és az igazat megvallva még az egyetemen lenne a helyem, de helyette állnéven írom a cikkeket, vagyis félig-meddig. Ha másban nem is, de ebben azt hiszem szerencsés voltam.
Tudomásom szerint nem régóta Mr. Palmer cége, így érthető, ha még egy ki nem hűlt „tetthelyet” egy újságíró meg akar vizsgálni. Na, meg igazán érdekel az is, hogy Mr. Queen-t miként sikerült innét elküldeni. – szólalok meg egy hamiskás mosoly keretében. Igen, igen elvégeztem egy-két házi feladatot. Míg a legtöbb cikk csak arról szólt, hogy vezetőváltás történt és annak tudható be a cégarculat változása is, de engem sokkal inkább az érdekelt, hogy mi történik a felszín alatt. Ott voltak az igazi indokok, az, ami részben idehozott. Ha rájövök arra, hogy ki a zöldíjász, akkor még nem tudom, hogy le is hozom. Talán engem is „megreformál” ez város és a pártjára állok, mint sokan mások, hiszen mindig is jobban szerettem elkapni a bűnözőket, mint az ártatlanokat. Bár ő annyira nem is ártatlan.
Amikor meghallom a nevét, akkor szinte azon nyomban hullik ki a kezem közül az összes dolog. Nem érdekel, hogy mi koppan vagy éppen mi törik. Őt kerestem, érzem az ereimben, de még se arra számítottam, hogy ilyen találkozásban lesz részem. Úgy terveztem, ha megtudom ki ő, akkor talán kicsit nyomozok utána, kiderítem azt, hogy milyen is. S ha úgy gondolom, akkor majd felbukkanok az életébe, de helyette inkább az élet úgy arcon vágott, mintha csak most csapott volna arcon egy lengőajtó. A szavak pedig egymást után hagyják el az ajkaimat, mintha csak a becsapódás erejének köszönhetően még az utolsó lélegzetemmel is muszáj lenne a gondolataimat kiadni magamból.
Csendesen állok ott, mintha odaragadtam volna, vagy esetleg az ereimben a vér megfagyott volna és már képtelen lennék mozogni. Várok és várok, majd a reakcióját hallva egy keserű nevetés hagyja el az ajkaimat.
Nem, nem szoktam ilyennel viccelni. Elhagyott gyerekkorodban az édesapád, majd alapított egy újat, végül pedig úgy döntött, hogy az se elég jó, így a lánya születésnapján egyszerűen csak kisétált. – szólalok meg egyre halkabban. Senkinek se szoktam elmesélni. Ha valaki apámról kérdez, akkor a jól megszokott és előre kitalált történetet mondom el, de most nem. Most őszinte akartam lenni, ha már nem éppen úgy kezdődött a találkozásunk, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Amint sikerül észhez térnem sietve kapom fel a noteszemet, a papírjaimat, a belépőkártyámat, az igazolványomat, majd egy-két fotót is, amit sikerült megszereznem a nyomozás közben. Végül pedig egy-két papírt és fényképet nyújtok át neki remegő kézzel.
Tessék. – szólalok meg alig hallhatóan. Majd pedig hátrálni kezdek és neki dőlök újra a falnak, mert egy pillanatra úgy érzem, hogy a lábaim lehet hamarosan megadják magukat. Végül pedig a kijárat felé siklik a pillantásom. Talán jobb lenne innét eltűnni, s majd később megbeszélni ezt az egészet. Ennek nagyon nem így kellett volna kiderülnie.
Sajnálom a korábbit, de tudomásomra jutott, hogy itt dolgozhatsz és nem akartam, hogy egy irodista álljon az utamba.. – teszem hozzá még mindig egy-két hitetlenkedő pillantás keretében, majd pedig próbálom felfedezni a közös vonásokat. Figyelem őt, nem eresztem el a szemmel.  Tényleg ő lenne az? Ő lenne az, akit oly régóta keresek?


|| Nagyon tetszett!
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy& Felicity


- A saját kobakom. Nem gondolja, hogyha bárki össze tudta volna rakni a képletet, már mindenki tudná?
Érdeklődöm csevegő hangnemben. Nem gondolnám, hogy bárkinek kész tényei lehetnek erről, nem, közel sem, máskülönben már rég nagy bajban lennénk.
- Ez esetben őszintén nem értem, mit keres itt. Amennyiben nem Mr. Palmer az, akit vádol, nincs értelme az ő cégénél kutakodnia.
Pilantok rá valós értetlenséggel, mert ebben nem nagyon találom a logikát. S ha van is, nem akarom látni, hisz akkor megint csak bajban lennénk, ami tényleg nem hiányzik, van elég gondunk úgy alapjában is, nem kell egy kotnyeles csitri még minden tetejébe.
Legyintek, valójában nem érdekel a neve, tudni fogom, ha kijön egy olyan cikk, ami most körvonalazódik. Egyébként sem lesz nehéz megtalálni a keresztneve és ama tény alapján, hogy újságíró.
- Lehet, hogy sokaknál bejön ez a felhúzzuk a nem tud magától boldogulni duma, de a biztonságiak ellentétben nekem nincs jogom kitenni innen fizikai erőt alkalmazva, még a végén feljelent,, kinézem magából.
Nem érdekel, mit gondol rólam, az önmagamba vetett hitemet nem pont ő fogja megrengetni, ez is teljesen biztos, írja meg, hogy egy gyáva kukac vagyok, az igazság nem tartozik rá. Inkább telefonálok, és már a rendőrséggel beszélek, amikor minden kiesik a kezéből, csak megforgatom a szemeim az ügyetlenkedésére, majd a kérdésére egyszerűen bólintok. Remélen, halláskárosodást az elmúlt pillanatok egyikében. Amikor azonban meghallom a nevét, döbbentek kerekednek el a szemeim.
- Elnézést, nem szükséges a járőr, közben megoldódott a helyzet. Nem, nem teszünk feljelentést.
Csak akkor néztem rá megint, amikor megszólal, tagadhatatlan, hogy némely vonásunk közös volt, de nem mondtam volna rá, hogy szakasztott másom.
- Ez valamin rossz vicc, hogy megússza, ugye?
Nem mintha meg akarnám bántani, de elég röhejesnek tűnik ezzel védekezni, és valahol undorító is volna, ha ezzel kecsegtetnénk bárkit, hogy utána jól a földbe döngöljük, hogy csak hazudtunk.
- Megtalált. Ha ugyan nem csak valami ostoba játék ez az egész, mert tudomásom szerint nekem ugyan nincsen húgom.
Kötöm az ebet ahhoz a bizonyos karóhoz, és bízom benne, hogy valamiképp tudja bizonyítani. Legszívesebben most rögtön utánanéznék, de amíg itt van, nem tehetem. Pillanatok alatt rájönnék, hogy igazat beszél-e, de közel sem vagyok biztos abban, hogy szeretném tudni, a valóságot állítja-e. Túl sok kérdés merülne fel ebben az esetben.

