villains have a vision for the world.

heroes don't, their only goal is to stop the villains from reaching theirs

Share|
Central City - Barry & Snart & Laurel & Cesar
eme téma címe
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Dinah Laurel Lance
it's where my demons hide

avatar
❖ Black Siren ❖
dc universe
tartózkodási hely :
central city ♥
foglalkozás, hobbi :
it involves a lot of screaming ♥
karakter arca :
katie perfect cassidy ♥
heroes vs villains



flash ♥ cold

Elsőre a mai nap sem tűnt nagyban másabbnak, mint az összes többi. Talán mindössze annyiban, hogy itt Central-ban meg tudom látogatni a Team Flash-t, ha már egyszer a munkám ide hívatott. Nem mondhatom, hogy túlságosan sokszor kell átlépnem Star City határát, hiszen azért ott is bőven megvan a magam dolga, mind éjjel, mind pedig nappal, de ez nem azt jelenti, hogy ne mernék egy pillanatra szemet hunyni az ott történő dolgok felett. Hiszen biztos kezekben van a város védelme, amióta Oliver visszatért a szigetről. Habár azért ki kellett építenie a maga útját, de miből is tanulhatnánk, ha nem a hibáinkból? Az egyik kávézóban lesz a megbeszélésem, ahová szokás szerint túlságosan is időben érkezem. Nem tehetek róla, ha valami fontos dologról van szó, amin ténylegesen  múlik is valami, akkor valahogy késztetést érzek arra, hogy a lehető leghamarabb elinduljak. Ilyenkor mindig, minden tényezővel számolok. Ha nem indulok el időben, akkor biztos, hogy minden szövetkezik ellenem és olyan szépen elkések, hogy azt szép lesz nézni. Vagy pedig loholni fogok, aminek következtében eléggé kellemetlen lesz majd rám nézni, mert habár pontosan megérkezem mégis olyan vagyok, mint egy ló, aki éppen megnyert egy versenyt. Bármennyire is vagyok jó kondiban még én is képes vagyok magamat eléggé felparáztatni ahhoz, hogy kifárasszam magam lelkileg és fizikailag is. A kávézóban ücsörögve kortyolgatom a kávémat, amikor sikításokra leszek figyelmes. Az emberek eszeveszetten futkároznak, sokan a kocsijukhoz rohannak, de vannak, akik nemes egyszerűséggel másokat rángatnak ki az autóból, hogy előbb szabadulhassanak. De mégis mi hozta ennyire rá a frászt az emberekre?
Kilépve a kávézó ajtaján kis híján fel is löknek, amivel nem is tudok igazán foglalkozni, hiszen megpillantom a hatalmas tornádóféle sötétséget, ami úgy szippantja magába az embereket, mintha minden egyes élőlény hozzá tartozna. Azonban a célpont úgy tűnik, hogy a bevásárlóközpont, amit szinte már fel-fel fal a sötétség. Mielőtt még meggondolhatnám magam a lábaimat szinte eszeveszettül kapkodom egymás után, mintha attól félnék, hogy elkések. Az épületből hallatszó sikolyokból arra merek következtetni, hogy már el is késtem. De, amíg legalább egyetlen egy ember van, akit megmenthetek ettől a valamitől.. Akkor már úgy gondolom, hogy megérte.
Leonard Snart
it's where my demons hide

avatar
❖ Captain Cold ❖
dc universe
kereslek :
•• lisa snart
tartózkodási hely :
•• central city
foglalkozás, hobbi :
•• master thief
karakter arca :
•• wentworth miller
heroes vs villains



