Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar
VILLAINS HAVE A VISION FOR THE WORLD. HEROES DON'T, THEIR ONLY GOAL IS TO STOP THE VILLAINS FROM REACHING THEIRS.


üdvözlünk téged
vándor lélek

Jelenleg éppen egy a DC világával foglalkozó szerepjátékos oldalon nézelődsz. Az utóbbi évek DC termése az új és sikeres sorozataival, a közelmúltban mozikba került és az előre beharangozott filmjeivel lehetővé tette, hogy nem csak a képregények rajongói, de az izgalmakkal és szuperhősökkel teli műsorok szerelmesei is közelebb kerülhessenek ehhez a világhoz, híres és kevésbé ismert karaktereihez. Ha csak egyet is ismersz vagy kedvelsz a mostanában futó Arrow, The Flash, Supergirl vagy Legends of Tomorrow sorozatok közül, ha szívesen csöppennél bele Superman, Batman és a Justice League világába, ha van bátorságod találkozni a Suicide Squad tagjaival, ha kipróbálnád magad a hősök, az áldozatok, vagy éppen a gonosztevők között, különleges képességekkel, vagy anélkül, közöttünk a helyed. Válassz egyet a rengeteg szabad canon karakter közül, nézz szét a keresettek között, vagy hozz saját karaktert! Mi várunk rád!

Az oldal alapítása:
2015. március 01.

oldalunk videója
nézd meg bátran

Belépés
karakterem neve:
jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
csicseregj valamit
üzenj bátran




erre barangolók
Ki van itt?

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot







utolsó bejegyzések
Üzenetek
Today at 12:50 am
Yesterday at 11:44 pm
Yesterday at 9:14 pm
Yesterday at 5:34 pm
Szer. Feb. 22, 2017 10:21 pm
Szer. Feb. 22, 2017 9:23 pm

a változás szele
kalandunk

Ősrobbanásként köszöntött be a változás National, Star, Central City, Gotham és Metropolis városaiba. De az igazság az, hogy valami alapjaiban változott meg a világban – minden világ és minden univerzum eltorzult a valóságtól. Portálok nyíltak meg a semmiből, és szippantottak magukba embereket, hogy az ismeretlenbe rántsa őket, vagy éppenséggel hánytak ki magukból olyan személyeket, akik nem a saját világukba tartoznak. És a múlt… a múlt is változott. Nem érted, hogy mi ez az érzés, valahol ott a lényed mélyén – aki voltál, az kezd elhalványulni, eltűnni… számos emlékképeddel együtt. Tudod, hogy ki voltál valaha, de már nem érzed azt, hogy többé valóságos lenne, olyan mindössze, mint valami őrült álom, amely arra figyelmeztet, hogy ne veszítsd el önmagad, ne felejtsd el azt, aki valaha voltál. De késő, mert az idősíkok összemosódtak, és már semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az, aki egykoron volt.


legtöbbet író userek
gyorsíróink

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
az ősz oscarai
legjobbjaink

• Az ősz női canon karaktere •
caitlin snow
killer frost

• Az ősz férfi canon karaktere •
bruce wayne
batman

• Az ősz saját karaktere •
zara tepes
the vamp

• Az ősz keresett karaktere •
gwendolyn summers
the double agent

• Az ősz előtörténete •
alex danvers
agent danvers

• Az ősz párja •
dommiel dragomir
june moone


Share| .

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Szer. Feb. 22, 2017 7:48 pm ••


Talán úgy kellett volna kiáltania, mint Tarzan, miközben lengedezett a kötélen. Talán akkor mókásabb lett volna, és elviselhetőbb. Ez csak egy pillanatnyi időre futott át az agyán, mert nem volt másra ideje, csak egy hatalmas sóhajra, amely nagy erővel csapott ki ajkain. Aztán semmi több. A reccsenés nem érte váratlanul, tudatosan talán nem, de agya mélyén már akkor számított arra, hogy az a vacak leszakad, amikor megragadta. És meg is érti. Az ilyen vacakokat tartó szerkezeteket az adott tárgy súlyával tesztelik csak, esetleg egy kisgyerekével, mert ők mindent megtapogatnak, talán csüngenek is rajta, no de nem egy meglett ember súlyával.. Teljes elfogadással figyeli a káoszt, olyannyira, hogy eszébe sem jut odébb gurulnia. Egy férfias sikoly hagyja el ajkait, és összehúzza magát, vagyis inkább rántja, mintha csúnya görcs bújt bele tagjaiba. Védi a fejét, az arcát, nyaki artériáit, hasát felhúzott lábaival igyekszik menteni, de érzi, érzi, hogy így is megannyi szilánk, szálka, és isten tudja mi zúdul rá, és vagdossa össze. Megannyi égő pont, szúró fájdalom, por, és pusztulás. Arca elé hullott karjain kémlel kifele, majd meglátja azt, amiről előre rettegett. A rúd pontosan feléje tart. El kell tűnnie onnan, odébb kell gördülnie.. Mozdulj már, te mihaszna! Azonban teste nem reagál, képtelen bármit is tenni a sokk hatása miatt. Gyűlöli. Nem érzi minden nap, nem kell szembesülnie vele minden éjjel, de akárhányszor elfogja, rájön, hogy mennyire kiszolgáltatott tud lenni. És ez a tétlenség őrjítő. És egy hatalmas csattanás, a padló beleremeg, füle sípolni kezd, és ő ismét üvölt. Aztán pedig hasztalan. Nem fáj semmi, nem áll bele semmi. A rúd mozdulatlanul pihen meg a földön, hangja visszacsapódása is elnémul, de nincs teljes csend. Tagjait szétteríti maga mellett, és a félelem átmenetileg nem engedi azzal sem törődni, hogy még mindig ott kacag körülötte minden. Hangosan zihálva igyekszik visszanyerni a kissé reszketeg, a kissé megtépázott idegzete nyugodtságát. Persze, mert ez olyan könnyű. A fölcsengése elapad, és úgy érzi, kicsit megpihenhet. Talán itt most már pihenhet, nem követ senki sem. Körülötte a káosz, és törmelék, de ha csak nevetés üldözi.. A gyomra görcsbe rándul, hisz észleli, hogy a fejében még mindig nincs csend. Arca eltorzul, és dönt. Nem maradhat itt. Csak épphogy moccan, alig-alig, épphogy fordul, amikor észreveszi Őt. Elsőnek nem is tűnik másnak, mint saját fáradt, nyúzott arcképe lenne, aztán mégsem. Mégsem, mert ott az a vigyor, az az átkozott vigyor, amelyet lekaparni sem lehetne.
És ekkor elszabadul a téboly. Belekerül abba a mocskos, őrült álomba, amelyből nemrég menekülni próbált. Arcára a páni félelem mellé meglepettség társul, reszketeg félelem, és értetlenség. Nem, ez nem lehet. Torkára mocskos ujjak fonódnak, bennük erő, iszonyatos erő, de még mennyire! Ott van benne minden, a gyilkolás vágya, a gyűlölet, az igyekezet, hogy minél hamarabb végezzen. Üvöltés helyett szánalmas hörgést hallat, miközben rugdos a lábaival, próbál szabadulni, de nem tud kifordulni a szorításból, nem tud semmit sem tenni, mert amaz nem engedi, és még erősebben és erősebben fogja, nem hagyja, hogy levegőhöz jusson. Küzd, az ösztön küzd benne, amely minden élőlényben ott lappang. A túlélés, mert ez elemi dolog, bele van kódolva, és ő sincs másképp. Kezeivel a támadó húsába mar, üti, csapja, hasztalanul. A zihálás, hörgés, hamar kiveszi tüdejéből az ott raktározott tartalékot, a légszomj hamar beáll. Szemei egy-egy pillanatra fennakadnak, testét görcsös rángás futja át. Talán ennyi lesz? Ma már annyiszor feladta, annyiszor azt kívánta, hogy legyen vége. Minek is? Az életének? Még a legdepresszív idejében sem volt sosem halálvágya. Nem volt mersze, nem volt erős akarta, és élni akart. Hisz annyi szép dolog van az életben, amit nem ismer, vagy ismer, de ismételni akar. Az élet szép. És ő szereti a szépségét.
Levegőt!
Utolsó erejével cselekszik. Már nem rúg-kapál, nem küzd, de nem is adja fel. A fene fog itt ma meghalni! Keze, amely már rég nem küzd, tapogatni kezd. Kell valami, kell lennie valaminek… Aztán megleli. A cső. Amely majdnem halálra zúzta. És még ettől félt? A megmentő! Megemeli, könnyedén, mintha súlya sem lenne. Milyen szép dolog a túlélés ösztöne, és az adrenalin egyvelege! Becélozza, bár alig lát, szemei előtt csillagok táncolnak. Ha most nem teszi meg, el fog ájulni. Majd meghal. Azt már nem!
Egyet csap, majd jön a kettő. Első ütése sikertelen, de a második.. mintha repedne az üveg. Mintha törne. Komolyan, komolyan? Megmenekültem?
Olyan szép a Hold, oly közeli. A csillagok táncolnak, fülében a nevetés mellett egy ismerős dallam csendül fel. Mosolyog. A csilingelés megnyugtatja őt, apró harangok. Hazatért!
És aztán, Cesar elájul.


Kockadobás eredménye: 2

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 732 szó ; ↠ End is coming?
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Kedd. Feb. 21, 2017 10:16 pm ••


flash ♥ cold ♥ cesar

Ez az egész pontosan olyan, mint egy rossz rémálom. Nem látom belőle a kiutat és ez zavar leginkább. Mégis egy álomhoz képest túlságosan is valóságos. A vállamban lüktető fájdalom már pont erről tanúskodik. Az pedig, hogy a tükörképemen egy olyan vigyor terül el, amit soha nem fogok elfelejteni csak még rémisztőbbé teszi az egész helyzetet. Nem tudom mit tehetnék. Azt már viszonylag elkönyveltem, hogy valamilyen oknál fogva erősebb nálam. A vállamra leadott ütése határozottan ezt bizonyítja, de a meglepetés ereje még mindig nálam volt, hiszen ahelyett, hogy ő gáncsolt volna ki engem sikerült még eltáncolnom az útjából ezzel is megvédve magam attól, hogy egy elég kellemetlen helyzetben találjam magam. Hiszen egy fájó vállal a földön feküdve nem túl sok esélyt láttam volna magam számára, de az igazság az, hogy így sem sokkal fényesebb a helyzetem. A vállam egyre jobban sajog szüntelenül, de a támadóm nem akar alább hagyni a próbálkozásaiból. Újra meg újra egyre elszántan próbálkozik azzal, hogy megpróbáljon megölni, de hála az égnek sikertelenül.
Egy váratlan pillanatban az egész hely megrázkódik és a távolban egy aprócska fénypontot vélek felfedezni, ami lehet, hogy csak még nagyobb bajt hoz a fejemre, de az is lehetséges, hogy ez lesz a megváltás a számomra. Nem hiszem, hogy túlságosan sokáig szembe bírnék szállni a hasonmásommal ezért ahelyett, hogy megpróbálnék szembeszállni vele és harcolni inkább a menekülést választom opciónak, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem lennék képes túlságosan sok kárt okozni benne. Az esés, amit a földre küldése okozott is, mintha nem is érzékelné. Olyan ez, mintha a fájdalom számára nem létezne. Vagy egyszerűen csak túlságosan élvezi, ami szintén benne van a pakliban. Sosem tudhatjuk igazán, hogy mégis kivel is állunk szemben.
Eszeveszettül kezdek el rohanni az aprócska pont felé annak reményében, hogy ezúttal tényleg sikerül valami jót is kifognom, mert jelen pillanatban ez az egész valóság nem tűnik másnak, mint egy rémálomnak. Hiszen ez.. Nem lehet valós. Egyszerűen nem.
made by
kocka eredménye: 4
✻ hozzászólások :
165
✻ kereslek :
i want my S P E C I A L people ♥
✻ tartózkodási hely :
star city ♥
✻ foglalkozás, hobbi :
assistant district attorney ♥
✻ karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Vas. Feb. 19, 2017 11:23 pm ••

Central City

✻ Barry & Snart & Laurel & Cesar✻  

Ez a nap egyre rosszabbá válik és ezt tökéletesen érzi Black Canary is. Hasonmása a meglepetés erejével, meg némi elefánt súlyú erővel megspékelve vágta őt vállon s bár belesajdul a karja is az idegre mért ütés révén, azért az adrenalin dolgozik benne. A gáncsolás elől ügyesen eltáncolt a lábával felrúgva a gáncsoló lábát, hamis Kanári a földön van. Persze, csak egy szemvillanás erejéig, mert egy hátra bukfenc kíséretében újra talpon van. Valószínűleg eredendően romlott belül, mert nem hatja meg a sérülés, ami azt illeti, nagyon is akar még sok ilyet okozni a nőnek. Nem is tartja vissza semmi, hogy újfent megpróbálja leamortizálni a Kanárit. A tonfákkal profin hadonászva igyekszik leteríteni Laurelt, kinek igencsak sürgetővé válik a megoldás megtalálása, ha életben akar maradni. Félig-meddig állja a sorozást, de megütött válla a kezére is hatással van, sokkal fájdalmasabb és nehezebb használnia védekezéshez. Miközben próbálják egymást eltenni láb alól, pár perces késéssel megrázkódik a hely s valahol távol, egy üveggolyónyi fénypöttyöt lehet érzékelni. Már csak az a kérdés, hogy az a kiút, vagy valami más? A másik fronton is elég gyászos a helyzet, Flash és Cold valahogy nem tud zöld ágra vergődni azzal a nagyra nőtt pacával. Mind a jégfegyver, mind a pofozás is hasztalan s ezek után nem is nagyon van értelme ezeket spammolni, noha nem nagyon van más lehetőségük jelen pillanatban. Snart éppen csak meglóg a kézre formált ködtől, mi most nyugodtan kebelezi be saját megfagyott magát. S bár Barry esküdne, hogy Lisa nincs itt, azért a szóban forgó személy kitartóan zokog és nyüszít a szemközti kirakatban. Mi van, ha változott a terv és tényleg visszajött? Mi van, ha erővel hozták el? The Flash végül előhúz egy trükköt a tarsolyából. A köd nem tudja követni és lecsapni, helyette inkább Snartot ostromolja, megakadályozva mindennemű próbálkozást a túloldalra jutásért. A  próbálkozást némi siker koronázza, Barry képes villámokat generálni, ami aztán… belecsap jóformán mindenbe, amit elér. A fejük fölötti üvegmennyezet is kap belőle, a kirakatok s persze a köd is. Noha nem oszlik szét, és nem lenget fehér zászlót, azt azért megfigyelhetik a fiúk, hogy a köd egy negyedén a részecskék enyhén megkergültek az elektromosságtól. Néhány körömnyi pontként rezonálnak és rendezetlenül cikáznak elég nagy területre szétterjedve. Távolság keletkezik köztük s feltűnik a köd mélyén egy alak. Egészen emberi… bár nem tudni micsoda lapul a fos-zöld átalakított vegyvédelmi ruha mögött. Az alak kinyúl, ökölbe zárja kezét, mire a köd darabjai abba hagyják a rezgést s újra összeállnak azzá a sűrű jellegtelen anyaggá, mi eddig is volt. Itt van a kutya elásva… Csak eztán veszik észre a nyöszörgő alakot, ki időközben berepült a képbe, vagyis a túloldalra, Lisa kirakata alá. A molinót tartó rúd szinte fél pillanattal később szakad le s ér földet a lefagyott férfi feje fölött. Cesar totális görccsel és páni félelemmel fekszik, miközben igyekszik mindenét takarni a lezúduló üvegtörmelék elől. A nevetést, azt az ördögi kacajt még mindig hallja, olyan mintha sehonnan sem jönne, még is mindenütt ott lenne. Néha már a fejében hallja. Ott fekszik a hátán, reszketve, rémülten, de túl közel az üveghez… Véresen vihogó képmása hirtelen feltűnik mellette s pillanatnyi időt sem hagyva neki kinyúl a keretből és erőből fojtogatni kezdi az írót. Mindezt azonban még mindig csak Cesar látja, Flash és Cold csak annyit lát, hogy a férfi fogja a saját nyakát és igen hatásosan próbálja megfojtani magát? Legalábbis olyan távolságból, annak tűnik.
- Hasztalan, hasztalan, hasztalaaaaan…
Süvít valami elmebeteg magas hangon a tükörképe s Cesar már a saját izzadtsággal kevert vérszagát is a támadónak tulajdonítja.
What should you do?

A résztvevő játékosoknak a következő reagjukhoz kéretik az alábbiak alapján kockát dobni:
Captain Cold és Flash: még mindig nem adok opciót, kútfőből kell megpróbálnotok lejegelni az ellent
Black Canary: 1-2-3: marad és szembeszáll a támadóval(ez esetben kéretik IC ellentámadásba kezdeni), 4-5-6: menekülőre fogja és a fénylő pontot igyekszik elérni
Cesar: 1-2-3: a molinó rúdjával igyekszik betörni az üveget, amiből fojtogatják(annyi ütésből törik be, ahányat dobtál), 4-5-6: kitámaszt a falra és minden erejét összeszedve kihúzza támadóját az üvegből

✻ hozzászólások :
168
✻ tartózkodási hely :
↳ playground ↲
✻ foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Vas. Feb. 19, 2017 7:18 pm ••


the day of terror
TO THE CENTRAL CITY GANG

A helyzet minden pillanatban egyre kilátástalanabbnak tűnik. A fekete köd nem tágít, egyre közelít, harcol velünk, támad, a húgom pedig továbbra is csapdában van egy üveg belsejébe zárva. Szürreális az egész, de Central City-ben ez nem is annyira meglepő. Szerencsére a szokásos higgadtságom még többé-kevésbé kitart, talán csak ez tart vissza attól, hogy eszetlenül nekivágjak a sötét csápok közötti szlalomozásnak, hogy átérjek a folyosó másik felére. Kellene egy terv. De ahhoz előbb azt kéne tudni, hogy mivel is állunk szemben. Csakhogy hiába próbálom az eszemet használni, amikor nem létezhet értelmes magyarázat arra, amit látunk, ami épp az orrunk előtt történik. Tippelhetnék arra, hogy ez a valami egy meta, ami nagy sötét felhővé tud változni, és ez meg is magyarázhatná az intelligens viselkedését, hogy el tud hajolni Barry pofonjai elől. De képtelenség, hogy ez a valami minden elfogyasztott élettel nőni tudjon, ha valóban élő, létező személy. Pedig látszólag épp ezt teszi. Egyre csak terebélyesedik, most meg egy arcot formál. A kislányét, akit az előbb éppen megmenteni próbáltam. Hátborzongató. Annyi már biztos, hogy a jégfegyver nem segít, pedig valahogy tovább kellene haladnom. Nem nézhetem végig tétlenül, amíg Lisa megfullad egy üvegtáblába zárva. Barry szavai kissé ledöbbentenek néhány pillanatra.
- Szóval te tényleg nem látod őt? Az üvegben van. És... nem kap levegőt. - Tudom, őrültem hangzik, főleg így kimondva, és a gyorshajtó szavaitól el is bizonytalanodom, hogy talán tényleg csak a képzeletem játszik velem, vagy a köd csinált valamit az agyammal. De biztosra kéne tudnom. És remélhetőleg biztosabb lennék, ha végre elérném a kirakatot...
Közben a sötétség ismét lecsapni készül, és ezúttal nem várhatom, hogy a Flash megmentsen, tekintve, hogy jelenleg ő is épp a saját csatáját vívja. Reflexből kapok a fegyveremhez, és irányítom a csápra, ami épp fölém magasodik. Persze tudom, hogy hosszútávon nincs rá hatással, de ahhoz éppen elég időt nyerhetek a fagyasztással, hogy kivetődjek a nyúlvány alól, és távolabb iszkolhassak.
- Ki kell találnunk valamit – fordulok Barryhez, mintha csak régi csapattársak lennénk, akik gyakran fognak össze a közös ellenségekkel szemben. Ami persze nem igaz, de most nincs más választásunk. Ketten talán le tudjuk győzni, vagy legalább visszaszorítani, ha összedolgozunk. Ilyen tekintetben legalább jót tett nekem a kalandom a Hullámlovason: megtanultam összedolgozni másokkal a nagyobb jó érdekében. - Olyan, mint valami fekete lyuk, ami minden élőt magába nyel... Sötét, és terjed. Mi lenne, ha valami erősebb fénnyel próbálkoznánk ellene? - Csak tippelgetek, nem én vagyok kettőnk közül a tudós, de tekintve, hogy valami sötétről van szó, logikusnak tűnhet, hogy a fény segít. - Vagy ha... tudnál valamiféle vákuumot csinálni körülötte, hogy legalább ne terjedhessen tovább? - jön a következő ötletem, ami meglehet, épp olyan halva született, mint az első. Viszont a Flasht láttam már hasonlót csinálni, talán megér egy próbát. Ha mégsem, akkor tovább kell törnünk a fejünket, nincs más választás.


Human

(A kockadobás eredménye: -)
✻ hozzászólások :
166
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Vas. Feb. 19, 2017 2:48 am ••


Még mindig csillagokat lát, de tudja, hogy nem maradhat a földön, hiába olyan kényelmes, és hívogató. Még mindig könnyebb lehasalni, lehunyni a szemeit, és várni, hogy minden elmúljon, jöjjön a csend, és a béke. Azonban, ha a tömeget nézi, és a saját helyzetét, félő, hogy agyon is tiporják a nagy igyekezetben. Senki sem nyúl a bolond után, ugyebár. Megemeli magát, a fejét fogja, és ismét talpon áll, a két lábán, hogy ne essen ő elsőnek áldozatul. A tömeg mozog, és míg összeszedi magát, sodródik vele, lehunyt szemekkel, kizárva mindent, ami csak kínozza. De ha ennyi elég lenne, akkor ő lenne a legboldogabb. De nem. Nincs vége, ennyivel nem lehet vége, sosem könnyű semmi sem. Szemei kipattannak, amint a hangok megütik a füleit. Nem álmodhat, hisz ez már bizonyított, bőre ég, és lüktet ott, ahol nemrég szétkarmolta, túl valóságos, túl kézzel fogható. De miért nevetnek? Nemrég még katasztrófaállapot uralkodott, rá figyeltek, de csendben, aztán most mégis mi..? Nincs ebben semmi furcsa.. mindig nevetnek a bolondon. Már csak a csörgős sipka hiányzik, és némi tánc! Olyan hevesen rázza meg a fejét, hogy nyaka beleroppan, feje belesajdul, elszédül. A falak, a világ, minden visszaveri a hahotázást, beleremeg maga a föld is, és ha az ő ajkaiból majdhogynem a kacaj párja bukkan ki, de végül ismét csak üvölt. Tenyereit a fülére tapasztva zárja ki a körülötte pihenő világot, koszos arcát pedig könnyek csíkozzák. Egyedül van, mint mindig, egyedül, és csak ilyenkor döbben rá, hogy a kapaszkodó nélkül nem húzza sokáig. Egy megmentő, akárki, aki elűzi a rémképeket, amelyet a sokk hatása erősít fel, és ami a vízió, a körülötte folyó eseményekkel kever össze. Amikor ismét körbe tekint, háborús övezetben érzi magát, mintha egyik pillanatról a másikra estek volna össze. De nem volt jajgatás, nem volt semmi.
Megugrik a hang hallatán, tekintetével keresi a forrását, reméli, hogy az alakot is megpillantja, de mindhiába. Kinyújtott kezét senki nem fogja meg, több szó nem száll felé. Csak a nevetés. Az az átkozott nevetés. Elég már, elég! Szétrobbanok!
- Nem keresem, nem én.. én.. a mocsokban.. én ma meghalok a mocsokban.. – motyogja maga elé, miközben a hadsereg megmutatja magát. Hányinger kerülgeti, és ahogy feltápászkodik, azt sem nézi, merre megy. Lábai lassan, de biztosan engedelmeskednek, mi több, mintha ez is kis „pihenő” kellett volna csak ahhoz, hogy ismét teljes sebességre kapcsoljanak. Előre figyelve rohan középre, és a mozgólépcsők felé indul. Igen ám, de megtorpan. Ezek nem zombik egy agyatlan filmből, hogy nem tudják követni. Itt minden üzlet üvegkirakatos, nyílt, és zsákutca. Itt minden a vég. Ismét a könnyei bújnak elő, egy pillanatra talán fel is adja, készül, hogy csak kifeküdjön a kőre, és várja azt, ami elkerülhetetlen. Akár valós, akár nem, megreked benne, és most csak ez hajtja. Fejét hátra hajtva hunyja le a szemeit, sóhajt, és fogad el mindent, hisz tudja, nincs sok ideje. Már hallja őket. Aztán, mikor szemei ismét kinyílnak, olyan ötlet pattan ki belőle, aminek hatására most ő nevet.
Olyan lehetetlen.
Olyan sablonos.
Olyan zseniális.
Az egyetlen dolog, amely a börtönben érték volt, az a testedzés. De akkor nem gondolta, hogy ez talán életmentő lesz számára, pláne, hogy így. Eljátszott azzal, hogy innentől leütheti a zsebeseket, akik megkörnyékezik őt, azonban a kötélmászás volt az, amivel életében sokat küzdött, sikertelenül. Az emberi test bámulatos. A félelem hatására olyan dolgok szabadulnak el, amelyekről álmodni sem tudott volna. Cesar Clifron, az elismert író a pláza közepén kapaszkodik fel a molinó kötelére, de olyan erővel, hogy az országos testnevelő tanárok szervezete örömében sírva fakadhatna. Nem mer lenézni, mégis mintha a kötél rángana, mintha le akarnák rántani a mélybe, így tovább cselekszik. Az élni akarás teszi. Előre, hátra, előre, hátra. Kileng, nagy levegőt vesz, és ugrik. Cesar repül, pár pillanatig a súlytalanság szerelmese lehet, egy kicsit még el is felejti, mi történik körülötte. Szabadság. Aztán pedig a rideg valóság. Keményebben érkezik a földre, mint kellene. Lábába ezernyi tű szúr bele, nem melegített be ugye, mert ez mégsem a tesióra, és annak rendje módja szerint, vélhetőleg meghúzódott. De a földön van, elterül, és hatalmasakat zihálva reménykedik, hogy itt végre nyugalma lehet. Ha csak egy kis időre is.