//Ne aggódj, itt is rövidke.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains





Ki mondta, hogy a semmiből kreálnám össze? – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen ilyet tényleg említettem volna? Nem kizárt, hiszen most egy kisebb zsarolást akarok véghez vinni és ilyen apróságokra nem egy ilyen hadjárat keretében fogok figyelni. Na, meg az se mellékes, hogy mindig is figyeltem a cikkeire, hiszen miután az ember elér egy bizonyos szintet, akkor már nem adhat ki a kezei közül koholt vádakat.
Említettem ilyet? Szerinte egyetlen egy szóval se, mert szerintem nem Mr. Palmer az, hanem sokkal inkább egy másik személy, akit szintén sokan ismernek. – szólalok meg negédes hangon, hiszen sose voltam tündéri teremtés. Egyszerűen az az én eléggé ritka, s annyira ezt nem is bánom, mert így könnyebb az életem. Gyerekkoromban félig meddig megöltek. Főleg, hogy a legfontosabb személy pont a születésnapomon hagyott el. Melyik apa képes eme kegyetlenségre? Azóta szinte nem is ünneplem, csak ha muszáj.
Egyszer talán meg tudja, hogy mi is a nevem második fele. –eszem ágában sincs kiadni neki. Nem akarok több időt erre pazarolni, hiszen most eleve nem a zöldíjász vagy Mr. Palmer miatt jöttem ide, hanem amiatt, mert a testvéremmel szerettem volna találkozni. Vagy legalábbis kideríteni azt, hogy merre lakhat, mert még magam sem voltam abban biztos, hogy készen állok egy találkozásra.
Szóval Pöttöm Panna legyőzi magát, így egyből segítségért fog kiáltani? Talán tényleg félre ismertem magát, mert első pillantásra olyannak tűnt, aki képes elérni a céljait egyedül, de senki se tévedhetetlen. – rántom meg a vállaimat, majd az újabb kijelentésére csak egy lemondó sóhaj hagyta el az ajkaimat. Mert akár ki is jön nem leszek sokáig hűvösön. Szerencsére jó pár kapcsolatom van itt is, így nem kell ilyentől tartanom, hogy esetleg a rács mögött töltöm az estémet, de az már egyre inkább bosszantott, hogy megint nem sikerült utat találnom a nővéremhez, majd hirtelen elárulja a nevét és a kezemben lévő tárgyak, íratok, amin az én nevem is szerepel egyszerűen csak kiesik a kezemből, mert lefagyok…
Felicity Smoak? – hangom szinte alig hallható, de egyszerűen teljesen lesokkolódtam. Az elmúlt percekben tényleg a testvéremmel harcoltam, azért, hogy megtaláljam őt? Mekkora klisé már ez, komolyan az élet nem ismer tréfát.
Daisy Skyler Smoak vagyok, a húgod. – szólalok meg szinte remegő hangon. Egyszerűen tovább nem bírom magamban fojtani a dolgot. – Téged akartalak itt megtalálni… - még mindig szinte suttogva beszélek, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni…

|| Bocsi, picit rövid lett.
Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy& Felicity


