Maya & Athina

Valóban nem zavar, hogy nem emlékszik, hisz mindenkivel történhet olyasmi az életében, ami meglehetősen hátráltatja az ilyen jellegű törekvéseket. Úgy voltam vele, hogyha egyszer jóban voltunk, akkor úgyis megint sikerülni fog, nem szükségesek hozzá az emlékei. Egyébként sem ismertük oly mélyen egymást korábban, de ki tudja, talán most majd másként lesz, fogalmam sincs. Mindenesetre nagyon is bízom benne, hogy van erre esély, mert jó lett volna, ha szerzek pár barátot a nővéremen kívül is, és bár Gerarddal gyakran beszélek, de bármennyire is legyen meleg, mégiscsak férfiből van.
- Ohh, hol nem? Nálunk is, erről biztosíthatlak.
Mindkét helynek megvan a maga kálváriája mondhatni állandóan. Nem is tudom, néha azt gondolom, hogy van valami ebben a két városban, ami vonzza a bűnözőket, szennyes lelkeket. Nem mondom, hogy nem fordult meg olyasmi a fejemben, hogy el kéne költöznöm valami nyugodalmas kis helyre. Mondjuk az Északi-Sarkra, na ott tuti nincs az égvilágon semmi nehezen felfogható, életet veszélyeztető dolog, ami ellen nem lehetséges védekezni.
- Azért, a remény legalább még él az emberekben. Nem is szabad feladni, szerencsére itt is vannak hősök, és nálunk is.
Azóta azért kicsit másképp nézek a Flashre, hogy konkrétan tisztában vagyok vele, hol a búvóhelye, de meglesni biztos nem tudnám, ha van egy kis eszük, építettek valami olyan biztonsági rendszert, ami kiszűr engem, és nem tudnék csak úgy besétálni láthatatlanul. Mindenesetre nem is szándékom, nem véletlenül titok, hogy ki ő, így van ez jól.
- Tudom, de sehová sem szeretek üres kézzel menni.
Mosolyodtam el, nem volt ebben részemről semmi extra, egyszerűen így volt, igaz, elég ritkán megyek vendégségbe mostanában, de anya belém nevelte, illetve tőlük is mindig ezt láttam.
- Köszi.
Le is pakolom gyorsan a cuccomat, aztán megyek vissza Blaizhez, akit csak azért hívok így, mert most ez a neve, bár a Mayát jobban szerettem régen, de nem szándékom erősködni ezzel kapcsolatosan.
- Hümm, és nincsen senki, aki a legtöbb dologba beavathatna?
Én ugyan azt a keveset már elmondtam neki, amit tudtam róla, de fogalmam sincs, azzal kapcsolatosan jutott-e valamire. Rémes lehet nem emlékezni az életünk addigi szakaszára.
- Nos, a minden rendbent annyira nem állítanám, de megvagyok, egyre jobban, és szerintem ez csak javulni fog. Mondjuk, jó lenne, ha nem zúgtam volna bele valakibe, akibe nem kellett volna, de tudod, hogy mondják, fiatalság, bolondság.
Csacsogtam lelkesebben, mint amilyen a téma maga volt, de tulajdonképpen erről még a nővéremnek sem meséltem. Nem akartam, hogy tudja, voltam olyan ostoba, hogy belezuhanjak valakibe, aki neheztel rám és hazugnak tart, szívhatná a vérem örökkön örökké. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a sérüléseim ellenére még mindig túl könnyen kötődöm, jó lenne kicsit kevésbé, és akkor nem kerülnék mindig ilyen helyzetekbe.
- Egy pohár víz jól esne, és ha van kávéd, az is, gőzöm sincs, mi van a levegőben, de majd elaludtam a buszon.
Azzal a konyha felé tendálunk, mert nem fogom egymagamban megvárni, míg megcsinálja nekem a kért dolgokat, sőt, ha tudok, segítek is valamiben.

Maya & Athina

A mondhatni relatíve nyugalomban, testvérem védőszárnyai alatt eltöltött hónapok, közel egy év kezdte meghozni a gyümölcsét, már nem voltam olyan riadt kismadárka, kezdtem visszatalálni önmagamhoz, bár még nem volt tökéletes a helyzet, de sokat segített az is, hogy Caitlinnek hála elkezdtem elfogadni magam a képességemmel együtt, és nem azt hibáztatni a velem történtekért. Szóval megint sokkal többet mosolyogtam, és nem távolodtam el rögtön, ha valaki ilyen-olyan okokból kifolyólag kontaktust szeretett volna teremteni velem. A frissiben visszaszerzett kezdeményező készségemnek, meg ama ténynek is, hogy ismerős arcba botlottam, ezúttal nem szó szerint, de nem voltam rest leszólítani pár hete egy régi ismerősömet. Egy nyaralás sokszor nem hagy mély nyomot az emberben, de vannak személyek, akik még a szürke napokból is kiragyognak.
Eszemben sem volt hát nemet mondani, mikor elhívott pizsipartyzni, még akkor sem, ha Star Cityről nem éppen ő az első, aki eszembe jut. Mindenesetre, így legalább itt aludhattam, és elintézhettem napközben pár itten folyó ügyemet is, és nem kellett aggódnom, hogy valami esetleg kimarad, vagy elúszom a dolgaimmal, mostanság tényleg csak akkor jövök ide, ha itt akad munkám.
S ha már pizsiparty, hát be is tettem a kedvenc hálóingemet, és fura, de eszembe sem jutott, hogy karom, lábaim térdtől lefelé kilátszódnak belőle, mert már nem kellett azon aggódnom, hogy kék-zöld foltok tarkítják a testemet. Azért hoztam magammal pár dolgot, de nem akartam túllihegni, elvégre biztos ő is készült, szóval egy kellemes bor, és egy doboz bonbon lett a jussa, mert igenis kell a nőknek a kényeztetés ilyen téren, pláne, ha valaki olyan szerencsés, mint mi, hogy még hízni sem sikerül soha.
- Szia!  
Széles mosolyom vetült rá, ahogy beléptem a lakásba, és már rögvest nézelődtem is körbe, kíváncsi voltam, milyen a kuckója. Egyszer majd, ha már tényleg teljesen túl leszek a történteken, én is befizetek egy saját lakásra. Örökké úgysem csünghetek a nővéremen.
- Persze, nem volt semmi gond, már elég jól kiismerem magam a városban.  
Kapott két puszit is, ha megengedte, és átnyújtottam a magammal hozott dolgokat. Majd alkalmasint viszonzom a meghívását, ha esetleg Nanu eltűnik egy hétvégére, és nem őrjítjük meg a csicsergésünkkel.
- Mi a helyzet veled azóta? Még mindig hihetetlen, hogy ilyen kicsi a világ.  
Mármint hogy belefutottam valakibe, akivel évekkel ezelőtt egy helyen nyaraltunk. Sajnos ilyenkor rettenetesen rövidnek bizonyul két hét. A cipőmből kibújtam, és a csomagomat vittem magammal, hogy valami félreeső helyre betuszkoljam, ne zavarjon senkit.