villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Megosztás
Gyerek Világ
eme téma címe
Domander
it's where my demons hide

Domander
heroes ❖ villains
dc universe
kereslek :
every new member
tartózkodási hely :
◆ we live between the forumlines ◇
foglalkozás, hobbi :
◆ this ♥ page ◇
karakter arca :
◆ faceless helper ◇
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty

Lezárt játék!
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty



Cassandra & Dorien
Akarunk valamit, és akkor jönnek a véletlenek akaratunkon kívül. Események más helyeken, más időben, és megváltoztatják az életünket.

Féltettem őt, hiszen a kislányomról volt szó. Nekem már csak ő maradt és senki más, így érthető az, hogy miért éreztem részben saját magamat is felelősnek amiatt, ami történt. Igyekeztem jó anya lenni, de néha igazán úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam. Nem is kis kudarcot, hanem nagyot és jobbat érdemelne nálam Fairy.
Rendben, akkor menjünk oda. - vágom rá sietve, mint aki nem hallottam meg azt, hogy a lányom nővérének néz csak. Pedig hallottam, de úgy éreztem, hogy az sokkal fontosabb, hogy valaki megnézze és ellássa a sérüléseit, mint az, hogy kijavítsak valakit. Nem először esik meg, hogy valaki inkább testvéreknek néz minket, de ez igazából soha nem zavart. Ha olyan helyzetről volt szó, akkor úgy is kijavítottam mindig az illetőt, de néha vannak fontosabb dolgok is, mint egy ilyen tévedés kijavítása.
Idegesen figyeltem minden egyes apró rezdülésére a lányomnak, ahogyan a férfi minden egyes reakciójára is állandóan felkaptam a fejemet. Egy pillanatra se akartam őt elengedni, hiszen a legjobb vigasz, mindig az édesanya. Az ő ölelése tudja mindig elvenni a legnagyobb fájdalmat elvenni és megvédeni a világ sok gonosz dolgától, emberétől. Csendesen figyelem, ahogyan a lányomhoz beszél. Úgy csinálja ezt az egészet, mint aki napi szinten gyerekekkel foglalkozik, de egy ilyen helyen talán annyira nem is meglepő.
Cassandra, de csak Cass vagy Cassie. - mutatkozom be én is, miközben kicsit arrébb csúszok a vízben, hogy a lányomat a karjaiba tudja kapni. Idegesen kapom fel a földről az egyik játékunkat, ami Fairy-nél volt, majd amikor elhaladunk a napozóágyak előtt, akkor még felkapom a táskámat is, hiszen minden értékünk abban van. Nem vagyunk mi gazdagok, de a lányomért bármit megtennék és bármiről képes lennék lemondani. Így nem éppen örülnék annak, ha ma még ki is rabolnának.