- Nem díjaznánk semmilyen légből kapott cikket, amit sikerül összeeszkábálnia a semmiből.
Közlöm még mindig karót nyelt módon, mert határozottan nem vágytam arra, hogy némi hírverés okán a kis szőke bármit is lehozzon rólunk. Egész egyszerűen fogalmam sincs róla, hogy mit akar idefenn, és hogyan jön ahhoz, hogy itt kószáljon, és ráadásként még magas lóról is beszéljen. Igencsak türelmes személynek vallom magam, de a szimpla pofátlanságot nem szeretem.
- Csak gratulálni tudok ahhoz, hogy az igazságot óhajtja megírni. Gondolom, akkor nem kell attól tartanunk, hogy szárnyaló fantáziája meglódul, és ok nélkül rossz hírünket költi.
Ezt mind első felindultságomban közöltem a szavai hallatán, belevágva az övébe, de amikor meghallom, hogy belekeveri a Zöld Íjászt a dologba, nemes egyszerűséggel felnevetem magam.
- Hát ez rendkívül édesen naív. Netán azt gondolja, hogy Mr. Palmer a Zöld Íjász? Nagy szenzáció lenne, annyi bizonyos, ha erre fényt derít, én leszek az első, aki autogramot kér mindkettejüktől.
Kuncogtam tovább, mert őszintén, még akkor is nevetségesnek gondolnám, hogyha nem tudnám az igazságot. Tény, hogy Mr. Palmer másban jeleskedik ilyen téren, de ha civilben ismeri valaki, eszébe nem jut róla, hogy szabadidejében szuperhősöset akarna játszani.
- Sok szerencsét. Daisy... mi is a vezetékneve? Mindenképpen el kell majd olvasnom ezt a cikket.
Azt remélem, nem kell mondanom neki, hogy a hozzáállásának hála elbukta ama esélyét, hogy interjút készíthessen Rayyel, mert én már nem fogok közbenjárni az érdekében. Nem vagyok az a típus, aki hagyja, hogy idiótát csináljanak belőle.
- Érdekes elgondolás, de tudja, elárulom, hogy pocsék lennék színésznőnek, következésképpen maga viszont közel sem olyan jó emberismerő, mint amilyennek gondolja magát.
Kezdem beadni a kulcsot a türelmet illetően, mert az valahol roppant mód hihetetlen, és nem kevésbé pofátlan, hogy még neki, mint illetéktelen behatolónak áll feljebb. Már nyúlok is a telefonomért, és miközben tárcsázom a rendőrség telefonszámát, míg kapcsolnak, kéretem az itteni biztonságiakat.
- Nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem. Tanulja meg, hogy mindennek megvan a határa. Maga átlépte a jóindulatomét.
Azzal már bele is csicsergem az egyik biztonságinak, hogy lesz szíves feljönni az emeletre, mert egy kisasszonnyal meggyűlt a bajom. Még véletlenül sem John az, akinek szóltam, nem akarom ebbe belekeverni.
- Halló, rendőrség? Felicity Smoak vagyok a Palmer Technologies épületéből, illetéktelen behatolót fogtunk. Igen, köszönöm... rendben, várok.
Sóhajtok fel, azt mondta, várjak pár pillanatot, hogy visszaigazolja, mikor érkezik leghamarabb a járőr. A hölgyemény meg majd megtanulja, hogy nem igazán éri meg velem szórakozni.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



to my sister
something beautiful but short


Komolyan ez az állandó szöveg arról, hogy mint ott dolgozó mindig védeni kell a céget. A legjobb az, amikor olyan személy mondja ezt a képembe, aki utálja a munkahelyét, de legfőképpen a főnökét. Nem értem, hogy mitől tartanak, hiszen egy-egy szaftos történetért, ami igaznak bizonyul még a forrást is kihagyom. Nem akarom tönkre tenni senki életét, csakis azokét, akik megérdemlik. Olykor élvezett végig nézni, ahogyan a hatalmasok élete tönkre megy, összeomlik a birodalmuk. Azt is tudom, hogy újabb kerül a helyükre, de ha azok is hibáznak, akkor azok is a földre hullnak és többé már senki se kegyelmezhet meg nekik. Lehet, hogy családok mennek tönkre, de legalább a legtöbb ember megmenekül attól, hogy rájuk legyen kenve.
Esetleg a nevét megadja, hogy a cégvédelmezőjeként feltüntethessem a cikkben? – kérdezem tőle egy ördögi mosoly keretében, hiszen örömmel írom le, hogy Xy segíti a cég piszkos ügyeit rejtegetni. S ez tény, mert ha nem így lenne, akkor az egyszerű kérdésekre, kíváncsiságokra biztosan válaszokat adna. De az se kizárt, hogy a főnök ágyasa, így még inkább védi, mert talán abban reménykedik, hogy akkor feljebb kerülhet a ranglétrán? Nem ez lenne az első eset erre, de majd kiderítem én. Ha nem tőle, akkor majd mástól, mert egy-egy ártatlan mosoly és kedvesség csodákra képes egyes egyedeknél.
Tudja elismert újságíró vagyok, így vannak. Tudja, engem egy-egy maffiai fenyegetés, vagy a nagyhatalmú cégek vesztegetései se érdekelnek. Én szeretem megírni az igazságot és ez most se lesz másképpen. Lehet, hogy nem holnap fog megjelenni a cikk, hanem pár nap múlva, de meg fogom írni és még Ön se állhat az utamba. Ahogyan hamarosan lehull a lepel a Zöldíjászról. – A hangom egy pillanatra se rezdül meg. Teljes mértékben magabiztosan beszélek. Nem érdekel mások pénze, engem csak az igazság érdekel, ahogyan néha napján a bosszúvágy. A kettő sok esetben együtt jár, hiszen ha valaki megpróbál az utamba állni vagy megvesztegetni, akkor még inkább felhúzom magamat és olyan esetben sokkal inkább kegyetlenebbül tálalom az igazságot, miközben mosolyogva nézem végig azt, hogy miként hull az illető a porba.
Biztos nem vagyok az első, aki ezt mondja Önnek, de javítson ki, ha tévednék. Viszont roppant érdekes nézni ezt a színjátékot, mert szemmel láthatóan másokkal szemben sikere szokott lenni. De ez nem csoda, mert remek színésznő lenne, de előttem inkább ne erőltesse a dolgot. – mondom egy lemondó sóhaj keretében, mert ha ez így megy tovább, akkor biztosan megtudja azt, hogy mennyire nem jó vicc velem szórakozni. Eléggé türelmes ember vagyok, de van olyan pont nálam is, amikor már nem tudom tovább nyelni a sok sületlenséget. Az idő pénz és nekem még rá kell jönnöm arra is, hogy merre van a nővérem, illetve kicsoda is az a maskarás ürge. Komolyan, mintha számára egész évben Halloween lenne. Nem értem, hogy mi történik az emberekkel, de nem is az én dolgom eldönteni, hogy ki az épelméjű és ki nem az. Én csak az igazságot írom meg.
Mire vár? Miért nem hívja már a biztonságaikat, hiszen szemmel láthatóan Ön gyengécske ahhoz, hogy magánál fiatalabb leányzót kirakjon az épületből. Milyen kár Miss? – kérdezem tőle újra óvatosan meg a neve után kutatva. Tudnom kell, hogy miként is hívják őt, mert már azzal is előrébb leszek. Szorosan fogom magamhoz a füzetemet, amiben a kártyám is van és egy lapom lévő név is, ami a testvérem nevét takarja. Érzem, hogy itt van a közelben a válasz, de azt egyáltalán nem sejtem, hogy pont ő áll velem szemben.




