Kültéri asztalok
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Kültéri asztalok



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Hétf. Jan. 16, 2017 6:34 pm ••

SZABAD JÁTÉKTÉR!
✻ hozzászólások :
535
✻ kereslek :
⊱ everybody
✻ tartózkodási hely :
⊱ everywhere
✻ foglalkozás, hobbi :
⊱ this page
✻ karakter arca :
⊱ faceless
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése http://heroes-vs-villains.hungarianforum.com

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Szomb. Szept. 10, 2016 10:43 pm ••


Octavia &Hanna

Tényleg egy kellemes délutánt terveztem eltölteni a belvárosban, ennek azonban most egy csapásra lőttek. Az időtöltésnek is, meg a jókedvemnek is. Hála egy figyelmetlen középiskolásnak. Aki mást sem tud, mint egyre azt ismételgetni, hogy sajnálja. Azzal meg aztán sokra megyek! Dühös vagyok, ez kétségtelen. Akkor pedig senkinek sem jó a közelemben lenni, legfőképpen annak nem, aki okozta az egészet. Nem tudom, ki ez a lány és őszintén szólva nem is érdekel. Borzalmasan nézek ki, a felsőm pedig több, mint valószínű, hogy a kukában végzi mindezek után. Egy ilyen nagy barna pacát kizárt, hogy rendesen el lehessen tüntetni róla. De ez még hagyján, hogy megyek én így egyáltalán haza? Szörnyen megalázó ez a barna folt a világos, trendi felsőmön.
- Igen, ez a minimum, azt hiszem. A pulóverednél valószínűleg még ez a kávéfoltos felsőm is jobban néz ki, ahogy az öltözetedet elnézem, úgyhogy indulhatnánk akkor esetleg máris vásárolni? Mert egy perccel sem szeretnék többet eltölteni ebben a borzalmas felsőben, amit a figyelmetlenséget tett tönkre! - elég indulatosan és undokul válaszolok neki, de hát az ő hibája. Kicsit parancsolóvá is válik a hangom, mikor azt látom, hogy lehajol a törött bögre darabjait összeszedegetni. Mintha azzal segítene bárkinek is! Hiszen erre van a személyzet, nem? Én viszont már így is dühös vagyok, szóval a saját érdekében is jobban tenné, ha nem játszadozna a türelemmel. Annak aligha lesz jó vége.


Demons| 226 |
✻ hozzászólások :
63
✻ kereslek :
Szexi tanárbácsi
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Egyetemista
✻ karakter arca :
Lucy Hale
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Hétf. Aug. 15, 2016 5:03 pm ••

Hanna & Octavia

Mindenki tudja milyen érzés a tökéletes könyvet a kezünkben tartani. Azt a könyvet, ami mellől egy percre sem akarunk felkelni, mert minden egyes mondata, szava, sőt betűje teljesen leköt. Azt a könyvet, ami miatt képesek vagyunk lemondani az alvásról is, csakhogy megtudjuk, mi a vége. Az én kezemben is egy ilyen kötet van most, s pont ezen érzések vezéreltek azon tettemhez, hogy még a pulthoz is magammal vigyem, hogy egy újabb tejeskávét kérjek. Egyébként még pont időben sorba álltam, mert mint később észrevettem, mögöttem már jóval hosszabb sor kígyózott, mint előttem. Ja igen, ezt akkor láttam meg, mikor kikértem a kávét és persze, nem tudtam volna kivárni, hogy az asztalhoz érjek, nekem már is tovább kellett olvasnom és pont ebből következett a probléma...
Véletlen volt az egész, nem direkt csináltam, bár ezzel nem sokra megyek. A kávé és a bögre a földön, bár előbbinek egy része inkább egy fehér pólón díszeleg. Tudom, hogy az én hibám, én nem figyeltem, én nem tettem le a könyvet és én borítottam rá a kávémat a lányra. Éppen ezért nem ítélem el a dühös reakciója miatt, mert tudom, hogy én is hasonlóképp reagáltam volna, mert valljuk be, nem éppen kellemes érzés az, ha egy forró tejeskávé rajtad landol. Legalább ha sima víz lett volna, ugye? Annak nincs színe és így foltot sem hagy, miután megszárad... De nem, ez egy tejeskávé! Ami barna színű és úgy virít a pólón, mintha a csaj beleesett volna egy sáros pocsolyába, vagy nem is tudom mibe, de az biztos, hogy elég érdekesen néz ki...
- Bocsánat... - bököm ki ismét, mikor megemlíti ugyebár, hogy a sajnálatommal nem megy sokra. Szóval én most azért kértem bocsánatot, mert bocsánatot kértem? Mi van? Ez egyáltalán normális, ésszerű, vagy logikus cseledet volt? Szedd össze magad Via, gyerünk! Ha már tönkretetted a ruháját és ezzel valószínűleg a kedvét is, próbáld valahogy menteni a helyzetet... Mentsd, ami még menthető!  Csakhogy ez nem olyan egyszerű, könnyen adok én jó tanácsokat magamnak, csak tudjam kitalálni, hogy mégis hogyan tudnám teljesíteni őket...
- Figyelj, van egy pulcsim... Izé... Odaadom ha kell, vagy... Vagy veszek neked egy másik pólót, ha már így tönkretettem a mai napodat, ez lenne a legkevesebb - mondom, miközben a földön lévő cserépdarabokat vizslatom a szememmel. Szegény bögre, biztos fájt neki... Végül hónom alá csapom a könyvemet és lehajolok, hogy összeszedjem a törött bögre maradványait meg sem várva a pultos lányt, aki közben vélhetően egy felmosóért szaladt el.

□ Words: xxx □ Music: - □ Notes: bocsánat a késésért, sajnos egészen eddig foglalt voltam  Embarassed  Embarassed  
✻ hozzászólások :
11
✻ tartózkodási hely :
¤ central city ¤
✻ foglalkozás, hobbi :
¤ student ¤
✻ karakter arca :
¤ Sophie Turner ¤
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Csüt. Jún. 23, 2016 11:40 pm ••


To Octavia
Kellemes, szép napunk van, amikor éppen semmi különösebb dolgom. Mi mást is tehetnék hát, mint kimozdulok kicsit otthonról. Hétköznap lévén este bulin sincs kilátásban, így nyugodt szívvel vethetem bele magam az önfeledt császkálásba. Első utam az óráim végeztél egy jobb nevű kávézóba vezet. Elég sokan vannak itt, de ahogy elnézem, akad még szabad asztal. Beállok a sorba és a telefonomon kezdek pötyögni, míg sorra nem kerülök. Meg kell még vitatnom a barátnőimmel a holnapi klubba menetel részleteit, hogy előtte milyen bárba menjünk és hasonlók. Nem is figyelek különösebben oda a körülöttem lévőkre, csak a sorban előttem álló hátát lesem úgy a szemem sarkából, hogy ha előrébb lép, én is kövessem, megtartva a távolságot.
Azonban mikor már nem állok messze a pénztártól, csak két-három vevő van előttem és lépnek előre, hirtelen valaki nekem jön. Mivel a telefonomat néztem, egyáltalán nem számítottam rá, nem is tudom hirtelen, ki az, de a hirtelen végigfolyó forró folyadékot érzem a ruhámon. Ösztönösen kiáltok fel és ugrok arrébb, meglökve így a hátam mögött sorban álló vásárlót. Aztán magyarázkodó hangot hallok és ahogy felpillantok egy fiatal, középiskolás forma lányt látok egy üres tálcával állni ott. A kávésbögre pedig darabokban hever előttem a földön.
- Nem sokra megyek a sajnálatoddal. A felsőm attól még kávéban úszik - nem túl barátságosan mordulok rá szegény lányra, de hát akkor is az ő bénasága miatt nézek most ki így! Nem várhatja el tőlem senki, hogy megértő legyek szerintem, még akkor sem, ha tudom, hogy nem szándékos volt és láthatóan szégyelli is magát miatta. Jó nagy barna pacával a világos felsőmön. Hát ez csodálatos! Ennyit a szép délutánról. Mégis egyáltalán haza hogyan jutok így?