Fairy is mindig megtalálja a bajt, így nem biztos, hogy maguk hibáztak. Ebben hasonlítunk. Gyerekként én is sokszor összetörtem magamat, mert nem bírtam egy helyben maradni és ő is ilyen. Örökmozgó, de ezt nem bánom. - mondom egy kisebb mosoly keretében, miközben egy vöröslő fürtöt a fülem mögé tűrök. Biztatóan nézek a lányomra, majd csodálkozva emelem újra a pillantásomat a mellettem haladó férfia. - Segíteni? Miben? - nézek rá kíváncsian, hiszen nem vártam meg azt, hogy befejezze a mondatát, pedig hamarosan már számomra is tiszta volt, hogy mire gondolt az úszómester. Majd pedig Fairy pillantására csak bólintok. Ha ő szeretne segíteni, akkor segíthet. Egyedül csak azt nem szeretném, ha újra baja esne. Bár a legtöbb amúgy is magától kell megtanulnia. Nem óvhatom meg őt mindentől, nem akarom, hogy burokban nőjön fel. Majd pedig újra Do-ra pillantok és már megértem azt, hogy miért minden fiatalabbik lány arra a térfélen akart helyet találni. Nem vagyok vak, egyszerűen csak nem vagyok az, aki rávetné magát bárkire is azért, mert jól néz ki és kedves. Lassan haladtam mellettük, egészen az ajtóig szinte majdnem a gondolataimba merülve. Fura érzés volt az, hogy mindenki minket néz. Na, meg tényleg olyan volt Dorien, aki csak úgy vonzotta a pillantásomat és nem csak amiatt, ahogyan kinézett, hanem volt valami fura kisugárzása is.
- Persze.- szólaltam meg sietve idegességembe. Egy aprót az ajkamba haraptam zavaromban, majd végül sietve nyúltam bele a zsebébe. Hamarosan pedig már az ajtót nyílt is előttünk. Sietve nyitottam ki nekik, majd utánunk mentem gyorsan. Nem akartam egy pillanatra se szem elől veszíteni Fairy-t. Sietve raktam le a kártyát az egyik asztalra és amikor meghallottam Fairy nevetését Dorien újabb kijelentésére, akkor egy kisebb sóhaj hagyta el az ajkaimat, de Fairy gyorsabb volt.
Nem fogják leszedni, mert... - kezdett bele, majd bocsánat kérően nézett rám, amiért elszólta magát félig-meddig. Megbeszéltük, hogy nem fogunk mindenkit kijavítani, aki téved azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, de most már nincs visszaút.
Fairy, a lányom. Így maximum a saját fejemet tudnám leszedni. - fejezem be azt, amit a lányom elkezdett. Reménykedtem abban, hogy emiatt nem fog másképpen tekinteni rám Dorien. Nem szerettem azt, amikor az emberek sajnáltak vagy esetleg úgy gondolták, hogy felelőtlen és szerencsétlen lány. Mert egyik se voltam. Fairy volt a legjobb dolog az életemben, ami történt velem egészen eddig.
Szóval Snoopys tapaszt kaphatok? - szólalt meg csilingelő hangján a lányom, mint akinek már szinte semmi baja sincsen. Aggódva léptem közelebb hozzá, majd egy apró puszit nyomtam a fejére, mert azért a térdén lévő sebet elnézve nem biztos, hogy egy darab aprócska tapasz jó lesz.
Ugye, nincs nagy baj? - pillantottam rá a hősünkre kíváncsian. Majd zavaromban újra a hajamat kezdtem el babrálni, mire láttam, hogy az aprócska tündér újra mosolyogni kezd, mert pontosan tudta, hogy mikor szoktam ezt csinálni.
Esetleg tudok valamiben segíteni? - szólaltam meg újra sietve, hiszen szerettem volna hasznossá tenni magamat, hiszen biztosan neki is lett volna jobb dolga, mint velünk foglalkozni. Elég sok lány lebzselt azon a részen, amerről jött, így biztosan tényleg elfoglalt lehetett.....