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy& Felicity


- Mint itt dolgozó, kötelességem így tenni, akármi is legyen a beosztásom.
Felelem higgadtan, elvégre, ehhez tényleg nincs semmi köze, ha valóban firkász, úgyis tudja, hogy ki a cég alelnöke, elvégre nem titkos információ, ha pedig nem, nos, akkor nem feltétlenül kell megtudnia, vagy nem tőlem. Derítse csak ki, ha akkora ász. Bevallom, némileg szkeptikus vagyok, de olyan kis fiatalnak tűnik, valahogy nem hiszem, hogy olyan tehetséges, és fantasztikus újságíró lenne, mint amit sejtet magáról. Lehet, hogy ezerből egy isten adta tehetség akad köztük, de azért ebben a szakmában általában a hosszú évek munkássága adja meg valaki hírnevét, és a kellő dörzsöltséget ahhoz, hogy anélkül tudjon meg információkat, hogy kérdezne. Meglehet, hogy ő eleve elég fifikás nőszemély, nem tudhatom, de akárki is legyen, én igyekszem óvatosan kezelni a helyzetet.
- Az lehetséges, de nem hiszem, hogy az élményt kellőképpen át tudják adni.
Ami engem illet, könnyedén ragad mindig magával az, miként képes Ray beszélni gyakorlatilag bármiről, de ő tudja, én nem fogom a továbbiakban sulykolni a témát illetően, ha nem akarja hallgatni, lelke rajta.
- Rajongói is vannak? Ezek szerint tényleg meglehetősen híres lehet.
Nem tudom, az eddigiek alapján a hírhedt valahogy jobban illene rá. Abszolút nem szimpatikus a hozzáállása, és fogalmam sincs, hogyan építhetném le erőszakmentesen, mert ha egy mód van rá, nem szeretnék külső segítséget hívni, ezzel nagyobb port kavarni annál, mint ami az egész mögött van. Kezd olyan érzésem lenni, hogy szándékosan provokál, márpedig ez az, amit rendkívüli módon tudok utálni. Hát nincs elég trágya mindenki életében ahhoz, hogy még keressen is magának újabbakat? Enyhe homlokráncolásom jelzi, hogy nem kifejezetten rajongok azért, hogy szemlátomást egyáltalán nem ért a szóból, és pillanatok múlva fel is sóhajtok, amit csak egy újabb követ, amikor megint elkezd beszélni. Nem egyszerű eset a nő, az biztos, de téved, ha esetleg engem hisz annak, engem sem ejtettek a fejemre.
- Felettébb érdekes feltevés ez az áruló dolog, eddig még nem is hallottam róla. Mit gondol, komolyan ilyesmi lehetett az ügy mögött? Eszméletlen. Esetleg egy komplett összeesküvés elméletet is legyártott már, igaz, kedves Daisy? Mr. Palmer nem hatalmazott fel arra, hogy a nevében, vagy a cégről nyilatkozzak, ami pedig Mr. Queent illeti, hasonlóképpen nem adott ilyen engedélyt.
Fejtem ki tökéletesen higgadtan, engem egy ilyen kis csitri nem fog kihozni a sodromból zagyvaságokkal. Az tökéletesen hidegen hagyott eddig is, hogy mivel vádolnak a hátam mögött, milyen feltételezések kaptak szárnyra már Oliver mellett is, és azt szintén biztosra veszem, hogy sokan gondolják azt, Ray sem véletlenül tett maga mellé, hanem bizonyos ellenszolgáltatások fejében, némileg sérti az egomat, elvégre amiért itt vagyok, azt tökéletesen elvégzem, de hogy ennek jelét adjam, az rendkívül távol áll tőlem.
- Úgy hiszem, a rugalmatlanságával épp most veszített el egy lehetőséget a személyes interjúra Mr. Palmerrel. Ismételten megkérném, hogy távozzon.
Azzal már nyúlok is a telefonom után, hogy értesítsem a biztonságiakat, az irodám ugyan pár lépésnyire van, de ezek után eszemen sincs igazolni számára semmit sem a kilétemet és a pozíciómat illetően. A telefonom kicsöng, és hamar fel is veszik, így csupán pár perce marad a kisasszonynak arra, hogy eldöntse, távozik önként, vagy szégyenszemre engedetlen gyermekként kell kirángatni innen.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