the day of terror
BLACK CANARY & THE FLASH & CAPTAIN COLD

Miután a küldetésünk a Hullámlovason véget ért, és Savage-et utolérte a végzete, úgy döntöttem, ideje nekem is elköszönnöm a Legends csapattól. Nem arról van szó, hogy soha többé nem számíthatnának rám, időről időre talán még hasznomat vehetik, és azt hiszem, valamelyest nekem is hiányoznának az utazgatások meg a társak – bár ezt nekik bevallani nem fogom – ha ez a búcsú örökre szólna. De tartom magam ahhoz, amit már első napon megfogalmaztam: én nem vagyok hős. Ez a kaland már így is majdnem az életembe került, mert voltam olyan őrült egy elmebajos pillanatomban, hogy feláldoztam volna magamat a világért. Pedig ez nem rám vall. Hűnek kell lennem önmagamhoz, így meghatározatlan időre visszatértem Central Citybe. Azt hiszem, most itt van rám legnagyobb szükség, a húgom mellett... és fogadni mernék, hogy Flashnek is hiányzott már, hogy újra szórakoztassam őt a magánakcióimmal. Magánakciók... igen, ez a legjobb szó, tekintve, hogy a partnerem, Mick, egyelőre nem adta fel a világmegmentő terveit. Igazán érdekes. Ki gondolta volna, hogy végül ő húzza majd ott tovább. Nekem azonban két hősködés között szükségem van egy kis szünetre, csak hogy megmaradjon az egyensúly.
Éppen ezért, és talán hogy bebizonyíthassam, leginkább saját magamnak, hogy még nem puhultam el teljesen, elhatároztam, hogy megszerzem magamnak a plázában rendezett ásványkiállítás leghíresebb ékkövét, a Lesotho Promise-t. Ígéretes feladat, nem igaz? Persze nem a pénz érdekel, és még csak nem is az, hogy ezt a drága kődarabot üveg alatt őrizzem a vitrinben otthon. Egyszerűen csak meg kell tennem, kihasználni a kínálkozó lehetőséget, hogy tudjam, érezzem, hogy az efféle küldetésekhez szükséges képességeim nem koptak meg az elmúlt hónapokban. És ha kell, egyedül is menni fog, partner nélkül. Csupán néhány napot áldozok a tervezgetésre, összetettebb munka úgysem kellhet hozzá, hisz a gyémántot nem egy komolyabb bank labirintus szerű acélfalai mögött őrzik, vagy lézerek hálójában, csak egy pláza egyszerű, első emeleti ékszerüzletének könnyen megbütykölhető, kisebb páncéltermében. Leginkább jó időzítés és a jégfegyverem kell, meg némi kézügyesség és türelem. Mivel reggel, nyitás előtt könnyebb észrevétlenül bejutni, mint bajlódni az éjszakai riasztókkal, így az időpont sem kérdéses. Már majdnem végzek a munkával, és szinte ujjaim között érzem a hűvös követ, amikor az épület minden riasztója egyszerre visít fel. Egy pillanatra megfagyok, amíg azt képzelem, hogy én szúrtam el valamit, de nem erről van szó. Igazából fogalmam sincs, mi történik, de úgy döntök, hogy mielőtt elindulnék, hogy kiderítsem, még bezsebelem a jussomat. Hisz a lenti zűrzavar talán még jól is jön nekem, hogy minél hamarabb és észrevétlenül leléphessek.
Miután a kincset biztos helyen tudhatom a kabátom belső zsebében, ismét kézbe veszem a jégfegyvert, és kisietek az üzletből, csak hogy tanúja legyek, amint az épületben tartózkodók sikítozva, egymást letaposva menekülnek valami sűrű, sötét fekete köd elől, amely tartózhatatlanul terjed, és felfelé tart, egyenesen felém. Tekintetemmel a másik lépcsősort keresem máris a menekülőutat tervezve, majd sietve meg is indulok a megfelelő irányba. Az első, mondhatni ösztönös gondolatom az, hogy mielőbb kiszabaduljak innen, nem foglalkozva másokkal. Aztán valami még erősebb ösztönre hallgatva, vagy csak az elmúlt hónapok hatása miatt, de irányt váltok, hogy még éppen időben felkapjak egy riadt kislányt a mindent elnyelő sötétség elől, és csak azután fogom ismét menekülőre, hogy lepasszoltam őt az aggódó anyjának.