Nagyon jó lett!  Gyerek Világ 4054581130 Bocsánat a késés miatt. Gyerek Világ 86846481 || Ships In The Night || ©
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty








Cassandra &  Dorien
Engem csak a nők érdekelnek
a tánc és a víz
Meg a jó seggek,ezért is jó úszomesternek lenni.
.....................................................................................................


A párosra mosolyogtam, hallottam, hogy az nővére hogy hívja, szép név, igazi kis tündérhez illő, láttam azért, hogy a a testvére is kicsit meg van ijedve így nyugtatóan szólaltam meg.
- Meglehet, de előbb elviszem az elsősegély szobába. Átvenném öntől a hugát…- nyújtottam a kezemet a lánykáért. Közben a látható sérüléseket vettem szemügyre, felsértett száj, lehorzsolt térdek és tenyerek, talán valamit lefejelhetett? A történtek ellenére barátságosan kacsintottam a lánykára.
- Ne aggódj, biztos én vagyok az úszómester, még sípom is van, meg ezt nézd… - elővettem a walkie talke-t, és közöltem a vonal túlsó végén levő taggal, hogy megvan a sérült kishercegnő, már csak az elsősegély szobába kell elvinnem, s úgy tűnik az ijedtségen kívül semmi komolyabb bajt nem látok, de nyugodtabb körülmények között megvizsgálnám a lányt. A hang leokézta a beszámolómat, én pedig ismét a gyerekre kacsintottam.
- Látod, kész is. Mehetünk a vizsgálóba, és megnézzük milyen tapaszaink vannak, Snoopysat, vagy Barbiesat kérsz? - ha átvehettem a lánykát, akkor a térde alá  raktam az egyik karomat, a másikkal pedig a hóna alja alá fogtam.
-Dorien vagyok, a sok úszómester közül az egyik,te pedig nagy lány, úgy hallottam, hogy Fairy vagy, illik, egy tündérnek a frászt hoznia a nővérére? - - ráztam a fejem rosszallóan, miközben mosolyogtam. Próbáltam a páros közti feszültséget oldani, a gyerekeknél általában a beszéd elvonta a figyelmet, a felnőtteket is valamelyest megnyugtatta az, ha nem kapkodtak a gyerek körül, hanem nyugodtan viselkedtek. A tekintetem végig siklott a mellettem haladón és meg kellett állapítsam, csinos volt ő is, szakasztott mása volt a lányka, a tekintetük, de neki mármint az idősebbik családtagnak, szebbek voltak a szempillái.
- Semmi gond, ez a dolgom, mi kérünk  elnézést a kellemetlenségért, lehet, hogy valamit nem néztek át rendesen a műszakisok, és a leányzó itta meg a levét, ezért kiürítik a medencét, és átvizsgálják, persze miután megnéztem a leányzót, a segítségemre lehetnél, mit szólsz?- itt a karomban tartott lánykára pillantottam, lehet ,hogy véres , maszatos lettem,de ez zavart a legkevésbé.- Megmutatod, hogy hol sérültél meg és mi kitapasztunk színes zászlókat arra a helyre, hm? Meglátod élvezni fogod, így legalább segítesz nekünk, és megelőzzük a bajt, hogy a többi társad nehogy úgy járjon mint te.  - nemhiába vezettem olykor gyermek tánc csoportokat, mert anyám szerint hatalmas pedagóiai érzékem van,ha pedig,  egy idő után kiakasztanak, és karácsonyfa vagyok, még akkor is türelmes tudok lenni velük, azt hiszem, ezt az oldalamat anyámtól örököltem, apám már kevésbé volt toleránsabb a gyerekekkel, velem is kicsit szigorúbb volt mindig ezért próbáltam meg feszegetni a határaimat mindig is, ha róla volt szó. Bár, az utóbbi időben kezdtem el értékelni a szigorúságát, rá jöttem, hogy igazából, ő így tudja kimutatni azt, hogy szeret, csak idő kellett ,hogy rá jöjjek erre, amit nem bántam, bár kevésbé is mehettem volna az öreg idegeire.
Megálltam a chip kártyás ajtónál, ami a személyzeti ajtó volt, mögötte terültek el az öltözőink, és az elsősegély szobák, mert több is volt, az előírás szerint egy ekkora helyen, nem árt ha több van, figyelnünk kellett, ha valaki hőguta, vagy más egyéb ok miatt kerülne ide, ne zsúfolódjanak be egy helyre.
- Megtennéd, hogy a nadrágom hátsó zsebéből kiveszed a csíptetős kis kártyát, és lehúzod, azon a beléptetőn?-pillantottam a mellettem sétáló lányra, ne csillognának a szemei az aggodalomtól, akkor olyan helyes lenne, bár így is az volt. Ha kinyitotta az ajtót, és meg is tartotta nekünk, akkor előre mentem, és a nyitott vizsgáló ajtón léptem be, leültettem a leányzót az egyik vizsgáló asztalra, hűvös volt ide bent, hiányzott a kinti meleg, kicsit lúdbőrőztem, ahogy talán a lányka is a nagy ilyedtségtől, így kerítettem egy takarót, és a dereka mögé terítettem le, azért nem teljesen, mert nem akartam, addig beborítani, amíg meg nem néztem a sérüléseit.
- Igyekszem elkövetni mindent, hogy ne szedjék le a nővéred fejét a szüleitek, a karcolásaitokért. - kacsintottam a lánykára, majd becsuktam a vizsgáló ajtaját, és elindultam a kötszer beszerző és sebtisztító kereső utamra, itt még nem jártam, és kicsit fel kellett túrnom mindent, nem értem, hogy miért nem ezt a helyet mutatták meg elsőnek? Bosszúsan ráncoltam a szemöldökömet, miközben keresgéltem.




Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty



Cassandra & Dorien
Akarunk valamit, és akkor jönnek a véletlenek akaratunkon kívül. Események más helyeken, más időben, és megváltoztatják az életünket.