to my sister
something beautiful but short


Mosolyogva figyelem az ismeretlen nőt. Egyáltalán nem érdekel, hogy kicsoda ő, hiszen az arcát most már az emlékezetembe véstem, s ha tényleg megírom azt a cikket, akkor könnyedén fogom megszerezni az archoz társítható nevet is. Nem vagyok annyira ostoba a gépeket nézve, de azért akkora zseni se, mint a nővérem lehet. Egy-két dolgot azért sikerült nekem is kiderítenem róla, már csak azt kellene kiderítenem, hogy miként néz ki és hogy hol él pontosan a városon belül, de mindent szép sorjában.
Lehet nem mondta, de abból, ahogyan védi a céget és a főnökét erre tudok következtetni, hogy Ön lehet az alelnök, vagyis a jobb kéz, de javítson ki, ha tévednék. Tudja, mások a gyereküket védelmezik ennyire, ahogyan Ön most ezzel a céggel teszi. – a hangom kicsit ironikusan cseng, de nem érdekel. Soha nem voltam annyira szent, hogy mindig kedves legyek az emberekkel és ez most se állt szándékomba. Őszintén mondva ki akartam őt hozni a sodrából, hogy utána nekem kedvezzen. Lehet nem lesz annyira egyszerű menet, mint gondoltam, de türelmes ember vagyok. Na, meg kitartó is.
Talán veszítek, de majd a kollégáim megjegyzik azt, amit szükséges tudni. – nagyobb eseményekre a nagyobb cégek eleve több embert küldenek, hiszen mindig mindenki mást tart fontosnak és a sok feljegyzett adatból lehet igazán jó cikket írni. El se hiszem, hogy már megint ennyire a szakmám körül mozognak a gondolataim, hiszen ide más miatt jöttem. Egyáltalán nem érdekel az a beszéd, de majd kiderül, hogy mi lesz. Ezzel ráérek később is foglalkozni.
Valószínűleg Skyler néven vagyok bejelentve, mert azt szoktam használni. Nem szeretném azt, ha a sok rajongó miatt nem lenne egy szabad percem se. – szólalok meg unottan, hiszen tényleg ez az igazság. Elismert író vagyok, olyan, aki a kora ellenére is nyert díjat. Kell ennél még több? Igen, a családom kellene, de ők már nincsenek. Egyetlen egy személy lehetne a családom, hiszen a féltestvérem, de az nem jelent semmit se.
Egy kisebb nevetés hagyja el az ajkaimat, amikor meghallom azt, amit mond. Most komolyan ettől kellett volna megijednem? Fogalma nincs arról, hogy kivel került egy légtérbe és arról se, hogy a bájos arc mögött milyen tettek lapulnak meg. Ennél még én is profibban tudnám csinálni az ijesztgetést. Komolyan nem értem, hogy mi van az emberekkel. Borzalmas világban élünk, de a legtöbben még se képesek úgy igazán megijeszteni a másikat, de ez nem is baj.
Nos, ez tényleg igazán nagylelkű Öntől, de mit szólna inkább a rögtönzött interjúhoz? Ön válaszolna a kérdéseimre és meglátjuk, hogy mennyire célszerű volt Önt megtenni jobb kéznek. Főleg, azok után, hogy régebben az előző tulajdonos jobb keze volt. Vajon maga lett volna az áruló, ami miatt már nem Queen család kezében van a cég? – nézek rá egy hamiskás mosoly keretében, hiszen én is tudok dolgokat, ahogyan azt is, hogy miként került Palmer kezébe az ingatlan, de kíváncsi vagyok a reakciójára. Vajon valaki mondta már azt rá, hogy áruló? Hmm, ez egyre érdekesebb lesz. Mosolyogva nézem őt, miközben továbbra is a falnak támaszkodom.



Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy& Felicity


- Nem emlékszem, hogy ilyesmit említettem volna, kedves Daisy. Nem ismerem magát, de azt tudom, hogy egyetlen vállalatnál sem örülnek a be nem jelentett, belógott látogatóknak.
Nem hiszem, hogy ez az újdonság erejével hathatna rá, őszintén, nem rajongok azért, hogy ennyire nagy a szája, és láthatóan bele akarja ártani magát az itteni dolgokba. Meglehet, hogy mást tapasztalt másutt, az holt biztos, hogy ide nem jöhet, mert határozottan semmi keresnivalója itt. A legtöbb épületben dolgozónak sincs ide bejárása, ez nem így működik. Csak sóhajtok egyet, miközben felnyúlok az orrnyergemhez, és egy pillanatra lehunyva a szemeimet, a szemüvegemet feltolva, megdörzsölöm kicsit, mintha gondolkodnék, bár valójában csupán annyiról van szó, hogy kicsit megnyomta a keret.
- Mr. Palmer semmit sem ír meg, vagy irat meg előre, amit ott mond, azt minden abban a pillanatban találja ki. Én komolyan mondtam, hogy sokat veszít azzal, hogy nem hallja.
S ezt tökéletesen így is gondolom, Ray képes olyan hévvel, szenvedéllyel beszélni, ami pillanatok alatt lenyűgözi az embert. Ezt leírhatja, különösképpen nem bánom, nem is titok, aki kicsit is ismerni a Palmer Tech elnökét, az ezzel tisztában lehet.
- Komolyan? Nem rémlik Daisy nevű újságíró.
Tűnődöm el hangosan, és már égnek is az ujjaim, hogy minél hamarabb utánanézzek. Elég lesz pár perc, amint eltűnt a képből, s mindent tudni fogok róla, amit csak online alapon lehetséges, és az igencsak sok. A mondandója többi részére csak szolíd mosoly a válaszom, Ray engem nem fog kirúgni, ebben olyan biztos vagyok, mint ama tényben, hogy festem a hajamat.
A hosszabb litániáját már-már türelmetlenül hallgatom végig, nem szeretem, ha valaki többet beszél tőlem, szerintem ez egy külön tudományág, én is sokat gyakoroltam, ő azonban kétségkívül hasonlóképpen jól műveli, csak kár, hogy nem tetszik, amit mond. Meglehetősen vastag bőr kell valaki képére ahhoz, hogy itt, annak a vállalatnak a legfelső szintjén fenyegetőzzön, aminek történetesen én vagyok az alelnöke, és ahová tilos lett volna belépnie.
- Édes, ahogy a semmivel fenyegetőzik. A színtiszta igazság csupán annyi, hogy olyan helyen van, ahová nem kapott engedélyt belépni. Ide igencsak keveseknek van bejárása kíséret nélkül. Megteheti, hogy ír egy kellemetlen hangvételű cikket, de bizonyosan nem fogják díjazni a jó hírüket féltő kollégái, hogy egy igényes sajtótájékoztatót próbál tönkretenni, csak mert képtelen tisztességes eszközökkel megszerezni azt, amit szeretne. Jó sztorit súgnak a firkász ösztönei? Nos, tegyen érte, hogy megszerezhesse. Amennyiben él a lehetőséggel, szívesen egyeztetek magának egy időpontot Mr. Palmerrel, ahol szívesen válaszol majd az esetlegesen felmerülő kérdéseire. Ennél többet attól tartok, nem tehetek.
Pörkölök kicsit alá, miközben igyekszem menteni a menthetőt, nem hiányzik senkinek valami abszurd médiabotrány, de a zsarolásnak én ugyan nem fogok engedni, bármennyire is legyek egyesek szerint könnyen kenyérre kenhető. Annak is megvan a módja, és az nagyon nem ez. Most már sajnos tényleg nem lesz más választásom, mint hívni a biztonságiakat.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