✻ hozzászólások :
63
✻ kereslek :
Szexi tanárbácsi
✻ tartózkodási hely :
Central City
✻ foglalkozás, hobbi :
Egyetemista
✻ karakter arca :
Lucy Hale
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Hétf. Jún. 06, 2016 11:40 pm ••


Hanna&& Octavia


Vannak napok, amikor másra sem vágyik az ember csak egy kis kikapcsolódásra. Nálam ez elég gyakori eset az otthon történtek miatt. Egyszerűen képtelen vagyok otthon maradni, mert félek. Félek, hogy apa mikor ér haza és félek, hogy vajon mennyi idő kell neki ahhoz, hogy olyan állapotba kerüljön, ami már távol áll a józanság határától. Tanulni sem otthon szoktam, inkább beülök egy kávézóba vagy a könyvtárba csak minél kevesebbet kelljen az otthonnak nevezett házunkban töltenem.
Ma is ezen álláspontomat erősítem, bár tanulnivaló helyett csak egy egyszerű könyv van nálam. Már ott hevert szerencsétlen a polcon egy ideje arra várva, hogy az olvasására sor kerüljön, de valahogy mindig csak odébb pakoltam, ennél több nem igen történt vele. Tudom, tudom, vétek ilyen dolgot tenni egy könyvvel, de azért csak elnézhetjük a dolgot, ha azt mondom, hogy mellette elkezdtem már a programozást is tanulgatni, nem? Csak úgy hobbiból, mert a suli... Igen, ott néha elég unalmas dolgokat csinálunk, a tanárok is tudják, hogy így érzek, s ők ajánlották, hogy kezdjek el tanulni programozni. Végül is, nem volt hülyeség azt hiszem, eddig talán egész jól haladok, már ha az alapegysgek definiálása meg hasonló apróságok készítése jónak számít...
De elkanyarodtam a témától. Szóval ott tartottam, hogy épp itt üldögélek egy kávézóban a könyvemmel, amit nem tudok letenni, így még a pulthoz is magammal
 hoztam, mikor újabb adag tejeskávéért álltam sorba. Talán pont ez okozta azt, ami röviddel azután történt, hogy megkaptam a kívánt koffeines italt. Nem figyeltem - milye meglepő! - és bumm, sikeresen ráöntöttem a poharam tartalmát egy lányra, s ha ez nem lett volna elég, minden egyes darab, ami a szokásos kis fémtálcán helyet foglalt, sikeresen fejest ugrott a padló felé, ezzel öngyilkos merényletet végrehajtva, s darabokra törve.
- Bocsánat, én... Annyira sajnálom, izé... Öööö... Meghívjalak egy kávéra kárpótlásként? Miket beszélek, hiszen ott van rajtad egy adag kávé... Na jó... Ööö... Bocsánat, tényleg naaaaagyon sajnálom - kezdek el szabadkozni, miközben a földön lévő darabokat és az előttem álló lányt szemlélgetem. Nem gondolok bele, hogy valószínűleg még az egész kávézó is minket néz most, mert... Mert nem volt ez éppen egy halk mutatvány és azt sem csodálnám, hogy ha a velem szemben álló lány még elküldene melegebb éghajlatra is...

▲ lesz ez még jobb, meg hosszabb is ©
✻ hozzászólások :
11
✻ tartózkodási hely :
¤ central city ¤
✻ foglalkozás, hobbi :
¤ student ¤
✻ karakter arca :
¤ Sophie Turner ¤
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Csüt. Feb. 04, 2016 5:41 pm ••