Nem volt minden egyes perce az életemnek könnyű, de egy pillanatra se szerettem panaszkodni. Magam választottam ezt a sorsot, hiszen én léptem le, de hiszen még gyerek voltam és fogalmam nem volt arról, hogy egy apró életet hordok a szívem alatt. Fura érzés volt megtudni, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy egyedül maradtam és hirtelen nem tudtam azt, hogy mit kellene tennem. Végül szép lassan a gyermeki bolondságot felváltotta a szülői felelősség. Nem mondom azt, hogy eleinte nem hiányzott a bulizás és a barátokkal való lógás, de így utólag nem bánom azt, hogy megtartottam. Sokan furának néztek emiatt, de szerencsés voltam, hiszen a szüleim támogattak és bármit megtettek azért, hogy jobban érezzem magamat. Soha nem felejtem el őket, ahogyan azt se, hogy mennyi mindent köszönhetek én és Fairy nekik, de sajnos már az unokájukat nem tarthatták a kezükben. Nem sokkal a szülés előtt vesztettem el őket egy balesetben és amikor először tartottam a lányomat a kezemben, akkor tudtam már, hogy édesanyám nevét fogja kapni... Féltem és rettegtem, de annak is már kicsit több, mint 5 éve. Annyira gyorsan repül az idő, hiszen tegnap még csak egy csecsemő volt. Mára meg egy igazi önálló, de ugyanakkor apró teremtés.  Bármire képes voltam érte megtenni, hiszen azt szerettem volna, ha nem szenved semmiben se hiányt, de úgy érzem, hogy nem vallottam kudarcot, hiszen nem lett hisztis és elkényeztetett csemete, de ő az én szemem fénye, a boldogságom forrása. Körülbelül kettő hete volt a születés napja és az egyik munkatársam ajánlotta ezt a helyet. Nem szoktam erőltetni semmit se, hiszen annak semmi értelme. Azt szeretném, ha olyan elfoglaltságokba fektetné a plusz energiáját, amit szeret is csinálni. Előtte még az élet kitalálni azt, hogy mi is lesz, ha nagy lesz. Ő bólintott véglegesen rá erre a helyre, így reggel egy kisebb kapkodás és nevetés közepette indultunk el. Végig énekeltük szinte az utat, vagy pedig hallgattam a meséit, ami mind az óvodáról szólt vagy az álmairól. Imádtam hallgatni a csilingelő hangját és pár óra múlva már meg is érkeztünk a megfelelő helyre. Sietve öltözött át, majd kicsit megigazítottam a fürdőruháját és hamarosan már a medencék felé sétáltunk. Mosolyogva figyeltem, hogy percek alatt szerzett magának új barátot. Egy időre még a csúszdák forgatagába is belevettük magunkat, hiszen a legtöbbre csak velem együtt ülhetett fel. Mosolyogva öleltem magamhoz és halmoztam el néha egy-egy puszival, de szinte alig maradt a parton. Újra és újra eltűnt a közelben, de mindig figyelt arra, hogy olyan helyen legyen, ahol én is láthatom őt.
Nem akartam zavarni a barátkozásban és a játszásban se, így végül egy könyvet vettem elő és olvasni kezdtem, de közben természetesen elég gyakran a lányomra pillantottam, mert nem szerettem volna, ha valami baja esik, de hamarosan sírásra lettem figyelmes. Fairy, nem az a típus volt, aki túl gyakran sírt volna, de felismertem az ő hangját. Sietve pattantam fel és úgy rohantam, mint valami őrült, majd hamarosan már mellette térdeltem a vízben.
Fairy, kincsem. - mondtam sietve, miközben kihúztam a játékok közül őt, majd letöröltem a könnycseppjeit.
Shhh, itt vagyok. Minden rendben lesz. - próbáltam megnyugtatni, miközben láttam azt, hogy az ajka felrepedt és még a térde és a keze is megsérült. Utóbbiban nem voltam biztos, hiszen lehet a szájától vagy a lábától véres. Óvatosan közelebb vontam magamhoz, miközben egy-két felnőttnek mondtam, hogy hívjanak úszómestert vagy valakit. Nem hagyhattam magára és nem is igazán mertem megmozdítani Fairy-t. Mi van akkor, ha esetleg valamije eltört? Egy-egy uszoda igazán veszélyes tud lenni. Egy gyengéd puszit nyomtam a homlokára, miközben továbbra is öleltem magamhoz, amikor hallottam egy férfi szavait és hamarosan már le is térdelt hozzánk.
Azt hiszem orvosra lenne szüksége. - mondom még mindig aggódva, de most egy pillanatra az ismeretlen férfira nézek. Ő sokkal nyugodtabbnak tűnik. Talán nincs is akkor baj, hiszen én elég gyakran összetörtem magam én is gyerekként, hiszen soha nem bírtam megülni egy helyben. S talán Fairy örökölte az erős csontjaimat. Legalábbis remélem nincs nagy baj.  
Sajnálom, hogy ekkora zűrt okoztunk.  - szólalok meg még mindig kicsit idegesen, de ugyanakkor zavarban is vagyok, hiszen az se kizárt, hogy én reagáltam túl ezt az egész helyzetet. Nem szeretek a középpontban lenni, de most sok választásom nem volt. Éreztem, hogy Fairy kezd megnyugodni, ahogyan azt is, hogy egyre közelebb bújik hozzám.