to my sister
something beautiful but short


Nem igazán szoktam törődni másokkal és a szabályokkal se. Szeretem megírni az igazságot és néha ehhez kockáztatni kell. Egyik cég se szeretné azt, ha az egyik legnagyobb és leghíresebb író lehúzná őt a cikkeiben. Kivétel akkor, ha esetleg sokkal nagyobb piszkot találna a felszín alatt. Mondjuk egy kis sikkasztás vagy esetleg pénzmosás. Ohh, igen, ilyenhez is volt már szerencsém. Nem szoktam hazudni, vagyis nem az újságokban leírt cikkeimben, hiszen ahhoz, hogy életben maradj és információs tudj jutni, ahhoz elengedhetetlen az, hogy Pinocchio orrod ne legyen. S aki azt mondja, hogy még soha nem hazudott, az valójában a legnagyobb hazug a földön. Minden ember titkolódzik és nem mindig mondanak igazat. Egyesek ezt képesek bevallani, míg mások nem. Végig mérem a lányt, miközben a gondolatok csak úgy száguldoznak a megfelelő helyen a fejemben. Nem vagyok ideges, hiszen miért is lennék? Nem tettem semmi rosszat se, de hamarosan akár tehetek is.
Szóval úgy gondolja, hogy veszélyes lehetek a cégére nézve? Mármint Mr. Palmer cégére nézve? Csak nem maga a jobb keze? - kérdezem tőle kíváncsian és közben a másik lábamra helyezem a testsúlyomat. Nem áll szándékomban még távozni és szerintem azzal, hogy egy helyben állok nem tettem semmi rosszat se, de ellenben ő fog és remekül fog mutatni a cikkemben, amikor leírom az itt történteket. Biztos vagyok abban, hogy a társaim remekül fognak csámcsogni az általam leírtakon.
A beszéd egy előre megírt szöveg, amit még talán a főnöke jól be is gyakorolt a tükör előtt vagy tévednék? Esetleg maga írta a szöveget? - s újra készen állok arra, hogy jegyzetelni kezdjek. Tudom, hogy olyan vagyok, mint a legtöbb rémálma, de nem lehet mindenki tiszta szív. Lassan végig mérem a szőkeséget újra, hiszen szemmel láthatóan a nevét már nem fogom megtudni, de ez nem is baj. Ő lesz a névtelen pincsi, aki védi a főnöke fenekét. Hmm, ez egyre jobb.
Megpróbálhat kidobatni, de ha megteszi, akkor lehet, hogy Ön is új állás után kutathat. Az egyik legjobb és legelismertebb újságíró és író vagyok. - a hangom csendesen, de komolyan cseng. Lassan kiszedek egy tincset az arcomból és próbálom kizárni azt a tényt, hogy annyira ismerősek a lány vonásai. Valószínűleg a kialvatlanság miatt képzelődöm már. - Így ha megteszi, akkor számítson arra, hogy nem éppen kecsegtető cikk fog megjelenni. Kirobbantom a dolgot és utána a lent várakozó újságírók fogják darabokra szedni ezt a helyet és Mr. Palmert. Esetleg ezt szeretné, vagy inkább megmutatja nekem a helyet és akkor kapnak talán egy jó cikket. Mit szól? - nézek rá kíváncsian és összefonom magam előtt a karomat és úgy figyelem őt. Nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog tenni. Mind a kettővel megütheti a bokáját, de az utóbbival talán annyira nem. De az emberek nem mindig cselekszenek az ész érvek alapján, sajnos. Pedig akkor minden kicsivel nehezebb lenne és több lenne a móka.




Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy & Felicity


Várakozó állásponton vagyok a nőt illetően, nem szeretek alapvetően rosszat feltételezni senkiről, és valóban szeretném elhinni, hogy csupán eltévedt, nem valami más áll a háttérben. Sajnos az esetek többségében ez a helyzet. Amikor megfordul, tudatosul bennem, hogy még nálam is fiatalabb lehet pár évvel, vagy nagyon jól tartja magát. A szavaira jobb híján elnézően mosolyodom el, ennyire még azért bőven futja, még akkor is, ha nem gondolom igaznak a szavait. Elég egyértelmű szerintem, hogy egy ilyen épületen belül nem liftezünk csak úgy fel a legfelső szintre, ami értelemszerűen a főnökség részlege, már csak a kilátás fényűzősége okán is.
- Igazság szerint nekem még nem sikerült eltévednem, de elhiszem, hogy valakinek, aki először jár itt, sikerülhet.
Hagyom rá, elvégre, én mielőtt itt kezdtem dolgozni, megszereztem az épület terveit, szóval nem okozott igazán meglepetést semmi, maximum azok a helyiségek, amik nem szerepeltek szándékosan rajta, és most is van olyan, tekintettel bizonyos határozottan nem nyilvános projektekre.
- Nem állíthatnám, hogy meglep a belógás ténye, ugyanakkor remélem, tisztában van azzal is, hogy amennyiben nem kíván önként távozni, kénytelen leszek hívni a biztonságiakat.
A nevét ugyan megjegyzem, de bemutatkozni nem áll szándékomban, jelen helyzetben nem érzem célszerűnek a dolgot, és szeretném a lehető leghamarabb szinten kívül tudni. Pláne úgy, hogy újságíró, kétségtelenül sok gondot okozhat egy firkász, és ezt jó volna megelőzni, mielőtt Mr. Palmer magyarázkodni kényszerül miatta.
- A lényeg éppen odalent tart meglehetősen lehengerlő beszédet, szóval igazság szerint téved.
Állapítom meg, így is gondolom, kétségkívül Ray itt mindennek a kulcsa, szíve, s lelke, és vak az, aki ezt nem látja. Nem kell hazudnom, valóban így gondolom, s Ray nélkül nincs semmi, amit ezen a szinten találna, mert az holt biztos, hogy nem engedem mászkálni idefenn, bár nem szeretném, hogy tettlegességig fajuljon a dolog, az nem vall rám, de ha nem hallgat a jó szóra, és nem érnek ide a biztonságiak, bajban leszek.
- Tekintettel arra, hogy az épület nagy része nem látogatható vendégek által, itt dolgozom.
Felelek a kérdésére, ne mondja azt, hogy nem kap semmit, bár kétlem, hogy egy ilyen morzsa elég lenne egy firkásznak, nem kedvelem őket, sokszor köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, bezzeg amikor valaki szennyesét kell ténylegesen kiteregetni, remekelnek.
- Lenne szíves visszakísérni a rendezvényre?
Érdeklődöm meg most már jóval konkrétabban, és ha ismét elutasításba ütközöm, igen, a mondandóm figyelmen kívül hagyását határozottan annak véltem, hát már hívni is fogom a biztonságiakat.
- Higgye el, sokat veszít, ha nem hallja Mr. Palmer előadását.
Ugyan sajtótájékoztatóról van szó, de az én szememben Ray minden megnyilvánulása kiváltképp szórakoztató és magával ragadó, nem véletlenül kedvelik oly sokan, és sikeres ilyen mértékben.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



to my sister
something beautiful but short


Sok ember nem szeret hazudni, pedig sok esetben szükséges az életben maradáshoz. Nem állítom azt, hogy nem lennék már Pinocchio, ha lenne annak a mesének alapja, de ha nem lehetne hazudni, akkor nem lenne ennyire virágzó a gazdaság se. Na, meg szennylapok, újság írók se lennének. Szőke vagyok, néha meg barna. Utóbbi lenne az eredeti hajszínem, de valahogy a szőke mindig is jobban vonzott. Ártatlanabbnak nézek ki vele és könnyebben tudom átverni az embereket. Hiszen annyi szőke vicc terjeng már a világban és ha még eleget is teszel az ott megállapított tényeknek, akkor okkal hihetik azt, hogy szőke leányzó vagy. Nekem pedig ez kapóra jön, hogy hülyének, ostobának és szellemileg elmaradottnak tartanak. Sokkal több információhoz lehet így jutni. Na, meg így sokkal jobban ki tudom használni az embereket. Pontosan tudom, hogy mikor mit tegyek vagy mondjak. Természetesen nálam is vannak kivételek, ami jelen esetben a nővérem lesz. Abban se vagyok biztos, hogy jó ötlet felkeresni őt.  Egyszerűen nem tudom mit mondhatnék neki. Nem vagyok az a lelkizős fajta. Hmm, talán majd akkor tudni fogom, amikor meglátom őt. Eddig csak egy fényképet láttam róla és az arca azon se volt a legjobb. De legalább a hajunk színe egyezik. Mind a ketten festett szőkék vagyunk, de az arca... Nos, az még számomra is rejtély.
Tudja elég kacifántos ez a hely és könnyű eltévedni. - szólalok meg higgadtan, majd lassan megfordulok és a lányt figyelem. Nem lehet sokkal fiatalabb nálam, de sokkal rendezettebb a külsője, mint nekem. Talán ő itt dolgozik. Még a végén hasznomat is húzhatom belőle. Egyik cég se szeretné azt, ha rosszat írnának róla, így a munkám mögé kivételesen célszerűbb lenne rejtőznöm.
Újságíró vagyok. Daisy vagyok és mindig is érdekelt, hogy mi rejtőzik a valóság mögött. Valójában belógtam ide, hiszen amit lent mutatnak az egy jól megrendezett színjáték és az a lényeg, ami itt zajlik vagy tévednék? - nézek rá kíváncsian, mint aki meg se hallotta a korábbi mondatát. Nem áll szándékomba mosdóba menni. Nagyon is érdekel, hogy a Palmer Tehcnologies milyen titkokat rejteget. Szeretek a felszín alá látni és ez cégek esetében pontosan annyira igaz, mint magánszemélyek esetében.
Ön pedig itt dolgozik vagy csak egy igen lelkiismeretes vendég? - szólalok meg újra, majd előveszem a jegyzetfüzetemet is, hogy fel tudjam írni a szükséges információkat.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



Daisy & Felicity


Nem rajongtam túlzottan a sajtótájékoztatókért, valahogy mindig rossz dolgok övezik, egy ízben például pont egy ilyen esemény előtt mondtam el Olivernek, hogy Thea édesapja valójában Malcolm Merlyn. Sajnos nem voltam képes hazudni neki, igazából sosem lennék, túlságosan fontos a számomra már régóta ahhoz, hogy egy ennyire fajsúlyos dolgot eltitkoljak előtte, még olyan áron sem, hogy esetleg megutál. Nem így történt, és én hiszem, hogy a korábbi döntéseim, többek között az is, hozzájárultak ahhoz, hogy most ott tartunk, ahol, és gondolkodás nélkül megbízik bennem. Jelenleg azonban ezen épületen belül nem az ő ügyeit intézem, hanem Ray a főnököm, márpedig szerintem ő viszont él-hal a sajtótájékoztatókért, elvégre akkor megcsillogtathatja briliáns elméjét, s nem mellesleg beszélhet, ameddig nem szárad ki a szája. Ez az ő terepe, én meg igyekszem mindent előkészíteni, hogy tökéletesen menjenek a dolgok, mert hiba ilyenkor nem csúszhat a gépezetbe.
Szerencsére most minden rendben, eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy itt helyben képes lennék kitépni a hólyagomat a helyéről, annyira kell. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy egy sajtótájékoztató kellős közepén jön rám a kényszer, viszont nem fogok itt elloholni, hogy mindenki tudja, mi olyan sürgős. Inkább a liftek felé orientálódok, majd a szintünkön elmegyek a mosdóba, akkor legalább senki sem kap rajta, és mondhatom azt, hogy fenn felejtettem valamit. Teljesen ideális, úgy hiszem.
Így is történt, és pár perc múlva már megkönnyebbülten lépek ki a mosdóból, és indulnék is lefelé, ha nem látnék meg valakit, akinek holt biztos, hogy nincsen itt a helye, tekintettel arra, hogy ezen a szinten csupán Ray irodája van, meg persze az enyém a tárgyaló mellett. Rejtély, hogyan jutott fel egyáltalán ide, vagy hogy miért nem állította meg eddig senki, de azt hiszem, kell majd eszközölnünk valami beléptető rendszert a liftbe, hogy hasonló ne fordulhasson elő. Szerintem belépőkártya alapján közel sem volna lehetetlen, főleg azt nézve, hogy Ray mennyire lelkesen képes belevetni magát az akár kis kihívással kecsegtető feladatokba is.
Már épp megszólítanám a szőke nőt, akinek az arcát ugyan nem látom, de nem ismerős, márpedig én igencsak ismerek mindenkit idebenn, ha máshonnan nem, hát a monitoron keresztül, ő nem itt dolgozik.
- Nos, valóban van mosdó a szinten, de a másik irányban.
S az is biztos, hogy idefele láthatott még legalább egyet odalenn, amit bárki használhat, akinek ilyen-olyan okokból, dolga akad az épületben. Mindenesetre nem szeretnék kötözködni, szóval megmaradok a finom, kedves hangnemnél.
- Szívesen megmutatom, utána pedig lekísérem.
Elég kellemetlen ugyan a hátának beszélni, de etikett órát sem áll szándékomban tartani, egyszerűen csak szeretném pár szinttel lejjebb tudni, s ha erről nekem magamnak kell gondoskodnom, hát így lesz.

Vendég
it's where my demons hide

avatar
Vendég
dc universe
heroes vs villains



to my sister
something beautiful but short


Azt mondják, hogy nehéz egyes helyekre bejutni, de szerintem nem. Mindenhova be lehet lopózni, csak meg kell találni a módját. Mindig is büszke voltam arra, hogy találékony vagyok és úgy ejtem át az embereket, hogy nekik fel se tűnik. Tudom, hogy nem éppen szép és kedves dolog az ilyen, de részben az apámnak köszönhetően lettem ilyen. De nem is akarom ráfogni, hiszen sok éve annak már, hogy elhatároztam kettős életet fogok élni. Lesz a jó és szerethető Skyler, majd pedig a rossz és bajkeverő Daisy. Ritka az olyan pillanat, amikor valaki mind a kettő nevemet, de nem lehetetlen. Egyszerűen csak bizalom kérdése az egész. Egy dolgot viszont soha nem szerettem, még pedig azt, ha valaki beleszólt az életembe. Pedig jó eséllyel most is ez fog történni, ha megtalálom a nővéremet.  Nem biztos, hogy hagyni fogja azt, hogy folytassam továbbra is a kettős életemet, de ez még a jövő zenéje. Előbb meg kell találnom őt és a tudtára adni azt, hogy ki vagyok.
Emiatt vagyok most is itt. Nem szerettem a különböző rendezvényeket, kivétel akkor, ha az érdekemet szolgálta és most tökéletesen jött ez az egész. Be kellett ide jutnom,mert tudomásom szerint itt dolgozik vagy legalábbis dolgozott. Itt talán megtalálom a címét és akkor nyert ügyem lesz. Persze előbb majd kell bátorság is, hogy oda tudjak elé állni, de szöveget szerintem nem fogok betanulni, mert abban a helyzetben nem hiszem, hogy emlékezni fogok. Sietve kapkodom magamra az alkalomhoz illő ruhát és kiegészítőket, majd jöhet az újságírói igazolvány, hogy biztosan bejussak. Alig, hogy megérkezem már bent is vagyok. Könnyebben ment, mint egyeseknek a cigánykerék. Mosolyogva lejtettem végig az emberek mellett, miközben próbáltam megállapítani, hogy miként is fogok eljutni a megfelelő részlegre. Sietve szálltam be az egyik liftbe és megnyomtam a megfelelő gombot. Remélem senki se látott meg. Amikor kinyílt az ajtó lassan indultam el és próbáltam fülelni, hogy nehogy valaki meglásson. Miért kell ennyire nagynak lennie ennek az emeletnek? Komolyan lemegy a nap, mire eljutok a számomra megfelelő helyre. Figyeltem minden egyes kiírásra, miközben legbelül kicsit azért féltem is, mert nem szerettem volna hűvösre kerülni. Éreztem, hogy már nincs messze, amikor meghallottam a közeledő lépteket, majd egy hang csapta meg a fülemet.
Azt hittem erre van a mosdó. - mondom neki sietve, de nem fordulok meg. Nem akarom látni a lányt. El akarok rohanni, bezárkózni az irodába és megtudni az információt. Semmi másra nincs szükségem csak Felicity Smoak tartózkodási helyére és ezt egy rendőrségi nyilvántartásból nem éppen lenne célszerű beszerezni.

// Lesz még jobb is

Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: palmer technologies-
Ugrás: