Először elmosolyodom azon amit mondd, mert igaza van, akkor vettem le a polcról a szakácskönyvet amikor bejelentettem Asher elvesz. Nos, még nem tudja, de ez is hozzá kötődik. Borzasztó vagyok, csak akkor hívom enni, ha sokkoló hírt közlök vele. - Igen, tudok róla. – mosolyodtam el savanyú grimasszal. - Mert nincs idő főzni, tudod, hogy dolgozom, most meg még többet, mert van időm. Köszönöm, igyekeztem, hogy megfeleljen Őnagyságának. – eresztek meg felé egy szemtelen vigyort. - Nem is rossz ötlet, egy kismama elég sok mindent kitud magának harcolni. – jegyeztem meg egy sóhajjal. Miért is mondom ezt? Mert megtapasztaltam mire képes egy nagyobb pocak. Előre engednek a boltban , a gyógyszertárban, s bárhol, ha csak egy kicsit is rájátszom a dolgokra. Nincs problémám, most már a reggeli rosszullétektől is megszabadultam nagyjából. Csak néha szédülök, azt meg kilehet bírni, elég sportos kismama vagyok. - A meló remek, még több ügy, még több fenyegető telefonhívás, hogy kicsinálnak, ha nem mentem a pici Johnny fiút, tudod a szokásos sületlenségek. Pasik? Ugye csak viccelsz velem, egy ideig nem kell nekem senki sem. Pöcsvonzó vagyok, és most elég belőlük. – forgattam meg a szememet egy grimasszal. De tényleg..Asher előtt is egy pöcs férfit tudtam kifogni, igaz legalább tőle nem lesz gyerekem, ráadásul kettő. Annyira szívás ez a helyzet, viszont erős, céltudatos nő vagyok, akit most fognak keresztbe lenyelni, viszont ez van, kibírom Leonard kiborulását. - Inkább csak ülj le, én meg viszem neked a kedvenc ételed. – pusziltam meg egy mosollyal. Hiába utálok érzelmet kimutatni, de a hormonok tombolnak bennem. A múltkor is elsírtam magam egy filmen, megölték a főgonoszt, én meg megsajnáltam.
Ha leült már tálaltam is kettőnknek, végül a bort is poharába töltöttem. Halk sóhajjal ettem pár falatot végül letettem a villámat, belekortyoltam az almalevembe. - Jobb, ha most közlöm veled a dolgot. Jól sejtetted valamit mondani akarok, ami egyáltalán nem telefon téma. Azaz igazság, hogy az exférjemre is vonatkozik. Öt hónapos terhes vagyok, ikrekkel. – szusszantam fel halkan miután elmondtam amit akartam. Lehet nem fog itt maradni desszertre, nos, több marad nekünk. Persze azért a telefon is a közelben van, mert még a végén mentőt kell hozzá hívnom.
Akárhogy faggattam, nem akarta elmondani, hogy miről van szó. Kitért, hogy rég láttuk már egymást, meg hogy testvérek vagyunk, három havonta azért nem nagy katasztrófa, ha személyesen is lecsekkoljuk, megismerjük-e még a másikat. Sőt, azt is felemlegette, hogy talán nem dőlne össze a világ, ha nem csupán a gyorssegélyű jogi tanácsadómat vélném felkeresni benne. Amiben aláírom, rejlik némi igazságtartalom, de akkor is a frászt hozza rám ezekkel a sürgős, titkolózós találkozókkal. Mikor utoljára ilyenforma üzenetet kaptam tőle, abból is válás lett. Persze cseppet sem bántam, hogy kidobta végül azt a fickót, és ami azt illeti, rá is szolgált az ítéletre. Egy Galához hasonló ügyvéddel ujjat húzni, nem éppen kellemes, de végképp nem olcsó mulatság. Mindig is büszke voltam rá, hogy a fél város rettegi a húgom. De sajnos ez egyben azzal is jár, hogy túlságosan beletemetkezik a munkába. Koránt sem csupán az én vétkem, hogy ilyen keveset találkozunk. Ezúttal azonban fogalmam sincs, mi lehet a baj, mert valamiért nagyon is azt érzem, hogy bajban van. Lágy mozdulattal becsapom magam mögött a sportkocsim ajtaját, és már csengetek is. Igazából szerencséje, hogy semmi halaszthatatlan programot nem szerveztem be a hétvégére, vagy akár könnyűszerrel tervben lehetett volna egy rég lefixált üzleti utazás is, az már más kérdés, hogy egy ilyen titokzatos invitálás után nagy eséllyel úgyis lemondtam volna, legalábbis megpróbáltam volna kimenteni magam valahogy a kötelezettség alól. De neki ezt egyáltalán nem kell tudnia. Hamar ajtót is nyit, majd aranysárga loknijait meglátva, egy halovány, pimasz mosolyra futnak az ajkaim. - Ugye tudod, hogy legutóbb akkor főztél nekem, amikor bejelentetted, hogy hozzámész ahhoz a kreténhez. – A nevét már nem is vagyok hajlandó kimondani, ki lett vágva a családból, szószerinti és átvitt értelemben egyaránt, reményeim szerint mindörökre. Arra viszont jó ez a megjegyzés, hogy éreztessem vele, nagyon is gyanítom, nem véletlenül vendégeskedem. - De az illata attól isteni – mélyül el a féloldalas mosolyom, ahogy jobban körbeszimatolok. – Áruld el, miért is nem főzöl nekem gyakrabban? – cukkolom, mert hát pontosan tudom, hogy élni is alig van ideje a munkájától. A szokásos, üdvözlő puszinak keresztelt arcérintés után beljebb is fáradok, és rég látott húgom térképezgetésébe kezdek. - Remélem, most már kifelé haladsz a depresszióból, mert ha még több kilót magadra szedsz, lassan kismamának is eladhatod magad – mondom egy alattomos, csipkelődő vigyorral, de azért egy kis igazság is rejtőzik a viccelődésem mögött, tényleg mintha meghízott volna valamicskét. Ennyi még rám is rám ragadt a hollywoodi filmekből, hogy a nők mindig csokitorta-evéssel és férfiakról elnevezett jégkrémhegyekkel próbálták pótolni az elúszott boldogsághormonokat, különösen, ha szakítás volt a dologban. - Na és, hogy vagy mostanában? Hogy viseled az újdönsült szinglilétet? Meló? Pasik? – nyomom meg kissé az utolsó kérdést, egy bizalmas pillantást küldve felé. Szinte biztosra veszem, hogy mocorog már valaki a háttérben. A húgom nem az a fajta nő, aki körül nem legyeskednének a férfiak. Közben követem a konyhába, és egy narancsot kapva a kezeim közé – inkább csak labdafunkcióban, mint valós étkezési szándékkal –, felajánlom magam. - Nem biztos, hogy jól jársz vele, de rendelkezz velem. Azt teszem, amit csak parancsolsz – utalok rá, hogy szívesen segítek, ha szükség van még valami kotyvasztásra a konyhában, bár komolyabb hozzáértést igénylő feladatot – a saját és a kaja érdekében – ne bízzon rám.
Mit teszel, ha kiderül, hogy terhes vagy az exférjedtől? Mindenkivel csak telefonon tartod a kapcsolatot, s csak dolgozni jársz be, mert ugye azt muszáj, valamiből pelenkát, kisrugdalózókat kell venned, mert hamarosan nem egy hanem két csöppségre kell vigyáznod, nevelned őket. Egyedül. Igen, egyedülálló anya leszek két kis porontynak, nagyon jó, de tényleg. Mármint tudom, hogy feltudom őket nevelni, viszont rettegek egyedül nem adhatom meg azt nekik, amit alapból két szülővel kéne megtenni. De most már takargatni se tudom a hasam így kénytelen-kelletlen, de felhívtam a bátyámat, hogy jöjjön át hozzám egy kicsit. Először persze csodálkozott, mert már vagy két hónapja nem láttam, de amikor valami jogi tanács kellett neki telefonon megmondtam. Nem voltam rá képes, hogy bárkinek is megmondjam, kivéve Patra aki elvonszolt az orvoshoz, aki azután jól képen vágott az eredménnyel, persze csak képletesen, viszont ha nincs mellettem a barátnőm akkor biztos nem mentem volna el akkor, hanem vártam volna még vele. Leonardot meg először leültetem, majd megetetem a kedvencével, a kedvéért még szuflét is csináltam, extra csokisat, kiváló minőségű vaníliás fagyit vettem hozzá, na meg epret, s csoki öntetet is, hogy díszíteni tudjam a tányért amin felszolgálom neki. Még kis csoki bogyókat is vettem, bár azokat szépen lassan megeszegettem főzés közben. Szerencsére több tucattal vettem így ez sem volt probléma, maximum tényleg gurulni fogok, mint egy hatalmas narancs. - Diamond, remélem, hogy ízleni fog neki, neked tudom, hogy ízlik a lasagne. – simogattam meg a macskámat egy mosollyal, tegnap már csináltam egy próbasütést. Nekem is ízlett, meg adtam egy kicsit a macskának is, megérdemli, elég sok hülyeségemet kell elviselni a hormonzavaraim miatt, először szeretgetem, utána meg a szobából is kizárom mert egyszerűen nem bírom elviselni. Kivettem a vörös bort a hűtőből, a főételhez ez illik, a szufléhoz már egy lágyabb ízű bort választottam, szerencse, ha az ember egyik nagyapja borász, kisebb gyerekként nem nagyon érdekelt amiről beszélt, aztán gimis koromban odafigyeltem rá, néha még én is segítettem, egy-két nyarat nála is töltöttem, sokat felejtettem ugyan, de a jegyzetei megmaradtak nekem, így majdnem mindig tökéletes italt tudtam választani a főztjeimhez. A terhesség jó hatással van rám, többet vagyok a konyhában, mint a tárgyalóteremben. Persze ez azért mert kevesebb ügyet vállalok el, egyik alkalommal bőgni kezdtem egy késeléses módon megölt férfi láttán, viszont elnézték mert várandós vagyok. Szóval van azért jó oldala is ennek, de inkább több az árny. A csengőre felkapom a fejem, éppen a sütőből szedtem ki az ételt mikor csengettek. Halkan felsóhajtottam majd ajtó nyitottam. - Hello Leonard, gyere be. Most lett kész a lasagne, vagy nagyon jó az orrod vagy már egy óra van. – csuktam be mögötte az ajtót, ha bejött.
Tárgy: Re: Nappali 