Dommiel Sloan
it's where my demons hide

avatar
heroes ❖ villains
dc universe
tartózkodási hely :
↳ playground ↲
foglalkozás, hobbi :
↳ telling stories ↲
heroes vs villains


Central City


✻ Barry & Snart & Laurel✻  

Central city, egy átlagos nap átlagos reggele. Autók morajlanak keresztül az utcákon, dudaszó és anyázás vegyül a csilingelő, szmogtól rekedtes madárfütty mellé. Mindenki rohan a dolgára, ki munkába, ki a kozmetikushoz vagy a sarki kocsmába. Többségében az utóbbi érvényesül. Minden tökéletesen megszokott és átlagos... lenne, ha épp nem Central Cityröl beszélnénk. Itt nem telik el úgy nap, hogy a helyi nagylegények ne kavarjanak bele az élet sós levesébe. Az pedig már csak cseresznye a habos tortán, hogy a többségük inkább meta, mint humán. Még is, mintha ma valami más lenne. Mintha émelyítő, ködös csend ülne a városon. A vihar előtti csend. Egy olyan tomboló viharé, melyet még nem látott a világ. Kezdődik...

Éppen csak, hogy lusta fény ereszkedett a városra, kezdtek újra kinyílni a virágok, mik bezárkóztak az éjszaka hidege ellen védekezve, épp hogy megnyaldosta a hatalmas épületek több száz ablakát a fény, épp hogy életre kelt a város hangyaként szorgoskodó, adófizető népe… Pár pillanat töredéke alatt a világosodó városból, egy sikoltozással ékesített színdarab lett. A nap látszatra mintha kihunyt volna, megvonva az életadó fényt a Földtől, az emberektől. Önmagában nem is ez kelti a riadalmat, hanem az, hogy ez a sötétség életeket követel… nem, nem, nem a balesetek miatt. Ha távolabbról nézzük, akkor nem az egész világ borult teljes feketeségbe, hanem csak Central City népes városának egy része. Olyan sűrű sötétségbe, mely magába szív s elfogyaszt. A város egyik kedvelt parkjából indult a sötét anyag, egyre terjedve, akár a mohó köd, úgy kapaszkodva be magát a helyiek kedvelt plázájába. A földszinten kezdve a lakmározást a fekete köd terjed felfelé fokozatosan, akár a hascsikarás. A pánik pedig ott kezdődik, amikor a parkról lekúszó utolsó sötét pamacs felfedi a hátrahagyott, kíntól eltorzult, aszott testeket…

A pláza még nyitás előtt áll, csak néhány üzlet dolgozói kezdik meg a felkészülést a napi walking dead-re, főként az étkezdéket kell érteni ez alatt, a többség üzlet azonban még órákig érintetlen marad, hiszen a nyitás még távoli rémkép. Nem úgy, mint egyeseknek, akiknek ez jelenti a gyereknapot. Captain Cold ugyanis nem volt rest felkeresni eme korai órán a plázát. A shoppingolást mellőzve a mestertolvajt csak egy bizonyos tárgy, illetve érték érdekli. Ez pedig nem más, mint a Lesotho Promise, egy még csiszolatlan, de 603 karátos színtelen ékkőcsoda, ami két napja érkezett a ma esti ásványkiállítás főszereplőjeként. A gyémántot az egyik első emeleti híres ékszerészet páncéltermében őrzik az eseményig. Már kijátszva a biztonsági rendszert és a gügye szellőzőrendszert kihasználva a 30 centi széles vasalt biztonsági ajtó előtt áll, készen arra, hogy térdre kényszerítse a követ védelmező mechanikát. Azonban, mielőtt mozdulhatna, beindul a riasztó. Mi több, az egész épület összes riasztója szól a földszinten kúszó sötét anyagnak köszönhetően.

The Flash fülest kap Cisco-tól a riasztók miatt, Black Canary pedig a helyszíntől nem túl távol, két-három háztömbnyire tartózkodva még látja a fekete ködöt bekúszni a plázába.

A sötét anyag pedig, miután kiszipolyozott mindenkit a KFC konyhájában, szépen lassan halad felfelé, mint egy nagyra nőtt, gonosz PomPom.
What should you do?

~Kalandszabályzat~
Ajánlott tartalom
it's where my demons hide

dc universe
heroes vs villains


4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
Similar topics
-
» Central Park, Manhattan
» Barry Benson
» Primeval: New City
» Filmek
» The city that never sleeps

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
We can be heroes :: kaland-
Ugrás: