Amelia és Yenefer  

Este fél hét. Ez annyit tesz, hogy hamarosan kezdődik a műszakom. Nemrég ébredtem. Úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha főzök egy kávét, és visszalustálkodom magam még az ágyba egy bögre feketével, no meg a laptopommal.
Útközben kinyitok minden ablakot a lakásban, és most Gotham esős őszi illattal lengeti a függönyöket. Imádom, de ez most nem számít.
Közvetlen elalvás előtt támadt egy ötletem, de az álom hirtelen-lecsapó természete miatt csak most nyílt alkalmam megpróbálkozni vele.
Nincs mese, segítség kell.
Valaki olyantól, mint én vagyok. Egy hackertől.
Hiúsági kérdés, hogy eddig nem vágtam bele. Hacker nem kér meg egy másikat, hogy segítsen neki feltörni egy szervert, mert valahol gáz az, hogy önmagától nem képes rá. Minden más esetben a dac kerekedne felül a fejemben tomboló morális offenzívában, de amíg én ezt teszem, addig emberek halnak meg Crime Alley körzetben.
A helyzet röviden vázolva: Úgy egy éve betegállományba kényszerültem egy baleset következtében, amiben a társam is életét veszítette. Kómában voltam, aztán rehabilitáción, és amíg én ezekkel a dolgokkal foglalatoskodtam, a Sparrow nevet és logót ellopták. Most olyan drogot terjesztenek a nevemben, ami embereket öl. Az a szar felemészti az agysejtjeket nagyjából öt adag után, miközben ők maguk addig még soha nem tapasztaltalt eufóriát élnek át, és az emberek megveszik az anyagot, mert a Sparrownak van hitele a körzetben. Épületeket javíttattam meg, úthálózatokat tartattam karban, szóval fejlesztettem a körzet infrastruktúráját, ami teremtett néhány új munkahelyet, és néhány család élete is könnyebbé vált. Bíztak a Verébben. És most a Veréb gyilkolja őket.
Segítségre van szükségem, hogy megtudjam mi folyik itt, és tudom is,  hogy kihez fordulhatok első körben. Más kérdés, hogy megtalálom-e.
Már ismerjük egymást így az éteren keresztül. Több alakalmunk volt elcsevegni szakmai témában. Tudod, ez nem olyan szakma amit az iskolában tanul az ember. Mindenre magadtól kell rájönnöd, és ha hozzád hasonlóval találkozol, bármily nemű nagyképűség nélkül dicsekedhetsz el az eredményeiddel, és megosztjátok egymással a tapasztalataitokat. Nem akárkivel. Időbe kerül, míg kialakul egy ehhez hasonló bizalmi kör.
Fellépek a puertoricoi szerverre, ahol VELE tartjuk a kapcsolatot. A rendszerben van egy kiskapu, egy kicsi ajtó, ami egy még kisebb szobára nyílik. Elég eldugott hely ez a közvetlen csevegéshez, és az a legjobb az egészben, hogy semmi nyoma nem marad, mert ez a kicsi ajtó a falban másoknak nem is létezik. Nekem értesítő van beállítva arra az esetre, ha valaki üzenetet ír oda, remélem, hogy O is hasonlóképpen értesül arról, hogy ott vagyok. Először csak pontokat és random emotionokat írok be, hiszen előzményeket nem ment a kis szoba, és fölösleges bármi mást is gépelni, amíg a partnerem nincs itt.
Várok. Kávézok és böngészek a neten, míg Ő is bejelentkezik. Nem tudom, hogy civilben mivel foglalkozik, soha nem is kérdeztük erről egymást. Most kicsit bánom, hogy nem a hétköznapi értelemben ismerkedtünk meg, hogy tudjam: dolgozik, és hiába várok; vagy van még remény arra, hogy felbukkanjon.

Yenefer&  Mia

Igencsak felüdülő élmény tud lenni egy hosszú és agyzsibbasztó nap után beesni a pihe puha ágyikóba, egy nagy adag kávé és a laptopom társaságában. Ennél többet nem is kívánhatna az ember.. vagyis de, a pasiját, dehát ha vagy olyan szerencsés, hogy szintén egy hozzád hasonlóba szeretsz bele.. akit arra béreltek fel, hogy kiskaput találjon a kódodban.. már abban sem lehetsz túlzottan biztos, hogy jó ötlet lenne mindenféléről elbeszélgetni vele. Különbenis.. még csak a harmadik randinkat tervezgessük együtt.  Az még nem is minősül párkapcsolatnak.. azt hiszem.  És hogy honnan tudom én azt, hogy ez a szándéka a borostás lovagomnak? Nos, erre a titokra sem fog még jó hosszú ideig sor kerülni.
Miután a kávém lefőtt, a vacsorát is gyorsan letudtam, illetve a laptopom is életre kelt, már nyitottam is meg a kedvenc virtuális helyszíneimet. És nem, én nem csak a facebook-ot és a youtube-ot értem ez alatt. Meg a hozzájuk hasonló közösségi szarságokat. Egy ideje a puertoricoi szervernek például a legeldugottabb zugában egy érdekes beszélgetőpartnerre találtam. Általában nem szoktam csak úgy random hozzám hasonló hackerekkel társalogni, de ezuttal valamiért mégis kivételt tettem. Talán az álneve is közre játszhatott, mert egyedi volt - kívéve, ha Arrow cimboránktól kölcsönözte - és nem az a megszokott 9868gEEKboYreadStackOverFlow.. na jó, oké, ilyet azért még nem láttam, de ennek ezer meg ezer féle változatát annál többször is.
Csak saccolni tudtam, hogy lány állhat a képernyő mögött. Bár, manapság már abban sem lehetek teljesen bizonyos. Beszéltem már olyannal is, aki teljesen meglepett az egész viselkedésmódjával. Mondjuk, ha mélyebben belemegyek az elemzésbe, az enyém sem minősül annyira "nőiesnek", ami részben szándékos is volt. Maus. Nem is tudom, honnan jöhetett igazából ez az ötlet. Nem vagyok egy náci mániákus, bár azért azt se bánom annyira, ha az emberek annak gondolnak. Szeretem összezavarni az embereket a virtuális világunkban, talán ez is közrejátszhatott.. illetve az, hogy a nővérem szerint bármekkora "egérlyukba" képes vagyok beférkőzni.
Alig, hogy megnyitottam két tabot a böngészőmben, már érkezett is egy értesítőm, hogy Sparrow fent van a szerveren. Épp elindítottam a kedvenc egyvelegemet a youtube-on, majd egyet gondolva pötyögni is kezdtem neki egy üzenetet.


Amíg vártam, hogy válaszoljon a barátnőmnek is dobtam egy üzenetet- természetesen nem a szerverre, hanem a facebook-ra, hogy akkor holnap mikor, s hol találkozzunk. Ő az egyetlen nőszemély az egész galaxisban, aki képes engem rávenni egy egész napos vásárló körútra.

Nem tudom, hogy merő véletlen, vagy a random bepötyögött pontok, gondolatjelek és emotionok értesítője hozott eredményt, de végül Maus is megérkezik a rejtett szobába, és egy kurta „Helló”-t pötyög.
-Ahoj! Hogy tetszik lenni? – gépelem a magam üdvözlését is, aztán pedig válaszra várok. Ez a „hogy vagy” dolog mindenki másnál pusztán formaság. Ellenben ha én teszem fel a kérdést, az azért van, mert tényleg érdekel a válasz. Tehát várok, hiszen annyira nem sürget az idő. Beszéljük csak meg amolyan csajosan (úgy érzem, hogy lány), hogyan telnek a hétköznapok, azután csak úgy mellékesen felteszem a nagy kérdéseimet is.
- Figy. Van egy kis baj... A múltkor említettem már, hogy lenyúlták a logómat, és az én nevemben árulnak halálos mérget az embereknek. – érzem, hogy megint felszökik a pulzusom, és a fejembe tódul a vér, a kezem pedig remegni kezd, mint mindig, ha belelovalom magam ebbe a témába. Bár megnézném azt az embert, aki hasonló körülmények között higgadt és gyakorlatias marad. Alaphangon is szociopata az olyan. – A rendőrség szerverén találtam egy aktát az egyik dátum vélhetően a vásárlás időpontja. Megörültem, mert vannak térfigyelő kamerák adott helyen, szóval ha magát az adás-vételt nem is rögzítette, az egy masszív kiinduló pont lehet. Több tízezer emberből, mindössze kb 100-at kellett volna átvilágítani, ami azért már egy viszonylag kezelhető adatmennyiség, nem? – szándékosan írom oda azt a kis bizonytalan kérdést a végére. Próbálok NEM rendőr lenni, legalább úgy tenni, mint aki a zavarosban halászik. – Befürödtem vele... Adott időpontok felvételeit törölték, vagy helyreállíthatatlanul megbuherálták. Eredmény: ennek alapján több időpontot is kaptam lehetséges adás-vételekről DE semmi másom nincs. Se arcok, se elmosódott körvonalak, semmi. Statikus zaj az egész.
-Node.
-Van egy B terv, de ehhez szükségem volna egy kis szakmai segítségre. Rád gondoltam. :3 – És most jött el a perc, amikor szégyentől piromkodva, lesütött szemmel, kókadt ujjakkal gépelek. Utálok segítséget kérni. Utálom, hogy magamtól nem tudok (még) rájönni a titok nyitjára. – Hogy törünk fel olyan szervert, ami se helyhez, se műholdhoz nem kötött? Illetve biztos van helye valahol, de az unknow. Lehetetlen bemérni.
-Szánj meg.
-Ötlet?

Yenefer&  Mia

Igazából nem volt különösebb oka a beköszönésemnek, azon kívül, hogy mostanában  elég ritkán vagyunk online mindketten egy időben. Plusz, azt hiszem, meg is kedveltem a.. vélhetőleg leányzót. Igencsak ritkán gondolom ezt olyanról, akit csak a világhálón ismerek. Szerintem teljesen jogosan vagyok elővigyázatos ezen emberkékkel kapcsolatban. Főleg hackerként tudom, hogy némi hozzáértéssel bárki nagyon sok információhoz hozzá juthat a kiszemeltjével kapcsolatban. Oké, a filmekben az ilyesmit legtöbbször eltúlozzák a nagyobb nézettség érdekében, de egy valamiben nem tévednek a rendezők, illetve producerek sem. Jobb elővigyázatos maradni, vagy a dolog rosszul is elsűlhet és valaki csúnyán visszaélhet például a személyazonosságoddal.
Sparrow elég hamar reagált az üzenetemre. Ezek szerint neki sincs jobb dolga, ezen késői órában. Na jó, nincs is még olyan késő.. vagyis, részletkérdés, engem lefárasztott a mai nap, szóval számomra inkább későnek minősül az idő.

Arról azért nem tettem említést, hogy voltaképpen az egyetemi kurzusok alatti "élményeimet" értettem a mondottak alatt. Talán, majd egyszer, ha személyesen is találkoznánk.
Aztán alighogy válaszoltam a kérdésére, ismét pötyögni kezdett. Majd.. végigolvasva mindazt, amit a tudtomra hozott, hirtelen a hideg is kirázott az egésztől. Úristen. Ki lenne képes ilyesmire? Ööö.. költői kérdés, sajnos elég sok pszihopata él a bolygónkon.

Elgondolkodtam a kérdésén. Hm..  hely-, vagy műhöld megkötés nélküli szervert feltörni.. lehetségesnek lehetséges lenne, de nem kis időt venne fel a folyamat, az tuti. Nem csoda, hogy segítségért fordul.. ilyet még én sem csináltam.

to: Mia

Önkénytelen vigyorra húzódik a szám, amint a napjáról kezd mesélni. Nem tudom megállni, hogy ne gépeljem be a közhelyet: - Nem mindegy, hogy valaki okosan hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik. Részvétem. – nyelek még egy korty kávét, közben egy kézzel gépelek tovább. A felolvasó és a hallott szavakat írott szöveggé alakító programot most még nem használom. Ennek egyik oka, hogy szeretek gépelni, a másik pedig (és ez a döntőbb), nekem még korán van. Ha most nyitom ki a számat, azon nem jön ki más artikulálatlan morgáson kívül. Kell egy óra magamhoz térni, és kell még legalább 20 perc emberkompatibilissá válni.
-Sovány vigasz, ha szólok, hogy ugyanez vár ma rám is, csak éjszakai műszakban? – Természetesen halványlila gőzöm sincs arról, hogy ő civilben mivel foglalkozik, és (remélem) ő se túl jól értesült az én munkakörömről. Nem is ez a lényeg, hiszen most úgy általánosságban beszélünk az emberi butaságról. Az olyan, mint a szén-dioxid. Kismértékben el lehet viselni, agymértékben káros, de akkor is szerves része a nagy egésznek, bameg... – De van még remény. Tegnap egy idős néni a járókeretével pancsolt be egy szemtelen kis suttyónak. Látnod kellett volna, ahogy a mami brazilt, ráncos képpel meglegyinti a járókeretet. Kihaltam rajta x’D – más kérdés, hogy a fickó agyrázkódást kapott, mert a tarkóján kapta el a járókeret, ami ugye nyolc napon túl gyógyuló... ehm. A mamit bevittük, nyilvántartásba vettük, de a suttyó (pórul járt piti zsebtolvaj) végül is nem tett feljelentést, így a pasi kórházba ment, a mamót pedig hazavittem, aztán egészen mostanáig kibírtam igazi, jóízű kacagás nélkül.

-Szerintem rákészültek a nyomik, hogy valaki utánuk indul. A rendőrség szerverét nem nagy kunszt megbuherálni, viszont tudom, hogy van még egy felvétel, talán még jobb minőségben is. Ha én nem férek hozzá, akkor a köcsögök se. Remélem :/ Mindenesetre be kell ismerni, hogy nem a Yard hibája, hogy még nem kerültek kézre. Látom, hogy rajta vannak az ügyön, és tényleg, de tényleg bedobják magukat.
Ekkor érkezik tőlem a nagy kérdés,kérés, mint egyik hacker a másiknak. Bőr lesül a képemről. Tudom, hogy mondtam már, de nem győzöm ismételni mennyire utálok segítséget kuncsorogni.
-Várj, támadt egy ötletem. Wireless jelet hogyan lehet bemérni? – Batman járgányára gondolok. Csak hallomásból tudom, hogy távvezérléses funkciója van. Illetve elég gyanús, hogy az egyszemélyes autó egyszercsak felbukkan ott, ahová a gazdi rendeli. – Tegyük fel, hogy A személy és B helyszín (szerver) között van egy harmadik tényező. Minden wireless, OFC. Valahogy csak el lehet csípni azt a jelet, nem?