Nem tervezek túl sokáig maradni. Kérem a cuccaimat, aztán húzok is el a rákba. Galatea tökéletesen a tudtomra adta, hogy nem akar az életében sem látni többé, de ezt a találkozót muszáj volt akkor is megejtenünk. Bár nem tudom, mi a faszért tartotta meg a nevemet, de majd ezt is felhozom neki. Ha már elvált, akkor váljon el tőlem teljesen. Az én cégemnek köszönhetően olyan jó ügyvéd, amilyen, de távolról sem a legtapasztaltabb, legjobb. Ha indítanék ellene egy pert emiatt, akkor sima ügy lenne nyernem. De remélem észbe kap, és a nevemről is le fog mondani. Leszarom, ha ez egyből nem megy, de kap rá néhány hónapot. Aztán meglátjuk, mi lesz. - Nem, az is a cuccaim között maradt. - Vágom rá egyből arra a kérdésre, hogy hol hagytam a modorom. De remélem rövidre fogja fogni a beszédet. Most nincs sok türelmem mindehhez. - Leonard, remélem tudod, hogy magasról leszarlak. - Fordítom a fejemet a férfi felé, amint elmondta a röpke monológját. Már a kezdetektől sem volt szimpatikus számomra, csak Gala miatt viseltem el. De a mi kapcsolatunk már szarrá ment, így nem fogok jópofiskodni vele sem. Felvonom a szemöldököm arra, amit Galatea mond. Most komolyan? Látom hagytam egy kis búcsúajándékot Galateának. Viszont akármennyire is szemét dolog ez, nem igazán tud most meghatni. Elég bajom van most a lányommal is, akivel minél több időt akarok eltölteni, mer hát arra nem igazán volt lehetőségünk az elmúlt négy évben. - Ha már ilyen őszinték vagyunk, nekem is van egy hírem. Van egy húsz éves lányom, aki négy év után most ébredt fel a kómából. Számomra ő a prioritás. Ezért nem akarok túl sok időt eltölteni itt, mert jobb, ha ott vagyok mellette. - Az én gyerekeim többes számú kifejezés viszont nem tetszik. Hány gyereket raktam én bele a hasába? Remélem kettőnél nem több. - Csak hogy ne tudj be teljesen szívtelennek... Tudom, hogy kurvára nem akarsz engem a gyerekek közelében tudni, de ha valamire szükség van, szólhatsz. - Ezt az egyet komolyan gondolom most, de aztán hozzáteszem. - Viszont, ha már itt tartunk. A nevemet se használd többé. És ez most csak kérés. - Így kicsit másak a dolgok, hogy terhes Galatea, de azon nem fogok változtatni, hogy ha kell, megyünk a bíróságra. Egyedül több haladékot kap. Van neki most elég gondja a kölykökkel, mintsem ezzel foglalkozzon, vagy az ügyvédkedéssel.
Vendég
it's where my demons hide
Vendég
dc universe
heroes vs villains
Tárgy: Re: Konyha Kedd Aug. 04, 2015 9:01 pm
Asher & Leonard
Felkaptam a fejem a macskanyávogásra vajon már megint mit csinált magával? A legutóbb is a függönyről szedtem le, ami ekkora pocakkal nem a legjobb. De fent se lóghatott szerencsétlen, mert a francia selyem bánta volna, amit meg nem hagyhattam, tekintve, hogy nagyanyám hagyta rám. - Ó, a jobbik modorod kint hagytad az udvaron? Nem mennél vissza érte? Talán utána beszélek is veled. Nem hülyeséget nézek, hanem mesét, tudod néha vigyázom Megamira. – vontam meg a vállamat. Én ugyan meg nem mondom neki, hogy terhes vagyok, a párna remekül takarja az alakomat. De itt megbukik a számításom mikor belép a drága bátyám, és meghozza a rakatnyi jégkrémem. Végre egy kis endorfin szabadul majd fel bennem, borzasztó dolog mikor rád tör a terhességi depresszió. Van ám ilyen is, na jó nem depizés, hanem inkább aggódás ebben az időben nem is csodálkozom, s az orvos is azt mondta, hogy normális a viselkedésem. Szóval annyira azért nem súlyos a dolog. - Leonard! – álltam fel majd cuppanós puszit nyomtam az arcára és egy pillanatra engedtem magamnak egy ölelést is. A fránya hormonok. Aztán, mint akinek nincs mit mondania magamhoz vettem a jégkrémes dobozt és eszegetni kezdtem. - Ó, igen a te gyerekeidet hordom a szívem alatt, ne aggódj túllendültem a dolgon. A cuccod meg a hálóban dobozokban. Ha nem probléma siess, nincs kedvem veszekedni veled. Mesét akarok nézni, jégkrémet enni és Leonard agyára menni. Mert egyébként te mondtad, hogy nem akarsz hegyi beszédet. – tettem le a kanalat a pultra, és összefont karokkal meredtem Asherre egy pillanatig aztán a bátyám felé fordultam egy sugárzó mosollyal. - Köszönöm szépen az ellátmányt, a doki szerint már nem nagyon kéne mozognom, és eltiltott a munkától, ugyanis állítása szerint már nem kéne ügyeken dolgoznom. Szóval pár napja Disney meséken élek. – adtam le az információkat amik nagyjából tükrözték jelenlegi állapotomat. Az meg, hogy így tudta meg mit is okozott nekem, egyáltalán nem érdekelt, csak arra vágytam, hogy hagyja el hamar a házamat, és kész. Vitatkozni meg ne akarjon egy kismamával, főleg ne velem.
Kicsit sem kaptam szívrohamot a múltkor, amikor Gala negédes vacsorameghívásnak álcázva végül bejelentette, hogy terhes. Méghozzá a volt férjétől. És hogy a meglepetésekből még véletlenül se legyen hiány, hamar hozzátette, hogy ikreket vár. Ez volt az a pillanat, mikor a lasagne végül elegánsan a torkomon akadt, hiába gyanakodtam én a találkozóra – nagy okosnak gondolva magamat –, erre végképp nem számítottam. Ahogy arra sem, hogy egyszer egy vegyesboltban fogok forgolódni – tanácstalanul –, és két percenként az eladókat zaklatni, hogy mégis mit a rákot vigyek egy öthónapos kismamának. Két dolgot viszont messzemenően leszűrtem az esetből: a nők valósággal olvadoznak egy gyerektémában sármosan szerencsétlenkedő pasastól, a másik pedig, hogy mielőtt randira hívnád őket, azért nem árt hozzátenni, hogy nem a te gyerekedről van szó. Gala sms-e nem is jöhetett volna jobbkor. Felpakoltam egy rekesznyi jégkrémet – stílusosan Leót –, és már száguldottam is a húgom villája felé. A látogatást koránt sem terveztem túlságosan hosszúra, nem vagyok én felkészülve olyasmire, hogy terhes kismamákkal múlassam az időt, különösképp számolva azzal, hogy a hölgyemény amúgy is szeszélyes magatartását csak ezerszer kezelhetetlenebbé teheti ez az állapot. A jégkrémeket felcipelve a bejárathoz vezető néhány fokos lépcsőn már épp nyomnám a csengőt, mikor feltűnik, hogy az ajtó teljesen behajtva ugyan, de nyitva van. Nagyjából úgy, mintha valaki be akarta volna csukni, de elsiette a mozdulatot, és az ajtólap néhány centit csúszva visszanyílt. Így csak behajtva magam előtt a bejáratot, megingatom a fejem, konstatálva, hogy ez a nő sosem fog felnőni, de hamar megnyugtatom magam, hogy végül is Renier vér csörgedezik benne. Milyen alapon várom el tőle ezt tulajdonképpen? Akármilyen elit környék, azért veszélyes nyitott ajtóval várni az éjszakát, különösen várandós nőként, egyes egyedül lakva. Ezen a kis bökkenőn azonban hamar sikerül túllépnem, mikor a konyhán átgyalogolva, és a pultra egyensúlyozva a jégkrémtömbömet, megpillantom a túlságosan is ismerős férfialakot a hálószoba bejáratánál. De még ha nem is hinnék a szememnek, a hangja már annál egyértelműbben tudtomra adja a kilétét. Asher. Mit a fenét keres ez itt? A szemeim össze is szűkülnek, ahogy próbálom felmérni a szituációt. - Folyton beleesek abba a hibába, hogy túlbecsüllek, de némileg udvariasabban is beszélhetnél a hölggyel. – Aki a gyerekeidet hordja a szíve alatt. Ha már ennyire el is kúrtad a helyzetet. Előz meg a hangom, én pedig megállapodok a fickó mögött. Nem örülök neki, cseppet sem, annak viszont igen, hogy Gala nem egyedül van itt vele. Sosem bíztam benne, de valljuk be, ránézésre sem a legbizalomgerjesztőbb fazon.
Úgy érzem, végre itt van az ideje annak, hogy a maradék cuccomat elhozzam a drágalátos ex-feleségemtől. Akármennyire van időm sok mindenre, eddig egyelőre nem jutottam még el. Főként nem az elmúlt napokban nem fordítottam erre semmi időt. De vannak dolgok, amikre szükségem van, mert hát nekem is véges a ruhakészletem. Mondjuk elég hülye egy házasságunk is volt, mert egyikünk sem akart lemondani a házáról, így nem egy helyen laktunk, hanem itt is, meg ott is. Ellenben ő a cuccait akkor pakolta is össze, mikor rám nyitott egy másik nővel. Legalább a fejfájást megkímélte tőlem, de most újra átélhetem a kedvességét. Alig várom… Semmi előzetes szólás nélkül szálltam be a kocsimba, miután a lányomról biztosan tudhattam, hogy jól lesz. Ezért is akartam elintézni ezt a dolgot minél hamarabb, hogy tovább segíthessem a felépülésében. 4 év után egyébként is szeretném bepótolni, amit addig ki kellett hagynunk. Csak hát ehhez jó lenne, ha teljesen rendbe jönne. De nem igazán számít, mert engem az is örömmel tölt el, ahogy látom felépülni. A mosolyát, amit olyan hosszú ideig nem láthattam… Az ébredése napján megölt férfit a következő nap már mondták is be a TV-ben, akiről kiderült, hogy annyira nem volt rossz ember, mint amennyire én „megismertem.” De már mindegy. Én nem siratom, de azt belátom, hogy elhamarkodott döntés volt. Nem sok idő után oda is érek Galatea házához. Nem kopogok, vagy semmi, ahogyan akkor ő sem tette, de nem is betörök. Csak úgy, mintha annyira szabad bejárásom lenne, mint mondjuk a fivérének. Hallom a TV zörejét, majd el is indulok afelé, mikor is macskavonyítást hallok a lábam alatt. Sosem értettem, hogy mi a jó ezekben az „állatokban.” Arrébb is lököm magamtól, aztán tovább menetelek Galatea felé. - Nem is tudtam, hogy vettél magadnak egy ilyen dögöt. A cuccaim Galatea. Hol vannak? Meg minek nézel te ilyen hülyeségeket? - Bökök a tévé felé, aztán újra megszólalok. - Kímélj meg a hegyi beszédektől, csak add ide a cuccaimat, és megyek is. - Ha pedig dacol rám figyelni, vagy megmozdítani a hátsóját, akkor egyszerűen csak túltöltöm a TV-jét, ami ennek hatására szétpukkan. Nagyon nincs kedvem tökölni most.
Vendég
it's where my demons hide
Vendég
dc universe
heroes vs villains
Tárgy: Re: Konyha Pént. Jún. 26, 2015 11:24 pm
to somebody
El se tudtam képzelni, hogy mit csináljak a második napi kényszerszabadságomon. Tegnap csak pakolásztam amíg bírtam, a volt férjem cuccai még mindig foglalták a helyet szekrényemben, mondjuk még nem is jött érte. Majd elküldöm neki, bér fogalmam sincs hol van. Mindegy ezt is megoldom, a rendőr ismerősöm majd megmondja az új címét. Mert fel nem hívom, hogy jöjjön és vigye el. Nem, mert akkor megtudja, hogy gyerekeket várok, és nem akarom ezt az egészet. Újabb veszekedést, mert arra most nincs szükségem. Főleg a kicsik miatt, mert alapból olyan fajta vagyok akit nem rettent meg egy kis vita, sőt szeretek is vitázni, aztán lenyomni az ellenfelemet a víz alá, hogy fuldokoljon a vereségében. Mármint a terhesség előtt ehhez lett volna kedvem, most meg ahhoz volt, hogy megnézzem az Aranyhajat, s utána Jégvarázst, valahogy erre a kettőre voltam kíváncsi, tegnap már megnéztem a lovas mesét is. Szilaj..azt hiszem, de nem vagyok benne biztos. A lényeg, hogy végigbőgtem az egészet, pedig annyira nem volt szomorú, csak egy-két részlet, mondjuk amikor majdnem meghalt az egyik ló, na azon kezdtem el prücskölni. - Gyere Diamond, menjünk filmezzünk kicsit, ezt majd holnap elintézzük. Már csak egy szekrényt kell kiürítenem, s normálisan elférnek az új cuccaim. – vettem fel a macskát az ölembe, besétáltam a konyhába, bosszúsan konstatáltam, hogy elfogyott a mentás jégkrém. Elővettem a telefonom, s dobtam egy sms-t a bátyámnak. - „ Elviekben jössz át hozzám, gyakorlatilag pedig vegyél nekem előtte annyi mentás jégkrémet amennyit tudsz, mert elfogyott, és szükségem van rá. Csók, Gala. „ – küldtem el egy sóhajjal, vacak vaníliásat kell ennem a mese közben, a kedvem is sokkal rosszabb lesz, de többet nem bírok várni, ki tudja mikor érkezik meg. Leültem a kanapéra, magamhoz öleltem a hatalmas párnámat, s úgy néztem az animációs filmet. Kikészített a tudat, hogy nem mehettem dolgozni, mert az orvos szerint túl sok stressz ért mostanában, ő érzi vagy én, hogy mennyit tudok dolgozni?
Tárgy: Re: Konyha 