Kockadobás eredménye: 3

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 776 szó ; ↠ End is coming?
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Kedd. Feb. 14, 2017 11:33 pm ••

Snart & Laurel & Cesar
what the hell is that thing?
Míg a legtöbb esetben előbb vagy utóbb eljutunk arra a pontra, hogy vagy elvesztem az ellenségemmel a csatát, vagy megnyerem, de a háborúnak még koránt sincs akkor vége. Most azonban teljesen másról van szó. Nem hiszem, hogy az elkövetkezendő pillanatok egyikében úgy gondolja, hogy itt az ideje egy kis szünetnek és visszavándorol oda ahova jött. Mert jelen pillanatban nagyon is úgy tűnik, hogy nem éppen arra készül, hogy megadja magát. Mégis miért tenné? Jelen pillanatban azt sem tudom, hogy ennek mi is igazán a célja. A káosz? Azt egyszer biztos, hogy elérte de nem igazán tudom, hogy mégis mivel lehetne leállítani. A püfölése valahogy egyáltalán nem segített rajtam, mert láthatóan könnyű szerrel elhúzta magát, mielőtt még megüthettem volna. Ezzel pedig csak azt bizonyítja, hogy pontosan olyan gyorsan mozog, mint én. Ami valljuk be, hogy elég rémisztő, mert ez csak alátámasztja, hogy ez a valami él és még gondolkodni is képes.
- Snart a húgod nem lehet itt. Éppen a világ másik felén van. Bármit is hallasz az nem ő. - Megbízott bennem, hogy vigyázok a húgára én pedig nem vettem félvállról a dolgot tényleg figyeltem rá még akkor is, ha éppenséggel nincs is a város közelében. Minden egyes lépését figyelemmel követtem, vagy inkább már Cisco volt az, aki biztosra akart menni, hogy minden rendben van. Mondván, hogy Snart nem venné jó néven, ha valami baja esne Lisa-nak. Persze. Csak az lehetett az oka.
- Hát az egyszer biztos, hogy gúnyt űz belőlünk. - Éppen csak kimondom és hirtelen csápok formálódnak a sötét ködből egy kislány eltorzult arca, ami egy pillanatra kizökkent a helyzetemből így a köd, könnyűszerrel fonódik a lábamra, ahol már érzem is a kellemetlen mellékhatását a ködnek. Végül is ez is egyfajta anyag. Ha már megtanultam átmenni a falon, akkor ennek is mennie kell. Hiszen csak egy ködről van szó. Mégis milyen nehéz lehet kiszabadulni a karmai közül?
Kisebb koncentrációt igényelve sikerül kiszabadítanom a lábamat, majd a lehető legtávolabb igyekszem kerülni a ködtől. Hát még egy dolog van, amit megpróbálhatok. Nézzük mi történik akkor, ha kap egy adag villámot. Több sem kell számomra ahhoz, hogy elkezdjek körbe-körbe rohanni, hogy egyenest a csápjai közé dobhassam a villámot. Ha ez sem tántorítja meg egy kicsit sem, akkor tényleg kifogytam az ötletekből.  
✻ hozzászólások :
20
✻ kereslek :
▣ iris + joe + hr + cisco ▣
✻ tartózkodási hely :
▣ central city ▣
✻ foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
✻ karakter arca :
▣ grant gustin ▣
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Kedd. Feb. 14, 2017 10:23 pm ••


flash ♥ cold ♥ cesar

Az egész hely a sikolyom áldozata lesz. A kezemet szinte automatikusan a fejem felé kapom, ahogy minden darabokra kezd hullani körülöttem, de végül nem marad mást, mint a puszta sötétség. Mintha ez valami játék lett volna pusztán csak. A valóság egy furcsa eltorzított mása. Nincsenek falak, sem pedig oldalak. Egyszerűen itt állok a sötétségben szemben önmagammal. Legalábbis azt hiszem, de ezek után már semmit nem merek biztosra állítani. Fogalmam nincs, hogy mi volt az a köd, vagy hogy kerültem ide bárhol is legyen azaz itt, de a lehető leghamarabb ki kell innen jutnom. A legkellemesebb az lenne, ha megjelenne a semmiből egy ajtó és hatalmas vörös felirattal felé lenne írva, hogy kijárat. Na, az jelen helyzetben meg tudna engem teljesen nyugtatni. Mert itt senkin nem segíthetek. Talán magamon. De már abban sem vagyok túlzottan biztos.
A hasonmásom úgy mosolyog rám, mintha számított volna arra, hogy nemes egyszerűségekkel leszerelem a golyózáport, majd pedig felbukkannak a kezében a tonfák és úgy rohan velem szembe, de mintha nem is szemben rohanna, hanem kilencven fokkal megfordítva. Olyan, mintha lenne ott egy fal, amit nem láthatok, de tökéletes kecsességgel süvít végig rajta.
Mielőtt még lehetőségem lenne felfogni, hogy mi is történik csak azt veszem észre, hogy szinte repül felém és egy hatalmas csapást érzek a vállamon, amibe az egész testem beleremeg, de nincs időm arra, hogy a fájdalmammal foglalkozzak, mert a hátam mögé érkezve már készen áll a következő lépésére. A gáncsolási kísérletét sikeresen kivédem ezzel együtt pedig ő az, aki a földre kerül nem pedig én. A kezemet a vállamra helyezem és felszisszenek fájdalmamban. Volt már rosszabb is azt hiszem. A legelső alkalmakkor is felálltam egy ilyen erősségű sérülésből most is képes leszek elviselni. Van egyáltalán más választásom? Habár azt be kell vallanom, hogy ilyen fájdalmat sem éreztem még. Pedig tombol bennem az adrenalin mégis úgy érzem, hogy az egész vállam mindjárt leszakad a helyéről.
made by
kocka eredménye: 4
✻ hozzászólások :
165
✻ kereslek :
i want my S P E C I A L people ♥
✻ tartózkodási hely :
star city ♥
✻ foglalkozás, hobbi :
assistant district attorney ♥
✻ karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Vas. Feb. 12, 2017 10:34 pm ••

Central City

✻ Barry & Snart & Laurel & Cesar✻  

A napfény olyan lágyan simogatja az épület homlokzatát, mintha ma mi sem történt volna. Mintha nem lenne már két tucat halott a parkban és a plázában, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A természetnek lehet van humorérzéke? Annyi bizonyos, hogy pofátlanul szép most az idő. Noha erről már a plázában lévők nem tudnak semmit. És előreláthatólag még egy ideig nem is fognak, legalábbis a helyzet alakulásából megítélve. Black Canary sikeresen használta a képességét, a töltények félúton feladják a próbálkozást, azonban a hangja olyan rezonanciát hozott létre, hogy az egész környezete hull apró szilánkokra és egyben a fejükre. Darabokra törik a mennyezet, a padló, a fal, az összes tárgy, a mindenség. Nem marad más hátra, mint az szilánkok ropogása és egy fekete semmi.  Nincs előre, nincs hátra, se fel, vagy le. Csak szemközt vele a hasonmása, kit szemmel láthatóan nem hatott meg a környezet eltűnése. Sőt… mintha minden a terv szerint haladna. A tár üres, a fegyvert eldobja s az eltűnik a feketeségben. Persze, ez még koránt sem a vég, óóó, nem az. Csupán a kezdet. A hasonmás most, megunva a bemelegítést, nekifutásból ront neki a Kanárinak. Útközben előkerülnek a tonfák, s minden erejével azon van, hogy bezúzza a nő koponyáját, mialatt ő, mintha már egy nem létező falon futna, merőlegesen az igazi Kanárira. Onnan rúgja el magát s fentről támad.  Vagy a nő vállára mért ütésétől löki magát tovább, vagy ha időközben sikerült magát megvédenie a lánynak, akkor a fegyverről pattan le, kecsesen földet ér mögötte, majd jobb lábát félkörös ívben hátrahúzza, hogy kigáncsolja az igazi Kanárit. The Flash sem jár sikerrel, már ami a köd ízekre pofozását illeti. A szemtelen fekete légtrutyi valószínűleg kaján vigyorral tenné mindezt, ha lenne arca, azonban így csak annyit láthatnak, hogy ez a valami nem konfrontálódik közvetlenül. Már csak arra kéne rájönni, miért is húzódik el minduntalan. Vajon tényleg csupán gúnyolódásról lenne szó a részéről? Vagy valami más húzódik a háttérben? Minden esetre a köd nem veszi túl jó néven, hogy megpróbálták megszadizni, így sok kis csápot formálva ostorként kezdi rezegtetni részecskéit. Mindezekkel, mint egy antropomorf polip bűvöli el Barry figyelmét, miközben vele szemben a ködből kinyúlik az imént még Snart által megmentett kislány sikolytól torz arca. Megpróbálja bekapni a hős fejét, persze Barry már rájött mivel törheti le a köd lelkesedését, azonban amíg azzal van elfoglalva, hogy ne fosszák meg a fejétől, addig a kis sunyi csápok ráfonódnak észrevétlenül a lába köré s egyszer csak rászorítanak az áldozatra. Flash fenékre esik, miközben a köd szorítása alatt kezdi érezni a menő ruhájának kínos kesergését. A vörös hősruha kezd atomjaira bomlani azon a részen. Cold még mindig nem került közelebb a húgához, ki egyre keservesebben zokog, mondjuk van is rá oka, mert míg bátyja a ködöt próbálja hidegre tenni, ő odabent kezd el fulladozni. Azonban a jégfegyver látszólag meg se kottyan a ködnek, halál lazán falja be saját magát a pofátlan részecske halom. Ugyanolyan nagy kézformába áramlanak a darabok s megpróbálják lecsapni a kapitányt. Most kellene okosnak lenni…. Szegény Cesar-ra is rájár a rúd, nem elég hogy a teste úgy érzi, kilométereket utazott oda-vissza, de még a képzeletében élő önmaga is céltáblájára tűzte az írót. Mindenki más.. nos… készséggel lökik őt a köd útjába, mondván, ő feláldozható, érte nem kár, úgy is buggyant. Az őrület, márpedig még több őrületet szül. A nézelődök, az oly segítőkész alakok immáron károgva nevetnek – rajta. Minden egy merő kacaj, egy ördögi, lenéző kacaj. Kacagnak az emberek, kacagnak a holtak, kacagnak a fák és a madarak. És akkor ott van Ő. Mikor legközelebb felpillant, a köd már minden kis nyúlványát felhúzta az első emeletre, a földszinten már csak az aszott testek hevernek szerteszét, mint egy kupis kollégiumban a tanszerek. Most már nem csak egy véres Cesar vihog a szerencsétlenkedésén, hanem már mindenki és minden a képmását viseli magán. Csodaország nem itt van… nem is volt soha. Ebben az őrületben pedig, utolsó szilárdnak vélt hang dördül fel.
- Mit csinálsz, fiam? Önmagadat keresed a mocsokban?
Dörmögő nevetés rázza meg az épületet és a vérben hömpölygő embertelen embersereg kilép a kirakatból. Van olyan Cesar, kinél ütő van, míg egy másiknál balta, de akad itt tölgyfa bot, szöges kesztyű és láncos sarló is. Persze, mind a szenvedő alany felé menetelnek azzal a magasztos céllal, hogy péppé verjék a koponyáját.

What should you do?

A résztvevő játékosoknak a következő reagjukhoz kéretik az alábbiak alapján kockát dobni:
Captain Cold és Flash: nektek most nem kell, helyette a kreativitásotokat kell megdolgoztatni, mert nem adok opciókat, próbáljatok meg kigondolni egy tervet
Black Canary: 1-2: kivédi mindkét próbálkozást és ellentámadása célt ér, a másik elrepül pár méterre 3-4: csak az egyik mozzanatot tudja kivédeni, a másikat bekapja, eldöntheted melyik-melyik lesz, 5-6: mindkét támadást bekapja, elesik és a földön fekve próbálja visszaszorítani a nyakára irányuló tonfákat, miközben a másik rajta ül már
Cesar: 1-2-3: menekülőre fogja, beszalad a pláza közepére s felmászik egy tető szintről lelógó reklámszalagra, onnan látja a többieket, belóbálja magát és beesik Lisa ablaka elé, 4-5-6: falig hátrál, talál maga mellett egy fegyvert s félelmében lövöldözni kezd a hasonmásaira

✻ hozzászólások :
168
✻ tartózkodási hely :
↳ playground ↲
✻ foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Szomb. Feb. 11, 2017 10:44 pm ••


the day of terror
TO THE CENTRAL CITY GANG

Már csak másodperceken múlik, vagy talán már annyin sem, hogy bekebelezzen a sötét köd, ám az ereimben megfagyott a vér a húgom hangját hallva, és egyszerűen képtelen vagyok mozdulni, mert a késztetést, hogy mentsem magam, egyik pillanatról a másikra felülírja az, hogy rajta akarok segíteni. Csak hogy sajnos fogalmam sincs, hogy tehetném, ha azt sem tudom, honnan érkezik a hang, és közben magam is eggyé válok az áldozatok közül. Válnék, ha a feketeség helyett nem ragadna magával egy sárgás vörös villanás. A Flash.
- Barry? - pillantok a szemeibe a maszkon át. Annyira lesokkoltak a történések, hogy még azt sem vettem észre, hogy az épületben van. Ez egyáltalán nem jellemző rám. Ennyire figyelmetlenné és kiszolgáltatottá válni. - Nem mindenki lehet szupergyors. - Felelem gunyorosan a kérdésére, hogy elvonjam a figyelmet a saját szánalmas leblokkolásomról. A kiáltozások azonban továbbra sem szűnnek meg, még mindig Lisát hallom, és egyszerűen nem fogom fel, Barry miért értetlenkedik.
- Te nem hallod őt? A húgom itt van valahol. Meg kell találnom – tekintetem a helyet pásztázza, a továbbra is benn rekedt, menekülni próbálók között keresgélek, de csak a kétségbeesett segélykiáltása jut el hozzám. Az egész annyira szürreális, már csak azért is, mert általában Lennek, vagy Lenny-nek szólít. Nem jellemző rá, hogy a bátyus szót használja, talán csak ha tényleg próbál a lelkemre hatni... vagy komoly bajban lehet. És akkor megpillantom őt, túl a halálos, fekete nyúlványokon egy kirakat üvegében.
- Mi a franc? - kérdezem magamtól döbbentem, mert az egésznek semmi értelme. A tükröződésnek nincs forrása... mintha benne ragadt volna az üvegben. Az elém táruló, értelmetlen jelenség azonban  nem tart vissza, az ösztön erősebb, hogy segítsek rajta. Ennél egyébként is már láthattunk sokkal furcsább dolgokat is ebben a városban. Az egyik éppen itt van előttünk, akadályt képezve, hogy elérjem Lisát. Jobb ötlet híván a jégfegyverrel próbálok meg utat törni, hogy átjussak a mások oldalra, a módszer azonban hasztalannak tűnik. Bár a sötétség az adott szakaszon elsőre ártalmatlanul fagyottnak látszik, hamar bekebelezi önmagát. Őrület. És ahogy látom, Flash sem jár nagyobb sikerrel az ő módszereivel.
- Csak nekem tűnik úgy, vagy ez a valami tényleg él? És egyáltalán mi az ördög ez? - pillantok futólag a vörös ruhásra, majd vissza az előttem kavargó fekete füstre. Ki kell találnom, hogyan cselezhetem ki, el kell jutnom kirakatig.


Human

(A kockadobás eredménye: 2)
✻ hozzászólások :
166
✻ kereslek :
•• lisa snart, mick rory and other legends or rogues members
✻ tartózkodási hely :
•• somewhere between past and future
✻ foglalkozás, hobbi :
•• master thief
✻ karakter arca :
•• wentworth miller
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Vas. Feb. 05, 2017 7:42 pm ••


Csak a remegő kéz látványa. Semmi több. Még egy karcolás sincs, amelyből apró pontokként szivárogna a vörös nedű, és még kosz sincs, amit hirtelen annak hihetne. Körmei lerágva, megszokottan pihennek ujja hegyén. De semmi több. Lassan indul tekintetével többi tagja felé, ellenőrzi, vizsgálja, azonban minden olyan, mint amikor elindult. Csak némi por ragadt rá, és izzadtság. Egy nagy sóhaj hagyja el ajkait, a megkönnyebbülés, hogy talán csak a sokk, vagy valami más miatt látta, amit. Rettentő képzelő ereje van, folyton csak ábrándozik.. máshol jár.. Saját anyja rég nem hallott szavai visszhangoznak a fejében, amelyet eddig eltemetett. Talán igaza is volt, hiszen akármit halott, szinte maga előtt látta. A vizuális memóriája tökéletes eszköz az íráshoz, de az életben sokszor csak átok, főleg, hogy neki túl élesen működik, és túl sok furcsaságot hoz magával. A lábak erdejében a kirakat, és a szemközti épület felé néz, innen a földről viszont baromi keveset láthat, mindenki elől akar lenni, mindent látni, de mégsem túl közel. Tipikus. Már mozdul is, hogy feltápászkodva ő is bámészkodó legyen, de ekkor.. ekkor valami történik. Érzi az apró valami taszítását, ami akár lehet egy lehagyott plüss, egy zsebkendő, vagy épp valaki lába. Íriszei oda is tévednek a valamire, de mire fókuszálna, mire meglátná, amit néz, ajkait artikulálatlan ordítás hagyja el. Szemei fennakadnak, a levegő kifogy a tüdöjéből, és testek fordulnak felé, de őket már nem látja. A fájdalom elmúlni látszik, görcsbe rándult ujjai engednek, ő pedig zihálva bámul maga elé. Mégis mi volt ez..? És a hideg zuhany ismét érkezik..
A forróság szinte tapintható volt. Minden lángolt, még maga a levegő is izzott, fortyogott, mintha egy másik dimenzió világa tárulna az ember elé, ahol a Nap az úr, ahol az a fényes csillag felperzselt mindent. De ez nem annak a műve. Ez az emberi kézé, egy katasztrófáé, amit sok bolond az utcán üvöltve hirdet bizonyos időközönként. A vég közeleg! És talán ide is ért. Emberünk zihál, mintha a levegő elillanna, elszippantaná a perzselés előle. Még szinte érzi is a tüdejében azt. Tekintete a pusztulás közepén egyetlen egy ép, vagy talán már pusztuló épületet pillant meg. Négy betű. Ajkai mozognak, kibetűzi, mint abban a bugyuta játékban a TV-ben, ahol nevetnek azokon, akik nem bírják elmondani a piros szót lebontva. Mire minden tudatosul, a kép változik. Mintha a képernyő elött ülne, és a vágás pillanatában állna. Kérdő tekintettel forgolódik, kutatja a világvégét, de csak a nevetés ér el hozzá. Hogy lehet, hogy ebben a halott világban valaki nevet? Kirázza a hideg, pedig úszik a verejtékben. Csilingelő kacagás, amely egyszerre rémít meg, és mégis akarod újra hallani. Egy kecses alak, finom vonalak a hang gazdája, majd ismét változik a kép, és minden eltűnik. Már nem perzseli őt a forróság, már nincs ott a kacagó alak.
Zihálva kapkodja tekintetét, miközben valaki a vállára teszi a kezét, és arról érdeklődik, jól van-e. hallja, de nem bír válaszolni. Kifulladt. Talán futott? De hisz még mindig a földön van.. Akaratlanul kapaszkodik meg a kézben, amely megragadja, és felhúzza a földről. Még mindig reszket, lábai alig bírják. Válasz helyett csak fejét rázza, nem kér mentőt, nincs semmi baja. Egy kedves mosolyt akar küldeni, egy pillantást akar vetni a segítő felé, de ekkor ismét megpillantja Őt
- Nem.. nem.. nem.. te nem..! – eszelős tekintettel mered a hűtőre, az emberek pedig rá. Őrültnek hiszik, és máris nagyobbá válik a tér körülötte. Senki sem akar egy bolondon segíteni. Fintorok, pillantások, elfordulások. De Ő kacag.
- Takarodj… takarodj ki a fejemből..! Elég, elég, elég! – rázza meg kobakját, markol a hajába, hisztérikus hangon kiabál. Valaki a segélyhívót tárcsázza, suttognak. És még mindig nevet. Miközben őrlődik, tekintete letéved a lábára. És egy szempár néz vissza rá. A halott, de mégis élő madár. Őt nézni, míg a másik kacag.
- Csak álmodom.. ez csak egy álom.. felébredek és.. – azzal már karmol is a saját húsába, véres csíkot hagyva, de nem ébred fel. Üdv a valóságban, pajti! Nem, ez nem lehet az. Hátrálni kezd, a sötét, gomolygó semmi felé. Közeledik, nem látja, mi az, de vészjósló. Ő csak menekülni akar. Ki a saját fejéből. Szaladna, de lábai összeakadnak, és hangosan csattanik a kövön. Senki sem kap utána, senkit sem érdekel a bolond. A valami elúszik fölötte, súlyos, mégis könnyeden mozog, vészjósló, de mégis hívogtó, de ő csak folyamatosan maga elé motyogja, hogy álmodik. Hogy elég. Sajog mindene, szájában vasas ízt érez, hisz amikor elesett, a nyelvére harapott, amelyből most csordogál az élet nedve. De mit sem számít. Csak legyen vége.


Kockadobás eredménye: 5

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 734 szó ; ↠ End is coming?
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Vas. Feb. 05, 2017 1:15 am ••


flash ♥ cold ♥ cesar

Mikor már azt hinném, hogy ez az egész nem is lehetne rosszabb olyan, mintha sikerült volna belépnem egy embermentes övezetbe. A sikolyoknak, a félelemnek semmi nyoma nincs. De szó szerint semminek. Még egy utolsó pillantást vetek az ajtó felé, hogy megpróbáljam a szerencsémet, de addigra már nem is ajtó van mögöttem, hanem egyszerű fal, ami meggátolja, hogy visszamenjek. Hát, akkor azt hiszem, hogy ez már magában meghozta helyettem a döntést. Egyenesen előre indulok el és mindössze a cipőm kopogását hallom visszhangzani az egész helyiségben. Teljesen természetellenes egy ilyen, hogy egy ilyen hatalmas bevásárlóközpontban ekkora a csend. Szinte felfoghatatlan. Mikor megállok azonban a lépteim zaja egy pillanatra úgy tűnik, hogy a messzi távolban visszhangzik, de végül kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy a léptek zaja nem a sajátom volt, hanem valaki máshoz tartozott. Részben olyan volt, mintha tükörbe néztem volna. A haj, a szerelés. Szinte minden egyezett, kivéve az arca. Az homályos volt, mintha szándékosan nem akarná megmutatni nekem. De nem tudom hogyan lehet ez. Azonban nem volt túl sok lehetőségem ezen rágódni, hiszen hamarosan egy hatalmas golyózáporral néztem szembe. Tudtam jól, hogy  elég kicsi esélye van mindezt kikerülni anélkül, hogy legalább egy-kettő meg ne sebesítsen. Tudom, hogy hol vannak a határaim. Pontosan ezért kellett más eszközökhöz folyamodnom. Mély levegőt vettem és a lehető leghangosabb sikolyomat engedtem szabadjára, amelyek megvédtek a golyózáportól, ami könnyűszerrel leteríthetett volna, de az üvegszilánkok, szinte szüntelenül hullottak körém.
Ez határozottan az árnyoldala annak, ha egy mondhatni üvegvárban használom a Canary Cry-t. De még így is azt mondhatom, hogy elég jól megúsztam a dolgot. Viszont még így sem értem közelebb ahhoz, hogy mi ez a hely és, hogy kerültem ide. Na, meg persze a legfontosabb kérdésre kell megtalálnom a válasz. Mégis, hogyan fogok innen kijutni? Bárhol is legyen az az itt.. Ki kell jutnom. Nagyon rossz előérzetem van ezzel a hellyel kapcsolatban.
made by
kocka eredménye: 5
✻ hozzászólások :
165
✻ kereslek :
i want my S P E C I A L people ♥
✻ tartózkodási hely :
star city ♥
✻ foglalkozás, hobbi :
assistant district attorney ♥
✻ karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Szomb. Feb. 04, 2017 11:56 pm ••