to Cisco




Hihetetlen, hogy itt a Jitters előtt pont abba a fiúba botlom bele, aki nem máshol, mint a részecskegyorsító felrobbanásáért felelős S.T.A.R. Labs-nél dolgozik. Sőt, mi több, hogy úgymond jóvá tegye azt a sok kárt, amit annak a bizonyos katasztrófának köszönhettünk, ő és még néhányan - FLASH-el együtt -, annak szentelik az idejüket, hogy megfékezzék a veszélyes képességekkel rendelkező bűnözőket. Metahumánokat.. honnan jöhetett ez a megnevezés? Mármint a meta, a humánt értem.. talán a mutánsból? Én is egy lennék közülök..? Egy meta?! Vajon, ha tudnának a képességemről, engem is rács mögé tennének? Mondjuk még nem ártottam egy árva léleknek sem s nem is áll szándékomban úgy tenni, de ki tudja. Gyorsan összeszedem magam, még mielőtt feltűnhetne neki, hogy gondolatban egész máshol járok. Még csak az hiányozna, hogy gyanúsnak tituláljon. Mondjuk, nem tűnik egy vérszomjas alaknak, sőt épp ellenkezőleg, a gondolatai szerint egész okos.. hűha, tök izgalmas lehet az élete, és nem is kell hülye előadásokra bejárnia, meg olyan dolgokat hallgatnia, amiket már régóta tud.
- Örülök - felelem gyorsan, elmosolyogva, remélem tényleg azt mondta, amire gondolok, hogy mondott, azaz, hogy jól van. Szent ég, egyszer a képességem fogja a vesztemet okozni!
A kelleténél egy kicsit izgatottabban reagáltam a kávémeghívására, ami azért sem volt a legjobb ötlet, mert ő ugyebár azt nem tudhatja, mitől is lettem igazából ennyire felspannolva. - Öhm.. igen, persze, de igazán nem szükséges bocsánatot kérned, nem történt semmi. - Legyintek egyszerüen, hogy minden a legnagyobb rendben van. Sőt, jobban is mint rendben.
Aztán bemutatkozott és a kezét nyújtotta felém.. mire én egy pillanatra meghökkentem, de igyekeztem ezt nem láttatni, hanem inkább vettem egy mély lélegzetvételt és kezet ráztam vele. - Amelia Prescott, de a barátaimnak csak Mia - mutatkozom be én is hozzá hasonlóan. És még akkor is mosolyogtam, mikor a fejem ismét megtelt a szavaival. Ah, ha tudnád, hogy mennyire nincs igazad és valójában pontosan az vagyok, akinek nem gondolsz.. egy metahumán, bár bűnözőnek nem nevezném magam, hacsak nem számítsuk bele azt az apró kis incidenst a gimiből.. de akkor még nem volt meg az erőm. Lionman.. vajon tényleg így hívta magát, vagy ezt ők adták neki?! Szerintem, az utóbbi.
✻ hozzászólások :
78
✻ kereslek :
Norah
✻ tartózkodási hely :
►www ☁ i'm everywhere◄
✻ foglalkozás, hobbi :
►university student ✖ hacker a.k.a. Maus ✖ metahuman◄
✻ karakter arca :
priyanka chopra
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Hétf. Jan. 25, 2016 2:31 pm ••


Amelia
&
Cisco

Words: 373
Music
Outfit
Note: =)

A lánytól bocsánatot kérve, megkérdezem, hogy nem esett-e baja, elmélázok pillanatra, nem figyeltem annyira rá és csak pillanatokra rá válaszoltam a kérdésére, nem is voltam biztos, hogy jól hallottam mit kérdez, de válaszoltam rá.
- Igen, igen én is meg vagyok - igenlően bólogatok a fejemmel, hogy nincs gond. Közben pedig a azon jár az eszem, hogy lazítanom kellene megint és nem csak dolgozni és dolgozni a laborban, mint a szorgos kis hangya. Két-három napja egy képregényt olvastam ami kikapcsolódó volt, de most megint elvagyok havazva és nincs senki, aki egy kis optimizmust öntsön az optimista vakmerő királyba és ha lemerül az elem én is olyan leszek, mint Harry mogorva és antiszoc, azt a Ciscot, pedig nem szeretném, hogy lássák a többiek.
- Ja igen, tényleg nem ömlött ki az izé. - próbálom adni a laza srácot előtte most már, hogy meggyőződtem róla nem esett semmi baja a lánynak. Mosolygok rá, mint a vadalma. - A kávé.
Majd beletúrok hosszú hajamba zavaromba, mert egy csinos lány mellett igen is zavarba tudok jönni.
-Öhm.. Meghívhatlak egy italra? - bököm ki zavartan lassan a meghívást közben a lányra mosolyogva még mindig. - Egy kávéra vagy amit szoktál inni, csak bocsánat kérés gyanánt.
Nem akartam elijeszteni, de vártam a válaszát, reménykedő tekintettel, hogy tényleg kikapcsolódó együttlétben lehet részem, egy valami gyors randi szerűségben. Nem akartam a munkámra és a S.TA.R. Labs foglyaira gondolni. Egy börtön felett dolgozni rossz érzés.
- Micsoda udvariatlan vagyok, Cisco Ramon vagyok. - nyújtom a kezem a nő felé. Csodálatos szép arcát nézve belegondolok, végre egy normális csaj és nem egy bűnözővel van dolgom. Legalábbis nem annak tűnt a lány. Nem egy metahuman éhes energia vadász vámpírnak.  Egy energiavadász vámpír istencsászár lenne számomra, de szerintem egy ilyennel se fogok találkozni egy ideig Central Cityben. Pedig már sokszor elképzeltem hogy Flash, az én jó barátom ilyen bűnöző emberkét fog el. Bár volt olyan emberrel dolgunk, aki energiát nyert el, de mégsem volt egy  igazi vámpír. Megadná a hangulatot számomra, nem úgy mint a véres fejeket tépő vadállatnak. A fejeket  és testeket összetépő oroszlánalkatú embernek avagy Lionmen befogása múltkoriban az nagyon gáz volt, de nagyon gáz. Egy energia vámpír azok az ínyencségek. Ábrándoztam pillanatokon belül el megint, a fiktív kis világomba, ahol minden megtörténhet mindenkivel.
Vendég
live like legends


Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Pént. Jan. 22, 2016 5:17 pm ••



to Cisco




Hihetetlen, hogy mennyire megváltozott az életem a katasztrófa óta. Mármint, az egy dolog, hogy olykor totálisan kikészítenek egyes emberek gondolatai, de ha eltekintek a rossz dolgoktól, néha hasznos is tud lenni a képességem. Kezdem belátni, hogy Kate okkal nevezi ezt áldásnak.. bár, azért én még mindig inkább hajlok az átok felé. Az a hatalmas információ mennyiség, ami a tudomásomra jut minden egyes érintés során.. ha tudnék írni egy forgalomszabályozó kis algoritmust a fejemre, már rég megtettem volna. De sajnos a tudomány ott azért még nem tart.. kivéve, ha egy különleges fejfedőszerűségben kezdenék el gondolkodni, ah hagyjuk. Nekem kell megtanulnom irányítani  és rendszerezni a beérkező "adatokat", nem átadni a munka nehezét egy programnak. Nem tekinthetek magamra is gépként, annyira én sem lehetek kocka.. vagy igenis lehetek? Úgy tűnik kezdenek megártani a Hálózat előadások.. A tanár valahogy úgy elő tudja adni magát, hogy érdekes legyen az órai tananyag és ne unjam el magam az első öt perc után. Ezt igen kevesen mondhatják el magukról, sajnos. Emiatt elegem is lesz néha az egészből.. komolyan, ha egyesek nem tudnak rendesen magyarázni, miért akarnak egyáltalán tanítani?
Mielőtt Kate-et meglepném a jelenlétemmel, előbb a Jitters felé indulok, hogy vehessek egy kávét magamnak, amire már néhány órája vágyakozom.. a kávégépek mocskok, az a lé ihatatlan. A kávé erősen a legfinomabb, tej nélkül, kivéve ha az ember lánya aludni is szeretne utána, mert abban az esetben a latte macchiato vagy a Starbucks valamelyik kínálata a tökéletes választás. Pumpkin spice.. nem is tudom mikor ittam már utoljára olyan finomat. Épp a bejárat elé érhettem, mikor váratlanul megtörtént a "csattanás", vagyis amikor valaki hirtelen nekem jött.. Eléggé el voltam gondolkodva mindenfélén, talán amiatt sem tudtam időben kitérni a srác útja elől. S az sem tette könnyebbé a dolgomat, hogy amint egymásnak mentünk, hallani kezdtem őt.. és tudtam, ezek a bizonyos szavak nem a száján át távoztak. Pár tized másodpercen belül a fejemben igencsak megváltozott a S.T.A.R. laborrol kialakított véleményem.. a villámfiúval együtt. Flash, a város hőse, aki szintén áldozatául esett annak a.. dolognak.
Kicsivel később, néhány lépést hátrálva, gondolataimat rendezve pillantok fel Cisco-ra. Micsoda kellemes találkozás, mondhatom. Kínos és kellemes.
- Semmi baj, megvagyok, hát te? - Felelem egy kedves mosollyal az arcomon, a tőlem telhető legnormálisabban viselkedve, majd iránta érdeklődöm. Ha úgy vesszük épp az imént "loptam" ki az agyából néhány információt.. és az nem számít, hogy akarattal vagy akaratlanul tettem-e.
Látszólag nem tűnt fel neki a pillanatnyi elkalandozásom, mivel a tekintetéből ítélve ő is egész messze járt.. bár, ebben csak akkor lehetnék biztos, ha tudomisén, kezet fognánk.
- Nyugi, megúsztam épségben, s szerencsére a kávéd sem került rám.. - nyugatom meg, miközben a kezében levő kávéra mutatok az ujjammal, egész jókedvűen beszélve.
✻ hozzászólások :
78
✻ kereslek :
Norah
✻ tartózkodási hely :
►www ☁ i'm everywhere◄
✻ foglalkozás, hobbi :
►university student ✖ hacker a.k.a. Maus ✖ metahuman◄
✻ karakter arca :
priyanka chopra
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• Pént. Jan. 22, 2016 3:55 pm ••


Amelia
&
Cisco

Words: 285
Music
Outfit
Note: =)

A világ megint feje tejére állt a laborban. Egy újabb gaztevő egy újabb bűntény a metahumanok. Friss kapzsiságra vannak ítélve, a hatalmukat rossz célra használók ellen védtelenek az emberek, de mi itt vagyunk és segítünk, a barátaim mind segítenek őket el kapni és a méltó helyükre tesszük őket az alagsorba.  Belegondolni is rossz néha hogy egy börtön van alattunk. Ott dolgozok nap, mint nap és amilyen keveset csak lehet olyan keveset tartózkodok a foglyok közelében. Az ajtón kilépve a Jittersből. Megint azon a véres ügyön jártak a gondolataim. A meleg kávémat fogtam a kezeim között. Lassan  gyalog elindultam a  S.T.A.R. Labs felé.
Egy újabb találmányt próbáltam fejben összerakni, amivel sikerülhet, elkapnia Flashnak a gaztevőt. Elgondolkodtam azon hány meg hány metahuman él képességét nem ismerve a városba. Nem mind börtönbe való, de mégis ki kontrollálná őket és fékezné meg ezeket az embereket, ha mi nem lennénk. Kell Falsh a városnak  és kellenek az olyan emberek akik megfékezik őket.
Talán egy kissé szétszórt voltam mikor egy lányba ütköztem bele és a kávémat majdhogy nem rá borítottam, szerencsémre a poháron volt az a fedő. Így nem történt nagyobb baj se vele, se velem. Nem figyeltem a környezetemre és így rá se. Hátrébb lépek.
Miért kell állandóan máson járnia a gondolataimnak? Leköti az energiáimat a sok metahumanok ellen találmány készítése.
- Bocsánat, jól vagy? - kérdeztem meg a lányt. Tényleg nem szándékos volt és tényleg nem figyeltem rá, ahogy majd nem semmire se.
Nem tudom mi van velem, mostanság. Túl sok dologgal foglalkozom nem is tudom mikor volt az, hogy lazítottam. Ja két nappal ezelőtt Dinoszauruszok vs Robotok vs Idegenek képregény olvasása közben. Elmosolyodtam, hogy milyen jó volt a képregény. Majd a helyes lányra pillantottam.
- Tényleg bocsánat, sajnálom. Ugye tényleg nem esett bajod?




A hozzászólást Cisco Ramon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 25, 2016 2:32 pm-kor.
Vendég
live like legends


Poszt témája: Kültéri asztalok •• Vas. Jún. 14, 2015 7:22 pm ••

**********
✻ hozzászólások :
168
✻ tartózkodási hely :
↳ playground ↲
✻ foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Kültéri asztalok •• ••

Sponsored content
live like legends

Kültéri asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: Városaink :: Central City :: Belváros :: CC Jitters-