Eleinte még én is így láttam. De a Szigeten eltöltött idő ráébresztett, hogy néha nincs más lehetőség. Hogy a szörnyeteget csak egy másik győzheti le. –próbáltam emberséges maradni, a jó utat követni, de nem sikerült. Mindig újra és újra olyat kellett tennem, ami ezt a sárba tiporta, ami miatt ugyanott voltam, ahol kezdtem. – Ezt az utat viszont nehéz megtalálni. – nekem legalábbis soha nem ment. Nem tudtam megvédeni azokat, akiket szerettem. Sokan haltak meg miattam, a döntéseim miatt, az ember pedig ilyenkor megtanulja egy életre azt, hogy miként tartsa távol magától a többieket. Amiről nem tudsz, az nem is fájhat, tartja a mondás, és igaza van. Igazad van. De mi lesz akkor, ha nem leszünk elegek. Ha… kevésnek bizonyulunk? Darkh még mindig szabadon lábon van. – és sokkal rosszabb, mint azok, akikkel eddig szembekerültünk. Fogalmam sincsen, hogy miért képes arra, amire, és hogy honnan vannak az emberei, de sokkal több fegyvert tud mozgósítani, mint m. Ez pedig gond lehet. – Szóval, ha lenne rá lehetőségem, hagyjam életben őt? – őszinte leszek. Inkább megölném. Úgy nem vághatna vissza, nem létezne többet, nem okozhatna már bajt. Tanultam Slade esetéből. Ha megölöm aznap a hajón, anyám még most is élne. A város pedig megúszta volna az ostromot. – A lánya vagy. Akkor is szeret, ha éppen gyűlöl téged. Idő kell majd neki. – nem mondom, hogy jól ismerem a kapitányt, de azt a vak is látja, hogy szereti a lányait. Megtenne értük bármit. Egy ilyen ember pedig akkor is így cselekedne, ha éppen szörnyen haragszik rájuk. Csak idő kell neki. A kérdés az, hogy mennyi.
– Őszintén hiszem, hogy van más megoldás és nem kötelező csak az első lehetőségnél megállni, hiszen könnyedén lehet találni egy másik lehetőséget. Csak akarni kell. Aki keres az talál. – Én nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egyetlen egy lehetőségünk van csak. Minden jól át kell gondolni és ezen folyamat során pedig újabb utak nyílnak meg előttünk. Nekünk egyszerűen csak hagynunk kell, hogy megtalálhassanak. – De bárhogyan döntünk, bármit teszünk meglesz a maga következménye. A legjobb, amit tehetünk, hogy egy olyan utat választunk, ahol a legkevesebb veszteség érhet bennünket. – Sosem lehet teljesen kizárni a veszteségeket. Nem egy olyan háborúban, amit mi nap, mint nap vívunk és szinte már teljesen természetessé vált a számunkra. Az életünket minden este veszélybe sodorjuk azért, hogy másokét megmenthessük. Mert most a város a tét. Nem is értem, hogy lehet valakinek olyan felfogása, mint Darkh-nak. Egyszerűen számomra érthetetlen. – Nem számíthatunk mindenre, Oliver. Nem gondolhatunk végig minden egyes lefolyási lehetőséget. De nyújthatjuk a legjobbat, ami tőlünk telik. Jelen pillanatban pedig ez a fontos úgy gondolom. – Nem győzhetünk újra meg újra. Nem ez tesz, minket hősöké, hanem az, hogy a veszteségeink ellenére még képesek vagyunk tovább menni úgy, mintha semmi nem is történt volna igazán. Mert nem adjuk fel még akkor sem, amikor a helyünkben már más régen bedobta volna a törölközőt. Oliver rengeteget szenvedett az évek során, de most már nincs egyedül. Több szem pedig többet lát. – Minden döntéseken alapszik. Míg ők nem bánják, hogy bemocskolják a lelküket egy újabb gyilkossággal nekünk még számít. Ezért is vagyunk jobbak náluk. – Mert mi nem engedjük, hogy a sötétség bemocskolja a lelkünket és ezáltal pedig a döntéseinket is a saját képére formálja. – Azt hiszem, hogy most már mindenképpen gyűlölni fog. – Megtévesztettem, hogy Sara még életben van. Egek, még ki is adtam magam Sara-nak csak, hogy a lelki békéje meglegyen. De.. Nem hiszem, hogy képes vagyok ezt hosszú távon folytatni. Én nem tudom ezt csinálni vele.
Tényleg így látod? Vagy csak így szeretnéd látni? – én kezdem elveszteni a hittem ebben. Egyre inkább úgy érzem, hogy csakis úgy győzhetjük le az ellenségeinket, ha lealacsonyodunk az ő szintjükre. Ez nem hálás dolog, sőt, egyenesen undorító és tragikus, de az ember mindenre képes, hogy megóvja azt, amit szeret, nem igaz? – Tudom, azokat már jól ismerem. – bólintottam bánatos mosollyal az arcomon. Jól tudom, hogy egy-egy rossz döntés milyen következményekkel járhat. Vagy, hogy egyetlen helyes döntés, mennyi mindent tehet tönkre. Nincs olyan, hogy jó, csakis egy kevésbé fájdalmas út. Ezt pedig nagyon nehéz megtalálni. Akármit tettem, mindig megsérült valaki, akár akartam, akár nem. Hamar rájöttem, hogy nem tudok mindenkit megvédeni, de a ráébredés nem egyenlő a megbékéléssel. Nem lehet megszokni azt, hogy nem vagy képes valakit megmenteni. Ez hajt, szeretném biztonságban tudni a szeretteimet és ennek a városnak a lakóit, de ez nem sikerülhet. Nem mindig. A vereség pedig nem olyan, amit megszokhatnék. És, ha ez nem lehetséges? Ha az ellenség okosabb, mint mi? – Slade is okosabb volt, Merlyn is. Mind elvettek tőlem valakit. Az ellenségeim ott csapnak le, ahol a leginkább fáj, ilyenkor nem tudom, hogyan lehetnék ravaszabb, mint ők. Slade áldozatul esett ugyan a tervünknek, de… őt is csak a győzelem közelsége tette óvatlanná. Ez a baj,Laurel. Nem a mi kezünkben van, de az övékben igen. – nehéz jobbnak lenni annál, aki nem ad erre lehetőséget. A kegyetlenségre nincs válasza annak, aki habozik. Öltem már, tudom milyen érzés elvenni egy életet, de… nem akarom újra érezni. Tommy halála óta nem. Na és,ha nem mondod el neki, de rájön magától? Laurel, szembe kell nézned vele és az igazsággal. Hinned benne, hogy elég erős. Muszáj most megbíznod az apádban. – nincs jobb ötletem, és szerintem neki sem. Egy titok, melyet rejtegetünk, néha rosszabb, mintha csak egyszerűen kimondanánk. Mi vagyunk azok, akik az igazságot szeretnék képviselni, nem igaz?
Tárgy: Re: Edző részleg Kedd Feb. 02, 2016 9:11 am
– Lehet, hogy néha egyszerűbb lenne. De ez még nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen helyes út is. Mindig van más mód, hogy megoldjuk a helyzetet. – Lehet, hogy nem az a legjobb dolog, ami elsőre az ember fejébe pattan. Végig kell gondolni a helyzetet. Elismerem néha egyszerűbbnek tűnhet, ha egyszerűen egy rosszfiú életét kiontjuk, de azzal utána együtt is kell élni. Nem engedhetjük, hogy megfertőzze a lelkünket és tönkretegyen minket, mert utána már nem tudnák úgy tovább menni. Képtelenek lennénk tiszta fejjel gondolkozni. – Semmi sem egyszerű és mindennek megvan a maga következménye. – Minden eseménynek megvan a maga következménye. A döntéseinknek következménye van pontosan ezért kell végiggondolni, hogy mégis melyik lenne a helyes irány. Vagy, ha egyik sem helyes irány, akkor mégis melyik lenne a jobb irány. – Nem feltétlenül. Néha egyszerűen csak okosabbnak és ravaszabbnak kell lenned nála. – Nem hiszem, hogy bárkinek is a szintjére kell süllyednünk. Hiszen, akkor úgymond hazai pályán támadnánk rájuk és meglenne nekik az előnyük. Jobb, ha a saját módszerünket vesszük elő és azzal győzzük le őket, mintsem egy hatalmas előnyt adunk a kezükbe. Hiszen ők pontosan tudják, hogyan kell mocskosan játszani, de azért mi még nem hiszem, hogy ilyen mélyre süllyedtünk volna. – Vannak, akiknek jobb lenne holtan. De mégsem mi vagyunk azok, akik eldönthetik, hogy ki élhet és, ki nem. Lehet, hogy ott vagyunk, ahol a törvény nem tud. Vagy, ahol éppenséggel nem elegendőek a törvény emberei, de ettől függetlenül az ítélkezés nincs a kezünkben. – Persze dönthetünk úgy, hogy akkor mi leszünk a bíráskodók és előttünk kell megfelelnie az illetőnek, de az a baj, hogy ez nyomott hagy bennünk. Oliver vállán pedig rengeteg ilyen teher van már. Nem is tudom, hogyan bírja elviselni mindezt. Talán pont azért, mert már nincs egyedül. Mindannyian szembenézünk a veszéllyel minden áldott este. De ez sem rémit el minket. Csak megerősít. – Tudom, de.. A szíve miatt féltem, hogy nem bírja ki. Vagy ismét az alkohol mellett köt ki. – Rettenetesen aggódom érte. Tisztában vagyok vele, hogy nem helyes az, amit teszek. De mégsem tudom elmondani neki az igazat.
Én egyre inkább úgy érzem, hogy nem lehetünk jobbak. Nem a törvény vagyunk Laurel, az nem köti a kezünket. Néha rosszat kell tenned, hogy valamit jó következzen. – néha egy ember halála megmenti száz életét. Ha ezt tudjuk, akkor mennyire elítélendő, ha megöljük az illetőt? Ezt vallottam régen, és ezt vallom most is, de már odafigyelek mások életére. – Igen, neked kell együtt élned a hiányukkal. – bólintok igazat adva neki. Nem vagyok szent, öltem és haltak már meg miattam. Vesztettem sok olyan embert, akikkel törődtem. Nem óvhatok meg mindenkit, nem lehetek olyan jó, amilyen szeretnék, mert akkor nem tudom megmenteni a többieket. Igen, de ez meg is köti a kezemet. Egy önző ember előtt kevesebb az akadály, több a mozgástere. Le kell alacsonyodni a szintjére, ha el akarod kapni. – és itt mutatkozik meg az, hogy milyen ember vagy. Ha nem tudsz visszajönni, akkor elbuktál, ha igen, akkor más vagy, mint ők. Néhányan túl veszélyesek, hogy életben maradjanak. Életben hagyjuk őket, mert azt hisszük így jobbak vagyunk, de ők ezt használják ki. Ami a mi szemünkben erény, az övékben fegyver. – a bűnözők mindig is mások együttérzésén élősködtek, ezt pedig nem lehet kiirtani, mindig fog akadni legalább egy ember, aki a helyes út helyett a könnyebbet választja majd végül. Egyszer úgy is ki fog derülni. – rántottam meg a vállamat. Semmi sem marad titok örökké, előbb-utóbb minden hazugság a felszínre tör és úgy csak még több fájdalmat fog majd okozni. Mindegy, hogy a hazugság jó indulatból történik-e, vagy sem, az eredménye végül ugyanaz lesz. – Erős, ha túl tudja magát tenni rajta, akkor legalább már nem kell hiába várnia a lányára, mert tudni fogja, hogy nem jön többet. Jobb, mint a hamis remény. – legalábbis szerintem, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy beleszólhassak a családi ügyeibe és nem is akarok. Megtettem már egyszer és nem lett jó vége.
Tárgy: Re: Edző részleg Kedd Nov. 17, 2015 1:02 am
– Már az is különbbé tesz minket, hogy próbálkozunk jobbak lenni. Ezt soha ne felejtsd el. – Megértem, hogy nem ezt az életet akarja nekem, hogy én is ugyanúgy maszk mögött harcoljak az igazság oldalán. De mégis mit tehetnék, ha a törvények olyan könnyedén engedik szabadon a gyilkosokat, mintha ez lenne a legtermészetesebb lépés a részükről? Utálom, hogy hiába tudja mindenki, hogy valaki bűnös mégsem tehetik rács mögé, mert nincs elég bizonyíték. Ilyenkor van szükség ránk. Mert igen is vannak olyan bűnözők, akik úgy érzik, hogy a törvény felett állnak és a legrosszabb, hogy vannak, akik nem hiszik, hanem pontosan tudják, hogy a törvény eszközei egyáltalán nem kaparinthatják meg őket. – Elég sok dolog van, ami rosszabb a halálnál. Hiszen a halál után már amúgy sem tudod, mi várt volna rád, vagy mit veszítettél. Az utolsó pillanat keserű, de aztán véget ér. – A halál túlságosan egyszerű. Az élők küzdenek vele, nem pedig a holtak. Míg mi szenvedünk a holtak békében nyugszanak. – De ez tesz téged különbbé, mint ők Oliver. Törődsz másokkal, a várossal és minden egyes lakosával. – Ő is lehetne olyan keménykezű, mint a bűnözők többsége, hogy csak magával és a szeretteivel foglalkozik, de egy hős soha nem lehet igazán önző. Mert Oliver igen is hős. Túl sok mindent áldozott már fel ahhoz, hogy ne nevezhessék annak. De a gyilkos múltját senki nem képes elfelejteni ez pedig teljesen bekorlátozza a jövőbeli szándékait. – Ezen a téren nincs igazán jó megoldás Oliver, de elzárásuk sokkal jobb megoldásnak tűnik, mint a megölésük. Legalábbis szerintem. – Ha életben van később felhasználható. Ha valaki bosszút forral az egész átmehet egyszerű cserébe is, habár nem szívesen engedném el például Slade-t és ezen a véleményen azt hiszem Oliver-rrel teljes mértékben osztozunk. Kitalálnánk egy másik megoldást egy jobb módot arra, hogy megoldjuk a helyzetet. Ahogyan mindig is. – Tudom jól, hogy nem hazudhatok neki örökké, de mégis hogyan mondhatnám el neki, amikor szinte állandóan gyógyszereket szed.. Mi van, ha emiatt kap egy szívrohamot, amibe belehal.. Én nem tudnám elviselni. Tudom, hogy az idő még nehezebbé teszi az egészet, hogy tudtam róla mégsem szóltam, de.. Nem bírom megtenni. Látja rajtam, hogy baj van, mert nehezen tudom tartani magam a közelében, de akkor sem mondhatom neki, hogy Sara ismét meghalt, hogy elveszítettük. Mert először is nehéz volt túltenni magát rajta, de most.. Annyi minden lerombolt egyetlen egy halálhír, hogy nem tudom képes vagyok-e mindezt újra végigcsinálni. – A hazugság egyáltalán nem visz előrébb, de az elmúló idő sem ruház fel akkora erővel, hogy képes legyek megmondani neki az igazságot.
-Igen, néha előfordul. De ennél meg kell próbálnunk jobbnak lenni. – megakartam ölni Slade-t, gondolkodtam rajta, hogy lelövöm, hogy ezúttal végleg elintézem, de… rájöttem, hogy nem ilyen akarok lenni. Nem ismételhetem meg újra és újra ugyanazokat a hibákat, amik idevezettek engem. Gyilkos vagyok, de nem mindegy, hogy mikor és milyen helyzetben lövök. Ez tesz a tények ellenére is mássá. – Van rosszabb sors, mint a halál. – van, és éppen ez az, ami Slade-nek is járt, példának okán. Egész életében egy cellában fog rohadni, abban a tudatban, hogy elbukott, és ahelyett, hogy tönkretett volna engem, elérte, hogy hős legyek. Ezért pedig hálásnak kéne lennem neki. Ha olyan lennék, sokkal könnyebb lenne ez az egész. – mondom egy nagyot sóhajtva. Akkor nem kéne másokért aggódnom, de… nem bánom ezt, elvégre ezért teszem, mert aggódom másokért, aggódom ennek a városnak a másnapjáért. Meg kell próbálnom, próbálnunk, jobbá tenni, ez az egyetlen dolog, ami számít most a jelenlegi helyzetünkben. Néha elgondolkodom, hogy van-e jó megoldás. Ha nem ölsz meg valakit, fennáll a veszélye, hogy bosszút áll, rajtad, vagy azokon, akikkel törődsz. Ha megölöd, akkor pedig azok, akik foglalkoztak vele, ők fognak vadászni rád. – öltem ember már parancsra, öltem már ember dühből, muszájból… soha nem volt jó vége. Mindig visszaütött, újra és újra, én pedig csak a jó szerencsémnek köszönhettem azt , hogy nem tett tönkre ez még több életet. Nem fogom még egyszer ugyanezt a hibát elkövetni. – bólintok egyet a szavaira. Igaza van, túlságosan is könnyelműen hittem azt, hogy a múltam árnyai ott is maradtak és nem érnek el egészen a jelenemig. Naiv voltam, ez pedig életekbe került, méghozzá olyanba is, ami az enyémben is elképesztően fontos szerepet játszott. Utálom, hogy miattam veszély leselkedik azokra, akiknek a sorsát a szívemen viselem. Ehhez azonban kénytelen voltam hozzászokni, és ugyan nem sikerült teljesen, de rajta vagyok az ügyön. Egyszer talán menni fog. Rendőr, nem lehet neki sokáig hazudni. – elvégre ebből élt meg, embereket hallgatott ki, a szavaik mögé látott. A lánya esetében lehet, hogy ez nem működik annyira jól, de előbb-utóbb minden kiderül, minden hazugság napvilágra kerül és olyan életeket tehet tönkre, amelyekkel foglalkozunk mi magunk is. – Egy biztos. Ott kell lenned, akkor is, ha nem akarja. Egyedül ezt semmiképpen sem fogja kibírni. Meg kell tennünk mindent, hogy átvészelje valahogyan. – ha kell, segítek, mint Oliver Queen, vagy, mint az Íjász…bár kétlem, hogy kérne bármelyikből is, ha megtudja az igazságot. Mindkettőt hibáztatni fogja a történtek miatt, és emiatt ki emelne szót? Igaza van.
- A személyes bosszú mindig élvezetesebb, de ugyanakkor egy kicsit önző is. Meg persze vigyázni kell vele, hogy ne essen az ember túlzásokba. Az ilyen esetekben előfordulhat. - Ha személyes érzések is kötődnek a dologhoz, akkor elhomályosul a látásunk, ahogyan velem is történt, de az a baj, ha rá is jövök, hogy amit érzek nem tenné lehetővé azt, hogy könnyebb legyen a számomra a következő napon felkelni. Talán még rosszabbá tenné az egészet, de abban a pillanatban nem hiszem, hogy érdekelne. - Ha azt hiszed, hogy érzéketlen vagy, akkor tévedsz. Csak próbálsz olyan lenni, mint egy darab fa, Oliver. De te sosem leszel olyan. - Bármennyire is próbálja leplezni vannak érzései és, ha nem is ezek szerint cselekszik, az azért van, mert felméri a helyzetet azzal együtt hozza meg a döntéseit. Tudja, hogy mit érez, de nem hagyja, hogy az határozza meg a következő lépését. Nem engedi őket előtérbe, de ettől még ott vannak. - Minden hősnek meg kell tapasztalnia a saját bőrén a dolgokat. Öt évig voltál távol, ami hatással volt rád. Persze, hogy nem úgy kezdted el irtani a probléma forrását, ahogyan talán megfelelő lett volna, de helyesen cselekedtél. Még akkor is, ha nem a legjobb módon, de segítettél nagyon sok emberen, hogy jobb legyen az élete. Most pedig rájöttél, hogy van egy más módja is ennek. Nem feltétlen szól az egész életről és halálról. - Kínozni és megölni őket lehet, hogy nem a legjobb megoldás volt, de részben ez az egyetlen mód, amivel hatni lehet az olyan beképzelt patkányokra, mint akikkel a kezdetekben úgymond leszámolt. - Nem tudhattad, hogy ez fog történni Oliver. Még neked sincs meg a képességed arra, hogy előre kiszámítsd valakinek a lépteit, akiről még nem is tudtad, hogy életben van. De ezek után már csak azt nyilvánítsd halottnak, akit elégettél. - Túl sok ember tér vissza az állítólagos halálból, ami valahogy már nem is ijesztő, vagy megdöbbentő. Mert mindenki, akit halottnak hiszünk az egyszer úgy is visszatér. Csak azt sajnálom, hogy ez nem igaz arra, akiket örökre a szívünkben őrzünk. Tommy, Sara. Mindkettejüket tárt karokkal várnám vissza még akkor is, ha csak egyetlen egy utolsó percre. Úgy megbecsülném azt az utolsó percet, mint még soha semmit az életemben. - Pont ettől félek. Mikor pedig kérdez róla, kerülgetnem kell a kérdéseket, mert nem akarok konkrét válaszokat adni neki, de tudom, hogy amint kiderül a padlón lesz.. Az pedig, hogy én hazudtam neki egyáltalán nem fog segíteni rajta. - Nem tudom, hogy milyen megoldás lenne erre. Mert örökre titokban tartani nem tudom az egyszer biztos, de ha el is mondom talán örökre megszakad az a kapcsolat kettőnk között, ami azóta, hogy az eszemet tudom jelen volt. Valami különleges, valami egyedi. Mi ketten mindig megértettük a másikat és azt hiszem minden egyes nappal egyre inkább tönkreteszem mindezt.
-Néha személyesnek érzel egy-két dolgot, olyankor nem meglepő, ha élvezed is a dolgot. – rántom meg a vállamat. Velem is esett már meg ilyen. Én is élveztem, ha bosszút állhattam, akkor még kicsinyes voltam, nem láttam a nagy egészet, nem volt másom, csak egy notesz, tele nevekkel. Meg egy ígéret, amit azelőtt tettem, hogy az apám fejbe lőtte magát. – Addig jó, amíg vannak ilyen pillanataid. Addig nem válsz teljesen érzéketlenné. – mert ez végül is erről szól, az érzésekről. Ezek azok, amik mozgatnak minket. Ha nem éreznék úgy, ahogy, akkor nem mennék ki éjszakánként csuklyában, íjjal a kezemben. Akkor csak Oliver Queen lennék, az ex-milliárdos. - Eleinte én nem az emberek bajaival foglalkoztam. – nem láttam meg, hogy mi az, ami ténylegesen szennyezi ezt a várost. Azokat vettem célba, akiknek a nevét láttam egy papíron, nem pedig azokat, akik jelen pillanatban is mások nyomorán élősködnek. John nyitotta fel a szememet. Hogy többet is tehetek, mint nevek kihúzgálása. – Csak később jöttem rá, hogy hol hibádzik a rendszer. Segítettél rájönni erre. De soha nem lesz igazán jól működő ez, mindig lesznek akik… mások szenvedése árán másznak magasabbra. – az ilyen embereket pedig minél előbb el kell távolítani a helyükről. A korrupció mélyen megvetette már a gyökerét a városban, de még nem menthetetlen Starling City. - Igazad van. Feláldozta magát értünk. De nem kellett volna, ha nem teszem ellenségemmé Slade-t a szigeten. – elgondolkodva nézek magam elé pár pillanatig majd sóhajtok egyet. – Reméltem, hogy nem hozom magammal vissza ide az ott történteket, de… most már felkészültem erre is. – az ott történteket pedig legszívesebben elfelejteném, egyik sem éppen egy kedves emlék. Sokan haltak meg miattam, sokak életét tettem tönkre, és úgy érzem, hogy egy élet túl kevés ezt mind törleszteni. Megteszek mindent, hogy biztonságban tudjam a városomat, a barátaimat, Thea-t, de ehhez néha meg kell tennem azt, amiben…. amiben a legjobb vagyok. – Egyszer már elvesztette őt, nem bírná ki még egyszer. – adok igazat Laurel-nek. A kapitány kétségkívül erős ember, de apa, és egyszer már összetört a lánya halálhíre miatt, még egyszer nem tudná túl tenni magát rajta. – Nem tudom, hogy mégis miként lehetne őt erre felkészíteni. Félek, sehogy. – csak a fejemet csóválom meg. Ez nem olyan dolog, amit az ember egy ital mellett csak úgy elmond. Meghalt a lánya, ez… ez bárkit a földre küldene.
Tárgy: Re: Edző részleg Vas. Szept. 13, 2015 12:04 am
- Az attól függ, hogy kinek a hátsóját rúgom szét. Bár nem is tudom, hogy mondhatom-e azt, hogy jó érzés. - Őszintén nem tudom, hogy jó érzés vagy egyszerűen csak ez egyfajta dühlevezetés a számomra. Mármint legelőször az, hogy megpróbáltam kiállni az egyik barátnőmért.. A düh irányított és igyekeztem a lehető legjobbat nyújtani, de végül elbuktam. Mert hagytam, hogy a düh irányítson. Most megtanultam minimálisan élvezni és a dühömet csillapítani, de nem hagyni, hogy az irányítson. - Talán még mindig azt csinálnám. De meg kellett látnom, hogy mennyi hiba van a rendszerben és, hogy mennyien szenvednek csak azért, mert nem mernek szólni. Félnek a következményektől, ha pedig mégis megteszik az is lehet, hogy a törvény előtt nem számít elég nyomós oknak és.. Ha már a törvény nem elég, akkor jön képbe a második opció. - Mindig is szem előtt tartottam az igazságot és ez most sem fog megváltozni. Az pedig, hogy képes vagyok akkor is segíteni, amikor a törvények előtt megbuktam igen jó érzés. Őszintén nem tudom, hogyan fog reagálni ha megtudja, hogy Nyssa az, aki elvállalta a kiképzésemet, de nem hiszem, hogy ezt most kellene az orrára kötnöm, hiszen bőven megvan a maga baja és az, hogy most ezt elmondom neki nem fog javítani a kedvén sokkal inkább egyfajta ellenkező mechanizmust indít majd el nála, ami ellen nincs menekvés csak akkor, ha megint nekiállok kerülgetni őt és csak akkor közeledni felé, vagy kommunikálni vele, amikor az nagyon szükséges. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire kihat a csapatmunkákra, de igyekszem az ő előítéleteit elengedni a fülem mellett, mintha nem számítana. Felküzdöm magam egészen a csúcsig és minden segítő kezet megfogok, hogy elérjem a célomat. - Mindenki követ el hibákat Oliver. Valaki többet, valaki kevesebbet. De minden egyes napot azzal töltesz, hogy helyrehozd az egészet. Pontosan ezért nem okolhatod magad. Mindent megteszel Thea-ért. Életben vagy. Lehet, hogy nehéz neked most és Thea-nak is, de gondolj bele.. Feláldozta önmagát azért, hogy nektek lehetőségetek legyen. Talán akkor is megtörtént volna, ha Slade nem bukkan fel. Ez csak azt mutatja mennyire szeretet titeket. Hogy tényleg a legjobbat akarta még akkor is, ha néha rosszul közelítette meg ennek a kivitelezését. - Attól függetlenül, hogy mostanában elég feszült közöttünk a légkör egy percig sem mondanám azt, hogy hátat fordítanék neki valaha is, mint barát. - Hát azt hiszem, hogy jól. Nem keresem annyit az utóbbi időben egyszerűen nem tudok a szemébe hazudni. De az igazságot sem merem elmondani, mert félek tönkretenné. - Avagy engem tenne tönkre, esetleg mindent. Nem vagyok már semmiben sem biztos. Láttam, hogy milyen pusztítást végzett egyszer Sara halálhíre nem hiszem, hogy képes lennék végignézni még egyszer azt a pusztulást. Arra pedig végképp képtelen lennék, hogy utána összeszedegessem az apró darabokat, amik még megmenthetőek maradtak.
-Azért ne mondd, hogy nem jó érzés szétrúgni mások seggét. – mosolygok rá. Én sem mondanám, hogy nem az, mert igenis van benne valami… igazán jó érzés, főleg mikor már-már személyesnek érzel egy-egy dolgot, akkor tölt el a legjobb érzéssel. Nem szerencsés, de néha az erőszak is szolgálhat jó dolgokat, jó célokat. – Ezt csináltad ügyvédként is, nem? Csak most… a másik oldalon állsz. – régen még a törvényben bízva igyekezett segíteni másokat, de sajnos neki is rá kellett jönnie arra, hogy a törvény nem az igazat szolgálja, nem az ártatlanokat védi. Azokat, akiknek van elég pénzük megfizetni a szabadságukat. Korrupció, mélyen gyökeret eresztve. - Vagy inkább soha. – rántom meg a vállamat beletörődő mosollyal. A legtöbb változás az életemben egyáltalán nem volt boldog és egyszerű. Fájdalom és szenvedés árán lettem az az ember, aki most vagyok. Sokakat vesztettem, sok olyat tettem, amire nem vagyok büszke, és szeretném azt hinni, hogy nem ilyen vagyok, de… az igazság az, hogy de, ilyen vagyok. – Jól van, ennyi elég, még mielőtt jobban utána akarnák nézni. – mosolygok rá. Nem fogok, legalábbis nem hinném. Elvégre bíznom kell benne, hogy tudja mit csinál, igaz? Ha már nem állíthatom meg, ennyit megtehetek. Ennyit meg kell tennem. Végül is egy csapat vagyunk. Az államat Laurel vállára hajtottam, ahogy közelebb lépett. Igaza van anyámmal kapcsolatban, én is tudom ezt. Sok mindent tett, ami vithatható, de egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy mindent abban a hitben tett, hogy így megvédheti a családját. Thea-t és engem. Az egyetlen gond, hogy ezt már nem tudtam viszonozni. Én nem tudtam segíteni rajta. – Sok mindent tettem, Laurel. Sok van a rovásomon. – mondom, ahogy elhúzódom tőle. Előbb-utóbb pedig mindenkit utolérnek a bűnei, nem igaz? Az az öt év, amíg távol voltam, megváltoztatott. Olyan dolgokkal szembesültem, amik nálam sokkal nagyobbak voltak. Nehéz döntéseket kellett meghoznom, sok mindent veszítettem és még többet ártottam. – Köszönöm. Jó érzés barátok közt lenni. – mert igen, az utóbbi időben inkább torzsalkodtunk csak, de ettől függetlenül még nem változott semmi. Ugyanúgy a barátomnak tekintem őt. – Hogy van az apád? – váltok végül témát. Nem sokat tudok a kapitányról, nem vagyunk éppen a legjobb barátok. Jelen pillanatban nagyon elakar kapni, és nem csodálnám, ha a lányával is megromlott volna a kapcsolata.
- Hát elég furcsán venné ki magát, ha azt mondanám, hogy az tesz boldoggá, ahogyan mások seggét szétrúghatom, nem? Azért, ha ilyen vágyaim lennének szerintem te már régen rájöttél volna. De nem erről van szó. Másokról. Nem magam miatt csinálom, hanem azért, hogy másoknak jó legyen. Mert ettől nekem is jobb lesz. Jó érzéssel tölt el engem az, hogy olyanokon segíthetek, akiktől ezt a törvény megtagadja. - Lehet, hogy próbálok a lehető legjobban és legsikeresebben cselekedni egyes ügyek kapcsán, de néha kénytelen vagyok szembenézni azzal, hogy a törvényeket könnyedén ki lehet játszani és sokszor mit sem ér egy vallomás nélkül, amit félnek megtenni, mert attól félnek mit tehet ellenük még az, aki ellen cselekedni akarnak. Az ilyeneknek szeretnék segítő kezet nyújtani, hiszen ők már elveszítették a reményét annak, hogy valaha is jobb lesz. - Oliver.. Én is rendkívül sok dolgot változtatnék meg. Tekerném vissza az időt, hogy elkerüljek rengeteg változást, de nem lehet megtenni. Egyszerűen el kell fogadni a változásokat, amik nem mindig jelentenek jót a számunkra. - Nem is tudom, hogy valaha is belefogtam volna ebbe, ha Sara még életben lenne. Valószínűleg egy idő után éreztem volna késztetést, de ugyanakkor egyfajta korlátozást is éreztem volna és nem csak Oliver részéről, hanem a saját húgomtól is számíthattam volna ugyanilyen ellenkezésről. - Abban egy pillanatra sem kell kételkedned, hogy ért-e ahhoz amit csinál. Mondhatjuk azt is, hogy nem én vagyok az első, aki az ő kezei alatt tanulja el a "mesterséget". - Nem tudom, hogy Nyssa annyi mindenkit vállalt volna, de az egyszer biztos, hogy a húgommal nagyon sokat foglalkozott és azt hiszem az én társaságom sincs különösebben a terhére. Legalábbis megszoktam érezni, ha valaki számára már túl sok vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy olyan könnyedén el is tudok sétálni, vagy éppenséggel be tudom magamnak ezt ismerni. Rossz volt hallani, hogy annyi idő után is még mindig magát okolta a történtek miatt. Nem tudtam mást tenni, természetes reakcióként léptem hozzá közelebb és fontam köré a karjaimat, hogy egyfajta békét sugározzak felé. Lehet, hogy nem értünk egyet és az utóbbi időben állandóan egymás torkának esünk, de ettől még ugyanúgy számíthat rám, mint bármikor máskor. Nem fogok hátat fordítani neki, hiszen a barátom. - Ne okold magad a történtek miatt, Oliver. Nem te, tehetsz a dolgokról és legfőképpen nem is tudod visszafordítani az időt, hogy megváltoztasd a dolgokat, ezért felesleges rágódnod rajta. Inkább arra gondolj, hogy mennyi ember életét változtattad meg pozitív irányba, hogy mennyi emberen segítettél. Édesanyád úgy halt meg, hogy büszke volt rád. Megmutatta neked, hogy milyen erős is vagy azzal, hogy feláldozta magát érted és Thea-ért. Mert tőle örökölted mindazt, ami benned is megvan. Ott folyik az ereidben az ő vére és, hiába nincs közöttünk már, de ott lesz a lelkedben egészen addig, míg hajlandó vagy megőrizni, hogy mennyire erős és bátor volt. Hogy mindig a családját tartotta a szemei előtt még, ha nem is úgy, ahogy egy külső szemlélő helyesnek titulálta volna. Sara pedig... Tényleg nem a te hibád volt. Nem akarom még egyszer meghallani, hogy magadon vered le az egészet. Nem te tehetsz róla. - Nem változtathatunk a dolgokon bármennyire is szeretnék. Pedig nem egy dolog lenne a listámon, ha lehetne..
Tárgy: Re: Edző részleg Csüt. Aug. 27, 2015 2:19 pm
to Laurel
-Boldoggá? Ez tesz boldoggá téged, Laurel? – kérdezem kissé meglepődve, és érezni, hogy ezzel nem értek egyet. Engem sem tesz ez az egész boldoggá. Eltudnék szebb életet is képzelni. – Nem téged tesz boldoggá. Legalábbis nem ez, ami boldoggá tesz téged. Mások boldogságának a megóvása az, ami miatt így érzel. – nekem elhiheti, én is már egy ideje ebben a…szakmában vagyok. Soha nem az tett boldoggá, hogy íjjal lövök másokra, vagy információkat csikarok ki belőlük. Azonban az érzés, hogy a tetteimmel mások életét védhetem, kárpótol amiatt, hogy ezzel saját magamat fosztom ettől meg. De úgy gondolom, hogy muszáj megtennem. Bemocskolni a kezemet, mert kevesen tennék meg helyettem. – Nyugodtabb voltam mikor még egy íróasztal mögül segítettél. – mosolygok rá. Akkor nem volt közvetlenül a frontvonalban, mert most , így közelebb került hozzá, mint valaha, és ez az érzés nyilvánvalóan nem tölt el boldogsággal. Nem akarom senkinek sem kockára tenni az életét. Sokan haltak már meg miattam. Nem akarok több temetésen részt venni. – Jobban örülnék, ha nem akarnád. – kényszeredett mosoly ez. Ha régen nem tettem volna tönkre a családját, úgy látszik megteszem most. Sara-t nem tudtam megvédeni, és talán Laurel-t sem fogom. Nem azzal van a baj, hogy nem bízom meg benne. A baj azzal van, hogy felelősnek érzem magam érte. – Ha ért hozzá…hozzád, akkor kevésbé. – de akkor sem fogok neki örülni, ez tény, de nem fogom belőle harapógofóval kihúzni a nevét annak, aki most tanítja őt. Egy biztos. Ha baja esik, megkeresem, de jobb lenne, ha erre nem kerülne sor. Sem most, sem a jövőben. – Nem tudom. – rázom meg a fejemet őszintén. Pontosan nem tudom. – Mikor ezt elkezdtem, egyedül voltam. Azt hittem így megóvhatom azokat, akikkel törődöm. De újra és újra csak bajba sodortam őket. Az anyám miattam halt meg, a családom szétesett, elvesztettem mindent. Mindent, ezen kívül. – mondom, ahogy körülnézek. Jobban ismerem ezt a helyet, mint az egykori otthonomat. – Azt hiszem csak nem értek máshoz. Tommy, Sara, az anyám… nem engedhetem, hogy a haláluk értelmetlen legyen. – miattam haltak meg, én hoztam a bajt a fejükre, nem akaszthatom csak úgy vissza örökre a csuklyát. Régen tettem róla, hogy az Íjász és Oliver Queen két külön ember legyen. Mára már nem érzem a különbséget.
Tárgy: Re: Edző részleg Szer. Aug. 26, 2015 12:01 am
to mr. iknoweverything
Néha már egy kicsit unom, hogy mindenki meg akar védeni attól, amit én akarok. Úgy viselkednek velem, mintha valami meggyötört kismadár lennék, akit minden egyes pillanatban meg kellene menteni. Pedig az egyetlen, aki megmenthet engem az önmagam. Nekem kell megküzdenem a démonaimmal és a vágyaimmal is. Legalábbis azokkal a dolgokkal, amikbe kerülnek. Mert a célok, amiket kitűzök magam elé nem hullnak olyan könnyedén az ölembe, mint azt az emberek hiszik. Nekem is meg kell küzdenem mindenért. – Én képes leszel elkülöníteni magam Oliver. Most is és később is, ha elméletben kész leszek. Mert nem fogom feladni azt, ami boldoggá tesz. Plusz, ha feladnám nem lenne ki, aki kihúzza a hátsótokat néhány ügyből. – Volt, hogy már akkor is őt segítettem, amikor nem is sejtettem, hogy tényleg segítettem rajta és az ügyén. – Mikor veszed észre, hogy nem ő akarok lenni? Eleinte lehet, hogy őt akartam pótolni nem csak magamnak, hanem apának.. Mindenkinek. Hogy kitöltsem a vesztesége után okozott űrt, de most már szó sincs ilyesmiről. Ez sokkal több annál. Én akarom. – Megváltoztak a körülmények és rájöttem, hogy bármennyire próbálkozom, nem lehetek ő. Meg kell találnom önmagam. Most pedig pontosan ezt teszem. A saját erősségeimmel küzdöm magam egyre feljebb, hogy bebizonyítsam mindenkinek nem vagyok olyan törékeny, mint elsőre tűnök. – Nem hiszem, hogy örülnél neki, ha én ezt most elmondanám. – Biztos vagyok benne, hogy nem ugrana ki a bőréből, ha megtudná, hogy Nyssa az, aki az utóbbi időben segít nekem, hogy jobb legyek és erősebb. Hogy kihasználjam azokat a dolgokat, amik előnyt jelentenek a számomra. – Ez talán a legelején. De azóta mégis mi hajt téged? – Mindenkinek megvan a maga kezdeti lökése. De ez sosem egyforma. S mondhatni állandóan változik. Megértem, hogy az elején tényleg az apja emlékét akarta tisztára mosni, hogy az ő hibáit akarta helyre hozni, de ezen már túl van. Lehet, hogy nem is sikerült teljes mértékben rendbe hozni a dolgokat, hiszen megvoltak a magunk veszteségei, de már az is nagy szó, hogy próbálkozott. Más nem tette volna meg ugyanezt.
//