Snart & Laurel
what the hell is that thing?
Finoman szólva mondhatnám azt, hogy a szörnyeteg gyomrában vagyok és általában ezen a ponton szokott bekövetkezni az, hogy ténylegesen válaszokhoz jutok. Szembesülök a helyzettel és, akkor már valamennyire fel tudom mérni az esélyeimet. Na, meg persze az sem másodlagos, hogy a többiek a laborból is tudnak segítséget nyújtani, de úgy tűnik, hogy rájuk most egyáltalán nem számíthatok. A fülesem teljes mértékben meghalt itt egyedül csak magamra számíthatok és jobb esetben még Snart-ra is, aki jelen pillanatban nem tűnik úgy, hogy ténylegesen köztünk van. Nem tudom, hogy mi a fene történik vele, de biztos, hogy köze van a ködhöz. Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy ennek a valaminek gondolatai vannak. Mármint mégis milyen válasz lehetne mindarra, ami történik?
Nem túl sok esélyt látok arra, hogy elrohanjak előle, mert egyre szűkebb lesz körülöttünk a tér, ahová menekülhetnék, úgyhogy talán itt lenne az ideje, hogy megpróbáljunk szembeszállni ezzel a valamivel. Ha nem is próbálkozunk meg azzal, hogy magunk alá gyűrjük, akkor nem is tudhatjuk, hogy mi a gyengesége. Egyedül önmagamra hagyatkozhatok, ami nem mondhatnám, hogy túlságosan jó előjel lenne a számunkra.
A sebességemet kihasználva próbálok néhány ütést bevinni neki, mindeközben ügyelve arra, hogy ne tudjon a köd beszippantani magába, de valahogy minden egyes ütésem elől úgy húzódik vissza, mintha csak ki akarna gúnyolni engem. - Ugye, most szórakozol velem? - A próbálkozásom teljesen hatástalannak bizonyult, de legalább már az bebizonyosodott, hogy valamiféle tudata van ennek az egésznek ezért koránt sem lesz olyan egyszerű leszámolni vele, mint azt gondoltam. Így pedig már az is sokkal biztosabb, hogy a köd csinált valamit Snart fejével. Nagy valószínűséggel hallucinációi vannak, de a legjobb módja annak, hogy őt is visszarángassam és meggátolhassam ennek a ködnek a továbbterjedését, ha gyökerestül szüntetem meg. A probléma abban gyökerezik, hogy fogalmam nincs mi a forrása, vagy egyáltalán honnan is jött, vagy mi az, ami táplálja, mintha nem teljesen lenne e világi.  
✻ hozzászólások :
20
✻ kereslek :
▣ iris + joe + hr + cisco ▣
✻ tartózkodási hely :
▣ central city ▣
✻ foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
✻ karakter arca :
▣ grant gustin ▣
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Szomb. Feb. 04, 2017 5:00 pm ••

Central City

✻ Barry & Snart & Laurel & Cesar✻  

A fejetlenség a tetőfokára hág, a rendőrök teljes rettegésben cövekeltek az autóik mellé, mondván, ez nem az ő hatáskörük. Ehhez ők nagyon kevesek, hősök… hol vannak az istenverte hősök?! Ordítoznak, kétségbeesetten tapossák egymás létét, mintha már nem is lenne több énkép. Mintha már hisztériázva elfogadták volna halandó sorsukat. Persze, a hősök épp azért azok, amik, mert nem törődnek bele semmibe. Ők az egyedüliek, akik megpróbálnak segíteni, megoldani a helyzetet s minél kevesebb áldozattal levezényelni ezt az ostoba felvonást az életnek nevezett színdarabból. Noha lehet több van mind e mögött, mint amennyi elsőre látszik… Black Canary a főbejáraton át berontva az épületbe, mintha egy teljesen más időpontban ért volna oda. Lehet, hogy előtte? Lehet, hogy utána? De az is lehet, hogy csak nem oda. Visszhangzik a cipőjének kopogása, minden kínosan csendes, minden túl hangos, minden túl üres… Tétován lép egy párat, de a cipőjének hangja még akkor is zeng, mikor már megállt. Ennek mindössze csak egy oka van, mégpedig az, hogy ez nem az ő cipőjének hangja. Az egyik oszlop mögül kisétál egy nő, ugyanolyan fekete szerelésben, mint ami a kanári sajátja. Ugyanolyan szőke haj, mintha önmagával nézne szembe, csak ennek a kanárinak nem látni az arcát. Egy teljes fekete maszk van az arca elé erősítve, testére fegyverek és a kanári által jól ismert „partnerek” a harcban. Először meghajol az ismeretlen ismerős, majd gondolkodás nélkül előkap egy fegyvert és az egész tárat rácélozza a lányra. Ami furcsa az egészben… hogy se a kibiztosításnak, de a lövéseknek nem volt semmilyen hangja… The Flash nem jár teljes szerencsével, de azért a bent rekedtek nagyját el tudja kapdosni a köd elől s a kijárathoz közel hagyva immáron a természetes menekülő ösztönre bízhatja őket. Ha nem így tett volna, nem érte volna el szemmel láthatóan zaklatott barátját. Mindemellett ő nem hall semmi furcsát, csak a sötét anyag furcsa rezgését, ahogy kúsznak előre, karistolva valamit. Körülnézve lassan nincs kiút, mögöttük még van egy lezárt ajtó és a lift. A fekete anyag pedig kezd morcosan tekeregni, amiért az imént nem tudta elsőre elkapni az ennivalóját. Visszahúzva részecskéit újra támadáshoz készülhet. A rádió teljesen süket, már recsegni sem recseg Barry fülében. Most úgy dönt, hogy megtámadja a gyorshajtót s mindent megtesz hogy elkapja, vagy legalább csapdába csalja a férfit. Captain Cold pedig méltán kezd zaklatott lenni, hiszen nem csak szeretett húgát hallja, hanem annak kétségbeesett, segélykérő zokogását is. Valahol a környéken, valahol itt van a közelben, alig egy karnyújtásnyira talán? Olyan közelinek tűnik, aztán meg olyan távolinak. Tébolyodottként keresi őt, s amint megcsillan egy kósza fénycsóva a kirakati üvegen… Lisa Snart alakja rajzolódik ki, mint fogságba esett rabja az üvegnek. Két keze a kirakaton, dörömböl, de annak nincs hangja, csak a lánynak.
- Bátyus, segíts! Bátyus!
Újabb zokogás, Lisa az üvegben a fejét támasztja a fogvatartó erőnek, az üvegnek. Azonban, hogy Cold elérje őt, át kell valahogy jutnia a túloldalra, mit időközben szövevényesen kezd birtokba venni a köd, ugyanis húga az ellenkező oldalon van, mint ahova Barry sodorta magával. Eközben Cesar zaklatottan rohan be az ajtón s omlik össze az első erre alkalmas falnál.  Lázas kutakodása a vér iránt vakvágányra vezet, Cesar olyan tiszta, mint talán a mesében. Ellenben ahogy mozdul egy picikét, hozzáér egy, a bokája mellett lévő, szárazra szívott madár testéhez. Hirtelen ezernyi tűszúrást érez minden egyes porcikájában, a levegő egy pillanatra mintha eltűnne, s ő valahol egészen máshol van. Vagy talán, sehol se? Alig ocsúdik fel, egy várost lát, egy porig rombolt, lángoló várost. Két pillantás után észreveszi a S.T.A.R. labor épületét. Aztán az egész kép eltűnik s a helyén egy árnyékban kacagó nő sziluettjét látja. Mindez csupán fél perc volt, vagy annyi se, még is Cesar úgy érzi, mintha megtette volna ezt a távot, futólépésben.
- Fáááj?
Kérdi egy irritálóan nyálas hang, a szemközti kis pékség hűtőjének üvegén vigyorogva, Cesar kérdi Cesart…  Aztán a mellette lévő döglött madár hirtelen rámered az íróra. Pedig nem mozdul semmi… se a föld, se az idő…
What should you do?

~*~*~

A résztvevő játékosoknak a következő reagjukhoz kéretik az alábbiak alapján kockát dobni:
Captain Cold: 1-2-3: jégfegyverével ront a ködnek, de az a rész amit megfagyasztott elesége lesz a mögötte lévő ködnek, így fagyott önmagát falja a köd, 4-5-6: a ködöt figyelmen kívül hagyva cselezéssel jut a túloldalra, odaszalad az üveghez, mire Lisa két keze kinyúl és fojtogatni kezdi
The Flash: 1-2: kezének gyors rezegtetésével próbál behúzni a ködnek, de az szétnyílik az ökle előtt minden alkalommal, 3-4: gyorsan egymás után sorozza a ködöt, egy pillanat erejéig lát egy ökölbe szorított kezet valahol a köd mélyén, 5-6: a lifthez vagy a zárt ajtóhoz rohan, hogy kifeszítse azt
Black Canary: 1-2: akrobatikus tudásával el táncol minden lövedék elől, 3-4: eltáncol, de mikor megfordul az utolsó lövedék súrolja a felkarját, 5-6: képességével száll szembe a lövedékekkel, azok félúton a földre esnek
Cesar: 1-2: elhányja magát a látomás után, majd azon megcsúszva az üvegnek esik, ami betörés helyett elnyeli őt, 3-4: vitába száll önmagával és valamit hozzávág a képmásának, az üveg betörik, 5-6: a másik Cesar károgó nevetése a köd felé űzi, majdnem beleszalad, de elesik és így centire megy el fölötte az anyag

✻ hozzászólások :
168
✻ tartózkodási hely :
↳ playground ↲
✻ foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Szomb. Feb. 04, 2017 8:57 am ••


AAmikor bekapcsolta újonnan vásárolt televízióját, amely csodás, nagy kijelzőjével maximális képi élményt nyújt, és garantált szórakozást, vicceskedve gondolt, hogy ezen kellene felnőtt filmeket néznie, ha nézne egyáltalán, vagy valami jó horrorfilmet. Azonban, akkor, amikor a kép megjelent, és ő egy vígjátéksorozat újabb részét remélte, rosszabbra vált a dolog, mintha a legvéresebb horror került volna szemei elé.
A kifüggesztett kép a híradó terméke, egy igen riadt tekintetű riporter alakja foglalja be a kép egy részét, a többiben pedig egy épület foglal helyet. Körülötte emberek, rendőrök, a hangok pedig nem épp úgy hangzanak, mintha örömükben gyűltek volna oda. A szalagcímre elég egy pillantást vetnie, miközben a kép változik, a riporter melletti területet elfoglalja egy, a technikusok által odavetített képernyő, amely amatőr felvételeket játszik végtelenítve. A remegő képen, és a felételt készítő hangos zihálás, és jajongásán át is tökéletesen érthető, mi a fene van odabent.
Csak azt ne.. Bekapcsolva hagyva a Tv-t, otthoni, lazulós szettjében, papucsban ront ki a lakásból. Mondhatni, önkívületi állapotban cselekszik, agya sikolt az ellen, amit tenni készül, de a szokásos, ismeretlen erő viszont pontosan a cél felé hajtja. Nincs oly’ messze, csak kicsit, de ilyenkor a távolság olyan relatív, nem észleli, és mintha földöntúli sebességre kapcsolna, holott nem. Ha valaki felismeri, nem reagál, miközben már a nemrég a TV-ben látott embertömegben hömpölyög maga is. A képernyőn nem jött át minden, noha a híradósok mindig a dráma kiélezésén dolgoznak, most mégis, mintha nem mernének mindent azoknak átadni, akik a meleg lakásból figyelik az eseményeket. A hangok őrjítőek, élesek, és máris belesajdul a feje. Sikolyok, hol kint, hol bent, és szirénák. Nem jó párosítás. És akkor itt a látvány.. Nem sokat enged, azok, akik bent vannak, közelebb vannak, jobban rálátnak a dolgokra, mindenre. Közelebb húzódik, simul át az emberek között, akik idejöttek, hogy szájukat tátva mutogassanak azokra, akik szenvednek. Sosem szerette ezt a mentalitást, olyan állati, olyan… olyan, de most ő is ugyanezt teszi. Okom van rá… A levegő ugyan hűvös, homlokán mégis verejték csillog. Miközben testeket lökdös arrébb finoman, elméjében saját képei sorakoznak, a rémképek, amikkel már egy ideje küzd, láthatóan eredménytelenül. A sötétség, a feketeség, a halál, a sikolyok. Megrázza a fejét, elhessegeti a képeket, és egészen az első sorig tornázza magát. Még talán tovább is. Felpillantva tátja most ő a száját a jelenségre. Körülötte épp vitáznak – mert még ilyenkor is képesek rá, hol a kormányt szidva, mert ez bizony valami titkos kísérlet, hogy az idegeneket. Figyelmét pár pillanatig a vitázó felekre irányíja, és olyan „most komolyan..?” fejjel bámul rájuk, és odébb áll, mielőtt olyat mondana, amit megbánna. Szíve hevesen ver, és lábai is kezdenek összerogyni. Az nem lehet.. nem, az lehetetlen. De a Róka a bizonyíték.. minden. Támasztékra van szüksége. A fal felé indul, el a kirakat előtt, amelyre csak egy pillantást fecsérel. Úgy érzi, hányni fog a ház oldalához érve, de lába megtorpan. Mi a..
A kirakatba nézve, az fogadja, amelyre akkor sem számított, mikor idejött, hogy lássa a fenti őrületet. Elsőre úgy hiszi, ügye kijelző, azonban, a mögötte pihenő alakok nem változnak. Kameratrükk? Kinek lenne ideje ilyesmire? Forgolódik, hátha más is látja, de senki sem törődik a sápadt, zilált külsejű férfival. Senki.. csak.. Visszafordul, és a saját arcába bámul. Azt a vigyort ismeri, azt már látta, de nem azon az arcot, amit visel. A hányingere megerősödik, émelyeg. És az a sok vér. Temérdek vér! Mit tett? Mit akar tenni? Ez valóban ő lenne? Ez a jövő..?
Mire feleszmél, ujjai pár milliméterre állnak meg az üvegtől. Vonzotta a látvány, mint a láthatatlan mágnes, vagy épp csak annyit akar megtudni, valóban üveg-e. Aztán mégis elhátrál. Az a vigyor. A vér. Nem akarja látni. Futásnak ered, és az első publikus ajtón rohan be, a plázába, mintha most tudta volna meg, hogy minden ingyen van. Zihál, megkapaszkodik. Odabent senki sem törődik vele, a nagy ablakokon a szemközti épületet bámulják. Az élet megállt idebent, senki sem vásárol, senkit sem érdekel a 75%-os leértékelés. Cesar a földre rogy, remegve, mint egy bábu, és próbálja visszakapni teste felett a kontrollt. Lopva pillant kezeire, a vért keresve. Talán ma jött el az ideje, hogy agya feladja a küzdelmet..?


Kockadobás eredménye: 1

▼ ▼ ▼
↠ to:
Kalandozóknak
↠ 676 szó ; ↠ End is coming?
✻ hozzászólások :
60
✻ tartózkodási hely :
↠ central city
✻ foglalkozás, hobbi :
↠ író
✻ karakter arca :
↠ nicolas simoes
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• Szomb. Feb. 04, 2017 12:22 am ••

Snart & Laurel
what the hell is that thing?
Mindenkit szeretnék megmenteni, de olyan mintha az egész helyzet gúnyt űzne belőlem. Nem akarom azt mondani, hogy ez a fekete köd maga játszadozik velem, de néha már-már úgy tűnik, hogy gúnyt űz belőlem. Éppen csak karnyújtásnyira vagyok egy nőtől, amikor a fekete köd bekebelezi. Kis híján én magam is sikeresen beleesem, mert nem tudok időben lefékezni, de egy pillanat múlva a nőnek már csak a kiszáradt tetemét látom. Az arcára odafagyott a rémület, amit senki sem fog onnan soha többé elterülni. Az ilyen esetekben sosem nyugtatja a lelkem az, hogy több embert mentettem meg, mint amennyit elvesztettem. Ettől függetlenül nem voltam elég gyors ahhoz, hogy megmenthessek mindenkit ettől.. A bármi is legyen ez. - Cisco.. Van már valami ötletetek arra, hogyan állítsuk meg ezt? Vagy egyáltalán mi a fene ez? - Vártam a válaszát, miközben igyekeztem a sikolyok irányát beazonosítani és mindenkit megtalálni, mert egyre sötétebb és sötétebb lett idebenn, mintha mindent felemésztett volna már magába ez a köd. - Cisco! - Azonban a vonal túlsó végéről nem érkezik válasz, mindössze lomha recsegés, ami talán a képzeletem szüleménye annak érdekében, hogy legalább meghallották, hogy még életben vagyok.
A közelből azonban túlságosan ismerős hang csapja meg a fülemet. Snart az, aki szinte eszeveszettül üvöltözi a húga nevét. Hát ő meg mikor tért vissza? Mármint legutóbb, mikor csekkoltam engem kért meg arra, hogy vigyázzak a húgára. Ő pedig elment valami időutazónak, hogy megmenthessék a világot, ami majd csak olyan száz év múltán fog mondhatni porig égni. Meglepett, hogy egyáltalán elvállalta, de ami talán ennél is meglepőbb volt, hogy Mick vele ment.
De most nincs értelme rágódni azon, hogy mi volt, mert jelen pillanatban valahogy fel kell jutnom hozzá. Kisebb táncot jártam a fekete köddel, mire sikerült kilyukadnom Snart közelébe, aki mint valami szobor megfagyott és továbbra is Lisa nevét ordibálta a fekete köd pedig szinte már egyenesen felé indult, hogy bekebelezze. Meg tudom csinálni. Gyerünk. Muszáj.
Mindössze egy milliméter választott el minket a ködtől, amikor sikerült megragadnom Snart-ot és arrébb húznom a mohó sötétségtől. - Ez mi volt Snart? Miért nem próbáltál elfutni?- Legjobb tudomásom szerint Lisa még az országban sincs. Úgyhogy fogalmam nincs, hogy mi üthetett belé.
✻ hozzászólások :
20
✻ kereslek :
▣ iris + joe + hr + cisco ▣
✻ tartózkodási hely :
▣ central city ▣
✻ foglalkozás, hobbi :
▣ forensic scientist ▣
✻ karakter arca :
▣ grant gustin ▣
live like legends

Felhasználó profiljának megtekintése

Poszt témája: Re: Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar •• ••

Sponsored content
live like legends

Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Central Park, Manhattan
» Barry Benson
» Primeval: New City
» Filmek
» The city that never sleeps

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: különlegességek :: Magánrészleg :: kaland-