A hétvégi bevásárlást mindig én intéztem. Lett volna rá emberem, de szerettem magam intézni. Apámmal is sokat jártam a bevásárlóközpontba, amíg még kicsi voltam. Jó volt vele tölteni egy kis időt. Más gyerekek nem szerettek az unalmas boltokba járni a szüleikkel, de nekem nagyon ritkán voltak itthon és olyankor csak velük lehettem.

Két teli szatyorral a kezemben sétáltam a földszinten. Jó sok mindent vettem és még a felénél sem jártam. Megtehettem, hogy sok és drága dolgot vegyek, mert volt pénzem. Sokat kellett tennem azért, hogy ebbe a pozícióba kerüljek, szóval megérdemeltem azt, hogy egy kicsikét kényeztessem magam.
Valamiért folyamatosan az öcsém járt az eszemben. Fogalmam sincs, hogy miért pont ő. Még mindig le voltam döbbenve azon, amit tett. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy felkeressen. Sosem voltam ott neki, pedig szüksége lett volna rám. Legalábbis nekem ez jött le a dologból, hisz nem véletlenül kereshetett meg. Azt nem tudtam, hogy miért lehet rám szüksége. Nem úgy tűnt, mint akinek rossz élete lenne. Úgy gondoltam, hogy egy életvidám srác. Csak az volt fura, hogy olyan hirtelen távozott. Még szívesen dumáltam volna vele. Be akartam pótolni az elveszett időt. Nem nagyon éreztem ezidáig ilyet. Jó fej srácnak tűnt, szóval még jobban meg akartam ismerni. Volt egy ötletem, de még nem mertem azzal megkeresni. Lehet túl gyorsnak érezte volna.
A bevásárlóközpont fotocellás ajtóját hirtelen betöri valami, vagyis valaki. Egy hatalmas ember tette. Egy fura piros, fém ruha volt rajta, mintha valami robot szerűség lett volna. Elindult a földszint közepe felé, ahol egy szökőkút volt. Lassan ment, gondolom a páncélzata miatt. Az emberek kiabálva menekültek, de ő nem hagyta annyiban. Akit csak tudott megvert. Vagyis nem verés volt, csak egyet behúzott nekik és az emberek már a földön feküdtek. Erősnek tűnt, de én nem ijedtem meg. Eljött az idő, hogy ismét hősködjek, de csak mert a kedvenc helyemen garázdálkodott.
- A saját súlycsoportoddal kezdj ki. - leraktam a szatyrokat és elindultam felé, ő meg felém. Erősen koncentráltam a fickóra, hogy valami súlyos, régi sérülését hozzam újra felszínre.

Ez azonban valamiért nem sikerült. A ruhája blokkolhatta a képességem. Amikor eléggé közel került csak egy mondat jutott az eszembe.
Jó nagy szarban vagyok...