Nagyon jó lett! Gyerek Világ 2114744435 || Ships In The Night || ©
Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty








Cassandra & Dorien
Engem csak a nők érdekelnek
a tánc és a víz
Meg a jó seggek,ezért is jó úszomesternek lenni.
.....................................................................................................


A főnököm nemrég ajánlotta ezt a helyet, hogy pontosak legyünk, inkább a főnököm kapott egy kedvezőbb ajánlatot, értem. Mint ahogy megtudtam utólag. A gazdag fazon kiderítette, hogy honnan jöttem és mivel foglalkozom, és hol. A kitüntetéseim a lakásom polcán díszelegtek, kaptam párat, haza szolgálat… stb. Mind-mind ott csillogott, anyámék örömére a falamon. Itt voltak a mai napon ők is, másmilyen karszalagot viseltek mint a többi vendég, korlátlant, mindenre felmehettek, akár a tesztelők, rajtam is volt egy ilyen, bár én többnyire csak fontos esetben használhattam, anyám húgának az öccsei és húgai jöttek ide, persze anyám elárulta, hogy hol dolgozom és a srácoknak azonnal jönniük kellett, nem mintha probléma lenne, csak… én itt épp dogoznék. Miért nem tudtak olyan napon jönni amikor szabadnapos vagyok, és nem kell azon aggódnom, hogy nincsenek szem előtt, mert én meg fix helyen ücsörgök éppen?
- Tim, kend be magad és keresd meg anyádat, üzenem az enyémnek, hogy jól esne egy hűs shake, ha erre jár. - csak ne felejtsd el könyörgöm! Nem fogok cukrozott jégkását iszogatni megállás nélkül, vagy cukros limonádét, anyám meg, hogy kiengeszteljen, elhozta a fehérje shak-jeimet, idegességemben, már két adagot betoltam magamba, nem fog megártani és megülni sem fogja a gyomromat, mert hamar felszívódik, és inkább a vizet nyakalom tőle, persze ésszel ,hiszen munkában vagyok, a jóból is megárt a sok, és nem árt figyelni az emésztésemre sem,mindegy így is bele bonyolódtam.
- Dorieeen! - hátra fordultam, mire két hófehér tenyér landolt a hátam közepén és placcsant szét a naptej rajta. Eszem megáll, ezért nem voltam ott egyetlen közös családi grill partin, a gyerekek szerettek rám szállni, aztán már a végén úgy néztem ki mint egy gyerek karácsony fa, a hajszálaimról is ők lógtak le.
- Te kiss…-mormogtam. - Lanter, megmondalak az anyáinknak. - figyelmeztettem, és ez volt az utolsó csepp a pohárban, oda mentem a kis felügyelő részemhez, ahol a walkie talkim volt és a kis elzárható ládában a mobilom.
- Anya, vidd őket kérlek innen, megmondtam ,hogy nem jó ötlet akkor jönni amikor dolgozom, - az órámra pillantottam. - négy órát bírjanak még ki légy szíves! Aztán az övék vagyok, de addig hagyjanak dolgozni. - hamarosan begyűjtötték a gyerekeket, én pedig végre kifújhattam magamat, egy csokis shake társaságában, de előbb a két tappancs nyomot kéne levakarnom a hátamról, nem akartam pont úgy lebarnulni, hogy nyári tetoválást szerezek két gyerek kéz lenyomata által. Először a kezeimmel próbáltam meg leszedni, hiába tekeregtem nem értem el, hol vannak ilyenkor a jó csajok akik élnek halnak egy kockás has végig dögönyözéséért? Értem, a piros gatya és a nyakamban a síp tehet az egészről. Tehetetlenül cöccentettem fel, végül a törölközőmért nyúltam, azzal végig dörzsöltem a hátamat leszedve a cucc nagyját, remélem megteszi, és nagyjából egyenletes lesz. Szerencsére itt tisztában voltak a gyerekek,hogy ha valahonnan ugorni lehetett, az a kijelölt terület volt. De ettől függetlenül figyelnem kellett, a medencébe vezető csúszdát és még minden mást, hiába voltak kameráink is, nagyon oda kellett figyelnünk a videó megfigyelő rendszer ellenére is. Végtére is szerettem ezt csinálni, mert életeket menthetek meg ezáltal. Szerettem a hobbimat. A napszemüvegem pereme fölött időnként a jó seggű lányokat is futva megnéztem magamnak, a gyerek medencéknél fennforgásra lettem figyelmes, így magabiztosan vigyázva, hogy magam se csússzak el, elindultam a csődület felé. Reméltem, hogy nem valamelyik lökött unokaöcsém lesz a látványosság… Ráadásul, a múltkor én magam is rosszul voltam, egy hétig nyomtam lázasan az ágyat szóval mielőtt elvállaltam ezt a melót, még túl kellett esnem egy laza lefolyású nem is tudom min, talán influenza lehetett, vagy akármi, de a fura piros szikrák egy ideje eltűntek, legalábbis amióta nem találkoztam Blaizzel. Nem hiszem hogy vele függött volna össze a dolog, de mégis, elég furcsa volt ez az egész, és különös. Azóta semmi bajom,sőt mintha ezer fokon pörögnék, és kisebb balesetek történnek velem, például reggel ébredés után, amikor egyedül vagyok és nincs mellettem egy nő sem, furán viselkednek a tárgyak a közelemben, legfőképp azok, amelyekhez hozzá érek, szerencse, hogy a tököm nem robbantottam még le a helyéről vagy nem tudom. Mindenesetre még az anyámnak sem szóltam erről az egészről, nem akarom ,hogy idegeskedjen.Meg fogom oldani, efelől semmi kétsége nem kell hogy legyen senkinek sem, meg aztán...miért ne lehetne titkom mások előtt nem? A kezemben a rádió, hallottam, ahogy sistereg, majd közlik hogy menjek oda a gyerek medencéhez, oda tartok... Állítólag valaki megcsúszott a kövön, és beverte valamijét, a felvételről nem tudják kideríteni, de a vízből távolítsak el mindenkit, mert le kell engedni, és újra tölteni, a vér miatt.
- Engedjenek beljebb, kérem! Az úszómester vagyok! - emeltem meg a hangom, tudok ha akarok, és nem szégyenlős kis tizenéves vagyok, hanem egy tartalékos katona, nagy egóval és töméntelen határozottsággal.
-Mindenki jöjjön ki a vízből, a kollégám mindjárt átkíséri Önöket egy másikhoz, én pedig megnézem a sebesültet! - abból, hogy nem alakult ki tömeg hisztéra, már sejtettem, hogy nem lehet nagy a probléma, legfeljebb az egész csak marha jó látványosság, sosem értettem, hogy mi jó abban ,ha valaki nyomorát, fájdalmát nézik az emberek. Ahelyett ,hogy távolabb állnának , és nem szívnák el a levegőt előle, ilyenkor még rosszabb lélegezni is. Nehezebben is megy.
- Mindenki menjen hátrább, vagy a dolgára, semmi keresnivalójuk itt! - pillantottam fel a tömegre, miközben visszafordultam az anyukához és a lányához. Hallottam, hogy a társam eközben már teszi a dolgát és tünedeznek el a bámészkodók. Aztán... végre oda térdelhettem én is a páros mellé.




Vendég
it's where my demons hide

Anonymous
Vendég
dc universe
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty

Gyerek Világ X0f4azi

Gyerek Világ LDtvuP5
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains

Gyerek Világ Empty

1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Central Wellness Park-
Ugrás: